Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-04 / 83. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 83-ik szám. Csütörtök, október 4. BEKESMEGTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíŐFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet concgyedcnbelül |

s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Csaba — válaszúton. is tesznek községünk és polgárságunk érdekében semmit. Mindezeknél fogva tehát Csaba polgársága leghelyesebben jár el, ha az országgyűlési ciklus hátralévő, aránylag rövid idejére oly emberére bizza képének a viselését, olyan helyiférfiura, akinek személyisége garanciát nyújt Csaba békéjének visszaállítására. Ha pedig, amikor a paktum lejár és az uj népképviseleti alapon hivatik egybe az uj parlament, akkor újra módjában és szabadságában áll Csaba kisembereinek az ő emberüket megtisztelni bizalmukkal és a mandátummal. Ki legyen hát az a férfiú, akinek a személyisége biztosítékot nyújtana Csaba összpolgárságának — a béke* a nyugalom, a fejlődés, a boldogulás lehetőségének visszaállításáért? Ennek a kérdésnek az eldöntését az egyesült volt szabadelvüpárt és függetlenségi tábor egy huszonnégytagú bizottságra bizta, amelynek első feladata — a tisztesség is úgy hozza magával, de meg erkölcsi kötelesség is úgy diktálja, hogy elsősorban is Bakos Mátyásnak a, mult választáson kisebbségben maradt jelöltnek kell felajánlani Csaba mandátumát. E sorok íródnak, mikor a bizottság ez ügyben haHroz. Ugy értesülünk azonban, hogy Békéscsaba, okt. 3. Bakos Mátyás nem fogadja el a jelöltséget. Ez esetben tehát nehéz feladat vár a bizottságra. Olyan jelöltben kell megállapodni, akinek a személyisége iránt bizalommal viseltetik a választópolgárság egyeteme, olyan jelöltet kell a küzdőtérre állítani, aki diadalra viszi az egyesitett lobogót, aki megbízhatóságánál, érdemeinél, és rátermettségénél fogva érdemes a képviselői méltóságra, akinek az egyénisége tömöriteni fogja a választókat politikai elvekre és kicsinyes személyeskedésekre való tekintet nélkül, akinek a múltja garancia volna egy szebb jövőért, aki köztekintélyének hatalmánál fogva tehetne is községünk és polgárságunk érdekében. Eme tulajdonokat és biztosítékokat pedig Zsilinszky Mihály drnál Csabának egyetlen fia sem egyesíti magában. Csaba polgárságának szerencsének kellene tartani, ha Zsilinszkyt meg tudnák nyerni a jelöltségnek. Nem tételezzük fel, hogy Zsilinszky nagy szeretete, nemes ragaszkodása elfordult volna szülőföldjétől, s ha megtisztelnék a mandátummal, hogy azt visszautasítaná. Egyébiránt várjuk a legbölcsebb döntést, amelyik a jobbik útra vezet Csaba jövőjében. p. J. Legkésőbben három hét múlva I megnyilatkozik Csaba polgársága politinai lelkiismeretének szava. Három héten belül az urnák elé járul a polgárság, hogy meggyőződésével, voksaival eldöntse Csaba mandátumának sorsát. Rövid három hét áll hát a polgárság rendelkezésére, hogy utat válasszon. Utat a mult és a jövő között: utat, mely a romlásba még jobban belévezeti, vagy utat, mely az áldatlan állapotból, testvérviszályból és örökös tusakodásból kivezeti Csabának polgárságát. Csaba polgárságán áll, hogy melyik utat válassza. Amelyik a boldoguláshoz, a békés fejlődéshez vezet-e vagy amelyik az elmúlt két év nyomán haladva, a pusztulásnak dobja oda prédául Csabát. Nem nehéz, de nagyon is könnyű a választás. Akik pedig haboznak, azoknak megszivlelésül álljanak itt az alábbi sorok: Amikor a nemzeti kormány ez év tavaszán átvette az uralmat, kötött kézzel indult a kormányzásnak. Paktumot kötött az uralkodóval bizonyos dolgoknak a keresztülvitelére. E keresztülviendő törvényjavaslatok sorában legjelentősebbek az általános titkos választói jog és a progresszív I Békésmegyei Közlöny tárcája. Végig álmodtam . , . Végig álmodtam a nyarat A zöldelő lombak alatt Ezer madár szállt fölöttem, Ezer virág nyilt köröttem . . . Ezer emlék zsongott szerte, Mint megannyi himes lepke S mint mosolygó tündér-árnyak-. Rám botultak, körüljártak. Álmodoztam vágyva, félve, Hol csüggedve, hol remélve, — . A mig végre tünt az álom S halvány köd kelt a határon. A zöldelő lombok alatt Végig álmodtam a nyarat S most amikor felébredtem : Sir az őszi szél felettem . . . Krüzselyi Erzsike. Hervadás regéi. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcáj? Irta: Hollós! Sándor. Elmúlt szép napoknak hófehér emléke borong át lelkemen. S eszembe juttatja álmaimnak álmát, az éberhaju leányt, aki elment mikor lehűlt az első hó, az utolsó rózsa egy szebb világba, hol nem fáj a szerelem . . . * Itt jáii a földön nem is olyan régen ez a szép leány. Ágnes volt a neve. Megrezzenek még ma is nevének hallatára, s az eltemetett mult bűbájos emléke röppen át szivemen. adó behozatala. E reformok egyike sem valósult még meg, noha a paktumban megállapított idő fele, egy év körülbelül már elmúlik. Hátra volna tehát még egy, vagy másfélév, amely időre Csabának képviselőt kell választania. Bizonyos, hogy akik a parasztpárt háta mögött és támogatásával akarnak föllépni és hozzájutni Csaba mandátumához, a titkos választói jogot és a progresszív adózást adják be a népnek mézes madzagnl. És ha parasztpárti vagy szocialista programmal hangzik el ez a program, a nép, a könynyen hivő, falhoz állitható nép szentirásként veszi ezt a programot, melyet egyébként éppoly jogosan hangoztathat és hangoztat is egy becsületes függetlenségi, alkotmánypárti, vagy pártonkívüli jelölt is. Sőt ha ez a jelölt városunkból való, kétségtelenül megbízhatóbb a program, mintha azt egy Garami, Pollacsek, vagy Qarbai puffogtatják el, akik és hasonszőrű jelöltek egyedül és kizárólag ranglétrának, szamárlépcsőnek tekintik a csabai mandátumot, amely nekik nagyságos titulust, magasabb pozíciót és több jövedelmet hajt a konyhára, de egyébránt idegenek lévén községünkhöz, nem ismervén népünket, kívánságainkat, bajainkat, nem is rokonszenvezI hetnek velünk, nem is tehetnek és nem S e drága szent emlék, mely a mult- I ban oly sok édes órát szerzett, ma ki- I nos fájdalom gyanánt juttatja eszembe hogy örökre elvesztettem őt. Mindörökre! . . . Csudás szép szeme nem ragyog rám többé, csókos kis ajka is örökre elnémult, csak hófehér árnya látogat el hozzám csi^agmiriádos nyári éjszakákon. Igy v^rasztok álmodozva csendes kis szobámban, s várom epedve az én páromat, aki eljön hozzám az éj leple alaíí. Mauzoleumi némaság vesz körű

1. Mindenki alszik, csak szivem van ébren s szövi ábrándjait fehér arájáról, aK meghalt e világnak öröl ce. Azért ő eljön hozzám, itt van nálam minden éjszakán. Megnyílik hideg ajka, s beszél, beszél, melyet csak én értek egyedül. Az emberek alusznak, azok nem hallják az ő édesbús hangját. Csak nekem beszél, nekem panaszkodik, aki a halálnak engedtem át ifjú életét — mert nagyon szerettem! Soha ember nem szeretett úgy a földön, mint én szerettem őt. Hű voltam hozzá, az első perctől övé voltam életében, övé ir

;nd a sirig, még azon is tv

1. De ő is az enyém volt, egészen az enyém. Az ajka, a szeme nekem szólt. Értem élt ós ón ő érte! Nem ismertem más lányt, csak őt. Ó, de nem is volt senkinek se olyan szép fehér virágszála, mint nekem! De én könnyelmű bolond voltam ' és letéptem, hogy a föld porába ' dobjam Az emberek irigyen tekintettek rám, aztán kinevettek. Kineveltek, mert nem a keblemre tűztem. Az embereknek igazuk volt. Azért ő mégis eljön hozzám, meglátogat minden éjszakán. Lei

1' ágyam szélére, aztán elbeszélget velem. S én rávetem hönnyes szemeimet s keresem az ő csudás fényű, ábrándos szemeit. Ó de hol van már az ő két szép szemének ragyogó világa! Csak egy árnyat látok végigsuhanni szobámon, aztán az is elenyészik. Szomorú kacagást hallok utána az éjben. Mintha ő kacagna, mintha ő kacagna rajtam, hogy elvetettem. De azért ő mégis az enyém, ha holtan is. Emlékemben él. Itt van mindig velem s rám mosolyog minden leá ryarcban, ébren álmaimban. S én szeretem, imádom még most, mint egykor régen, amikor még versenyt futott velem a pipacsos réten tarka lepkék után . . . * . . . Tarka lepkék után, délibábok után futottunk a réten. Vidáman értünk fel a lombsátoros hegyre s megpihentünk az orgonák árnyában. Ott hevertünk a harmatos ^/epágyon, hosszan, szótlanul. Szemeink elől eltűnt a v'lág. Meseországban képzeltük magunkat, dalrózsafák alatt. Körülöttünk nyiltak a virágok s ón téptem belőlük p^os arcára, fehér homlokára, ójsötót hajára. Fejünk felett az ágon madarak daloltak. A napsugár is ott játszadozott a I lombjai között és bearanyozták aranysuerárai az ő szén feiát ír. S amint ott láttam glóriával koszorúzva az én Madonnámat, lábai elé borultam és csókot leheltem hófehér kezére. Csókot leheltem selymes szöghajára, bűvös ssemeire, édes kis ajkára, százmillió csókot . . . . . . Aztán mi történt, én már nem tudom. Másnap már lázban égett szép szeme, s könnyezve mondta, hogy nagyon beteg S hervadni kezdett, mint ősszel a rózsa, mert kárhozat volt a sok édes csók. Beteg lett tőle, s mire a hó lehúllt, elvitték az én páromat a föld alá, siri menyegzőre . . . * . . . Átéltem a multat mógegyszer, utolszór, ezután megnyugszom, mint a kibontott orkán várromok aljában. Visszaemlékezem életének mmden apró eseményeire, vidám csacsogására, mosolyára és szomorúan gondolom el, hogy ő már soha többé nem mosolyog rám az életben. Gondolom, milyen boldog is voltam mellette. Őrangyalom volt, aki bearanyozta ifjúságomat hittel, szerelemmel. S ez a boldogság, mely szivem utolsó öröme volt, immár a múlté. Csak emléke maradt itt, s azok a régi rózsaszínű levelek, rombadőlt szerelmünk síremlékei. S amint olvasgatom a drága sorokat, úgy érzem, mintha temetőben járnék, emlékeim sírdombjai között. Búsan tekintek végig aranyos gyöngybetűin, elporladt szivének szent vallomásain s látom szép szerelmünk rombadőlt teninlomát T.átom az nlt£rt molwt ezpnt-