Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-13 / 77. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906 sz ept. 144. sürgeti a jelentés a tisztviselők szolgá­lati pragmatikáját is. A közigazgatási bizottság féléves jelenté-sót különben, amely közel kétórás vitára adott alkalmat, alább ismertetjük : A jelentés. 'Az általános közigazgatás ügymene tét, valamint a belügyi, kereskedelmi, a vallás- és közoktatásügyi az igazság­ügyminisztérek ügykörét órdóklőleg oly jelenségek fel nem merültek, amelyek­nek folyamányaképen törvényhozási in­tézkedések megtételére szükség lenne, Idevonatkozólag különben, annálke­vésbbé kívánunk előterjesztést tenni, mert tudva azt, hogy a jelenlegi kor­mánynak feladata megszabott határok között mozog és főképen elsőrendű al­kotmányjogi ós fontos szociális és tár­sadalmi reformok megvalósítását célozza, ugy is tudjuk, hogy az ezen kereteken tuífekvő és nem égetően sürgős törvény­hozási intézkedések megvalósítására ideje sem lenne. Adóreform. A pénzügyminiszter ügykörét érdek­lőleg, mint az alkotmányjogi reformok keretébe tartozó, alábbi vitás kérdésnek törvényhozási megoldását tartjuk szük­ségesnek. A költségvetésen kiviili állapot ideje alatt kitűnt az, hogy az 1886. évi XXI. t..-c. 20. §-a nem magyaráztatik egyön­tetűen és annak mikénti értelmezésére kételyek merültek fel. Ugyanis egyik helyen a meg nem szavazott adók ajatt kizárólag az egyenesadók értettek, mig a fogyasztási adók azon az alapon, hogy szerződés szerinti fizetési kötelezettség van megállapítva, a költségvetés nélküli állapot tartama alatt is behajtattak, mig más helyen mindennemű adótartozás behajtása szünetelt. Külömböző magyarázatra adott al­kalmat e törvényszakasz második pontja is, mert az előmunkálatok teljesítése alatt egyik helyen csak az adóköteles személyek és adótárgyak összeírása ér­tetett, más helyen pedig a lajstromok­ban az adó is kivettetett, sőt az érvé­nyesítés után az a főkönyben is előira­tott ós csak a közszemlére tétel és az adózók könyvecskéibe való előírás ma­radt el. Szolgálati pragmatika. Ugyancsak a fentebb jelzett idő alatt az is kitűnt, hogy a tisztviselők köte­lességeik teljesítésében polititikai ten­denciák által befolyásolva lehetnek, mert szolgálati pragmatikájuk nincs. Munkabérek egységesítése. A folyó évben a vármegye terüle­tén nagyobb mérvben és számban for­dultak elő a gazdasági munkások között szerződésszegések. Ennek a sajnálatos állapotnak egyik oka abban keresendő és található fel, hogy a megkötött ara­tási szerződések a munkásokra igen varra. A házban nagy volt a csend. A cselédleány felügyelt a majorságra. Kis bocikák zöld fűben kergetőztek és meg volt terítve az asztal csíkosvászon te­ritővel. A nagy Erzsús érezte, hogy éhes. Leült az asztal mellé és mohón enni kezdett. Csakúgy hányta magába a fa­latokat. Tercenkint fel-fel nézett, anélkül, hogy félbeszakítaná magát. Egyszer csak a szembe eső helyre téved tekintete. Látja, hogy senki nem ül ottan. Az édes anyja helye is üres . . . Magában ül az asztalnál. Egy nagy, forró könycsepp hullott a csészéjébe. Ész nélkül rohant be a házba, de ott se volt több egy ágynál, amelyikből ép az imént kelt föl ő maga, a másik kettő, szegény — oh jaj . . . Kivel fog ő beszélgetni, kit fog ő gondozni és ki fog ő vele törődni ez­után ? Mind olyan kérdések, mikre hasz­talan várt feleletet. Kétségbeesve, öntudatlanul, mint egy álomjáró járt napokig a nagy csen­dességben, kezeit összedugva, munkát­lanul bámult maga elé . . . De eljöttek a hatóság emberei és nagy papirosokra firkáltak fel mindent és kérdeztek tőle furcsa dolgokat, mi ket nem értett. — Kié ez a föld és mennyi ? — A húgomé. — A huga meghalt. Meg az övé nem is lehetett, hisz az anyjáé volt és az utóbb halt el, maga bamba. — A húgomé — mondta esetlen konoksággal. — Ő járta ki nekünk. O tisztította meg adósságtól. Elveszett volna minden nélküle. — Most már a magáé. Rekedten felelte egyre: — Nem az enyim, hanem a húgomé. — Később átjöttek a falubeliek. Pénzt jöttek kölcsönözni. Nem adott. A föld most tiszta az adósságtól. Vigyázni kell rá. Kérték, adja el nekik a földet, de ő sok esetben olyan feltételeket tartalmaz­nak s a munkások részére az általuk végzett munkával arányban nem álló olyan munkabéreket állapítottak meg, a melyek a munkások méltányos igényeit tényleg ki nem elégíthetik. Útalunk e te­kintetben arra, hogy a kedvezőtlen idő­járás mig egyrészt a termési kilátásokra — tehát a munkások keresetére is — óriási befolyással van, addig másrészt a mostoha időjárás okozta változás az ara­tókat nehéz, sőt gyakran emberfeletti munkára kény szeri tette. Kétségtelen, hogy egyrészt a munka­bérek mérvének s az aratási munkála­tok feltételeinek előzetes méltányos meg­állapítása, másrészt az esetleges kedve­zőtlen időjás folytán megváltozott mun­kák minőségének, s ebből folyólag a munkabérek utólagos módosításának kérdése egyike a legnehezebb felada­toknak. Kétségtelen az is, hogy e tekintet­ben tárgyilagos elbírálás a munkástól s a munkaadótól, mint a kiknek érdeke a jelzett esetekben szembe kerül, alig várható. Szükség volna tehát szervezetileg gondoskodni arról, hogy a hatóságok­nak szakértők támogatása mellett befo­lyás biztosittassók arra nézve, hogy a vidékenkint külömböző aratási munka­bérek ós aratási munkafeltételek a lehe­tőségig egységessé tétessenek. A ható­ság részére ily irányban biztosított be­folyás a létrejött szerződések tartására jelentékenyen kedvező hatással lenne. Arra is szükség volna, hogy oly esetekben, midőn akár a mostoha idő­járás az eltöllött munkaidő tekintetében akár bármely más okból a szerződésileg elvállalt aratási munkálatok minősége megváltozik, a munkások a munkabérek méltányos módosítását legfőként a ren­desnél jóval túlmenő munkaidő kár­pótlásául utólag igényelhessék. E tekin­tetben köztekintólylyel felruházott szak­értő testületek lennének szervezendők a végből, hogy munkás és munkaadók érdekeit adott esetben igazságosan és méltányosan összeegyeztessék. A vita A féléves jelentéshez elsőnek H a­v i á r Dániel szólott A jelentést általá­ban elfogadja, de a tisztviselők szolgá­lati pragmatikájának kérdésében pre­cizirozni kívánja a javaslatot. Ambrus Sándor véleménye az aratási szerződések ós bérek egységesí­tésére vonatkozólag az, hogy előbb hall­gattassák meg a javaslatot tevő közgaz­dasági előadó. (Szekér Gyula nem volt jelen a gyűlésen). Hozzászólottak ázután még a kér­déshez Fábry Sándor dr főispán, Beliczey Géza, Ladics László dr. ós Szala'y József, végül pedig ki­mondta a bizottság a főispán javasla­tára, hogy felhívja a minisztert az ara­tási szer/ődések és munkabérek egysé­gesítésére, mielőtt azonban e tárgyban megrázta a fejét szilajul ós magánkívül kezdett kiabalni. — A földet ? A földet eladni ? A. má­sodik édes anyámat? A melyiknek ka­lászos mezejére rá látni az ablakból és amelyért meghaltak az ő szerettei . . . Kapta fekete kendőjét ós kiszaladt a földekre. Ezután igy volt az minden nap. A legkorábban, ő látott dologhoz. Szántatott," vetett. Ügyelt, hogy szúró­gaz, be ne hálózzák a termékeny barna rögöket. Táplálékot adott neki, magot és melegítő anyagot, hogy ki ne sová nyodjék életereje, úgy, ahogy az anyja meghagyta. Tavaszra ki is virult a határ, mint egy édenkert. Nehéz, haragos, zöldszinü vetések tarkázták, melynek vastag szála alig birta el a súlyos fejzetet . . . Csak úgy ontotta a termést. A nagy Erzsus maga állott a cséplésnél. Durva, vörös arca nekihevült, feltűrt kemény karjai megfeszültek a munkában. — Sose láttunk ilyen termést, —• mondták a gazdák. — Á határon nin­csen ilyen. Szerencse. — És a nagy Er­zsus szemeiből patakzott a könny . . . m. Tél lett azután. Vastag jégréteg feküdt a szántóföldeken. Az emberek is visszahúzódtak házaikba. Mert a tél az embereket egymás szeretetére oktatja. A nagy Erzsus nem ül a szobában. Fekete' ternó-kendőjében megáll min­dennap a temetőnél. És benéz a rácson Be nem mehet, mert irgalmas emberek becsuklák előtte. Ott marad azért öreg estig, fagyban, zimankóban. És sir, ki­áltozik, motyog, gyógyíthatatlan szomo­rúságában. — Kis testvér. Gyere elő. Itt a föl­ded. Vedd vissza . . . Az átkozott föl­det . . . amiért meghaltatok ti ketten. Vedd vissza . . . nincsen rajta adóság ... Csaroday Bertalan. javaslattal állana elő, — meghallgatja Szekér Gyula közgazdasági előadót és véleményt kér a vármegyei gazda­sági egyesülettől is. Politikai krónika. A politikai élet hullámverései a hé­ten kicsapódtak a rendes mederből. Olyan események történtek, amelyek messze kimagaslanak az uj éra életében. Jász­berényben a nemzeti kormány egyik tagja, gróf A p p o n y i Albert kultusz­miniszter ünnepelte képviselősködésének negyedszázados évfordulóját. Jászberény ünnepe nem pusztán e kerület polgáraié, de az egész nemzeté volt, — bármint ágáljanak is Apponyi politikai ellenfelei. A nemzet összességéé volt, minthogy az ott elhangzott minisz­teri nyilatkozat sem pusztán Jászbe­rénynek, de a nemzet összességének szólott. Apponyi jászberényi nyilatkozatá­ból különösen egy közbeszólásra adott válasz kapja meg a figyelmet. Az az ígérete a miniszternek, hogy az önálló magyar nemzeti bank hamarabb meg­lesz, mint eddig gondoltuk, vagy gon­doljuk. A kultuszminiszter határozott vála­sza pedig az adott esetben annyival ör­vendetesebb, mert igy, ha az összkor­mány mellette van az önálló jegybank létesítésének, biztosak lehetünk abban is, hogy ez a kérdés a magyar nemzeti érdekek s a függetlenségi párt pro­gramja értelmében már a legközelebbi jövőben kell, hogy megoldást nyerjen. •§ Az Osztrák-Magyar Bank szabadalma tudvalevőleg 1910. december 31-én lejár. Tényleg azonban még ezt a végső ha­táridőt sem kell, sőt nem is lehet be­várnunk ahhoz, hogy a jegybank-kér­dést a kormánynak Jászberényben ki­fejezett álláspontjához képest megoldás elé vigyük. Az' 1899. évi XXXVII. tc. ngyanis kimondja, hogy amennyiben az 1899 XXX. tc.-ben 1907 végéig 'fentartott vám­közösséget a monarkia két államának törvényhozásai legalább 1910. végéig meg nem hosszabbítják, ez esetben az Osztrák-Magyar Bank szabadalma 1907. december 31-ón önmagától megszűnik. Minthogy pedig Kossuth 1906. junius 6-iki beszédében határozottan kijelen­tette, hogy vámközössógről többé szó nem lehet, de különben is teljesen ki­zártnak tekinthető, hogy a magyar képviselőház a vámközössóg a !apján Ausztriával ujabb megegyezést létesít­sen : ennélfogva a kormány már 1907 végén abban a helyzetben sőt abban a kényszerhelyzetben lesz, hogy Jászbe­rényben kifejezett ígéretét beváltsa. A két állam miniszterelnökei közt most megindult tárgyalások is szükség­képpen kell, hogy erre az eredményre vezessenek. Magyarországnak feltótle­nül készfizető jegybankra van szüksége azért, hogy ennek segélyével megsza­baduljon^végre Ausztria pénzügyi gyám­kodásától és közvetlen érintkezést nyer­jen a külföld nagy pénzpiacaihoz. A két második jelentős politikai ese­ménye a kassai honvódszobor leleple­zése. A vörössipkások emléke leleplezé­sének külö íös jelentőséget adott az a feltűnő körülmény, hogy a szobor le­leplezésénél megjelent a honvédelmi mi­niszter ós megjelent a kassai helyőrség tisztikara is. A katonaságnak ez á ténye mindenesetre örömmel szolgál a nem­zet tudomására, mert akármint magya­rázzák a dolgot, a kassai eset amellett bizonyít, hogy a katonai körök, már tudniillik a legmagasabb körök engedé­kenységet tanúsítanak az eddig követett makacsul merev felfogással szemben. A katonaság a kassai honvédszo­bornál való megjelenését különben egye­sek arra magyarázzák, hogy J e k e f a­1 u s y miniszter megtépázott tekintélyé­nek nimbusz kellett. A népszerűséget visszahódítani pedig alkalmasabb mód nem is kínálkozhatott volna a kassai alkalomnál. Más oldalról ismét azt hangoztatják, hogy a katonai engedékenységnek ujonc­lótszám emeléssel adjuk meg az árát. Akármikónt lesz is, ezúttal a tény a fő, a tény pedig az, hogy az ármádia, amely egykor futott a vörössipkások rettenhetetlen sorai előtt, most utódjaik képében tisztelegtek a hősöknek. Legújabb szenzációja pedig a poli­tikának az, hogy a magyar és osztrák kormányok közt megiodult tárgyalások eddigi eredményeként elejtették a Széll­Körber-fóle kiegyezési javaslatot s a ki­egyezést mindkét félről új alapokon kezdik meg. Beavatott politikusoknak egyes elejtett nyilatkozataiból arra kö­vetkeztetni, hogy a kiegyezésnél a nem­zeti törekvések a legszélső határig ér­vényesíttetni fognak A törvényhatóság közgyűlés előtt. Mit tárgyal az őszi közgyűlés ? Költségvetések. Lapunk egyik közelmúlt számában jeleztük már, hogy Békósvármegye tör­vényhatósága rendes őszi közgyűlését október hó 8-án tartja meg Az őszi közgyűlést, mint rendesen, ezúttal is nagy érdeklődés fogja kisérni, mert ez alkalommal nyernek elintézést a vár­megye legfontosabb közügyei, mint a közúti és vármegyei háztartási költség­vetés. Az emiitett költségvetések közül az elsőnek már készen van a javaslata s azt hétfői ülésén letárgyalta a közigaz­gatási bizottság is. A háztartási költség­vetés javaslata pedig most van munká­ban, mindkettőt pedig szeptember 17-ón megtartandó ülésén veszi tárgyalás alá az állandó választmány. Rendes körülmények között az ál­landó választmány közvetlen a megye­gyűlési megelőző napon tartja ülését, ezúttal azonban a közgyűlés előtt 15 nappal, hogy az emiitett költségvetések tárgyában hozandó határozat a törvény­szabta ideig közszemlére legyen kifüg­geszthető. 400000 korona vicinálisra. A gyomai járáshoz tartozó közsé­geknek és lakosainak régi óhajtása egy olyan mezőgazdasági vicinális vasút épí­tése, amely Turkeve állomásáról kiin­dulva Endőd—Gyoma, Köröstarcsa-, Kö­rösladány és Mezőberény községeket kötné össze. A nevezett községeket össze­kapcsoló vasútépítésére a kereskedelmi miniszter előmunkálati engedélyt is adott ki, amelyet csak a napokban hosszabbí­tottak meg egy évre. Az engedményesek; B á c s y Lajos és társai most megvalósítani óhajtják ter­vüket. Evégből azzal a kérelemmel já­rulnak a vármegye törvényhatóságához, hogy az 400,000 koronával járuljon hozzá a vasútépítés költségeihez. A kérelem elintézése ugyancsak az őszi közgyűlés feladata lesz. Amint ille­tékes köi ökből értesülünk, a tervbe vett vasutból aligha lesz valami, mert a vár­megyének nem áll módjában megsza­vazni a kért hozzájárulást. A közúti alap­ból ugyanis, amely a hasonló költsége­ket fedezi, 50 fillér sem utalható ki, mert kétséges, vájjon elegendő lesz-e annak összege a beruházási költsógterhére ki­építendő "és a közúti programban felvett utak kiépítésére. Ez engedményeseknek szükségelt 400.0C3 korona egyetlen módon volna megadható, ha azt a törvényhatóság megyei pótadóban szavazná meg. Ennek ugyan nem volna különösebb akadálya, mert hiszen Bókésmegye az ország 1 egyetlen vármegyéje, ahol a megyei pót­adó a legkisebb : egy százalék. A pótadó felemelése tehát nem rónna különösebb terheket a megye közönségére. Más azonban az ok, ami valószínűvé teszi a kérelem elutasítását. Az intéző megyei körök véleménye ugyanis az, hogy a tervbevett vasútra nincsen föltétlen szük­sóg, mert az emiitett községek mind­egyike jó utakkal vannak egymással összeköttetésben. A fásmelléki erdő sorsa. A magyar nép földéhségére jellem­zők az alábbi sorok : Békés lakossága évek óta követeli a község határában fekvő és 600 hold terjedelmű fásmelléki erdő kiirtását. A törekvés célja az, hogy a kisemberek szántóföldekhez jussanak. A fásmelléki erdő kiirtásának enge­délyezése iránt Békés képviselőtestülete már korábban megkereste a nagyváradi erdőhivatalt, valamint az ugyanott szé­kelő erdőfelügyelőséget. E szakhivatalok egyike sem véleményezte az óhajtást. Az ügy aktái azután a napokban a vár­megyei erdőügyi albizottsága elé érkez­tek, amely hasonló álláspontra helyez­kedett. Szóval egyetlen fórum sem tartja gazdaságosnak az erdő kiirtását, mert általa sem a község jövedelmei nem emelkednének, a kisemberek pedig ép­pen rövidülést szenvednének, mert az erdő kiirtása esetén nem jutnának olcsó tüzelőfához. Valószínű ezek után, hogy a fásmelléki erdő kiirtásának ügyében az októberi közgyűlés is az előző foru­mok álláspontja szerint fog dönteni. Egyéb ügyek. Az emiitett jelentős megyei ügyeken kivül szerepelni fognak á közgyűlés napirendjén a politikai tartalmú törvény­hatósági átiratok, a megüresedett bízott-

Next

/
Thumbnails
Contents