Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-25 / 107. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 355 rossz szokásnak hódol, amilyen egyes vidékeken otthonos. Fábry Károly szerint az áldatlan viszonyokon sem ez, sem az a szerződési formula nem használ. Sokkal radikálisabb eszközökhöz kell nyalni, ha azt akarjuk, hogy vógrevalahára szanáltassanak a viszonyok. Ez a radikális eszköz pedig a — szervezkedés A munkások areje nem iparaikban, hanem az összetartásban és szervezkedésben rejlik. — Szervezkednie kell tehát ezzel szemben a gazdáközönségnek is. Szövetségeke kell alakítani az egész vonalon. A szövetségek legyenek; járásiak, melyek aztán egy nagy megyei szövetségbe olvadjanak s egy megyei szövetség elöljáróinak utnmtatása mellett működjenek. A szövetségek megalakítása tekintetében a torontálrnegyeiek példáját ajánlja. Kocziszky Mihály : Abban a határozáti javaslatban nincs szó arról, hogy ez a megállapodás minden gazdára nézve kötelező. Már pedig ha nem vagyunk erre figyelemmel, akkor a szövetkezésünk sem ér semmit. Y i s z é 11 y Pál, aki időközben bejelentette az elnöknek, hogy az egyesületnek egyik alapitó tagja kiván lenni, a minimum megállapítását tartja fontosnak csak s ez benne van a javaslatban. Azt azonban ő is szükségesnek látja, hogy az aratási munkák közé számítandó a bordás is. Reisz Simon rövidnek tartja ajatuár ötödiki határozatot. A javaslatot nagyjából elfogadhatónak véli, de ő is azt proponálja, hogy a hordás csatoltassék az aratási munkákhoz. Fábry Károly ajánlatára elhatározta zután a közgyűlés, hogy a javaslat precíz elkészítésére, illetőleg a hivatalos határozati javaslat kikorrigálására egy bizottságot küld ki a következő tagokkal : dr. báró Drechsel Gyula, Kociszky Mihály, Reisz Simon, Szekér Gyula és D ércy Péter. A javaslatkiegószitő bizottság nyomban át is ment a titkári l\ivatalba s ezalatt a közgyűlés a gazdasági egyesület jövő évi munkaprogramját hallgatta meg és fogadta el. E programot vasárnapi számunkban teljes egészében ismertettük. A jövő évi költségelőirányzat jbevétel rovatában 17901 korona, a kiadási rovatban pedig 13478 korona szerepel A maradvány tehát 4423 koron ira rug. Egy igazgatósági tagnak a megválasztása volt ezután soron. A közgyűlés egyhangúlag Szekér Gyulát, Békésvármeg/e közigazgatási bizottságánakelőadóját s az Almássy-urad ilom jószágintézöjót választotta :neg a megüresedett tagsági helyre. A tárgysorozat egészen kiderülvén, Wenckheim Dénes gróf elnök egy negyed tizenkét óra utáa a javaslatkészítő bizotts ig visszatértéig f elíü ^észtette a közgyűlést. Majdnem két óra hosszáig tanácskozott az öt tagu bizottság s egy ór.i jóval elmúlt már, amikor a javaslat készitó bizottság tagjai visszatértek a terembe s azt adták tudiára a közgyűlésnek, hogv elkészült a javaslat. Pfeiffer István titkár hozzí is fogott a felolvasásához, de nagy derültség mellett konstatálni lehetett ekkor, hogy ez a javaslat ugyanaz, mint az előbbi s a megváltoztatott pontok is csak a szavakban és kifejezésekben térnek el egymástól. Igy aztán elfogadta a közgyűlés 27 szóval 2 szó ellenében a hivatalos javaslatot, amelyet megküldenek majd a községek elöljáróságainak — meghirdetés végett. Ennek [a javaslatnak kapcsán határozta el

; a közgyűlés azt is, hogy a szerződéskötések utolsó határnapjául nem január 5 ét, hanem 20-ikát "tűzi ki. A megyei pénzintézetek évzárása. Egy esztendő története. Még egy hónap s előttünk feküsznek a megyei pénzintézetek évi jelentései. Megérezzük ennek a határkörnek közeledtét onnan is, hogy az évről-évre megujuló érdeklődés már életjelt ad e tekintetben magáról. S ezt az érdeklődést Békósmegyóben a viszonyok alakulása nagyobbá és intenzivebbé teszi, mint másutt, a vidéknek egyéb gazdasági központjaiban. Ezt az érdeklődóst annyira természetes okok keltik föl, hogy szinte a magyarázatnak sem látjuk szükségét. A pénzintézet is magánvállalat abban, hogy főcélja: a részvényekbe 'fektetett pénz hasznos gyümölcsöztetése. De ehhez a célhoz az érdekszálak óriási tömege fűződik, amely érdekszálak a gazdasági érdekek millió és milló tényezőjéből indulnak ki. Mindenkinek, akinek keresete hitel, pénzforgatás nélkül" el sem képzelhető, egyformán érdekét alkotja az, hogy a pénzpiac áradata kedvezően alakul-e, vagy szűkebb körre kénytelen vonni hullámgyűrüit ? S Békésmegyében legkivált azért vág a közérdek mélyébe a pézintózetek dolga, mert itt nemcsak a kisebb, vagy középszerű pénzintézetek hosszú sora teljesít hitelszolgálatot, hanem több nagy, erős talajra épitet pénzintézet is, amelyek mindegyikét az az okos irányzat vezette hogy saját tőkéjének, tartalékalapjainak gyarapítása által a maga helyzetét s ezzel a pénzpiacot minél szilárdabbá tegye. Ez az, ami már az egész vármegye gazdasági érdekére tartozik, mert pénzintézeteiben oly erőssége van, amely a legkritikusabb időben sem rendül meg s komoly veszedelmek idején is elhárítja a megrázkódtatás felhőit a megye felől. S a viszonyok ily alakulása teszi különösen Békésmegyében indokolttá, hogy a pénzintézetek eseményeit a sajtó a közérdekhez tartozóknak ismerje. Az igazgatósági jelentések lendületes részében bizonyára a; merőskónt lehet köszönt lentést, hogy: „a rossz viszonyok dacára . . ." Nos ez a mondás el is maradhatna a viszonyok kedvezőek volta, mert az esetleg kedvezőtlen vis<. alig árthattak az idén a pénzforgaloi. Igaz, hogy az állami vállalkozások SÍ. teltek s á magánosok vállalkozási kei is alig pezsdült fel, de ez talán még hitelszükségletet emelte is. A mezőgazdasági hitellel foglalkozó bankok forgalma sem akkor lendül fel, amikor jó termés van s ugyanez áll az ipar és kereskedelem hitelszolgáltatásárá vonatkozólag is. Szó sincs róla ; a sok elmaradt munka és elmaradt üzlet ugyanily arányú hitel elmaradását jelenti; de ennek dacára a pénz iránt való kereslet nem csökkent. Ismeretében a békésmegyei pénzintézetek ez évi működésének sok jelre akadunk, melyek szerint ezek a pénzintézetek igen okosan használták föl a pénz előnyeit s okosa í rendezték be arra az időre, amiko- a pénz még inkább drágulni fog. A botétek állandó emelkedése s az uj kibocsátások sikere az intézetek iránt való bizalom növekedésének illusztrálására szolgáljanak. Most a drága pénz esztendejében vagyunk. A bank-kamatláb alól nemcsak a békésmegyei, de az ország többi pénzintézetei sem emancipálhatták magukat de remélni szeretjük, hogy a békés- , megyei pénzintézetek az üzleti érdekek tulhajtásával nem fogják az amúgy is súlyos helyzetet jobban neheziteni, hanem a nehéz időkbon is az fogja őket I irányítani, ami a pénzintézeteket kii emeli a más magánvállalatok sorából: a közönség érdeke. Létesítsünk dispensaireket! Félmillió tiidővészes Magyarországon. E lap hasábjain megjelent közleményeimben már rámutattam arra az óriási és kiszámíthatatlan veszteségre, amelyet a tuberculosis okoz Magyarországon. S ezzel egyidejűleg vázoltam az utakat és módokat, melyek figyelembe vételével a müveit külföldön igen elterjedt és nagyszerűen bevált dispensaireket nálunk is meg kellene honosítani s egyúttal fölvetettem egy dispensaire-szövetség eszméjét is dr. F á b r y Sándor főispánnal az élén, mely szövetséget az alföldi megyék alkotnák meg s bár a szanatórium-egyesületektől különállólag működnék, de egyes esetekben azokkal pararell is haladhatna, hol a szanatóriumegyesületek nemcsak ez eszmének , egyedüli propagalásában merülnék ki. És épp ez az ok, hogy a szanatórium-egyesületek mellett dispensaire-szövetségre is szükség van, mert a divatba hozott szanatórium J egyesületek nagy része annyira túlzásba ] vitte ez eszmét, hogy gondolkozás nélkül í erre esküszik s még jó idő telik bele, mig b tik eg> csodi napi, hanem tagok kc jelent m kus és s; virágszá' szenved arra, h< látszó d csirájáb De már ak legyen aí ségtől elk~ pensaire szí megalakult helyen már kezdte müke Az első te. fog ezután létrejöi. S ha az első nem is u •»_.. ..iái az alíoiu ebben, holott a tuberkolozis megbetegedésben és halálozásban vezet is, utolsóknak sem szabad kullognunk. Ennek meg kell lenni s még pedig minden nagyobb községben. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter megadta a lehetőséget, amidőn köpetvizsgáló laboratóriumokat akar létesíteni mentől több felé, ahol csak kivihető. Ez már alap is, amin meg lehet vetni a lábat s ahonnan aztán több kevesebb gyorsasággal lehet haladni a cél felé. Midőn a vizsgáló helyiség meg van, akkor már egyidejűleg megkezdődik a jelentkező betegek törzskönyvezése, felvilágosítása, bizonyos dolgokkal való eljárása stb. stb., amint már elmondtam s itt újra ismételni nem akarom. Akadály legkevésbbé sem lehet, hogy a gyulai szanatórium épül s nemsokára megkezdi a működését. Újra és újra hangsúlyozom, hogy mi, kik a dispensaire eszmék terjesztői vagyunk, legkevéssbbé sem vagyunk szanatórium ellenesek. Nem csak kétségbe nem vonjuk, de megbecsüljük, méltányoljuk a szanatóriumok fontosságát. Célhoz vezetőnek annyiban nem tartjuk, mert lehetetlenség kellő számú sanatoriumot építenünk, még ha milliókkal és milliókkal rendelkeznénk. Ugy áll a dolog, hogy ma van szanatórium, meg nincs is. Tényleg létezik, de havalakit el akarunk benne helyezni, akkor nincs, mert ne adj Isten, hogy helyet lehetne benne kapni. S a dolog ugy állana még akkor is, ha nem vagy hivatalból jövet mosolyogva találkoztak|össze s kéz-kézben indultak haza, A pajkos kis iskolás leányok összesúgtak a hátuk mögött. Az ebéd kevés is volt, le hült, mire a takarítónő betálalta, de ők a szerelem meleg kályhájánál melegedvén, nem vettek észre semmit. Csak ugy egy hét múlva próbálta megjegyezni a boldog férj; — Magdácska, talán szakácsnét kellene fogadnunk . . . A menyecskének' kérdőjel lett az arca : — Honnan ? A takaritónéjuk ajánlkozott szívesen, ráfér egy kis mellékkereset, hisz öt éhes gyereke van otthon. Magdácska, mint ponlos háziaszszony, jegyzőkönyvet vezetett. A tanítónő képesítő vizsgálaton bizonyára kitűnőt kapott volna rá. O azonban fájdalommal konstatálta a hónap végén, hogy a háztartás rengeteg pénzbe kerül. A maga fizetése egészen fölment rá. Megesett, hogy az uráéból is pótolni kellett, olyankor meg valami részlet maradt el, ami ugy bántotta, hogy aludni sem tudott tőle. Arról ugyan semmit sem tudott, hog3

r a ház egyik homályos sarkában áll egy bűvös kosár, amibe láttatlan ugyan sok minden bevándorol. Naponként egy csipetnyi só, félmarék lisztecske, egy—két darab kocka-cukor s több ilyesmi. Oh, de az ideális lelkű asszony, aki a lelkének jobb felét adta oda az istenadta népnek, mikor keservesen vesződött reggeltől estig a faragatlan tuskókhoz hasonló kis iskolás lányokkal, — ugyan hogy is tudott volna gyanakodni ? Közben tavasz lett. Az almafák javában bontogatták szirmocskáikat. Egy napon Magdácska rosszul érezte magát. Szédült, sápadt és álmos volt és alig várta, hogy az iskolának vége legyen. De azért nem feküdt le, — sohse volt beteg életében. Telt, múlott az idő tovább. A nyár is eljött. Magdácska levizsgáztatta a kis lányokat. Mosolygott, pedig nagyon fáradt volt akkor is s a feje zúgott. Sohse esett még oly nehezére az iskola. Dalos jókedvre fakadt az első vakációs napon. Főzött, takaritott, mosott, vasalt, — közben meg varrni kezdett alig arasztos, apró ingecskóket. Ugy érezte, igazi boldog, egész asszony csak az lehet, akinek az urán ós házatáján kivül egyébbel nem kell törődnie. Az arca is rózsásra pirosodott, neki gömbölyödött, sohse volt olyen szép életében. Őszre hazajött a baba. Egy szürke novemberi reggel Magdácska nem ment fel az iskolába. A kislányok összesúgtak, találgatóztak, aztán hazamentek s megvitték a nagy újságot. Az iskolaszéki tagok kissé hosszú képpel ültek össze, ezt az egy ténykedést nem várták annak idején a pályázóktól ... Ki lesz most a helyettes ? Magdácska két hét multán pontosan megjelent. Kissé sápadt volt, de bizonyos sápadtság ömlött el kicsi, vékony alakján. Ment minden a maga rendjén, csupán a tiz órai szünet lett kissé hosszabb, mig a kis mama a babához hazafutott, aki mellé csak egy kis pesztonkát fogadtak. utóbb ezért uj lakásba kellett köitözniök, közelebb «z iskolához. Ez drágább volt néhány forinttal, pedig a pesztonka is lényegeset billentett a bevétel ós kiadás mérlegén, minek következtében a részletek hihetetlen kicsi summára zsugorodtak össze. — Valami privát munka után kell néznünk Magdácska, — mondotta a boldog apa, mialatt tehát segített főzni a pesztrának a sivalkodó kis trónörökös részére. Az asszony feltekintett a javításból. Privát munkát! — édes isten mi, mikor most se tudja, mihez kapjon. Egy halmaz megkezdett harisnya is vár még rá, ha nem segit benne a lányoknakhát sohse lesznek készen vele. Az asz, szonynak felmondott, most ma^a főz, bár 1 órára ebédelnek, ami olyan barátságtalan. A baba nő, annak ruhát kellene varrni. A pesztrára nem lehet rábízni a mosást, vasalást, azt is neki kell elvégezni. A tanitónóni babájától példás tisztaságot várnak, de tán sírni is csak parancsszóra kellene neki, mint olyan gyereknek, akinek a mamája könyvből tanulta a nevelés tudományát. Magdácska csak javított tovább. Közbe a baba is elaludt szerencsésen. A férfi szepegve vett elő a zsebéből három kék borítékot. Mind a háromban pénzt kértek az udvarias hitelezők. Az asszony lehorgasztotta a fejét Hallgattak. A férfi szólalt meg újfent : — A kataszteri hivatalnál elég jól fizetik a másolási munkát ós neked édesem gyönyörű írásod van. Tehát majd együtt, — ugy-e ? Az asszony nem felelt. Fáradt feje ott pihent a vókonyka karjain, a tintafoltos irkák mellett. Baba hihetetlen rosz náció, az éjjel sem aludt egy pöttyét sem. Csoda-e, ha a kis mamát is elnyomta a buzgóság? — Kis mama alszik és álmában talán ismét szépnek, frisnek látja azt a virágot, amivel kéz kézben indultak útra egykor, nem olyan régen. A titkolt dalokból. I. Szíven találtak gyilkos, gonosz váddal, Hogy megmérgeztem ifjú életed. Hogy hitegettelek e boldogsággal S a szenvedésből adtam csak neked. Hogy kiégettem a lelkedből a lángot Es ott hagytam a pernyét, salakot — . . . Csak arról nincs szó, hogy én mennyi álmot, Ah ! mennyi büszke álmot siratok . . . II. Az én szerelmem hófehér selyemből Ezüsttel, gyöngygyei varrott szemfedél. Föléje apró, csillogó pihéket Szitál hullongva, szüntelen, a tél. S alatta, fényes kristátykoporsóban A lelkem könnybe, kínba fojtva ég Mig ellepi halálos dermedéssel A hópihe, a zúzmara, a jég ... III. Ha szivemet kéne helyéből kitépni S hulló vére árán megváltani téged-. Odaadnám néked. S ha tépett szivemmel nem tudnád beérni Én beérném tőled egyetlenegy szóval, Egyetlenegy csókkal . . . Nil. „Csetátye dori-i..." Irta : Székely Béla. Égbenyúló szirtek, meghasadt oldalú kőkóloszusoktól körülvetten emelkedik ki Yerespatak mögött az erdélyi sziklavilágból egy felhőkbe törő csúcs. Lábánál még csenevész foltokban tenyésztik azé!et oldalait alighogy befutja a zuzmó, de a teteje felé már afonyára sem talál a sziklavilág vándora. Büszke, merész tekintetével mérföldek messzeségéig belát a tájon s mikor az utas „Gura Rossiá"-ba jut, már kalapjához nyul a vezető s a kéklő messzeség leghatalmasabb kőóriása felé bök: — Az ott uram, a „Csetátye dori-i!. „Fájdalom hegyé"-nek hivja a köznép ezt a szürke, öreg kősziklát, amely századok viharával dacol s figyelmezteti a vándort, hogy az örökkévalóságnak rideg symboluma előtt megálljon. Ha egy-egy jámbor oláh vetődik erre a tájra, keresztet vet s néhány ájtitos szót susog. Ritkán történik ez. Akkor is