Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-11-01 / 91. szám

Békéscsaba, 1906. Csütörtök, november 1. BEKESHEEfm EOZLOHT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltŐFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évncgvcdenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr- SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel "helyben fizetendő. NYlLTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A békésmegyei selyemfonógyár. Vármegyénk szociális kérdéseit illetőleg kiszámithatlan fontosságot rejtett magában a békésmegyei selyemfonógyár kérdése, amely dr. Fábry Sándor főispánnak közbenjárására sok évi huza-vona után végre kedvező elintézést nyert. A békésmegyei munkásnép helyzete fölött való aggodalmaskodás lelkes örömmel vette tudomásul azt, hogy a selyemfonógyár részére, kormányhatósági intézkedés következtében, már területet is szemeltek ki Békéscsabán s hogy az épitő-munkálatok megejtésére kiirt pályázat is meghozta a rég várt eredményt. Annál deprimálólag hatott tehát a kedélyekre Fábry Sándor dr. főispánnak a vármegye ősfei közgyűlése elé terjesztett jelentésének ama pontja, hogy a földmivelésügyi miniszter a békéscsabai munkás elégületlenségek következtében veszélyezettnek látja a selyemfonógyár esetleges üzemét s igy az építkezés megkezdésének elrendelését, sőt a gyár helyének megállapítását is későbbre tartotta fenn magának. Ilyenformán az sem biztos, hogy egyáltalában megkapjuk-e ezt a gyártelepet, vagy pedig más vármegyében jelöl ki számára helyet a miniszter. Akik ismerősök vármegyénk munkásügyi viszonyaival s legkivált azzal a körülménynyel, hogy a nap-nap után megujuló munkáselégületlenségek csak egy olyan ad hoc rendszernek a folyományai, amely abban a pillanatban megszűnik, mihelyest e rendszer mesterséges táplálóit s dédelgetőit ártalmatlanná tesszük, kétségtelenül érzik Békéscsaba, okt. 27. azt is, hogy vármegyénk érdekében a minisztert más elhatározásra kell birni. Más elhatározásra kell birni az indokok és érvek egész csapatának előterjesztése alapján s főleg annak a kétségtelen igazságnak hangoztatásával, hogy Békésvármegye munkásai csak azóta zökkentik ki rendes medréből a munka folyamát, mióta az ország összes hatóságainak erélytelensége és nembánomsága utat nyitott a többkevesebb intelligentiával biró gyanús megélhetési forrásokból táplálkozó izgatóknak. Amig ezek az élősdik nem szabadultak vármegyénk becsületes munkásnépére, amig nem kezdődött meg az a sáskajárás, mely miatt se éjjele, se nappala, se otthona, se nyugalma nincs derék munkásnépünknek, amig ezek az álapostolok nem fedezték fel a békésmegyei munkást, kiből csontig szivott vért és húst sajtolnak, addig az izgalom, elégületlenség és türelmetlenkedés sem bántotta munkásnépünket, amely messze földön hires volt munkaszeretetéről, szorgalmáról és becsületességéről. Az izgatók garázdálkodása miatt pedig egy pillanatig sem szabad vármegyénk érdekeit veszélyeztetve hagyni. Föl kell világosítani a minisztert, hogy itt és ebben a kérdésben nem a nép gondolatvilága hibáztatható, hanem a „szervezők"-et, az izgatókat kell üstökön fogni és a törvény szigorát teljes mértékben kell velők szemben alkalmazni. Ha továbbra is a munkásszervezéssel ily keveset törődnek az intéző körök, nemcsak megyénkben, de más egyebütt is elvadulnak a viszonyok, ha izgatók, bujtogatok, kétes egzisztenciák nehezednek a munkásnépre. A békésmegyei viszonyok tehát nem speciális viszonyok, legalább nem anynyira speciálisak, hogy ezekben elég okot lásson a földmivelésügyi kormány egy nagyjelentőségű gyártelep megvonására. S hogy ne fenyegesse ez a veszedelem vármegyénk munkásügyi és gazdasági érdekeit, el kell követnünk mindent, hogy dr. Fábry Sándor főispán a földmivelésügyi miniszternél közbenjárjon. El kell követnie mindent első sorban a Békésmegyei Gazdasági Egyesületnek, amely legilletékesebb tényező e tárgyban a felvilágosítás megadására. De el kell követnie mindent a társadalomnak is, amely útra és expediensre talál, hogy legsajátosabb érdekeink felől a veszedelem felhőjét eltávolítsuk. -ely—a. Statisztika a választásról. Miért győzött Pető? Áchim népszerűsége veszendőben. A békékéscsabai választási izgalmaknak hullámai elnémultak, máris a hangulat abba a mederbe

1 terelődött, mely a nyugodtság és higgadtság jellemzője szokott lenni. Észrevehető ez a választás részleteiről most folyó beszélgetések kapcsán is s ha néha-néha hallunk is szenvedélyes hangot, ez csak annak tulaj donitható, hogy — elég tájékozatlanul — a felekezeti kórdós terrénumára kalandozik el a bukás okát kérdő okoskodás s a zsidó-szavazókat kárhoztatja, akik szerinte előidézői voltak Beliczey Géza bukásának. Alkalmunk volt betekinteni a leadott szavazatokról vezetett jegyzőkönyv adataiba. Ezekből az adatokból pedig épp az ellenkezőjét olvashatjuk, ki a zsidószavazók ellen emelt vádaskodásnak, ki, mert Beliczey Gézára többen szavaztak le zsid ó-p o 1 g á r t á rI sai nk közül, mint az elmúlt választás alkalmával Bakos Mátyásra. A Beliczey és Pető Sándorra szavazóizraeliták voksainak aránya pedig majdnem egyenlő. Sőt Beliczey Géza esélyéire nézve kedvezőbb is, mint Pető Sándoréra. Beliczey Gézát nyolcvannégy zsidó tán ugatta voksával. Pető Sándor drt ellenben csak hetvenegy. A presszió, hihetetlenül energikus agitálás és az a körülmény tehát, hogy a demokrata-jelölt úgy a neológ, mint az orthodox — hitközségnek még a választást megelőzően tekintélyes summát adományozott, csak részben járt a megkívánt sikerrel, mert a zsidókat nem tudta kivétel nélkül megnyerni egy olyan ügynek támogatására, amely Békéscsaba község polgáraira nézve aligha lehet áldásthozó. Alaptalan az a neheztelés is, amelylyel bizonyos körök, a volt Achim-párt katholikus szavazók iránt viseltetnek, azt állítván róluk, hogy a Beliczey-pártnak tett ígéreteiket nem tartották be. Alaptalan, mert Beliczey Géza ö tv e n e g y katholikus szavazattal többet kapott mint Bakos Mátyás, akire mindössze tiz katholikus szavazó adta le voksát Ez az ötvenegy polgár pedig az elmúlt évben kivétel nélkül Áchimpárti volt. Tény azonban az, hogy a katholikus szavazatok is megoszlottak, Békésmegyei Közlöny tárcája. Könyörgés. — Halottak napjára. — Fehér virágok, nyiló rózsák, Boruljatok a keresztjére! Ott reszket még a kelyhetekben Szemünk harmatja, szívunk vére . .. Sápadt levelű ciprus ága, Öleld meg lágyan sírgöröngyét ! Mi rácsókoljuk bánatunkkal, Rásírjuk szívünk minden könnyét. Mosolygó, fényes nap sugára. Hints ragyogást, derűt föléje! Törd át a felhők néma gyászát, Úgyis sötét a sír sötétje ! . . . Hiszen tudod: Ő úgy szerette A napsugárt, a dalt, virágot . . . Tudod, hogy minden szívverése Melegítni, szeretni vágyott! Tudod, hogy arcán, szép szemében Egy tiszta lélek lángja égett. . . Ó, az a fényes láng kihamvadt, Az a rózsás arc semmivé lett ! ... Pacsirtaszó zengett kacagva, Ha megcsendült ajkán a nóta. . . . Az a kicsiny száj hallgat régen, Pacsirtadal sem szól azóta... Te zúgó szél a temetőben, Halkan suhanva szállj fölötte! Ne bántsd a sok fehér virágot, Mely ágyát gondosan befödte . . . Suttogj Neki lágy altatódalt, Ne háborítsd meg csöndes álmát .. Ringasd a sírján őszi ködnek Ezüsttel hímes, könnyes fátylát! Nil. Az élet kérdése. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Váncza Mihály. Mementó mori ! Holdvilágos, tiszta este van. Halottak estéje. Itt ülök a kertem végében elterülő nádas mellett, hallgatva a karcsú szárak zizegését s elmerengve az élet múlandóságán, a jövő titkain. Felettem ragyognak a tiszta éj derűjében az álló csillagok, a bolygók közül o t tündököl Jupiter, Vele szemben a M a r s, V én u s z már leszállt, Szaturnusz most kél fel, az egész ég boltozatát áthidalja a millió napokból álló T e j-ú t. Titokzatos néma csend borul körülöttem a természetre, csak az őszi szél zörgeti meg a száraz faleveleket. Gondolataim elszállanak ama millió kilométerekre, hol ismét csak emberek népesitik be azokat az óriási égi testeket, melyek ide hozzám parányi pontoknak látszanak ; gondolataim áthidalják a végtelen ürt, felkeresem őket, velük együtt érezem, együtt szenvedem át a közös megsemmisülés rettentő tudatát . . . Mire való hát e világ, miért küzdenek, nyomorognak, szenvednek az emberek? Azért talán, hogy megsemmisülve, tetemünk szétmálló porával termékenyítsük a földet, melyet a jövő nemzedékek sora újra ki fog használni, amint mi élődünk elődöink porain ? Szebb lesz-e ezáltal a virág, dúsabb-e a növény ? Vájjon egy emberöltő sírján a jövő nemzedéknek szebb virága kél-e ? . . . Vájjon ugy volna-e, amint F i c h t e mondja: Minden halál a természetben születés és épen a meghalásban nyilvánul láthatólag az élet felmagasztalása. A természetnek nincsen halálthozó, pusztító elve, mert a természet tiszta életből áll. Nem a halál pusztít el, hanem az elevenebb élet, mely a régi mögött lappangva kezdődik és fejlődik. Hilál ós születés csak az élet küzködése önma gával, hogy az utóbbi megdicsőültebben és önmagához hívebben jelentkezhessék. A föld legkisebb férge is érző szívvel, gondolkodó ószszel van felruházva, melyek bár nem olyanok, mint a miónk, nem állanak a tökéletesség azon fokán: az a kis féreg mégis él, érez ós gondolkodik. Az állatok között az ember csak a legfelsőbb polcot foglalja el, de ki merné állítani, hogy az ittlét rendeltetését illetőleg összehasonlíthatatlan , különbség volna a kettő között ? ! Az ember szelleme magasabb röptű, lelke nemesebb eszményekért hevül s eljutva a tökéletesség legmagasabb fokára, felülemelkedik azokon, de végeredményben mégis ugyanaz marad. Születik, küzd az önfentartás ösztönével a létért, mindenik a maga módja szerint, életet ad utódainak, felneveli ós világba bocsátja azokat, azután eltűnik az élet színpadáról, megsemmisíti az enyészet romboló szele, akár világhódító hős, akár hírneves tudós vagy művész, akár kezével dolgozó napszámos volt is. Mindenkit egyaránt. A születés és a halál mindnyájunkkal egyformán közös sors. Meghalunk mindannyian, egyik előbb, a másik utóbb. Caesar, Napoleon, Galilei, Newton épen ugy meghaltak s elporladtak, mint az útszéli koldusok. Végig küzdjük az életet, különfélekép, ki-ki tehetségéhez, természetéhez, viszonyaihoz képést, de a végeredményben egyenlők vagyunk, halálunk, enyészetünk közös. Emberöltő után jön uj emberöltő, egyik letűnő kor után a másik, a tizedik, az ezredik, szakadatlan láncolatban s a koporsókban elporladt halottak teteme összeolvad a szomszéd göröngygyei, sár- és agyagréteg lesz porából. Cicero, Homer, Virgilius, Tacitus s anynyi más jelesek porai vájjon hol vannak, merre vitte szét a fergeteg, nem hevernek-e valahol a kerékvágásban, az ! ut porában? . . . Tudományos gyűjteményeink tárhá' zaiban ott találhatók az ős állatoknak csontinaradványai, az óriási mammuthok és gyikok koponyái, fogai, agyarai, mely állatoknak nagysága mellett a jelenkor legnagyobb állatai is eltörpülnek. A föld mélyéből ásták, ezredévek sárröge borult reájuk, de a tudós kiemelte a feledós homályából, gondosan letörölgette a pihent csontokról az ezredéves port, szakérzelemmel összeállította a szétbomlott részeket, egy egészszó fűzte össze s most gondosan ápolja, őrzi, hogy örökségül fennmaradjon az utókor ezredévei számára. A mióta ember ól e gömbön, a mióta irott nyoma maradt a népek történetének, ily ős állatokról nincs említés téve sehol. Minden bizonynyal,régebben éltek, olyjrégen, mely időre az emberi krónika feljegyzései nem nyúlnak vissza, talán a kőkorszak kezdeténél is ezredévekkel előbb. De letűntek a föld színéről sok más ezerféle állattal együtt, vagy átalakultak egészen más, hozzájuk alig hasonló teremtményekké. És az ilyen átalakulás az idők végtelenségén át nem azon gondolatra vezeti-é a kutató elmét, hogy ez az átalakulás még folyton tart s tartani fog örökön-örökké ? Nem lesznek-é egykor a mostani élő lényekből ismét egészen eltérő szervezetű, érzésű, kifejlettségü teremtmények, a most élő ember nem lesz e azon magasabb fejlettségű lények előtt olyan gyarló, gyámoltalan teremtmény, mint mi előttünk a kőkorszak együgyű emberei ! Kezünknek művei, világvárosainknak nagyszerű építményei, tudományunknak és művészetünknek ragyogó alkotásai nem homályosodnak-é el a iövő idők embereinek általunk el nem képzelhető alkotásai mellett? És maga a Föld is minő átalakulásoknak nézhet még elébe ? A geologiai kutatások mutatják, hogy ahol magas hegyek emelkednek, ott valamikor rágon a tenger habjai mormoltak, a zuzmó és törpefenyő alatti föíarátegokben "lég mindi*: találjuk a megkövesült halajk íuaradvá' nyait és az Óceánok fenekéről még miu*