Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-23 / 106. szám

2 legelső elnökének elhunytát mély részvéttel veszik tudomásul az előljáró tagok. Havran végrendeletben ugy intézkedett, hogy hagyatékából 50 koronát adjanak örökösei az ipartestületnek. Az elöljáróság jegyzőkönyvi kivonatban értesiti az özvegyet részvétéről és köszönetéről. Ad akta tette ezután zz elöljáróság a József szanatórium-egyesületnek s a petrozsényi ipartestületnek adományozás iránti kérését. Werther Húgó békéscsabai játékggáros kilépett annak idején a testület kötelékéből s most 20 korona befi. zetett tagdijának visszatérítését követeli. •— Az elöljáróság megállapította, hogy, Werther nem fizetett eddig tagdijat s épp ezért nem tartja teljesíthetőnek kérelmét. Facsinai Zoltánná özvegyi segélyt kért az ipartestülettől. Kérelmével elutasította az elöljáróság. Elutasították Jákozi Kálmánná temetési segély iránti kérvényét, valamint D i s z 11 Mihály szolgának fizetésjavitás iránt beadott kérvényét is. Züllik a szocializmus. Legalább Békésmegyében — igen! Egy helyi-csoport feloszlása. A földmunkások „megváltóinak" mai vándorvilágában meglepetésszerűen vesszük a hirt, hogy a Magyarországi Földmunkások, Kisgazdák és Kubikosok Országos Szakegyletének orosházi helyi csoportja a csöndes részvét teljes mellőzése mellett egyszer s mindenkorra beszüntette működését. Azért hat meglepetésszerűen ez a hir, mert átment már a köztudatba, hogy Magyarország földszocializmusának Békésvármegye a legerősebb fészke, ahol kipusztíthatatlan gyomot hajtottak az izgatások. Nos, az orosházi példa mást bizo nyit. Pedig Orosházán sem történt semmi más, csak aminek szükségszerűen be kellett következnie. Az alföldi megyékben Orosháza volt ugyanis az a talaj, amely legelőször fogadta méhéba a bujtogatók maszlagjait. Itt már akkor is „eszmét" vacsorázott a föld egyszerű népe, mikor másegyebütt még csak hajnaH álmából ébredezett a szocializmus s már akkor sajnálatos összeütközésak történtek Orosházán, midőn az Alföld nézőleg félválról szólt oda az urának: Sose fáraszd magad Gáspár; tudod, hogy engem nem egykönnyen ijeszt meg valaki, te legalább nem, nem bizony barátom soha ! soha! Vig kacagás közben, hangos zeneszóval kivonult az egész diszes társaság ki erre — ki arra, ők tudják, hogy hová. Az a megkinzott kis emberke pedig kezeit eleresztve, rogyott le egy székre ós csak bámult maga elé, bele a nagy semmiségbe; — a szája még mozgott, motyogott valamit, de agya már fel mondta a szolgálatot, zavarosan kavarogtak benne a gondolatok, hajszolva egymást kiindulási pont és végcél nélkül. Csak egyet látott tisztán, hogy ez a szépséges bestia szemérmetlen módon meggyalázta ismét és cinikusan vágta arcába, hogy még csak meg sem tudja ijeszteni. Kitámolygott, mint egy részeg ember és dühöngve ment haza az üres lakásba. Nem érezte már a gyalázatot sem, csak az a kacagó hang csengett még fülében, csak a düh tépte a lelkét, amiért hogy ő meg sem tudja azt az asszonyt ijeszteni. Egyszerre kipattant megbénult agyáól egy gondolat s dühtől torzult arcán végig cibkázott egy vigyorgás, szeme mély gödréből kipattant az öröm s lázas sietséggel attól remegve, hogy talán elröppen ez a jó gondolata, leóldta a nadrág szijját, átdobta az ajtófélfán, felállt egy kis székre, hurkot csinált a szijra ós rá a nyakára. Aztán elrúgta a széket. .. Egyet-kettőt rándult, villogott a szeme az édes pokoli kéjtől, rángatózó ajkán ki-ki szökött egy szó — lázasan — tördelve: haza jön az asszony — aztán meglát — megijed — megijed — mégis megijesztem ! Csönd van ! a távol hegyek mögött most bukkan fel a nap arany sugarai gyöngéden cirógatva csókolják körül azt á nyomorult kis emberi roncsot, amely mig lélek volt benne, úgy tudott örülni, hogy ö is megijeszti egyszer az asszonyát.' többi tájait még csak az embrio-izgatók tipegték körül. Az következik tehát mindezekből, hogy Orosházán hamarább megérett a szocializmus gyümölcse, mint a többi helyeken s az izgatók elámított hivei hamarább észrevehették azt, hogy az a gyümölcs még érett korában is üzletszagú, amelyhez csak keserves filléreinek árán juthat az „eszmével" agyonétetett szegény ember. Ez az okos tapasztalat eredményezte azt, hogy a helyi csoport tagjai nem örömest fizették a tagdijakat. Mind hevesebben kérdezgették, hogy mi lesz a tagdijakkal, mi lesz a párt „Péterfilléreivel", mi lesz ezzel, meg azzal a pénzzel, mit pontosan beszedegetett tőlük a központi gondviselés. Ámde a kérdezgetésre is hamar ráun az az ember, aki átlát a szitán. Igy untak rá az orosháziak is, akik egymásután maradtak adósok a különböző cimen szedett befizetésekkel, miglen egyetlen tag sem volt, aki beszolgáltatta volna fizetni valóját. A helyicsoport pedig beszüntette működését s feloszlásáról tegnap érkezett hir az alispáni hivatalhoz. Ebből az örvendetes körülményből azt a tanúságot vonhatjuk le, hogy Békésmegyében züllésnek indult a tévútra járó szocializmus, amely az Alföldön mind nagyobb és nagyobb területeket vészit el egykori terrénumából. Beszámoló a Békésvármegyei Közművelődési Egyesület működéséről. - Két cikk. I. Hosszas faggatásunk meghozta már az eredményt. A Békésmegyei Közművelődési Egyesület titkára elkészítette beszámolóját az egyesület működéséről és ismertetés végett megküldötte azt a lapoknak. A sok ivre terjedő jelentésnek ma csak első részét juttatták kezeinkhez. Széljegyzeteket nem füzünk a sorokhoz, mert nem akarunk ezekkel a második közlemény elé végni. De már a jelentés mai részéből is kiviláglik, hogy sok megjegyezni valónk lesz e beszámolóra, amelyet változtatás nélkül itt közlünk: Az ország politikai, közgazdasági és szociális viszonyai a közéletnek csaknem minden ágában éreztetik kedvezőtlen zsibbasztó hatásukat. De semmire sem hatnak oly bénitólag, mint a kulturális intézményekre, melyeknek működése, külöuösen a perifériákon országszerte stagnációra volt és van már évek óla kárhoztatva. Bókésvármegye közművelődési egyesületének, az ország valamennyi kulturegyesületével párhuzamba vonva, normálisabb időkben is mindig a legnehezebb viszonyokkal kellett megküzdenie. Ezek a nehéz viszonyok, számos mellékokon kivül különösen három ténykörülményben gyökereztek. Az első ok az, hogy a kulturtörekvések istápolására első sorban hivatolt középosztály egysége Békósvármegyében mindig sok kívánni valót hagyott fen. Sőt ami kevés egység pár évtized előtt még mutatkozott, az is a községek egyedi fejlődésével, az összetartozandóság rovására évről-évre lazult, ugy, hogy ma csaknem teljesen megszűntnek mondható. A középosztály társadalmi együvé tartozandóságának és az ebből kifolyó összműködés hiányát élénken sinylik az összvármegye érdekeinek képviseletére hivatott összes intézmények, a hivatalosak majdnem ugy, mint a társadalmiak és a közgazdaságiak. — Az utóbbiak között névleg is megemhtendőleg, az egyetemes érdekek képviseletében álló békésmegyei gazdasági egyesület, amely részben a községek indolenciája, részben ésföleg mindinkább erősbödő partikuláris törekvései folytán, évről-évre vészit az egész vármegyére kiterjedt régebbi jellegéből, maholnap csak névleg lesz „békésmegyei" s a gazdasági egyesület székhelyének érdeklődését képes csupán megtartani. A közgazdasági egység érzetének lazulására vezethető vissza az is, hogy a Békésvármegyei okszerű méhészegylet", noha névleg még ma is fenáll,Jóvtizedek óta teljesen megszüntette működését. És hogy egyéb intézményekről is szóljak, a 7,Bókésvármegyei közegészségügyi egyesület", nemkülönben a „Békósvármegyei tanitó egyesület" is évről-évre kevesebb működést fejthetnek ki. Utóbbi egyesületet említve, ami közoktatásügyi téren mozgalom móg észlelhető, az nem a megyei egyesület, hanem a járásköri, sőt miután énnek is már némi egyetemes jellege volna, túlnyomó részben'a már teljesen atomizált községi egyesületekben nyilatkozik meg. A második ok az, hogy a tagsági dijakból fenálló egyesületekben Békésvármegyében oly óriási túltengés állott be, hogy a napról-napra növekvő ujabb és ujabb terhek és kötelezettségek miatt az önfentartás súlyos problémájával küzdő középosztály, a társadalmi terhek egy részétől lehetőleg szabadulni igyekezvén és szabadulni kényszerülvén, első sorban a közművelődési érdeket istápoló intézményt tekinti olyannak, amelynek tagságidij fizetési kötelezettségétől, társadalmi presztízsének, egyéni érdekének vagy kényelmének kockáztatása nélkül szabadulhat. A harmadik ok pedig az, hogy Békósvármegyében mindig kevés, alig néhány egyénre szorítkozott azoknak száma kik' kulturegyesületben, az egyesület fontos és magasztos céljának mégfelelő szellemi munkárahivatottak, vagy amenynyiben hivatottak, önzetlen munkakifejtésre vállalkoztak volna. A közművelődési egyesület jogelődje, a „Bókésvármegyei régész és művelődés történelmi társulat" is tizenegy esztendővel ezelőtt főleg eme három okból jutott olyan válságba® hogy további fenállhatása már-már kérdésessé vált. Válságba jutott annak dacára, hogy az elnöki tisztet viselő feledhetetlen emlékű G ö n d ö c s Benedek apátlelkész áldozatkészsége s páratlan egyéni szeretetremóltósága nagy népszerűséget, az országos nevű és nagytudományú Dr. Karácsonyi János, dr. Zsilinszky Mihály, néh. H a a n Lajos és Szabó János, vármegyénk legjelesebb' fiainak magas színvonalon álló önzetlen irodalmi munkássága hírnevet, fényt és dicsőséget szereztek a társulatnak. A „Békésvármegyei közművelődési egyesület" létesülésének mégis az volt az alapja, s indoka, hogy az enyészet sorsára jutott társulat hamvaiból Phőnixként feltámadva uj életre keljen, uj életet ébresszen. A „Bókésvármegyei régész ós művelődéstörténelmi társulat"-ból 1895-ben alakult közművelődési egyletre, uj életre ébredése után mondhatni nyomban sötét fátum nehezedett. A szervezet ugyanis olyan volt, hogy az elnöki tiszt mondhatni tiszán reprezentációnális természetű, az intézkedés hatásköre s joga kizárólag az alelnöké volt. Az alelnök, boldogult Ol á h György, vármegyénk akkori főügyésze, Bókésvármegye közművelődési egyesülete létesítésének kezdeményezője s az egyesület megalkotója. Lángoló ügybuzgalmához ós jogosult ambíciójához méltó is volt az alelnöki hatáskört ugy megállapítani, hogy az, általa uj életre ébreszteni szándékolt kultúregyesület ügyvezetése az ő hatásköre, az ő joga, a munka felelsösége egyben a munka sikerének érdeme s dicsősége is az övé legyen. Nincs is kétségem, hogy ő, az egyesület csaknem teljhatalmú ügj vezetői tisztének és súlyos feladatának sok tekintetben meg is felett volna, ha a hálálos kórnak az egyesület létesítésekor már benne lappangó csirái munkakedvét és munkaképességét meg nem bénították volna. Igy is a közművelődési egyesület, életrekeltésének első éveiben,' a cikkemben említett nehéz viszonyok dacára nagyon figyelemre méltó dolgokat produkált. Lukács György elnök és Oláh György alelnök ügybuzgósága folytán a a közművelődési egyesület, úttörőén, e téren valamennyi hazai kulturegyesületet megelőzve, a vármegye minden községében egy, — a népesebb községekben két, sőt három népkönyvtárat létesíttetett. Ha semmi egyebet nem csinált volna, maga ez az egyetlen tény, amelynek kulturális jelentősége megbecsülhetetlen, ércnél maradandóbban örökíti meg közművelődési egyesületünk működésének üdvösségét és dicsőségét. A népkönyvtárak felállítása a dicsőségen kivül azonban súlyos kötelezettséget is háritott a közművelődési egyletre. Vagyoni helyzetét és szük jövedelmét messze felülmúló kötelezettséget. A népkönyvtárak kezelői ugyan is, többnyire kis javadalmazásu néptanítók avagy községi alkalmazottak, a nagy munkát és időveszteséget igénylő kezelésért ugyanis, habár munkájukhoz viszonyítva szerény, mindazonáltal az egyesület jövedelmével arányban nem álló díjazásra számítottak. Ez a honorárium pedig bármily szerénymérvü is, a közművelődési egyesület'pénztárát, amely a népkönyvtárak felállítása által anyagilag teljesen kimerült, évenkint több ezer koronával terhelte volna. Több ezer koronával oly viszonyok között, amidőn az egyesület amelynek mondhatni kizárólagos jövedelmi forrása a tagsági dij, e cimen akkor sem remélhetett évi 1000 koronánál többet, ha — ami pedig nem történt meg — a tagok állandóan megmaradnak és ami még kevésbbé történt meg, — tagsági dij fizetési kötelezettségüknek pontosan megfelelnek. • A népkönyvtárak kezelőinek díjazása, a népkönyvtárak fejlesztése s az egyesület többirányú kulturális törekvéseinek megvalósítására szükséges pénz megszerzése súlyos gonddal nehezedett az egyesületre s elsősorban annak ügyvezető alelnökére. Nagyszabású, fényes és életrevalónak látszó eszme is fogamzott mc-g benne. Az az eszme, hogy Békésvármegye közművelődési egyesülete a népiskolák részére falitáblákon festesse meg a magyar lörténelem legkiválóbb eseményeit. Kettős célt tűzött ki ezzel: egyrészről a zsenge ifjúságot a haza történelmének legvonzóbb és legkimagaslóbb eseményeinek szemléletileg, tehát a legmaradandóbb alakban leendő megösmertetésével történelmi érzékre oktatni, hazaszeretetre buzdítani ; másrészről pedig a történelmi képek elárusitásából származó tiszta jövedelemből a közművelődési egyesületnek, a tagsági dijakat messze felülhaladó szükséges jövedelmet megszerezni. Oláh György nagy ambícióval ós fáradhatlan ügybuzgósággal munkálkodott eszméje megvalósításán. A hazai történelemből tiz olyan mozzanatot választott ki, melyet képben alkalmasnak talált szemlólhetővé tenni; azok megfestése céljából érintkezésbe lépett a haza kiváló művészeivel, elsősorban az eszméért lelkesülő feledhetlen emlékű J a nt y i k Mátyás békésmegyei festőművészünkkel, aki a képciklus elsejét „Honfoglalás" t rövid idő alatt ingyen meg is alkotta és az egyesület ezt a képet a fővárosi „Kosmos" műintézetnél tízezer példányban el is készítette. A vallás- és közoktatásüdyi minisztérium azonban, amelynek az egyesület a képek tervét a hozzáfüződő kettős cél kapcsán bejelentette, magát az eszmét életrevalónak találta ; olyannyira életrevalónak, hogy azt — noha az eszme a közművelődési egyesületé, azaz Oláh Györgyé volt — önmaga akarta megvalósítani. Természetesen nem a békésmegyei közművelődési egyesület javára, illetőleg nem annak jövedelmére. Igaz. hogy csak az akaratnál n.. radt és noha később tanácskozások .voltak ez ügyben, nem cselekedte n Ajra azonban nem vállalkozott, hogy a juiítWterium az állami iskolák részére rendelje s vegye meg móg a „Honfoglalását sem ; 'de nem volt hajlandó arra sem, hogy a képeket az iskolafentartó hitfelekezeteknek megvételre csak ajánlja is. Pedig a képekkel kitűzött kettős cél csak akkor lett volna elérhető, ha a minisztérium mind a két dolgot megcselekszi. Oláh Györgyöt ez a váratlan balsiker rendkívül elkeserítette. A 10,000 kép elkészíttetése több ezer korona kiadást okozott az egyesületnek és nem volt rá fedezet. Az egyesület tehát maga kereste meg az összes hitfelekezetü hazafias főpapokat, a kir. tanfelügyelőket ós a törvényhatóságok közigazgatási bizottságait, felkérve őket, hogy a valamenynyiük részére egyidejűleg küldött mutatványkópet az iskolák részére az egyesületnél rendeljék meg, illetőleg azok megrendelését az iskolafentartóknak ajánlják. Az eredmény az volt, hogy hazafias phrásisokban bővelkedő elismerés ugyan esőstől, de nem jött annyi megrendelés sem, mint amennyi mutaványkóp költséges expeditió mellett ingyen szétküldetett. Hogy tehát a képek az egyssület raktárában ne maradjanak ós különösen, hogy azok előállítási költsége fedezve legyen, az egyesület kénytelen volt az egész képállomány értékesítését városróí-városra, falurólfalura járó kolportőrök utján megkísérelni, ami nagy fáradság, nagy vesződség árán részben szerencsésen sikerült is. — A „Honfoglalás" szomorú esete azonban a többi kép sorsát ós a hozzáfüződő reményekét és várakozásokat egyszersmindenkorra meghiúsította. Kohn Dávid. Wenckheim Frigyes gróf birtokeladása. Tárgyalások a Mezőgazdasági Iparés Népbankkal. A nyomor megváltása A „Békésmegyei Közlöny" csütörtöki cikkét, melyben Wenckheim Frigyes grófnak birtokeladási terveiről adtunk hirt, vármegye széltében nagy feltűnést keltett. Wenckheim Frigyes terveiről rég tudnak már a legközelebbről érdekelt körök, de a megoldásnak ilyen módjára mégsem számítottak. A