Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-23 / 106. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIII-ik évfolyam. 106-ik szám. Vasárnap, december 23. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet cvmcgycdcnbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SA.TI.ER VILMOS Felelős szerkesztő : SZÉKELY BÉLA. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Ünnepek előtt. Békéscsaba, december 23. A szeretet ünnepe előtt megint aktuális az a kötelesség, melyet az újságoknak kell ilyentájban beváltania. Ez a kötelesség pedig abban merül ki, ha a közönséget figyelmeztetjük, hogy az ünnep előtti költekezések napjaiban ne felejtkezzen meg a magyar ipar, a magyar kereskedelem támogatásáról. Hivatalos statisztikai adatok alapján bebizonyítható, hogy az osztrák ipartermékek, melyek évről-érve összehalmozódtak a kereskedők raktáraiban, leginkább karácsony idején kerülnek piacra. Ugy gurul érettük az arany, mint a pelyva s Ausztriának való pénzszállításunk milliókkal szaporodik rövid egynehány nap keretében. Az országos tulipán-szövetség lelkesedését nem szeretnők a szalmalánghoz hasonlítani. Pedig ugy tetszik nekünk, hogy az a' szövetség súlyos mulasztást követett el most. Ugy tetszik nekünk, mintha feladatai közé tartozott volna azjs, hogy a karácsonyi bevásárlások elö£ országszéltében buzdító felhívások utján figyelmeztesse a közönséget az osztrák ipartermékek bojkottálására s óva intsen mindenkit attól, hogy osztrák terméket vegyen. Ausztria a játékszerek és karácsonyi cikkek révén milliókat visz ki Magyarországból. Ez az iparág szomszédunk területén és gyáraiban annyira fejlett már, hogy kizár minden versenyt s kizárja kiváltkép a magyar játékárugyárak versenyét, mely a fejlődés első stádiumában komoly versenyre ezidőszerint nem is gondolhat. Ebből következik, hogy olcsóbban szállítja a portékáit, mint a magyar gyár s azok a kereskedők is, akik a tulipán-szövetségnek csalogató szózatait ragasztották kirakataikba, nagyobb haszont szívesen előbbre helyezik a hazafias kötelességeknél. Éppen Békéscsabán történt meg az, hogy a legutóbbi választás alkalmával, mikor kettős kötelesség és alkalom kínálkozott nem megfelejtkezni a magyar ipar támogatásáról, egy helyi kereskedő osztrák szövettel látta el a jelöltek zászlószükségletéi. Mint magyar gyártmányt adott tul portékáján s a készítés alatt jöttek csak reá, hogy a szövet osztrák gyárban készült, amelynek pecsétje is ott díszelgett az árun. Ilyen bűnös és haszonleső könynyelmüség karácsony idején különösen visszaélhet a közönség bizalmával, amely ha nem is nélkülözi a kellő óvatosságot, mindig visszaverheti ezt a merényletszámba menő visszaélést. Mielőtt kifizetnők tehát a karácsocsonyi árut,határozottan kérdjük a kereskedőtől, hogy az magyar termék-e? Elvégre csak igy biztosithatjuk a magyar iparfejlődését. Ha nagydirrel-durral feltüztük már a tulipánt, ne csak azért viseljük azt, hogy ott ékeskedjék mellünkön, bizonyítván szereplési vágyunkat, parvenü természetünket. Aki | nem teljesiti azt a feladatát, melyet a tulipán feltüzésével vállalt magára, az dobja is le a melléről azt az ércvirágot. mert méltatlanul viseli. Akár kereskedő, akár pedig vásárló legyen az a valaki. L-g. Ülés a csabai ipartestületben. Pénztári jelentés, — Tagtörlések. — Az őszi ünnepnap. — Átiratok. — Segélyezések. A békéscsabai ipartestület elöljárósága csütörtökön délután 4 órakor Áchim László alelnök elnöklése mellett ülést tartott. Ez az ülés négy hónapnak összegyűlt aktáit intézte el. Az ipartestület irodájában oly nagy volt a munkatorlódás, hogy Áchim János jegyző mostanáig nem hívhatta össze az elöljáróságot, amely különben sem viseltetik mindig egyforma érdeklődéssel az ipartestület ügyei iránt, sőt a közelmúltban azért nem lehetett elöljáróság! ülést tartani, mert a megjelent tagok száma nem fedte azt az alapszabálypontot, mely a határozatképességet irja körül. Ezúttal azonban már határozatképes számban gyűltek össze a tagok s igy s'orra vehették az aktákat. Elmaradásukat a következő tagok jelentették be: dr. Pándy István ipartestületi ügyész, Fekete Szűcs Sándor, Nyemecz Károly, Nyemecz L., Mat u 1 a i Ferenc és G ó t h László. A pénztár augusztus—novemberi állapotáról szóló jelentés szerint a bevétel rovat ezeket a tételeket tünteti föl: Maradvány 26 korona, takarékbetét 400 korona, beiratási dij 98 korona, tagdíj 149 korona, dologiak 329 korona, adomány 58 korona. Ezzel szemben kiadás: házbér 175 korona, tiszti és szolgafizetések 519 korona, segélyezések 144 korona, hírlapok 3 korona, beruházás 21 korona, rendkívüliek 28 korona. A tagforgalom adatai igy változtak : Az utolsó ülés után 757 tagja volt a testületnek. Most 763 tagja van. Fölvétettek uj tagokul: B a j d u s á k Mihály, Uhrin János, A n c s i n János, Botyánszky Pál, Benjámin Jakab és G a 1 1 i Mihály. Törölték a tagok sorából: Penyaska Mihályt, Prisztavok Pált, F i 1 i p i n y i Jánost, M a u 1 i s Mihályt és E h r 1 i c h Emánuelt. Augosztus—november hónapok folyamán 69 tanoncszerződés köttetett, felszabadult 39 tanonc, munkakönyv kiadatott 11, szerződés felbontás történt 26 esetben. E bejelentések után ifj. Horváth Mihály felolvassa az Áchim János királyi kitüntetése alkalmával megtartott díszközgyűlés jegyzőkönyvét, majd arról referál, hogy a kereskedelmi miniszter 500 korona rendkívüli tiszteletdijat utalt ki Áchim János részére, de az ipartestület által kért évi kegydijat nem adhatja meg, mert erre fedezete nincs. Átiratok ismertetése következett ezután. A munkások betegsegélyezésére és balesetbiztosítására vonatkozó törvényjavaslat ellen a békéscsabai ipartestület is állást foglal s a törvényjavaslat sérelmes részeire fölterjesztéssel él a kormányhoz. A szegedi cipészek és csizmadiák oly megállapodást kötöttek egymással, hogy az esetben, ha valamelyik műhely munkásai sztrájkba lépnak, azonnal beszüntetik mindannyian a munkát. A megállapodásnak egyik irásos példáját megküldték a békéscsabai ipartestületnek is, amelynek elöljárósága pártolólag ajánlja azt az iparostársak figyelmébe. A budapesti sütőkiállitásra s a pécsi ipari és mezőgazdasági kiállításra vonatkozó megkereséseket tudomásul vették. Havran Pálnak, az ipartestület Békésmegyei Közlöny tárcája. Eridu. Eridu volt napkeletnek A hol fény és hő születnek, Összentélye, jóshelye; Csudafát egy tó hulláma, Mely az első embert látta, Tisztán ott tükröztete. Romba dült rég, —- az ölyü kőit, Pusztaságán sakál üvölt. És az ember hol bolyong ? Járja a föld kerekségét, Vidékein vágyva néz szét, Ahol uj tó vize zsong. A csudafa agját veti. Sarját partján fölneveli, Aztán — megy s kezd uj utat, Mert szomorúan veszi észre, Hogy nem üt az ősi képre, A mit ez a tó mutat. Sok ezerszer megpróbálta, De mindig csak azt találta, Mint az első, nincs oly tó! Vagy — mássá a szentfa lett-e ? Vagy — a képét tán feledte, Vagy —a szeme nem oly jó! Donnrr Lajos. Medve Gáspár ráijeszt az asszonyára. — A ,,Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — lrra : Géczy István. A kisváros baktera éppen elkiabálta az éjfélt az „Arany bika" szálloda előtt és hosszú alabárdjára támaszkodva belebámult a világosságba, mely a vendéglő nyitott fö[dszinti ablakából ömlött ki. A cigány veszettül húzta odabent a a Lili keringőt, amibe egy pár jókedvű mulató beleordította a Casanova vezérdalát, oda törekedve, hogy a klarinétot és nagybőgőt túlharsogja és hogy a harmónia teljes legyen, a bakter a körösi lány nem kevóbbbé ismert dallamát dúdolgatta, ugy gondolkozva, hogy ha az urak mulatnak, mórt nem mulathasson ő is a maga módja szerint. Egyszerre egy borízű hang recsegve szólalt meg a háta megett: Nagyon jól van barátom,'nagyon jól van! A maga hangja terjedelmes, mély ós kifejezésteljes, szóval tökéletes. Maga egy zseni, akiből én kifaragom a világ első basszistáját. Én, mondom ezt, Medve Gáspár, az ország első komikusa, aki tudom mit beszélek, aki már sok nevezetes nagyságot szültem a hazának. Én gyújtottam lángra az isteni szikrát Róna Gizellában, a világ legszebb aszszonyában, akit hitvesemmé tettem, hogy kiképezhessem. Ki is képeztem, arany annak az asszonynak minden szava, ritmus a járása, villám a két szeme, teli a kebele, édes titkokkal, vágyódással tele. Ne röhögjön barátom, ne röhögjön, mikor én a feleségemet istenítem. — Becsülje meg ezt az asszonyt, külömben elcsapom a hivatalából, el én, ha maga a főjegyző lenne kelmed, még akkor is, meit aki az én hitvesemet gyalázza, az a polgármester urat ^gyalázza, Ő pedig a legelső ember ebben a rongyfószekben és ez az első ember most is ott suttog szerelmes szavakat a feleségem fülébe, ott abban a szobában, cigány és pezsgő mellett. — Ha pedig nem hiszi, hát jöjjön velem és nézze meg. Ezzel a kis emberke már be is botorkált a nyitott ajtón, a honnan a kurjongatás még most kihallatszott. A bakter pedig nyaka közé vette az alabárdját és lassú, tempós .„lépésekben indult az útjára, mint olyan ember, a ki a mai nap mulatságával teljesen meg van elégedve. Odabent vígan folyt a dáridó ; a cigányok egy hirtelen kanyarulattal csárdásba csaptak át és a szinész-trupp naivája, komikája, primadonnája, a főkapitány, a főjegyző ós járásbiróval a szoba közepén rakták a kopogóst eszeveszetten nekibomolva. A lámpa világa megtört fénynyel pislogott át a dohányfüst fellegen és a kipirult lihegő "alakok, mint közbe burkolt árnyak járták a vad boszorkánytáncot. Az asztalfőn prezidiált a pocakos polgármester, mellette ült a szép Medve Gáspárné, körülötte egy pár rosszul borotvált képű ur és kimondhatatlan módon kiöltözött asszonyság. A trupp-igazgatója egy keskenyképü kopasz emberke, kerékkötő vastagságú aranylánccal és nagy pecsét gyűrűvel vézna ujjain, pezsgős pohárral á kezében éppen tósztott mondott, amikor Medve Gáspár belépett. A tószt rövid volt, de velős : Önmagát magasztalta benne a derék férfiú; hogy mennyire átérzi a színművészet szent hivatását; tudja azt egyeztetni a közönség jogos igényeivel. íme, boldog megelégedéssel, a jól felfogott ós betöltött hivatás büszke öntudatával tekint le most is munkára, mert látja, hogy nemcsak a nagyközönség igényeit elégítette ki elsőrendű erőkből álló társulatával, de körültekintő gondossággal sikerült megnyerni a hangadó körök méltánylását is; mert íme a járásbiró ur ; főjegyző és a főkapitány ur mind megtalálta^azt, amit keresett és hogy diadala teljes legyen, sikerült nagy áldozatok árán társulatához szerződtetni Medve Gáspárnét, a világszép asszonyt is, hogy ezzel a város első emberének, a nagyságos polgármester urnák (akit az úristen a hazai színművészet dicsőségére sokáig éltessen) kedvébe járjon. Büszkén tekint le a munkájára, mert ime Medve Gáspárné ott ült a polgármester ur közvetlen közelében, fejét keblére hajtja, átfogja gömbölyű karjaival — szóval minden jól megy és ő nyugodtan hajtja álomra gondterhelt fejét, mert jól tudja, hogy a polgármester ur áthatva a missió szentségétől, melyet ő oly nemes buzgalommal tölt be, pártolólag fogja felterjeszteni államsegély iránti kérvényét a nagyméltóságú magas miniszterhez, mint oly ember kórvényét, aki zászlójára arany betűkkel irta fel ezt a jelmondatot: „Mindent a művészetért"! A trupp éljenzett. A cigány tust húzott, mire a táncolók is kénytelenek voltak abbahagyni az ugrálást és összeütni poharukat a polgármester úréval, aki nagyságának tudatában királyi leereszkedéssel nézett végig a hódolók tarka, de kopott seregén. Csak Gáspár nem volt megelégedve a tószttal. Dühösen csapott öklével az asztalra arcából kikelve orditá : ki mer itt beszólni missióról teljesített kötelességről és szent hivatásról ? Ez a zsírjukon hizott majom, aki a színészt rabszolgának, a nőt pedig árucikknek tekinti, akivel kereskedni szokott, mint örmény boltos a birka bőrével? — Pfuj! Szégyelje magát, maga Ripacs! Gyere asszony menjünk haza nem illesz te ebbe a társaságba! Szegény Gáspár de sokszor elharsogta már ezt a beszédet, de sokszor és de mindig hiába! Most is kacagott az egész társaság, de legjobban az asszony, aki gyorsan felkelt, nagyot nyújtózkodott, aki mintegy prédára áhítozó nőstény tigris s gúnyosan vágta oda a dülöngöző Gáspárnak. „Ma nem inegvek haza"! A kis emberke megrázkódott erre a kijelentésre, először tört, zúzott, aztán könyörgésre fogta a dolgot. De mikor az se használt, újra csak dühöngött, fenyegetőzött, hogy igy lesz, ugy lesz, ha azonnal haza nem megy vele az asszony. Az pedig vette a bundáját, a karját a polgármester karjába akasztotta, s le-