Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-25 / 107. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 107-ik szám. Kedd, december 25. BEKESME6Y EOZLONT POLITIKAI LAP :iefon-szám: 7. Szerkesztőség Főtér, 876. számú ház, hova a Jap szellemi részét illető Közlemények küldé ndök. Kéziratok nem adatnak uissza'. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet éunegycdenbelöl is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő : SZÉKELY BÉLA. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Karácsony. Müv, szerencsétlenek azok . akiknek , ezen a szent náp

n nincsen b aratbógc^ otthonuk ! Pedig u^oy drágaság alig- ' hanem megszaporította a nyomorban sinlődők számát. A termés ugyan meglehetős volt, de az élelmi árak felszökése Ínséges esztendő színvonalára szorítja a mostani időt. S vegyük hozzá, hogy a szocialista mozgalmak a vagyonos osztályt elkeserítették, mert a nép az önsegély terére lépett s a hatalmat készül kezébe ragadni, hogy avval szerezzen érvényt követeléseinek. Nem lenne csoda, hogyha az emberbaráti szeretet, a könyörület, a jótékonyság hőmérője a fagypontra szállana alá. Ilyenkor van helyén, támaszkodva a karáncsonyi ünnepek hangulatára, figyelmeztetni azokat, akiknek szive van: ne feledkezzenek meg azokról, akik a létért való könyörtelen harcban a rövidebbet húzzák, gyakorolják velük szemben az erősebb jogát s ha eddig támogatásukban részesítették, a társadalmi önvédelem szükségére hivatkozva, ne tagadják meg tőlük eddigi támogatásukat. Az osztályharc hevében, melynek növekedő hullámait aggódva látjuk emelkedni, a humanismusnak legbecsesebb vívmánya készül elkallódni ; hogy az egyesben mindenekelőtt és mindenek fölött a felebarátot kell látnunk, ezt a magasztos elvet mind többen és többen a mult lomkamarájába hajítják s tért hódit a Nietsche uj emberideálja. Álljon a vallás a mérlegen, kiálthatunk fel a romlás jelenségével szemben, hangsúlyozzuk a keresztényi szeBékéscsaba, december 24. retet absolut voltát, s ne tűrjük, hogy politikai jelszavak mérges párái elfojtazt, megfertőztessék a ievegőt, melyben civilizációnk kifejlődött, melynek tisztasága föltetela minden további haladásnak. Az emberi önzés kapvakap ürügyökön ; a kisemberek mozgolódása a socialismus a keményszivüeknek, mentséget, kifogást szolgáltathat bőven. Kapóra jön nekik, hogy a munkásban közgazdászati objectumot lát csak a világ és sajnos, ez maga is nem azzal a józansággal forgatja a kezébe került veszedelmes fegyvert, mint saját jól felfogott érdeke megkövetelné s részben maga az oka annak, hogy elfelejtik őt lassanként embernek is tekinteni. Pedig ha folyton csak mint közgazdasági tényező figurái, nem messze van már az ó- és középkor rabszolgájától. Retrogad felfogás, ha kizárólagosan uralkodik, mind a két fél részéről és a szabadéivüséggel, ha szabad még e szót ajkunkra vennünk, homlokegyenest ellenkezik. Azt mondják rólunk, hogy a politikával szemben legkevésbé vagyunk ellenállók s mindennapi jelenség, hogy a társadalmi életet is fenekestül felforgatja egy-egy élénkebb politikai változás. Nem ok nélkül félünk tehát attól, hogy a socialis kérdés is nálunk leigáz minden más szempontot s olyan téren is éreztetni fogja hatását, a honnan kizárva kellene maradnia. Igy igazán közveszedelem válhatik belőle. Eszméljünk szent karácsony-ünneBékésmegyei Közlöny tárcája. Jön! . . . Jön /... Lelkem sötét borúját E röpke szó hozta derűre, fényre. Bús, zivataros nagy felhők, Simuljatok sugaras, tiszta kékre ! Alomba ringatón, halkan Susogion a fenyők örökös zöldje. Jön . . . Hullongó, könnyű pelyhek, Lágy szőnyeget borítsatok a földre! Jön . . . Megváltás égi üdvét Lelkem e röpke szóban érti, érzi. Mondjanak rossznak, szegénynek : Gyönyörbe fojtja, mámorba igézi . . . Dalt fakaszt, hangosat, édeset, Mélységeiből könny termő szivemnek. Jön . , . S árnyékai a ködnek Jöttére elillanak, elpihennek. Jön ... O hát lehet-e ennél Hirt, ujjongóbbat, szebbet kitalálni ? Jó... Csak ez a hosszú éjjel Ne volna még virasztani, kivárni! Jön . . . Csak az a holnap reggel S minden mosolygó üdve, könnye, csókja Ne röpke, tünő karácsony álom, De örökös, fényes karácsony volna /... NIL. Karácsony estéjén. A „Békésmegyei Közlöny" számára. Irta: Vanoza Mihály. Legyen pajzán gyermekké ma Mindenki közülünk, Feledjük el a bút és gondot, Csalódást, gyűlöletet! Nincs mindig tavasz, nem mosolyog örökké enyhe sugaraival a nap . . . Téli este van . .. Künn a néptelen utcákon csipős északi szél süvölt, a kopasz fák mint egy-egy kisértet emelkednek ki zúzmarás ágaikkal a íöld fehér lepléből ... A méla hold sápadt, keskeny arcát olykor felhőfátyolba takarva, átreszket az éj ködén . . . Kályhámnál ülök, gondolataim visszaszállanak a múltba ; oly édes érzés elmerengni a szép emlékeken! Vigan pattog a tüz . . . az izzó zsarátnokból előcikkázó szikrák piros fényére fel-felrezzenek bohó, ábrándos álmodozásomból! . . . Emlékezet! Te legszebb és legnemesebb gyöngye az emberi életnek, bearanyozod a szegény elhagyatott ember szive világát s örömmel töltöd el a lelkét, midőn egyedül állva az élet zajgó tengerén, visszaszáll a múltba s feledve a jelen keserveit, küzdelmeit, boldogságot talál a múltnak rózsás perceiben. Talán a szeretet melege, a tiszta, édes boldogság derűje sugároz onnét feléje, hogy betöltse egész lelkét . . . Talán a vigasztaló vallás önt erőt csüggedő lelkébe, reményt, bizalmat szivébe, hogy bearanyozza költészetével az élet sivárságait, azt a sötét pusztaságot, melyről a realizmus durvasága letépte mind., a csillogó zománcot . . . Ünnep van ma, dicső Megváltónk születésének ünnepe. E nap a visszaemlékezés, a szeretet és a vallás ünnepe s a vallás — egészen a szivé! pén! Nagyon szabad előtérbe tolunk ily kívánalmat, melyet nem hangoztathatunk soha eléggé: az állásuknál, vagyonuknál fogva fölebbvalók többet törődjenek a szegény emberrel, lépjenek hozzá közelebb, fejlődjék ki az eddiginél bensőbb viszony közöttük; a nép pedig ne legyen botor, ne rohanjon meggondolatlanul lelkiismeretlen agitátorok által előtte csillogtatott- lidércfény utján, mely mocsárba, örvénybe csalja, a mai intelligencia jórésze belőle emelkedett ki, véréből való vér, van fogékonyság benne érdekében fáradozni. Legyen miközöttünk IS i) békesség és az emberekhez jóakarat!" dr. Nemzeti kultura. Irta : Dr. Wlasslca Gyula. A kultura a szellemi szabadság területe, A kultura a versenyképpesség területe. Itt védvámokat nem lehet felállítani. ítv a szelem ^ereje megy hóditó útjára. Hatalommá itt csak a műveltség fajsúlya, ereje, mélysége és terjedelme lehet. Vagy bir egy nemzet kulturája oly erővel, hogy béltartalmával hódit, vagy nem bir ezzel a mélységgel és erővel: akkor a kényszereszközök, mint korhadt pillérek dőlnek ki mellőle. Mint törté • neti nemzet, lelkünk melegével őrizzük alkotmányunkat ós minden avatatlan kéz beavatkozása elől, ha szükséges életünk feláldozásával védjük annak biztosítékait. Ragaszkodunk történeti jogainkhoz, mely minket magyarokat a haza földjéhez füz és az állam magyar jellegét óvja. Becsülésben tartjuk, sőt föltétlenül megkívánjuk a törvényhozási és kormányzati eszközöknek alkalmazását is, melyek a magyar kultura feltételeinek megalkotásában és tökéletesítésében segítenek. De óva intek mindenkit, hogy semmiféle törvényhozási vagy kormányzati intézkedést, kényszerszabályt a kultura területén egyoldalú és kizárólagos mentőeszköznek no tekintsen. Ne nyugodjunk meg abban, hogy — bármily üdvösnek látszó gondolatot iktatunk is be törvénykönyvünkbe — a törvény szava majd életerőssé, hatalmassá teheti a magyar közművelődést. Az megmutathatja és rendelkezésünkre bocsájthatja a földet, a hol dolgoznunk kell, de dus termést csak az egész nemzet odaadó, közös ideáloktól áthatott, részletes hangyaszorgalmú, az egész szellemi és anyagi művelődést átható munkája teremthet Össze kell szednünk magunkat, hogy művészetben, irodalomban} tudományban, kereskedelemben, iparban földmivelésben a kultura magaslatára emelkedjünk és ezt a magaslatot a magyar fajnak verejtékes munkájával kell elérnünk.' A jogi és történelmi hegemónia cgak akkor biztos>lap, ha a magyar népíó?§k műveltsége a magyar földön élő mindeír faj között hirdeti a magyar műveltség felsőbbségét. Ez nyelvünk terjesztésének is a legellenállhatatlanabb eszköze. Ez a bevehetetlen erősség. Ez fegyverez le minden támadást, ez ábrándít ki minden ellenfelet. De létföltétel is. Nekünk erényeinkkel, tehetségünkkkel a magyar | nép gondolat- és érzésvilágának etnelj kedettségével, verejtékünk diadalmas i eredményeivel kell faji erőnket nap-nap ! mellett bebizonyítani. „Noblesse obiige." A politikai vezetés, a politikai hegemónia nemessége erre kötelez. A magyarság felsőbbségét kiváltságokra, politikai eszközökre, történeti jogokra való hivatkozással meg nem őrizheti. Erre a felsőbbségre csak.egy ut vezet: a mindennapi -ernyedetlen munka az állam és társadal Midőn a fenyők uj .ágakat hajtanak, \ a gyermek már emlegeti a jó angyalkákat, boldog .tudatlanságában njosolyog ki a zúzmarás világba, ha vájjon nem látja-e meg a jó Jézuskát ? Karácsonyfa ! . . . Karácsonyi ajándék ! . . . Mily édes gondolat e szó, mt?ly ma annyi milliók keblét heviti! Szegényét és gazdagét egyaránt, mert hiszen a kará. csonyi ünnepekben talán még az elhagyatott árva is gazdagnak és boldognak érzi magát, az ő szivecskéjét is besugározza legalább a mások boldogságának fényessége ! Mennyi kincs, mennyi fény a gyönge ágakon! Pedig a kis erdőcske lombja szúrós, árnyéka hideg ... de illatot ad neki a szeretet, meleget az a sok szines gyertyaszáll, mely kigyúl ágain! Az ajándékok, melyeket a gyöngéd szeretet kezei oda helyeznek, a szelid érzelmek, mind-mind arra emlékeztetnek, hogy e nap a Megváltó s általa mindnyájunk születésnapja, a boldogító szetet ünnepe! Karácsony meghozza a gyermekvilágnak a csillogó aranyos ezüstös diót, a tarka képeskönyveket, a kőépitőket, a puskát, a dobot, kardot, trombitát, no meg azokat a gyönyörűséges mozgó szemű szöszke babákat, körítve tömérdek sok-sok cukorkával, — szóval mindazt, amit a boldog kicsinyek szeme-szája kiván: Mindenféle édességet, Szemnek tetsző fényességet! De ilyen fényes meglepetés, Ilyen ! nagy öröm csak az oly gyermekeknek ju I kik jók, kik jobbak mint a többiek, mive: j — gazdagok ! Nem mindenki teheti egyformán' De azért a kunyhóban is t.nnep á J karácsony! A virág sem nyil'V a m\> palotasorok kövezetein, hanetr oít i tiszta szellős ligetek és mezők ölébe:. Mig a gazdagok márványszobrokkal s feitméi nyekkel tfiszitett palotáiban a gyermekek drága és nagyszerű ajándékokban részesülnek, addig a kunyhók szegényei, igénytelen gyermekeiknek csak szegényes 'apróságot adhatnak, de azután kipótolják sok öleléssel és édés csókkal! Hála ist-vek. az ég nem a pénz értékéhez rt, V* mét s néhány filléren gyakran több .met lehet szerezni a gyermeknek^ rir.t ak<?r száz koronás bankón s ann k az .olésnen', csóknak heve sokszor boiJogitó^b mint a gazdagok ajándéka, oh Kert aján dék nélkül is édes karácsonya van an akit szeretnekJ Szeretet ... és mindig csak s

7, retet? Te vagy az 'élet boldogságára titka, te csodás érzélem ' -ne! fisánál felmelegszik a hívnek melyből egy parányi több összes kincsénei Oh, jöjjetek np!c. ház5". imádk. szivvelbuzgón, áhítattal Jézt) et nepnapián. Nézzétek . az angplok m

t csendese. • ájasan mosolyognak 'e r . a esilhgúerüs égboltozatról V; t \ v , a hurangok . . . Jöjjetek és imáijuk*. Unt! • • . Es zeng az ének s a buzgó lét k visszaszáll a hujdankórba, :-.időn v i,jf.'teljességében eljött, a megváltó í > '' Krisztus a mennyből -- szolgai vévén magára, halandó testbe ölte s csiilag jelent mq; az égen, i zeté a bölcseket a jászolhoz, rr kuvék az, kinek egykoron q mennyben, Ister jobbján s miben léend Jakh eVy Karácsony szíj levésének s/ su^ár a ieefir / cs az ilokai még