Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-20 / 105. szám

342 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. december 30. ságban fog keresztűJfutni a vasút, melynek gazdasági jelentősége vármegyénkre nézve épp oly fontos, mint minden ehhez hasonló iparvállalaté. Kevésbbé jelentős pontját képezik még a tárgysorozatnak az utkaparók fizetésrendezési kérdése és Mezőberény község kereki földvételének ügye is. Végül a közgyűlés fog határozni abban a tekintetben is, hogy az anyakönyvek és családi értesítők révén befolyó összegeket miként kezeljék majd a községek. Beszámol a Közművelődési Memorandum a nagyközönségnek. Vasárnap teszik közzá. Hivatott s kevésbbé hivatott embere az irodalomnak, hivatott s kevósbbé hivatott harcosa a közművelődésnek, évek óta kérdi, hogy hol szunnyad az éji homályban az az egyesület, amely működésével előharcosa volt mindig vármegyénk közművelődési viszonyainak? Ámde, bár megszámlálhatatlanul sok esetben ismétlődött e kérdés, a felelet mindig késett reá s a sajtó erélyes interpellatiójára volt szükség, hogy a Békésmegyei Közművelődési Egyesületnek hosszú és sok esztendeig tartó tétlenségében rászánják magukat a vezetők, hogy az eredménytelen s munkátlan évek legutolsó eredményéről beszéljenek már. Ezek az eredmények azonban aligha jelentenek többet az erköic3i értékelés három zérusnál. Mert ha visszatekintünk a Békésmegyei Közművetődési Egyesület múltjára, memorandum nélkül is megállapíthatjuk azt, hogy csak megalapításának élső éveiben haladt a sikeres munkálkodás utjain. Az ezután következő esztendők azonban már csak a tétlenség évei voltak. Azé a tétlenséggé, amely hivatalos cégér árnyékában nem mentette a menteni valókat. Hirt szerezvén a közzététel előtt álló memorandumról, telivér kíváncsisággal nézünk az „adatok" elé, melyek összekutatása bizony-bizony sok verejtékcsöppet csalhatott az egyébként érdemes és mindig munkakész főtitkárnak homlokára, aki, hogy nem elégíthette ki a Békésvárme^yei Közművelődési Egyesület keretében ambícióját, nem érezhet felelősséget, mert a veze- J tésben s kivált az elnöki szék körül sok , kivánni való volt. Ne iparkodjék senki megdönteni merésznek tetsző állításunkat. Szép, szép a személyekhez ós nevekhez való ragaszkodás, de nem változtat semmit a lényegen, amely e kérdéssel való vonatkozásában csak a könnyelmű hanyagság és felületes munkaviszony eredménytelen „eredményét" rögtönzi a szemlélő elé. Értesüléseink szerint a memorandum, amely több ivnyi terjedelmű, hű képet fog adni az egyesület vagyoni | viszonyáról is. Ez az, amiért teljes kíváncsisággal nézünk a titkári munka elé, amelyet hivatalossá avat az elnöki aláírás is. Ezzel a fordulattal egyidőben aligha nem változás történik az elnöki szék körül is. Értesüléseink ugy szólnak, hogy Lukács György dr. lemondani készül s utódjáról a legközelebb megtartandó közgyűlés gondoskodna. Ez a változás mindenesetre meglepetés számba vehető s csak az egyesület érdekeit szolgálná. Egyebekben várjuk a memorandumot. magyar mübutorgyár válsága. Szomorú sorok. Hovatovább mind közelebb jutánk a békéscsabai Magyar Mübutorgyár ez évi közgyűlés nek napjához. Ámult évben örömmel várta kiki ezt a dátumot, amely egy fejlődő ipartelep haladásának biztató határkövét jelentette. Az idei közgyűlés azonban szomorú meglepetéseket is tartalmazhat s a Magyar Mübutorgyár sorsa iránt érdeklődők válságos szeleknek fuvallatát érzik. Valamikor sem a kisipar, sem a ma móg gyermekkorát élő nagyipar nem érezte ugy, mint napjainkban, az ádáz versenynek s túlhajtott munkásköveteléseknek nyomását. Vármegyénkben különösképpen szomorú következ.ményeket vont maga után ez az állapot; amelyet még elviselhetetlenebbé tesz az, hogy az ipar pang. Ebben a megyében nein ismerik a vállalkozási szellemet s ha vállalkozik is valaki valamire, s ha vállalkozási energiáját az ipar terén akarja gyümölcsöztetni, biztos lehet afelett, hogy kísérletezése nem terem gyümölcsöket, sőt örüljön annak, ha vállalkozása ráfizetéssel nem jár. A békéscsabai mübutorgyár válságát is ez okozta. Mig ez a cég magánkezekben volt, a kisebb üdetkör keretében több jövedelemre tehetett szert. A nagyobb munkaerő beállítása azonban nagyobb termelést igényelt s az áruk elyhalyazho tősége nem állott arányban a befektetett tőke nagyságával. Virágját kezdte élni a részletüzlet s a részletfizetések nem folytak be pontosan. Természetes, hogy ilyen körűimé nyek közöt a helyzet sulyosbbodott s kölcsönökkel kellett fedezni a munkaerők és anyagok számláját. Ámde ez a küzdelem kimerité erejüket s magáncég részvénytársasági alapon nagyobb tőkével óhajtotta virágzóvá tenni a vállalatot. A megyei intéző körök ós a csabai pénzintézetek készséggel osztozkodtak az alapítás munkájának fáradalmaiban, ámde már a részvényjegyzésnél baj mutatkozott, mert a megkívánt összeg nem lett jegyezve s igy a szükség tőke sem gyűlt össze. Utóbb pedig nagy meglepetéssel tapasztalta az igazgatóság azt is, hogy több százra menő részvénynél csak az aláíráskor lefizetendő összeg folyt be, mert a jegyző — strohmam volt. A válság voltaképen ennél a gyökérnél veszi kezdetét. A tőkéből egyenlítették ki az előbbi cég tartozásait. Anyagot csak ujabb kölcsönökkel tudtak ilyenformán beszerezni. Ezek az előzmények mind mélyebbre és mélyebbre ásták a mübutorgyár sorsát s ma már azon a fordulóponton áll ez az iparvállalat, hogy vagy felszámoljon, vagyrendkivüli módonuj kölcsönhöz jusson. A válság rendezésének és veszedelmének elhárításával ma még csak — sajno^ — az igazgatóság foglalkozik. A kormány ugy értelmezi az iparfejlesztési törvényjavaslatot, hogy csak az országban még nem levő iparvállalatot szabad támogatnia. Egyedül a kormányelnök mutatott hajlandóságot a támogatásra, de a nagy Kereskedelmi Banknak, melyet a szükséglendő kölcsön folyósítására felkért, nagyobb s előbbrevalóbb gondjai vannak, mint a mübutorgyáii válság. Pedig ez a válság mintegy 300 munkásembert is érzékenyen érint, akik mind ki vannak téve, hogy télviz idején munkanélkül tengődjenek, fázzanak és éhezzenek. Az igazgatóság aligha nem azt a javaslatot terjeszti majd a szombati közgyűlésen a részvényesek elé, hogy a társaság B. sorozatú részvényei semmisittessenek meg s hogy az A. sorozatú részvények 50 százalékos lebélyegzése és ujabb 50 százaléknak befizetése mondassék ki. Hogyha ez nem volna acceptábilis megoldás, vagy ha a vállalat nem kap legalább 300.000 koronás olcsó kölcsönt a Kereskedelmi Banktól, ugy nem marad hátra más a felszámolásnál, ami móg mindig jobb, mint a csőd. Mi azonban ez utolsó órában is hisszük, már csak arra a sok munkásra való tekintettel is, akik keresményüket ebben a megyében, ebben a községben költik el, hogy a kormány, a pénzintézetek s vármegyénk bölcs intéző körei, de meg a nagyközönség is megmentik ezt a vállalatot a végleges pusztulástól s minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy az erős, szilárd alapra helyeztessék. A tüdőszanatórium megnyitása. Lukács György — Gyulán. Az áldozatkészség és a kormány gondoskodó figyelménekjóvoltából nemsokára megkezdheti működését a békésmegyei tüdőszanatórium is. Ez az intézmény, melynek misszióját csak ott tudjuk érdam szerint megbecsülni, ahol a tüdővész úgy tizedeli áldozatainak sorait, mint Békésmegyében, megbecsülhetetlenül értékes szolgálatot teljesít az orvosi tudománynak. E szanatórium építkezési munkálatait a mult hó első felében fejezték be. Most teljesen készen áll már a négy épületet számláló szanatórium, melynek csak berendezési munkái adnak még dolgot a munkáskezeknek. Megnyitás előtt az intézet létesítői helyszíni szemlét tartottak a tüdőszanatóriumban s ezzel kapcsolatosan oly megbeszéléseknek is szükségét látták, melyekre nézve csak a szanatórium székhelyén történhettek megállapodások s melyek javarészben az intézet kezelési módozataira vonatkoztak. L u k á c s György volt főispán Dvorzsák Ede műegyetemi tanárnak, a szanatórium építési vezetőjének társaságában vasárnap este Gyulára érkezett. Velük jött dr. G e s z t i József orvos is, aki a szanatórium kinevezett igazgatója. - A helyszíni szemle előtt tanácskozás volt a vármegyeház kistermében s a tanácskozáson dr. Z ö 1 d y János megyei főorvos, Szekér Gyula uradalmi intéző, Jánosi József mérnök, S z a d o s József építési fővállalkozó, Z e r k o v i t z Rezső mérnök ós Weisz Mór vettek részt a budapesti vendégeken kivül. Á tanácskozás eredményeképpen megállapították az órtekezők, hogy a szanatóriumot jövő évi április hó folyamán már átadhatják a közönségnek. Április 15-én kezdetét veszi a betetegfelvótel, úgy, hogy a hivatalos megnyitás idejére, amely május hónap első felére fog esni, már betegeket is kezelnek a tüdőszanatóriumban. Tanácskozás után Lukács Györgyók megs emlóltók az intézetet s behatóan megvizsgálták a berendezést is A belső tatarozási munkálatok körülbelől egy hónapot vesznek móg igénybe. Ezután ebédhez ültek a vendégek s késő délutánig maradtak együtt a „Komló"-bau Lukács György, gyulai tartózkodása alatt, dr. Zöldy János megyei főorvos vendége volt Gróf Wenckheim Frigyes birtokeladásai. A porosz veszedelem újból fenyeget. Békési bivtok az angolok kezében Azok a határokat nem ismerő munkáskövetelések, melyek a nagybirtokok jövőjének sorsát már most is megpe csételik, legkivált Békésmegyében vanfordult meg tengelyében az apró kertajtó. Sobri egyet vakkant, de aztán megismerte kisebbik gazdáját és víg, barátságos nyöszörgéssel szökkent fel-fel, hogy megnyalhassa kezét. És moít egyszeriben elhagyta Simont bátorsága. Úgy hitte, hogy beront májd a kicsi szobába, magához öleli apját, anyját, szilajon, fiatalos tűzzel, hévvel. És nem mert bemenni mégse. Először csak óvató: an betekintgetett azablakon. Csakugvan, ugyanaz a kép tárul eléje, melyet egesz utón látott lelki szemei előtt. Édesanyja ott ült a kicsi, feldíszített karácsonyfa mellett és csak lapozgatta a régi, kopott bibliát. De szeme nem oda tekintett, mc 3ze révedezett az, valahol egv nagy városban ós féltő gonddal kémleate, vájjon mit mit csinál ő, akire most móg jobban gondolnak, mint máskor, mert ma még üresebb a helye, ma, karácsony estelén. Apja meg hatalmas árkus papírra vetette a szóles sorokat, szinte kihallatszott a toll persegése, a mint végigszántott a papü'on. Simon tud'a, hogy ennek a tűzhelynek melege egyszeribe kihűlne, ha ő most éhségtől elcsigázva, iongyosan berohanna. Nem, ő tudta, hogy ezt tennie nem lehet, nem szabad. Megfordult szép csendesen, arra felé, hol a kis hegyi patak zúgva, tombolva szökik tovább kavicsos medrében . . . És Simont többé nem látta senki.. Gergely Em" A vöröshaju. Irta: Benda Jenő. Egy ur, akitől sok tanulságos históriát hallottam, oktatoit engem egyszer •< következőképpen: i — Az ember a lególelmesebb á"at. i Ahol egyéb teremtmény étlen-szomjan pusztulna, az ember fényesen él ós nincs elég nyomorúság, melyből ne találna kivezető utat. Ismertem egy urat, aki abból élt, hogy az elhagyott szivarvégeket gyűjtötte, egy másik szerecsen volt egy panorámában. Ha nem sajnálja érte az egy forintot ós a fáradságot, oda künn a v 'osligeíen most is láthatja egy polgái 'sunkat, aki ugy szerzi meg a mindennapit, hogy egy szörnyű nagy kád vizbe ugrik le a cirkusz tetejéről miután oda fön előbb petróleummal leöntözték s meggyújtották a hátát. Kereset tehát van sok és sokféle s ha vrlaki még is éhen hal, ezért h?l éhen, mert élhetetlen volt. A többi közt ismertem egy urat, aki hónapokon keresztül abból élt, hogy vörös volt a haja. De milyan vörös haj volt ez, én Uram Istenem. Nem is haj már ós nem is vörös, hanem egy rőt bozót, mely ha a nap rásütött, vakitó csinóber lánggal égett. S ez a haj még is fölért egy dominiuminal s gazdáját az óhenha'ástól mentette meg. Ezzel a vöröshajúval különben Párisban ismerkedtem meg. O is koplalt, én is koplaltam. Quartier Latinban ez hozott össze bennünket. O festőnövendók volt. Én szobrász akartam lenni. Egj formán bíztunk a jövőben. De a, jelenünk egyformán vigasztalan volt, mert a legtöbb nap le kellett mondanunk az ebédről a vacsora reményében, vacsorára pedig rendszerint az a vigai szunk maradt, hogy holnap talán ebédelünk. Mi jogon tápláltunk ily reményeket, holott semmiféle keresetünk, semmiféle segélyforrásunk nem volt, azt nem értem. Még kevésbbé értem, hogy móg sem haltunk éhen. Egy vagy más módon rendszerint segített rajtunk a kegyes véletlen. Bár nem egyszer veszedelmes közelségébe kerültünk az éhenhalásnak, az bizonyos. Egyszer, egy hétfői napon kezdtük meg a koplalást. Szerdán még mindig nem ettünk. Csütörtökön reggel pedig hiába kerestem a rőthajú cimborát. Eltűnt. Nem volt található sehol sem, ahol eddig együtt vártuk a jój szerencsét. Rejtély volt, hova tünt el ilyen hirtelen. De nem éltem rá, hogy ezzel a rejtólylyel törődjem.JElóg volt nekem a magam baja. Céltalanul ődöngtem az utcákon. Már délután, az esti órák felé járt az idő, mikor két forgalmas boulevard keresztezésénél rábukkantam a nagy meglepetésre. Egy fényes kávéház teraszához tódult a nép, nevetve, egymást lökdösve. Akaratlanul is figyelmessé tett ez a sokadalom. Mi lehet ott ? „Bolond! Bolond !" És az ilyet szabadon hagyja a rendőrség!" Ni most „málnaszörpöt rendelt!" Szalmaszálon szürcsöli!" — hangzott a tömegben. Közelebb furakodtam. Egy legutolsó divat szerint öltözött elegáns fiatal ember körül csoportosult a nép, ki rendületlen komolysággal szürcsölte szalmaszálon keresztül a málnalét. Feje fedetlen volt, kalapja hanyagul egy székre dobva előtte hevert, szép gesztenyeszínű haja lágy csigákban omlott az egyik oldalon vállára, a másik oldalon pedig . . . Uramfia! ugyanez a haj rőt vörös színben világolt s a ragyogó napsugárzásában vad cinóber fónynyel égett Ilyen haj csak egy van a világon ! Megdörzsöltem a szememet: valóban ő az, felemás hajú előkelő ur az én barátom, aki tegnap még rongyos volt mint ón s velem együtt éhezett. Álmélkodva bámultam rá. íme most föláll! íme most beszélni kezd : — Uraim és hölgyeim! Saját tapasztalatomból szabad legyen ajánlanom a „Non plus ultra" hajfestő szert. Kapható Pue Baltignolles Nro. 50. Kapható bármilyen színben. Nagy tégely ára 10 frank. Kis tégely ára 6 frank. Tökéletesen ártalmatlan ! A tömeg éljenzett, nevetett, tapsolt, ő pedig leült és komolyan tovább szürcsölte a málnaszörpöt. Mellé furakodtam. — Ah te vagy! — mondotta örömteljes meglepetéssel. Néhány perc múlva egy kis korcsmában ültünk, ahol az ő felemás haja és az én mértéktelen evésem nem keltet a szükségesnél nagyobb feltűnést. Most fejezte be a históriát: — Először meglepett — mondá — az ajánlata. Azután,, megtetszett és felcsaptam. Megkötöttük á szerződést. Kapok naponta husz frankot, ruhát és lakást. Hát nem bolond lettem volna, ha el nem fogadom ? Igy él az én barátom, haja egyik felét mindennap más ós más szinüre festve, mintegy hét hónapig. A hetedik hónapban egy képe nagy sikert aratott a Szalonban. Ettől kezdve a „Non plus ultra" céggel megszakított minden összeköttetést, szédületes gyorsan emelkedett pályáján fö felé, ma Fraciahon egyik legelőkelőbb festője. De mi lett volna belőle, ha a feje csak talentumot rejt magában s nem termel a rötszinü hajzatban egy csengő aranynyal kamatozó dominiumot ?