Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-30 / 82. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906 sz ept. 30. tisztelni, becsülni, szeretni, szakítsunk véget az oktalan és áldatlan pártoskodásnak, romboljuk le a kasztrendszert, az emberek és emberek között meredező válaszfalakat, haladásunkban a köz érdekének megcsorbítása nélkül mérjük ki az egyéni érdek útját és a szétforgácsolt erőket összegyűjtve, vállvetve építsük fel Csabának uj társadalmát, mely egészséges alapokokon, egészséges szervezette], egészséges fejlődést, virágzást biztosit e sokat szenvedetett és békéjében, fejlődésében felforgatott, megakasztott községnek, amelyre várnak olyan feladatok, mint akármely eminens gócpontjára a vidéknek! Föl hát a nagy és nemes munkára ! Viribus unitis ! Palatínus József. A régi zászló. Zsilinszky Mihály dr. Csütörtökön az egyik Szeged felöl érkező személyvonatból egy jóságos, fehérarcú öregúr szállott ki a csabai állomásra. Galambősz a haja, hófehér a szakálla, s arcán a hótiszta lélek páratlan jóságának visszatükrözése. Néhány úriember üdvözölte a galambősz urat, aki szeretetreméltó szivélyességgel nyújtotta feléjük baráti jobbját. Azt a jóságos kezet, amelynek még nemrégen minden mozdulata Csabának, Csabáért és újra Csabáért tett-vett. Nemrégen . . . És akik a jelenetett látták és a galambősz urat.felismerték, felsóhajtottak, s a néma szemlélők egyikének-másikának a köny is megcsillant szemében. A fehérhajú öreg úr Zsilinszky Mihály dr. nyugalmazott államtitkár, Csabának hajdani nagynevű követe volt. Horgosi magányából látogatott el néhány percre Csabára, amely, mióta elveszítette őt, hűtlenné vált nagy fiához, először látta viszont. Nem is falai között, csak az állomáson, ahol egynehány régi hive üdvözölte az inkognitóba érkezett öreg urat, aki megbocsátott Csabának j és eljött érdeklődni a sorsáról. Csak néhány percre, azután vitte tovább a robogó vonat. És M tudja, visszahozza-e és mikor? Pedig ha visszahozná! Diadalmasan, amint nemrégen. És még sokkal diadalmasabban, hogy annak a diadalnak a mámora, a fénye eltudná feledtetni velünk a gonosz álmot. Csoda volna, nagy csoda. De hát történhet-e csoda a nap alatt? Talán nem volna lehetetlen? .. . Ha az elmúlt két évet ki lehetne törölni az emlékezetből... Ha gonosz álomnak lehetne tekinteni ? . . . És elfelejteni, örökre elfelejteni, mint olyant, aminek az emléke is kellemetlen, fáj. Próbáljunk egy kicsit felejteni és — felejtetni. Idő és alkalom segítenek kitörülni emlékezetünkből az álmot. És ha próbálunk felejteni, — már felejtettünk is. És akkor könnyebb lesz — feledtetni is. Milyen felemelő volna, ha néhány uap múlva Csaba utcáin véges-végig a régi dicsőséges trikolórt lengetné a verőfényes őszi szél, a régi dicsőséges, becsületes zászlókat, amik Zsilinszky Mihály dr. nevét hirdették. És ezzel a névvel azt a politikát, amelynek jelszava : mindent Csabáért, annak népe békéért, boldogulásáért — volt. Talán visszaidézhetnők ezt a szép kort. Csak akarat kellene hozzá. Az alkalom megvan. És az akarat se hiányozhat. Tehát csak az akarat végrehajtásáról van szó. Csaba polgársága képviselőválasztás előtt áll. Kimondatott, hogy sem a régi 67-esek, sem a függetlenségi párt nem tekintenek pártpolitikára a megejtendő választáson, mivelhogy Csaba régi nyugalmának, békés fejlődésének visszaállítása fontosabb közérdek minden pártpolitikánál. Hivatalos jelöltje pedig nincs a polgárságnak. Nem gondolják, hogy a habozás, bizonytalan találgatás és esetleges torzsalkodás helyett a régi hűséggel visszatérnének a régi becsületes zászló alá: még azok is, akik hűtlenül váltak meg tőle ? És megkövetnék a hűtlenül elhagyott vezért, aki jóságos szivének egész melegével, lankadatlan tevékenységének minden erejével elsősorban is Csabáért és népéért élt és fáradozott. Gonosz álom volt a mult. Feledjük és talán akkor sikerül feledtetnünk is. Ha mégegyszer felvirradna!... (p.j.) Alispáni védelem a tisztviselőknek. Hivatalos tiltakozás Berényi népgyűlése ellen. — Részlet az alispáni jelentésből. Mint tudvalevő, Berényi Ármin dr. gyulai ügyvéd, megyebízottsági tag, a mult hó 28-án a gyulai Kossuth-téren népgyűlést tartott a gyulai függetlenségi párt égisze alatt. A függetlenségi színezetű, de tényleg szocialista népgyűlésen, — mert hiszen szocialista szónoklatok hangzottak el ott, Berényi Ármin a vármegyei tisztviselők összemint a légy. Csak a Zenóbia kis öcscsét kerülte el a gyilkos láz. Mert Zenóbia Kolozsvárról csizmát küldött a fiúnak. Ez a tavasz s a Zenóbia csizmái fölnyitották az emberek szemét. Megtanultak, hogy milyen áldás a leány. Ezóta, aki teheti elbocsátja leányát a világnak, ínséges, szomóru zsellérek kis népe tesped itt viskókban. Hadd hozzanak a kincses világból egy kis áldást ide is a leányok. Zenóbi még él s ő a falu nagyaszszonya. Hazajött és férjhezment szépen, rendesen annak idején. Unokái vannak számosan s családja bizonyos jólét révéből szemléli a falut. Zenóbia pedig osztogatja, szeretettel hallgatja meg őt is mindenki. Valaki pedig rossz erkölcsök vádját ne kenje e falura. Zenóbia maga is példaképe volt a jó és hü asszonynak, mióta a világból hazakerült. Zord skót hegyek egy-egy falujában s holland zugokban lehet "még csak ennyi becsülete az erkölcsnek. A leányok már korán álmodoznak világjáró "kötelességükről, ha szépek. Jaj volna annak a leánynak, aki a Zenóbia falujában elbukik. Megható komolyság ül a leányok arcán. És sok a szép leány a Zenóbia falujában. Valamikor a zárdába készültek ily fehér leányok. A falu legényei pedig már régen megszokták sorsukat. Az ő számukra a leányok nebántsvirágok. Csak a csúnya leányokhoz közeledtek. Békésen várakoztak azonban a szépekre, amig azok hazakerültek a világból. Valami furcsa, komédiás uriasság mázát mázolták lassanként a falura a visszatérő leányok. Az emberek uj dologról értesültek. Az életet uj szempontokból látták. Uj, szinte udvari erkölcsök plántálódtak igy ide a Maros tájára. Zenóbia s az óta a bizonyos kis csizma óta. Néha csak látogatóba érkezett haza egy-egy leány. Cifrán, városiasan, selymesen.'Ezek olyan sérthetetlenek voltak, mint Veszta papnői egykoron. Idő előtt házasságot ajánlani egy ilyen leánynak: nagy bün volt. A leányok pedig mentek és jöttek. Akik távol éltek, küldözgették ajándékaikat családjuknak. Pénzt, ruhát és sok mindent küldözgettek haza a leányok. Volt ügye-baja a faluban a postának. Zenóbia faluja valósággal benne élt ezáltal a modern lüktető életben. Leányai, jó leányai által. Mert jók voltak a leányok a Zenóbia falujában. Apjukat, anyjukat, testvéreiket szerették. Hamar és könnyű meghatottsággal sirtak. Soha se volt eset, hogy ellene szegültek volna a rendnek. Akit szülei a maguk gyámolitására a világba küldöttek, azok mentek. Szinte fejük köré lehetett képzelni a nagy kötelességek és nagy feláldozások szent glóriáját. Mikor pedig visszakerülk-k a faluba, meglelték s becsületesen megszerették a párjukat. Éltek odaadásban és munkában. És férjeiknek gyermekeket ajándékoztak. Már-már a sir szélén állott Zenóbia. Bizonyosan nem félt a haláltól, a vén asszony szivében az a büszke nyugalom fészkelhetett, mely mindenfajta reformátor számára békességessé teszi a halált. Talán érezte is, hogy nemsokára meghal s fájt neki, hogy Máriát nem láthatja viszont. Mária volt az ő legszebb unokája. Már fölserdült, fehér szép leány. Tehát Mária is el fog menni valamelyik nénjéhez, aki a világban jár. És ugy tavaszszal, mikor a napverte kerti gyepen sütkérezett Zenóbia, elébe állott Mária : férhetetlenségi kérdését feszegetve, megyebizottsági taghoz és uri emberhez nem méltó modorban támadt a vármegye főbb tisztviselőire. Annakidején érdeme szerint foglalkoztunk Berényi dolgaival. Ezúttal tehát nem akarunk rekriminálni, csupán jelezzük, hogy a vármegye tisztviselőit ért méltatlan támadásra illetékes helyről, az alispántól, megérkezett az elégtétel, a válasz, amelyből tanulhat Berényi Ármin is, meg azok is, akik egy követ fújnak vele. Higgadt, méltóságos! a tiltakozás, amely visszautasítja Berényi támadásait. Az alispánnak az októberi közgyűlés elé terjesztett jelentése tartalmazza ós szövegében a következőképp hangzik: Folyó hó 9-én Gyulán nyilvános népgyűlés tartatott, melynek tárgysorozatába indítvány a tisztviselői összeférhetlenségnek törvényhatóságilag leendő szabályozása tárgyában*, cirnü ponJ is felvétetett. A népgyűlésen azonban az egyik szónok a helyett, hogy ezen igen fontos kérdésnek a tisztviselői kar reputációjának s a közérdek kívánalmainak megfelelő megoldást tárgyilagosan szolgálta volna, a hozzám befolyt hivatalos jelentós szerint a törvényhatóság tisztikarának köztisztviselői reputációját sértette, azt állítván, hogy „hivatalnok uralom alá jutott a vármegye, melyeknek minden tagjában emberi gyarlóságnál fogva meg van a fogyatkozás saját érdekének rendelni alá á közérdeket", megyei tisztviselők felosztották maguk között az állásokat és dijakat;" gyanú keltésre alkalmas módon tette kritika tárgyává és meghurcolt egyes tisztviselőket a többek közt azért, mert ezen minőségükben kifejtett rendkívüli tevékenységükért a törvényhatóság, illetve annak választmánya által törvényes jogkörben és szabályszerűen hozott ha tározattal megjutalmaztattak, mert az árvák vagyonbiztosításának kezelése címén kormányhatóságilag jóváhagyott szerződés alapján tiszteletdijat kapiiak. Tekintetes törvényhatóság! A köztisztviselők és különösen a közigazgatási tisztviselők imkompatibilitási eseteit csak egy, teljesen fejlett közélettel és teljesen fejlett közgazdasági szervezettel bíró államban lehet ideálisan megoldani. Nálunk, ahol a politikai elnyomatás korszakában megsemmisült, sőt a folytonos politikai küzdelmek miatt eredetileg is elhanyagolt közgazdasági életet nem az életerős társadalom, hanem a közigazgatási szervezet nehéz munkássága " segített szervezni, megteremteni, a hol még csak a közelmúltban is a társadalom ugy kezdeményezést, mint támogatást az állam és a közigazgatás szerveitől várt: az összeférhetlenség kérdése nemcsak a köztisztviselői érdektelenség, hanem a közgazdaság fejlődés érdekeinek gondos figyelembevótelével biráltatott eddig el Természetes, hogy amily mértékben erősödik a társadalom s mindinkább — Nagyanyám, én férjhez akarok I menni. Mintha megrengett volna a föld.' Mintha valami utálatosság szakadt volna a világra. A vén Zenóbia nem tudott szavakat lelni ós sirásra fakadt: — Kihez akarsz férjhez menni, te elvetemedett leány ? — Ahhoz, akit szeretek. Mária este nem kapott vacsorát. Sírt a Mária nagyanyja, az anyja s a nőrokonok. A férliak káromkodva s fenyegető gyűlölettel néztek reá. A hir elterjedt a faluban. Jöttek az asszonyok s szivére beszéltek Máriának. Hiába volt minden. Mária halkan és makacsul ismételte minden kérdésre : — Igenis férihez megyek. Igenis azé leszek, akit én szeretek. Forradalom támadt a Zenóbia falujában. Levelek jöttek távoli leányoktól. Intő, könyörgő levelek. Mária végre is győzött. Azután elköltözött az ura viskójába. Esküvőjükre alig nézett el valaki. Néma és szomorú megvetéssel gyászolt a falu. Az esküvő éjszakáján pedig fölcsapott a láng. A falu ítéletet ült. Máriának és urának más faluba kellett elköltözniök. Kiperzselten menekültek innen. Mert Zenóbia faluja a hűtlenséget és erkölcstelenséget nem tudja megbocsátani. És Zenóbia faluja átkot küldött utánuk. Az átok fogott. Kis fia születet. Máriának, ki urával együtt szegény volt. Jött újra egy nyirkos ós mérges tavaszt A Mária kis fia meghalt, mivel nem volt szegénykének csizmája, képesebb lesz a közgazdasági élet vezetését átvenni, épen olyan mértékben erősödik a köztisztviselői karban is, a közvéleményben is a törekvés : az összeférhetetlenséget szigorúbb elvek szerint értelmezni. Állandóan igen komoly megfontolás tárgyát képezi annak a határvonalnak felállítása, mely egyformán képes a köztisztviselői érdektelenséget is biztosítani és másfelől a köztisztviselők munkásságát a közéletnek is a szükség fokához mérten megtartani; mert igaz az, hogy még ma sem elég önálló közgazdaságunk, ma is igen sokban irányítást, támogatást, közremunkál lást a közigazgatás közegeitől vár. Igen fontos érdekek fűződnek tehát e kérdés helyes rendezéséhez, többi között nem a legkisebb érdek a köztisztviselői tekintély és tisztesség óvása. Épen ezért e kérdésben sem a szenvedély, sem a gyűlölködés hangján nem szabad agitálni, nehogy többet ártsunk, mint amennyit használhatunk. E vármegye tisztviselői a törvényhatóság tételes jogszabályai szerint nincsenek és nem voltak inkompatibilis állásban, mert a vármegyének a várm. tisztviselők összeférhetlenségi eseteit megállapító szabályrendeleti szakasza a következőkép szól: „a törvényhatósági tisjviselők pénzintézeteknél vezérigazgatói, igazgatói, napi biztosi, váltó bírálói tisztséget nem viselhetnek." Más állási tehát jogosan vállalhatnak. Köztisztviselői érdektelenségünk és köztisztviselői tisztességünk megóvása érdekében a leggondosabban vigyázunk arra, hogy törvényhatóságunk tételes jogszabálya ellenére semminő megbízatást el ne vállaljunk, sőt a közvélemény kialakulásának változásait is gondos figyelemmel kisérve, mindenkor ügyelünk a közfelfo gás irányára is. Épen ezért mi vármegyei tisztvise lök megnyugvással nézhetünk elébe annak, ha a tisztviselői összeférhetetlenség kérdésével törvényhatóságunk éí az illetékes közvélemény komolyan tárgyilagosan foglalkozik, de ugy vélem hogy ily körülmények között a mull idők és a jelen idő kialakult közvélemó nyónek megfelelő közéleti tevókenysé gót a vármegyei tisztviselőknek egj ellenvélemény erősítése céljából gyanút színben tüntetni fel, a törvényhatóság által adott megbízások gyakorlásában, í törvényhatóság ós kormányhatalom jóvá hagyásával tisztes munkáért élvezet munkadíjban, valamint a törvényható ság és választmánya által nyújtott jutal mazásban visszaéléseket keresni ós sej tetni nemcsak igaztalan, de az összeférhet lenségi kórdós helyes rendezósónel egyik céljá\ al a köztisztviselői tekintól, óvásával merőben ellentétes akció is, mel ellen ugy az igazság, mint a közérde szempontjából tiltakozom. Csaba mandátuma. A függetlenségi-párt jelölő gyűlése. — Áchim nem lép föl. - A paraszt-párt pal tál a szocialistákkal. Egy nap hiján két hete immár, hog a Kúria megsemmisítette Áchim mai dátumát, s a csabai választókerület po gársága még mindig tájékozatlan a fe állítandó képviselőjelölt személyét ill< töleg. Még mindig a kombinációk vai nak forgalomban, jelölés azonban mé nem történt egyik frakció részéről ser Ha már frakciókról beszélünk, mindjárt jelezhetjük, hogy a Csabá megvívandó alkotmányos küzdelembe csak két párt jöhet számításba és pi dig a koalíció, — mert teljes lehetettel ségnek tartjuk, hogy a volt 67-esek < 48-asok frontot csináljanak, — és a p. raszt-párt. Ez utóbbi — ha az Á c h i András jelöléstől való visszavonulás megfelel az igazságnak ós nem taktik. csel, — nem oly veszedelmes, mintném lyek gondolják. Ellenkezőleg, ha a ko; lició becsülettel összefog, minden kül< nösebb erőlködés nélkül verheti meg Í esetben is, ha Áchim a Kúria itéleténe megligálásával megkockáztatja a jelöl ség elfogadását. Még attól a hirtől se kell megijedni, hogy a parasztpárt pakt mot köt a szocialdemokratapárttal, utób alig számlálhatna 40—50 szavazóra, 1: meg is alakul. A nagy elvhüségótől h telik ugyan ez a Pálfordulás, de el nyóre semmiképpen néni lesz a pártna mert amint Garami Ernőt, P o 11 cseket, Garbaits ezekhez h sonló jelölteket kolportálnak, nagyc sok — -ma parasztpárti — gazda uj otthagyja a tábort, mint szent Pál ; oláhokat.