Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-08 / 58. szám

B9P Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 58-ik szám. Vasárnap, julius 8. BEIESMEGYEI EOZLONT Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részát illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem ndntnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElcŐFIZBTÉSI Din : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet cvtiegyedenbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Fősz rkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTlÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Rendszeres botrányok. Békéscsaba, juliu^ 7. A darabant korszak bukása és a nemzeti kormány uralomra jutása fölött keletkezett diadalmámor kezd foszladozni. Mint a hajnali csillogó párázat, amint a világosság felszívja őket. És nagyon is kezd hétköznapivá szürkülni a rendszer, amely azonképpen kezd füszereződni frissebb és frissebb botrányokkal, mint akármelyik előző kormányok uralma alatt. Pusztán a személyek változtak, semmi más. Ezek is kisebbek lettek, mint amilyennek hitték őket. Annyira törpék, hogy az eszmék, amelyet képviselnek, elhomályosul mellettük. Mindezen jelenségek szülik a rendszeres botrányokat és illetve a napnap után kipattanó furcsa és a nemzeti kormány uralmának keretei közé nem illő esetek igazolják, hogy az országban még mindenfelé lappang a darabant korszak egy-egy rothadó maradványa. Ott van a fiumei revolverezés. Alkalom arra, hogy rúgják, pofozzák a becsületes sajtót a cégéreskedő bitangok miatt. Azután a Független Magyarország megvásárlása. A kormány, a nemzeti kormány, amelynek egy ország adott a kezébe uralmat, amelynek a függetlenségi eszmék adtak létet, megvette a nevezett függetlenségi lapot — valósággal hazaáruló célra. Hogy a szubvencióért a magyar nemzet legátkosabb ellensége, gróf G oluchovszky külügyminiszter mellett csináljon hangulatot. Mily szép erény a puritánság erénye, amikor jelentkezik most egyik is, másik is, hogy ő rosszallotta az illető lapnak az eljárását, hogy nem helyeselte, amikor Goluchovszkit pénzért mentik. De egy kissé későn érkezik ez a szánom-bánom nyilatkozat. Már a delegacionális ülések befeje» ződtek, mig a függetlenségi- párti delegátusok valóban rég leszereltek. Már elmúlt az az idő, amikor Magyarország legnagyobb ellenségét meglehetett volna buktatni, sőt kötelesség lett volna megbuktatni. Ama lap megtette a maga kötelességét. Ha függetlenségi képviselőknek szükségük volt rá, hogy valamely síjtó-organumra hivatkozzanak, elővehették a megfizetett függetlenségi lapot, amely a gróf Goluchovszki Agenor dicsőségét zengette. Ugyanaz a lap, amelyik pénzt kapott a Fejérváry-kormánytól és akkkor is függetlenségi volt, most pénzt kapott a Kossuth-kormánytól is, högy függetlenségi maradjon és mint ilyen, mentse meg a magyar állam függetlenségének legnagyobb ellenségét, gróf Goluchovszki Agenor külügyminisztert. De minden jót kívánunk a magyar közéleti erkölcsnek, hogyha az egész becsület csak ennyiből áll. Megvesznek egy lapot, amelyet a kutya sem olvas, a Goluchovski pártfogására és akkor azt mondják, hogy a közvélemény támogatja Goluchovszkit s ezért kell, hogy a függetlenségi .képviselők az ellenséges külügyminiszterrel szemben leszereljenek és őt támogassák. Ezek csak a nagyobb botrányok, amelyek elsősorban adnak dolgot az országnak. Milyen kvantunban vannak akkor a kisebbek, az .eltussolhatok? Ha pedig igy állanak a dolgok a kréta körül, bün volna magunkat azzal ámítani, hogy igenis a nemzeti kormány még gyökeréből is kiirtotta a korrupció dudváját. Oh, nem 1 A leghatározottabban nem! És ha ezt nem hiszik azok, akik a régi rendszer lólábaira nemzeti szinű rongyot varnak, ugy nagyon hamar elveszítik a nemzet bizalmát Akkor pedig újra befellegzett ennek az országnak. Legyen hát vége minden rendű és rangú botrányoknak. Magyarország legyen Magyarország, de ne sülyedjen le Arizóna piszkos színvonalára, P. J. A gerendási paraszt Messiás. Nagyváradi vélemény Áchim L. Andrásról. A Fehér Dezső hírlapíró társunknak felelős szerkesztésében megjelenő Nagyváradi Napló csütörtöki számában vezető cikkben foglalkozik Csaba paraszt-szocialista képviselőjével, Áchim L. Andrással s azon jelenségekkel, melyek az ő közéleti működése nyomán felütötték fejüket, sőt utóbb már rendszerré váltak. Ismeretlen előttünk a szóbanforgó cikk irója. A névtelen cikkező azonban nem minden ismerete nélkül nyúlt hozzá Csaba ügyéhez, amely kell, hogy immár a? országé is legyen. Mert a következtetések, amit cilckező a tényekből lervon, valók ós megdönthetetlenek. Magával a cikkel részletesebben nem óhajtunk foglalkozni, csupán azt jegyezzük meg, hogy egy-két adata nem felel meg a valóságnak, vagy a Nagyváradi Napló jobban van informálva Áchim L. András viszonyai felől, mint mi érdekeltek. Mert azt még lehetségesnek tartjuk, hogy Áchim L. András elszegényedett, mert mint cikkező mondja, a közéleti szereplés felemésztette a gerendási kúriát, de hogy Áchim a csabavidéki kisgazdák egyetértésével uj földet, uj vagyont kapott volna, arról nem hallottunk semmit, s ezt hihetetlennek is tartjuk. „A paraszt Messiás" cím alatt megjelent cikk különben teljes terjedelmében igy szól: „A végtelen nagy magyar Alföldön ma Áchim András, a parasztvezér a legnagyobb úr. Uj Dózsa György vagy, ha jobban hangzik a név:' uj Csák Máté. Demagóg, néptribun és oligarha egy személyben. Hatalma Bihartól—Csanádig, Csanádtól—Baranyáig terjed ki. Tömegek várják intését, kaszás parasztok teljesitik parancsait. A gerendási nagy határban ütötte fel az ősi kúrián, Áchim András főhadiszállását. Innen küldi büszke, gögös, öntudatos hangon megirt cikkeit újságjába, mint hajdanán száz évnél régebben Marat és Danton Itt kovácsolja össze haditerveit táborkarával, amelyben, mint a hir mondja, ügyvédek, tanárok és lapszerkesztők is helyet foglalnak. Fantasztikus, csodás hírek keringnek a parasztvezérről. Es e hírek napról-napra igazaknak bizonyulnak. Hogy a földmíves tömegek egy intésére aratósztrájkba mennek — ez még a legkevesebb. Hogy Áchim András, a parasztoligarha a jó múltkoriban összeveszett egy gőgös csanádmeg.yei földbirtokossal és másnap azon a birtokon négyszáz arató tette a fűbe kaszáját — ez még a legkevésbbé csodálatra méltó. Hanem az már azután igazán történeti jelensége a magyar nép szociális életének, hogy Áchim András, aki időközben elszegényedett, mert a közéleti szereplés felemésztette a gerendási kúriát, a Csaba vidéki kisgazdák egyetértésével uj földet, uj vagyont kapott, hogy teljes anyagi függetlenségének erejével továbbra is vezethesse a magyar Alföld parasztjait. Békésmegyei Közlöny tárcája Kisértetek. Lemkemben néhány szürke emlék. Tárcámban néhány megfakult virág. Alig zavarják éltem síri csendjét: Szerényen meghúzódnak ott, Miként viharvert koldusok, Akik nálam rekedtek éjen át. . . t. koldusokhoz szánalom se láncol — És meg se nézem virradáskor, Odébb állottak-é mindannyian. S kik álmaimban nem zavarnak, Feledtetik velem, hogy itt maradtak. Csupán te látod még itt őket. . . Hiába minden biztatás — Arcodra vérrózsákat fest a láz, Amint a fonnyadt, száraz kelyheket Gyengéden egymás mellé rendezed S fehér selyempapírba hantolod . . . Gyanútól ég az arcod, homlokod, Hogy szivem és lelkem redőiben Tömérdek bujdosó emlék pihen. Ne gyötrődj . . . Gyűlölet, harag, Rém-sejtelmek ne bántsanak. A multakat rég eltemettem — S ha olykor hallod, hogy szivemben Egy síri hang riasztón ébredez: A holtak szellemének tánca ez Mohos sírok göröngyén, Ahol jóságos lelked, arcod Virágot, uj tavaszt fakasztott. Velsai Bárd. Göbölyös Mihály, a nazarénus. Irta : Sz. Szigethy Vilmos. A láthatatlan erő mégis csak hatalmasabb a láthatónál. Lám ni, mióta nazarénus lett Göbölyös Mihály, egyszerre lehűlt a lázongó, forró vére. Áz előtt egymaga megtisztította a vendégektől a nagy ivót, — most csöndesen ül a sarokban, ha nagy ritkán ide jár két decire. Benne van, hiába a láthatatlan erő, de. hogy mi módon tudta bilincsére verni, hogy megalázkodjék, aki a gőgös büszkeség maga ; bántalmat tűrjön az erő mintaképe, azon hasztatan törik fejüket a tudósok, nem lesznek okosabbak tőle. Mihály elsőbben is azzal állított be az árendáshoz: — Esztendeje elvitték magának egy hordó borát. Éjjel. Én voltam, itt az ára. — Hát kendhez mi ütött ? kérdi amaz, nyilván hozzá lévén szokva, hogy ilyen kárnak nincs gazdája. — Uj hiten vagyok, mondja Mihály szilárdan. Nincs is vele aztán baj egész a katonaságig, de ott aztán nagyon is megnövekednek a szenvedései. A nazarénus nem fog fegyvert még akkor sem, ha puszta parádé az egész. — Aki fegyverhez nyul, fegyver által vész el. Nincs hatalom, amelyik megtörheti őket. A tisztek kérlelő, barátságos szép szóval, ijesztgetéssel, fenyegetéssel, — az a láthatatlan erő azonban ott lebeg fölöttük és nem engedi, hogy vétkezzenek a vallás elleu. Tárgyalták ezt az ügyet már tudós katonák, de ők sem jutottak a megoldásig. Természetes, hogy a legényt büntetik. Először magánzárat kap, aztán a hadbíróság elé kerül, még pedig többször. Hat hónap az első büntetés, egy év a második, kettő-három a következő, akárhányan vannak, akik tiz évnyi szolgálati idejüket a börtönben töltik ki s őszbecsavarodott hajjal, de a megerősödött hit kíséretében távoznak onnét. Változatosság sincs a történetükben, egyforma az valamennyi. Éveiket a polgári biróságok tömlöceiben ülik le, mert sokan vannak ós katonáéknál kevés a hely. Göbölyös Mihály sincs következőleg meglepetve, mikor — harmadszor kerülvén vissza — ugy tapasztalja, hogy ezúttal sem fordítják rá éjszaka a kulcsot. Mire való is az! Nazarénus nem szökik meg, hiszen az nagyobb bün volna a fegyverfogásnál is! Kedvence a hivatalos embereknek, mert szelid és alázatos. Kétszer semmit sem kell neki mondani, a lelkiismeretesség dolgában mindenkin tul tesz. Az őrmester napsütótes délutánokon, mikor a súrolt dézsák már vakitó fehérek s olyan az udvar, hogy meglehetne róla a gombócot" enni, beszédbe elenyedik vele. — Aztán Mihály fiam, ki erőltette rád az uj hitet ? — Nem kell azt erőltetni, csak jön magától. — Mégis, te duhaj legény voltál, gyors ez a változás ! Előbb-utóbb ilyen lesz mindenki, mert ugy kivánja az Ur. Aztán magyarázza a vallást, parasztlegénytől szokatlan ékesszólással és tisztességgel. Az őrmester csak hallgatja, de a végén már felugrik és idegesen kap a fejéhez. — Ne te ne, hadd már abba fiam, mert még engem is megtérítesz — Az pedig baj volna. Szaladj inkább friss vizért a folyóra. Göbölyös Mihály szedi a mázas kancsókat ós megindul. A forduló betelik egy órába,eőr nem kiséri, de mire való is az. Elvégez ő külömb megbízásokat ennél. Teszem azt, — reggel az őrmesterrel megyen bevásárolni. A büszke ember elül szalad, öt lépést utána viszi a kosarat Mihály. — De bolondok ezek a nazarénusok, véli Szűcs Pali. Ő is harmadszor ül a börtönben, — de két fegyveres őr jár a nyomában, ha lépést tesz. Néha kitör belőle az akasztófahumor. — Én is elmennék a piacra az őrmester úrral, de csak hátul. — Hát a kórság nem törne ki ? kapja meg a választ. Rég volt, ma már bizonyára másképpen van ez is. Nem a bizalom hiányzik, korántsem az, hiszen az őrök magukért nem állanak annyira jót, mint a Sirolin Emeli a Mrioat és • testsúlyt, negazQfr* teti a kBhBféft, váladékot, éjjeli Izzadást Tüdobetegsegek, uurutüK, szamárköhögés, skrofutozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. Elodraann-B.a Roclio A i'o. líasel (Svájc).