Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-04 / 83. szám

2 Békéscsaba, 1906 okt. 4. A megyei árvaház. A főispáni indítvány szövege. Lapunk legutóbbi számában hoszszabb cikkben emlékeztünk meg arról a mozgalomról, melyet Fábry Sándor dr. főispán iuditott meg egy Gyulán felállítandó megyei árvaház érdekében. Alább teljes szövegében adjuk az errevonatkozó főispáni indítványt, melyet az október 9-iki közgyűlésen vesz tárgyalás alá a vármegye törvényhatósága. Az indítvány igy hangzik : Békésvármegye törvényhatósága — 1895-ben — a miílenium alkalmából — egyes vármegyebeli községek gyámpónztári tartalékalapjainak adományából alapot létesített, hogy abból Gyulán, a vármegye székhelyén, elhagyott árva gyermekek befogadására leányárvaházat létesítsen. Ezen alapítvány 1896. óta takarékpénztáriig kezeltetik, s az alapnak pénztári átlaga a 10 év óta felgyülemlett kamatokkal a folyó év végén immár mintegy 141000 koronát tenne ki. Tekintélyes az összeg, azonban a kívánt cél elérésére éppenséggel nem elégséges, mert az legfeljebb egy árvaház felépítésére elégséges, a fentartás költségeinek fedezésére azonban külön alapról, vagy állandó, évenkint va

Tó megterhelésünkről kéllene gondoskodni Azonban az 1901. évi XXI. t.-cikk azon emberbaráti nemes rendelkezése folytán, mely szerint a 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozása állami feladat, alkalmas módozat kínálkozik arranézve, hogy a vármegye alispánja az államsegélyével, célzatának megfelelhessen akként, hogy a vármegye felépiti és berendezi az internátust, s az állam gondoskodik annak fentartásáról. Indítványozom ennélfogva, hogy feliratilag kérjük fel a belügyminisztert, feltárván előtte a vármegye célzatainak az 1901. XXI. t.-c.-ben körvonalazott államfeladatokkal való azonos voltát, miszerint a vármegyei alapítványnak a szükséges épület felépítésére való felhasználásával létesítsen itt elhagyott ' gyermekek befogadására internátust, melyben a 7 éven felüli gyermekek a köteles iskolai oktatás mellett háziipari munkára, konyhakertészetre s a vármegye ezen alapítványhoz fűzött előbbi célzatainak megfelelőleg, alkalmas cselédekké neveltessenek. Indítványozom továbbá, hogy a törvényhatósági közgyűlés keresse meg a vármegyei Fehér-kereszt egyesületet, melynek az elhagyott gyermekek segélyezési céljaira szintén mintegy 40.000 korona alapítványa van, hogy ez alapítványát fordítsa szintén a tervbe vett nemes célra, hogy ekként a közöscélú alapítványok együttes felhasználásával az elhagyott gyermekek gondozásának és a társadalom részére való megmentésének fenkölt munkájában teljesebb eredményt biztosithassunk. A csabai választás. A Ház-elnök leirata. — A függetlenségi-párt értekezlete.-Kombinációk. Három héten belül immár -eldől Csaba mandátumának a sorsa. A képviselőház elnöke ugyanis felszólította Csaba központi választmányát, hogy intézkedjék a választás napjának kitűzése tárgyában. Ez az egyik a legújabb mozzanata a csabai választási kampánynak. A másik pedig az, hogy a választópolgárság részéről megtörténtek az első lépések a jelölésre vonatkozólag. A függetlenségi párt ugyanis értekezletet tartott, amelyen húszas bizottságot küldött ki, megbízván, hogy a volt szabadelvű-pártnak hasonló számú bizottságával egyértetően járjon el a jelölésre vonatkozólag. Egyébiránt még teljes a bizonytalanság. A központi választmány ma délelőtt ül össze Áchim Tamás biró elnöklete alatt, s a választás napjára vonatkozólag akként intézkedik, hogy az októbert 15. és 25-ike között okvetlen megtörténik. Bizonytalan az is, hogy a jelölést miként oldja meg Csaba polgársága. Annyi bizonyos, hogy a parasztpárttal számolni kell, s vele szemben csak ugy vehető fel győzelem reményével a lobogó, ha a 48-asok és volt 67-esek egy szál emberig egyesülnek, különben már vert ügyük van. Nagyon jól tudják ezt mindkét részen, s éppen ezért nem is zárkóznak el a közös jelölt támogatása elől. A függetlenségi párt közeledése is ilyen irányú, bár a terv előbb az, hogy Csaba mandátumát köteles tiszteletből felajánlják a mult választáson kisebbségben maradt Bakos Mátyásnak, s csak amennyiben Bakos nem fogadná el a jelöltséget, állapodnának meg uj jelölt személyiségében. Hogy ki lenne ez, az a jövő titka. Emlegetik Z s i1 i n s z k y Mihály dr., B e 1 i c z e y Géza, H a a n Béla ésürszinyi János nevét. Ezekkel szemben a parasztpárt tá borából az a hir hallódik, hogy F ar a g ó Mátyás mübutorgyári cégveze töt jelölik. Emlegetik továbbá Garami Ernő, P o 11 a c s e k dr., G a r b a i és Csizmadia Sándor neveit, akiken kivül még egy sereg önjelölt pályázik a csabai mandátumra. A függetlenségi párt értekezletéről különben az alábbi részletes tudósításunk számol be: Az értekezletet P á n d y István dr. hivta egybe és nyitotta meg kedden délután 5 órakor" a Nádor-szálló éttermében. Jóval több, mint száz polgár jelent meg, akiknek sorában ott voltak : Fábry Károly, Szala.y József, Rell Lajos dr., Láng Gusztáv, Balázs Ádám, Weisz Frigyes dr., Tarján Tibor dr., Szántó Géza, Székely Vilmos, Urszinyi János dr., Timkó György, Aradi Mihály, Micskó György, Juhász Eerenc, Jankó Károly, Hulyuk János, Petrányi Gyula, Csanádi János, Gályik János,' Kriener Jenő, Galli János, Povázsay Sándor, Debreczeny Lajos dr., Fehér Flóris, Suk Dezső, Fischer Mór, Mázor Pál, Fekete Sándor, Reisz Miksa, Wallfisch Ferenc dr., Sehwarz Miksa, Könyves Kálmán, Hiló Mátyás, Krcsmárik Károly, Kvasz János, Áchim János, Megyeri Imre, Hugyecz János, Kován Endre, Kiiment Z. János, Beke János, Tauber Miksa, Zvaratkó Pál ós még számosan. Pándy István dr. az ülést megnyitva, ismertette az értekezlet célját. A függetlenségi-párt erkölcsi kötelességének tartja, hogy felajánlják Bakos Mátyásnak a jelöltséget, s csak amennyiben nem fogadná el, foglaljanak állást más egyén jelöltsége mellett, mert akkor is kötelessége a függetlenségi pártnak jelöltről gondoskodni. Hangsúlyozza azonban, hogy addig, mig a közvélemény ki nem alakult s a volt 67-esek a jelölt személyére nem nyilatkoznak, ne foglaljanak állást. Éppen ezért indítványozza, hogy a párt 12 tagu bizotságot küldjön ki kebeléből azzal a megbízással, hogy ezen bizottság tárgyalásba bocsájtkozzék a volt szabadelvűek 12-es bizottságával. Az egyesült bizottság szűkebb bizottsága kérje fel nyilatkozatra Bakost, hogy hajlandó-e a jelöltséget elfogadni s ha igen, ugy Bakos támogatását erkölcsi kötelesség diktálja, ha pedig nem vállalja, ugy olyan jelöltet práponáljanak, akinek nevessége garanciát nyújt a biztos győzelemre. Á gyengeséget nem kell restélni és beismerni, hogy a függetlenségi-párt egymagában nem, csak a volt hatvanhetesekkel tudják győzelemre vinni a lobogót, amelynek függetlenségi vagy alkotmány-párti elveitől kivételesen él kell tekinteni. N á d a y József felszólalása után a párt ázz?* fogadta el az indítványt, hogy a kiküldendo bizottságot húszra egészíti ki. E bizottság tagjai: Pándy István dr., Szala.y József, Urszinyi János dr., Balázs Ádám, Zvaratkó Pál, Láng Gusztáv, Szántó Géza, Rell Lajos dr., Áchim János, FMment Z. János, Weisz Frigyes dr., Fekete Sándor, Kozics Gusztáv, Jankó János, Galli János, Wallfisch Ferenc dr., Dusbaba Vilmos. E bizottság a volt szabadelvű párt vezető embereivel együttes értekezletet tartott tegnap este a kaszinó zöld termében. Az értekezlet bizalmas jellegű volt s csupán annyi hir szivárgott ki, hogy megválasztották a vegyes szűkebbkörű bizottságot, mely eljár Bakos Mátyásnál a jelöltség dolgában. Hir szerint Bakos Mátyás nem fogadja el a jelöltséget s ez esetben az alkotmánypárt pártonkívüli programmal Zsilinszky Mihály dr. jelöltetését fogja proponálni. A gazdák szervezkedése. Csaba gazdatársadalma, látván azt az ingadozást, amely a jelölés körül úgy a 48-as, mint a volt 67-es párt részéről megnyilatkozik, és számolván azzal a megcáfolhatlan ténynyel, hogy ők a gazdák, Csabának legtöbb adótfizető eleme és igy az ö táboruk alkotja a választók majoritását, elhatározták, hogy szervezkednek, kitűzvén e szervezkedés céljául, hogy érdekeik képviseletére gazdajelöltet állítanak fel. Ez ügyben a szervezkedés vezetői vasárnapra értekezletet hívtak egybe, ahol már megállapodI nak esetleg a jelölt személyében is. E szervezkedés szükségességének kimondásával egyidőben kimondották, hogy amennyiben a 48-asok ós volt 67-esek kiküldött vegyes bizottsága Zsilinszky Mihályt jelölné, úgy elállanak a jelöléstől, de egy emberként támogatják Zsilinszky Mihály megválasztását. A gazdatársadalom szervezkedésének jogosságát el kell ismernünk. És el kell ismernie a függetlenségi pártnak is, a volt szabadelvűeknek is, akik sem külön-külön, sem egy táborban, de a gazdák nélkül nem tudnak megküzdeni, a parasztpárttal. Igy állván a dolgok, sem az egyik, sem a másik tábornak nem lehet célja a pártoskodás, de igen is oda kell minden erővel és jóindulattal törekedni, hogy az érdekek összhangba hozzassanak s ha a választók majoritásának bizalma Zsilinszky Mihály mellett nyilatkozik meg, e zászló körül tömörüljenek és egy szívvel-lélekkel vigyék diadalra. Mert csak egyesült erővel lehet a régi rendszert megbuktatni és Csaba békéjét a jövőre nézve biztosítani. Hang a választók köréből. A most megindult választási hangulatra jellemző az alábbi, szerkesztősógünkhez intézett sorok: A Békésmegyei Közlöny azon felhívása, mely bennünket, választó polgárokat szeretett volt képviselőnk, Zsilinszky Mihály ny. államtitkár zászlója körüli csoportosulásra szólit: úgy az én, valamint sok, igen sok hasonérzelmü választó polgár szive mélyéből eredő sógtelen kezekkel döntöttem le eg y nyáil reggelen. 0, mennyi szent zsolozsma, bájos melódia némult el azon a csókos reggelen! . . . * . . . Végét járja immár szivem bús drámája, közéig, közéig a végső jelenet. Fogytán a dal, a sok szerelmes zsoltár törött nótafámon. Elhagytak a rózsaszinü álmok, mikor ő elment örök álmodásra, s magával vitte minden boldogságom. Fagyos éj vesz körül azóta engemet, akárcsak őt a hideg föld alatt. De mig ő pihenhet az édes anyaföldben, az én szemeimre nem jön boldog álom. Én, én nem alhatom. Nekem nincsen álmom, nincsen nyugvásom. Szomorúan virrasztom át az éjeket, érte szomorkodva. Az utcáról vidám szerelmesek kacagását hallom. Párosával mennek legények, leányok egymáshoz simulva. Ugy irigylem őket! Igy sétáltunk mi is, igy öleltük, igy csókoltuk egymást, mint e szerelmesek ablakom alatt. De hiába nézegetem őket, ő úgyse jön vissza, nem jár velem soha a pipacsos réten. A sir nem adja vissza holtjait, nem adja vissza őt — ifjúságomat! Elsirattam első szerelmemet, elsírtam már utolsó könyemet, nem maradt több semmim, nem maradt több senkim. Ö volt az utolsó, a legutolsó, akiért érdemes volt élni, ő se az enyém már, csupán álmaimban, csupán dalaimban. Dalokban ól már csak, az éltet engem is s nyújt még némi vigaszt gyászos napjaimban. Dalokba temetem vérező szivemet, ifjú életemet. Zengő gyászdalokkal járok-kelek széles e világon s mesélgetem a mi borús szerelmüket az érző lelkeknek. Dalokba pengetem azt a nagy szerelmet, melynek sohasem lesz immár folytatása itt ezen a földön. S ezek a szomorú dalok emlékei — még szomorúbb szerelmünknek — itt zsongnak örökre sirja felett szent vallomás gyanánt S el regélik késő unokáknak, hogy: volt egyszer egy leány, Ágnes volt a neve, akit édes párja ugy szeretett, oly nagyon imádott, hogy dalokba sírta el érte a lelkét és elment utána ama szebb világba, hol nem fáj az élet — az édes szerelem . . . A mi zsúrjaink. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Évekkel ezelőtt a Mátra tövénél, egy kies fekvésű kis faluban hintettem a magot. Nekem is volt akkor egy bő nyaram. No nemcsak nekem . . . úszott akkor az egész intelligencia a jóban, fürdött tejben-vajban, no meg, — ha az igazat meg kell vallani, — váltókban is. A zsúrok egymást érték. De érthető is, mert a hétköznapi monoton vérkeringés, idegen beavatkozás által felfrissült s amennyiben a pap öccse, egy felvidéki biró s a patikus unokatestvére, Gizike — kik nyaralásra a mi kis falunkat választották — nagy mórtékben felemelték az intelligencia számát, de az ázsióját is. Jókedvű, bár magára sokatadó, de testben-lólekben fiatal egyéniség volt mindkettő. A törzslakók között is akad ugyanis egy-két fiatal erő, de biz azok, a magasabb szempontokat tekintve, nem számítottak. Igy a segéd-jegyző, aki előtt óriási messzeségben fénylett az önállóság, egy kis falusi jegyzősóg képében . . . még előtte állt a tanfolyam, a katonaság ós a protekció hiányának is. A kis tanitó? Hiszen azt mindenki tudja, hogy az szintén csak állapot, még pedig eléggé elbástyázott, kiközösített ... eh ! mondjuk meg az igazat, ha szógyen is, lenézett állapott biz az fizetés, meg tekintély nélkül Hanem nagyságos kisasszonyka... az volt fölös számmal; mind magasan tartott fejjel, egyenes derékkal, kevés tejbe valóval, de tág látkörrel. A két nyaraló minden lehetőt elkövetett, hogy az intelligenciát, az idő cséplóse tekintetében összetoborozza. Csak a kezdet volt nehéz Mihelyt elkezdett döcögni a zsúros-szekór, az érdeklődés, az eszmepártolás oly magas fokra hágott, mint egy fiók csimborasszó. Nőtt, nőtt az ügy, s rohant előre feltarthatatlanul, mint egy lavina. Czél is hamarosan került — igaz, hogy csak búrkolt — lefőzni egyiknek a másikat a menü nagyságával, a szórakoztatás változatosságával, no meg a szellem, s más mi egyebekkel. Ugy éltünk ezen a nyáron, mint hal a vízben. Merthogy utóbb minket, a deresfejüeket is bevett a fiatalság. Volt kirándulás, tenisz, kugli, zongora, táncverseny . . . torták, fagylaltok, hidegsültek, borok válogatott kvantumban. A. füstös gyerekek is felhagytak a vályogvetéssel's kezdett gömbölyűre váll'ni a két orcájuk. A hidegségek, a merev ráncok kezdtek eltűnni, a válaszfalak ledülni, a bohém élet feltűnni, s az egósz kompánia — öregek, fiatalok — csak hajnal felé feküdni. Mintha kicserélték, kiforgatták volna az embereket. A kis tanitó is, hogy, hogynem, önérzetre ébredt, különösen, ha nem a zsebét, hanem a fejét tapogatta meg. Hát volt is ott kívül-belül. Szó, ami szó, megállta a kis preci a helyét mindenkor, mindenben, benn az iskolában, kinn az életben. Sohasem hagyta cserben a természetessége, egészséges észjárása . . . azaz nem volt kongó. — Amúgy meg, a lányok szerint is — pedig ebben ők szakértők — csinos, szemrevaló fiu volt, csak egy hátránya volt, az: hogy tanitó volt. Hogy törtónt, hogy nem, őt is elkapta az ár, a fesztelen élet. — Az a kis húsdarab odabenn, elkezdett feszengeni,, sebesebben verni. Igaz nem mindig, csak mikor a kis Gizike közelébe jutott a gazdája. Azt is meg kell adni, hogy Gizike szép arcú, karcsú termetű lány volt, de nagyraváró, nagyralátó is. Ezzel pedig nem vetett számot a préci, illetve sem az a kis húsdarab ott benn, sem a kormányzó, az ész, ott fenn. Igy aztán nem csoda, hogy amint a horogra akadást észrevették a szemfülesebbek, a lányok, kezdetét vette a heccelés, az ugratás. Gizike is belement a játókba, nem is kellett sokat kérni. Igy aztán a zsúrok tengelye Gizike, meg a kis préci lett . . . Körülöttük forgott kis falunknak jellemző vörös fonala, a pletyka. De nem sokáig. A kimerü'ós tette-e ? (az anyagot értve) vagy a nyár-utó .. ? elég az hozzá, hogy az egészséges kacagás után elértünk arra a bizonyos pontra, a hol meg kellett állni, ahonnan nem mozdulhattunk egy darabig se tó, se tova. A patikus volt soron a zsuradásban. Szóp számmal összeverődött a társaság. Ép kosztolni készültünk, midőn Gizike a lányok unszolására a kis tanitó felé közeledett. — Magával álmodtam az éjszaka ...