Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-20 / 105. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIII-ik évfolyam. 105-ik szám. Csütörtök, december 20. BEKESKEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kéziratok nem adatnak vissza. Főszerkesztő : Dr. SA.II.ER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Politika a kert mögött. Békéscsaba, december 19. Vidéki lapok hasábjairól a politika száműzött 'tudomány. A mi vicinális érdekeink elfoglalják mind a husz hasábot s ha valaki éppen politikai véleményre kivánasi, két fillér ellenében minden utcasarkon kaphat frissen szállított fővárosi vezércikket. Aki pedig magasabb igényű, hozzáad a két fillérhez még kétszer két fillért s megszerzi például a Budapesti Naplót, esetleg a Magyar Szót is, Azért ragadjuk ki éppen ezt a két papirost a sok hozzájuk hasonló közül, mert a politikai ujsagirásnak lelkiismeretlenebb díszpéldánya alig van ezeknél. Hazudoznak parancsszóra, rágalmaznak parancsszóra és epéjüknek minden nedvét azokra öntik, kik a korrupciónak és feneketlen mocsárnak korszakát az alkotmányos élet egészséges korszakával cserélték föl. Ez a két sajtópéldány, amely odaadóan, hiven és önfeláldozóan parentálta el a Széli-, később a Khuen-, majd a Tiszaés Fejérváry-kormányt, csak most veszi észre a régi rendszer hibáit s nemhogy az azokból szint tapasztalok alapján igyekezne az uj korszak tanulságos eredményei előtt megszégyenülten elhallgatni, hanem a haladás, a demokratizmus tarkára festett árubódéja mögé húzódik s minta vásott gyerek, úgy öltögeti nyelvét a haladás embereire. Igy akarják beletemetni önmagukat abba a csodás esprit-be, amely névtelenül panaszkodó családapákat szólaltat meg a tulipán-mozgalom ellen, jó nevelésű urakkal irat panaszos leveleket a kormány „viselt" dolgairól, albirákat cikkeztett a vezetőhelyen. Ez az esprit pompásan ismeri a maga kiskorú közönségét, amely nem tudja, hogy a „családapák", „urak" és „albirák" voltaképpen simára fésült tintakalózok, akik 200—300 korona havi fizetés ellenében nap-nap után összehazudoznak a szerkesztőségi asztal körül s épp olyan munkatársai a szemétsajtónak, mint a szerkesztő úr, vagy a riportere. Abból a korból örökölte ezeket az emberiség, amelyből reánk ma csak a lejárt államférfiak és felfujt nagyságok maradtak. No meg a titkos klikkek, melyek csak azért folytatnak még mindig régi politikát, mert a hajdani idők érdekeit csak igy tudják visszasírni. A hajdani időket, a hajdani képviselőházat, amely bizony, ha csak ugy föl nem épül újra, mint Athene Amphion hárfájától, bajosan hallunk benne még egyszer hamis primadonnaéneket. Gyalázzák az uj kort s visszasírják a régit, amelynek dicsőítéséért az alkotmányos kormányt gyalázzák. — Agyonidézik azt a rendszeii, amelyet untalan összehasonlítanak a maival. Csináljunk hát kalkulust abból az időből, amely nekik a szubventiók és sápok miau még ma is Mekkájukat jelenti ? Ez az idő felerészben apró és jelentéktelen vonások által absorbeál tátik. A másik felén megosztozik az alvás, a táplálkozás, az ásítás s hogy változatosságot is vigyünk a közéletbe — egy kis alkotmány válság is. És ezen „eredményekkel" szemben elég politikai morál-e az, hogy e két sajtópéldánynak excellentiás támogatóit „felsőbb parancsra" nem lehetett tömlöcbe vetni ? Lám, ezek a derék névtelen „családapák," „albirák" és „jó nevelésű urak" most a tulajdon gazdáikat is kikezdték már. Gyávasággal és meghunyászkodással vádolják a koalíciót, meú nem helyezte vád alá a darabont kormányt. Pedig ez a kormány sok pénzt költött valamikor ezekre az ölebekre, amelyek megcselekszik most azt a sottise-t, hogy a pártfogó-kéz felé csaholnak. Igy öltik föl ezek a kis sajtópéldányok a melancholikus honfibánat kostümjét s a színpadon mozgó esetlen kóbor színész attitűdjeivel mulattatják azt az olcsó értékű publikumot, amely eléggé naiv ahhoz, hogy ebéd előtt hallgassa a régi sajtőpéldányok valótlanságait, dühficamait s 6 filléres elméncségeit. — Jó étvágyat hozzá ! . . . (

B

z.) A vármegyei közgyűléshez. Pontok a tárgysorozatból Békésvármegye törvényhatósági bizottságának e hó 29-én megtartandó közgyűlésére a tárgysorozat teljesen elkészült már s a mai napon szét is küldetett ez a törvényhatósági bizottság tagjainak. A decemberi közgyűlés megvitatandó tárgyainak programja ugy érdekesség, mint munkanagyság tekintetében túltesz valamennyi közgyűlési tárgysorozaton, amelyek ebben az évben foglalkoztatták a bizottság tagjait. Érdekes átiratok, fontos községi érdekeket érintő képviselőtestületi határozatok várnak eldöntésre ebben a tárgysorozatban s a tanácskozásoknak esetleg unott rendjébe bizottsági tagválasztások visznek majd elevenséget, A bizottsági tagválasztások kérdésénél kétségtelenül a közigazgatási bizottsági tagsági helyek betöltése iránt fog a legnagyobb érdeklődés megnyilvánulni. S z a 1 a y Józsefnek, Veress Józsefnek, Wenckheim Dénesnek és Beliczey Gézának mandátuma ugyanis ez év végével lejár s helyeiket a decemberi közgyűlés fogja betölteni. A megyei függetlenségi ós 48-as párt nagyban készülődik, hogy a közigazgatási bizottságba ezúttal is a saját jelöltjeit juttassa be. Ez a párt ugyanazokat | jelöli most is, akiket az elmúltban be' választott. A kórházi bizottságban is két tagsági hely vár betöltésre. Az uj szabályrendelet szerint ugyanis a vármegyei főjegyző és tiszti főügyész hivatalból tagjai a bizottságnak. Ilyenformán a két megüresedő tagsági helyet választás utján tölti be a közgyűlés. Ujjá alakítják ezeken kivül az igazoló-választmányt s a borellenőrző bizottságot is. A tagválasztásokat követőleg gondoskodni fog a közgyűlés a tiszti főügyész helyettesének megválasztásáról s a békéscsabai dohánybeváltó hivatalhoz is közigazgatási biztost fog kiküldeni. Az igazoló-választmánynak 1907. évről szóló jelentésót szintén nagy érdeklődéssel várják a tagok. Nem kevesebb érdeklődésre tarth&t igényt Andrássy Gyula belügyminiszternek a megyei költségvetést megváltoztató rendeletének indokolása is. Egy későn érkezett átiratot is beillesztettek még a tárgysorozatba. Udvarhelymegye ugyanis megkereste Békésvármegyét, hogy a néptanítók fizetésrendezése érdekében írjon föl a kormányhoz. Az átiratban leplezetlenül mutat a néptanítók szomoruságos helyzetére Udvarhely s ezt az állapotot a kultura szégyenfoltjának nevezi. A szeghalom-berettyó-nagyváradi vasút engedményeseinek, A 1 m á s s y Imre grófnak és Csapó Dezsőnek kérése szintén most kerül elbírálás alá. E keskenyvágányu vasút tervezői 100 ezer koronát kérnek Békésmegyótől amelynek területén 8—9 kméter hosszúBékésmegyei Közlöny tárcája. Dal Ugye különös volt Az én regényem ? Ugye nevette! rajt Mig én könnyeztem Siratva az álmot, Mely valóra vált S lecsukódó szemmel, Kihűlt életkedvvel Váriam a halált. De sötétség helyett Rózsás fényt látok, Halálos vágy nyomán Életkedv árad, Panaszos vád helyett Az ajkam dalol, Amióta tudom, Hogy egy barna férfi Igaz bűnbánattal Zokog valahol. ZALAY .VASA. Simon hazajött. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Simon nem birta tovább. Éhesen, fáradtan lődörgött a főváros utcáin, hajléktalanul ténfergett az éjszakában. Megszokhatta már a nyomort, nem is az fájt neki, hanem egyenes, férfias lelkét gyilkos erővel marcangolta a tudat, hogy egyre csak hazudnia kell. Hiszen csak nem írhatja meg haza, édes anyjának, annak a galambszivű, ősz, öreg asszonynak, hogy a fia, amióta itt vergődik a nagy város komor palotasorai között, koldusabb az utolsó koldusnál is, ő, akit olthon még a széltől is óvtak, kit gyönge virájszálként gondozott, melengetett a szülői szeretet. Feljött ide, az idegenek közé, a nagyvilági forgatagba, hogy szerencséjót megkeresse, azt hitte szegény, elég az erős akarat ahhoz, hogy kiküzdhessen magának egy talpalatnyi földet, melyen lábát megvetheti és a honnan megindulhat a dicsőség, a nagyság, a hírnév felé. Csalódott. Ő, aki a kis vidéki városkában e!ső volt társai között, itt, a bábeli zűrzavarban teljesen elveszett. Először kéményén tartotta magát. Szemébe nézett az élet viharának, mely rettenetes erővel száguldott el fölötte. De minden hiába volt. Egymásután kiszakadtak szivéből a hit, a remény virágai és nem volt bizalma többé sem magában sem a tehetségében. Hazulról meg jöttek egyre csak a levelek, reszketeg kézzel írva, a szülői szerelet könnyeivel á/.tatva. — Hogy vagy édes fiam, hogy megy odafenn a sorod, messze idegenbe . . . Azután meg megismerhette anyjának kezevonását, amint asszonyos, gömbölyű betűvel rótta az utóiratot: — Csak vigyázz fiam, hogy meg ne fázzál, hiszen tudod, milyen könnyen hűlsz meg . . . Ő meg csak mosolygott, keserűen, könnyes szemekkel, ő vigyázzon, hogy meg ne hűljön, ő, aki lakás nélkül, éhesen rójja a ködös éjszakát és boldog, ha éjente beosonhat valami védett helyre, egy-egy kerítés mögé, vagy valami ódon ház boltíves kapuja alá. Hajh, ha tudn'tk azok a jó, áldott öregek odahaza, micsoda keserves, kutyának való élete van neki, idefenn . . . De azért nem volt szive elkeseríteni az otthonvalósiakat. Ha csak szerét teheti, ha csak pár fillért is sikerült összekaparintania, csak be siet valami kis kávéházba, és irja haza a leveleket, melyeknek minden sora csak vigasztalás, megnyug

1 .tás. — Hál Istennek, most Jól megy sorom. Szépecskén keresek, talán nincs is már messze az az idő, hogy apáméknak is egy pár koron ít haza kiildhessek. Edes anyám meg ne féltsen engem, ugy vigyázok magamra, hogy no ! Majd meglátja, ha haza jövök, micsoda fuintos legény lett a fiából. Sokszor már közel volt ahhoz, hogy feladja a meddő küzdelmet 'és feltárja szüleinek a valóságot. Da még mindig visszariadt a vallomástól. Tudja, hogy ez lelketlen, helyrehozhatatlan csapás lenne. Hirtelen, hatalmas rázkódtatással összedűlnének mindazok a cifra, tornyos fellegvárak. melyeket a szülői sziv rejtekén épített a hit, a bizalom, a szeretet. Szinte látta lelki szemei előtt, mint fakul el édes atyjának jóságos arca a levél olv.istira és mint ful görcsös zokogásba az anyai bánat. És mindannyiszor összegyűrte a már elkezdett papírlapot és újból kezdette a sziszifuszi munkát. De most már érezte, tudta, nem bírja tovább. Nem az éhség bántotta, nem is a hideg. Megszokta már mindakettőt. De közeledett karácsony ünnepe. És amint végigbarangolta az irdatlan, rengeteg várost, minden erre a szent, magasztos ünnepre emlékeztette. Soha még nem markol oly kegyetlenül szivébe a fájdalom, mint most. Eszébe jutott a szülői ház, a boldogságnak meleg, puha fészke. E szó bejntott, hogy tavaly ilyenkor micsoda repeső öröm töltötte be fiúi szivét, láttára a készülő karácsonyi örömeknek. És amidőn mindezere visszagondolt, szászorta nagyobb erővel kulcsolódott szive közé szerencsétlenségének vasmarka és elszmolt magával, hirtelen elhatározásba

1. Haza megy. Nem marad tovább. Most kai'ácsouy előtti nap van. Ha azonnal elindul, holnap, karácsony estére odahaza lehet. Még mégis pihenhet útközben. Itt-ott majd csak akad valami emberszerető tanya, falusi kunyhó, hol barátságos fogadtatásra talál, nem ugy, mint ebben a szívtelen városban, ahol egyik ember a másiknak elkeseredett ellensége, hol nincs irgalom, nincs könyörület, csak harag, irigység és gyű* * » Hosszú, keserves utazás volt. Országok utján majd kivette lelkét a dermesztő téli szél, folyók mentén, hegyek alján megtépte a csikorgós, zúzmarás hideg. Késő este volt, mikor hazaérkezett. Az apró házikók ablakai ugy tündököltek a fagyos éjszakában, mint valami mesebeli ország fel-felvillanó kohói. És ő csak ment, előre, tovább. Már elhagyta a kis hidat, melynek végén ott mered égnek két hatalmas topolyfa, régi, kedves, gyermekkori emléke. Elhagyta már a kőből faragott, mohos Szentjánost is, el az iskolát, a templomot. és most . . . Haza érkezett. Halkan, csikorogva