Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-02 / 74. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 74-ik szám. Vasárnap, szeptember 2. BEIESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrŐFIZBTÉSI DIH : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet cunegvcdenbelül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Kapunyitáskor. Békéscsaba, szept. 1. A napokban ezer és ezer toll mozdul meg és ró sorokat az iskolai kapunyitásról. Es a jó közönség fulladozik a tanácsokban, amelyek a sablonos cikkekben gyomorrontásig szerepelnek. Uj gondolatokkal azonban vajmi kevesen állanak elő. Merthogy elegendőnek tartják legtöbben a közismertj frázisok felhígítását. Iskoláinkról elmélkedvén, aktualisabb gondolatokat az alábbiaknál aligha pengethetünk most: Attól kell tartanunk, hogy az iskola abból a programmból, hogy az élet számára tanítson, éppen csak azt veszi ki, hogy a közéletre rátukmálandó elégedettségre neveli az ifjúságot. Nem mondjuk, hogy az iskolánkból ez a veszedelem már ís fenyeget, de nem lehetetlen, hogy a közszellemen elhatalmaskodni akarók az iskolát is hatalmukba kerítik. Nem szabad megengennünk, hogy a magyar iskola annak az öntelt önmegelégedésnek fészke legyen. Az iskolát mindenképpen meg kell óvnunk azoktól a veszedelmektől melyeknek vezető nagyjaink, a nagy magyar kulturpolitikusok, a dicső magyar reformemberek a kifejezői voltak. Az iskola tanítson körültekinteni, tanitsa a korhadást fájlalni, tanítson a haladás áhítatára. Az iskolának nem szabad arra tanítani, hogy nemzetünk önmagának elég, hanem kell, hogy az ifjúságba belenevelje a kulturának egymásra hatásának megbecsülését. Az iskolára ráillik az, amit az éjszaki dalnok az önmaga programmjaképp fejtegetett. Az, hogy meg kell értenie a legtitokzatosabb életet, a hegyi patak zúgását, a hullámok tornyosulását, a dobogó szive vágyakozását. A népnek álmát, s a forrongó gondolatokat tisztáznia kell. Az iskolától várjuk mindannak pótlását, amit nemzetünk elmulasztott; tőle várjuk, hogy helyrehozza mindazt, amit el kellett mulasztanunk. S ezért nem sablonos formaság az, ha a tanév elején az iskolát ünnepiesen köszöntjük. Az iskola nekünk nem csak tantárgyak lemorzsolója, nem csak olyan oktató intézményünk, amelyben az ifjúsággal diszciplínákat dolgoztatnak föl, hanem a nemzeti jövendőtermő talaja is. Nem csak a tantárgyakba sűrített tudás-anya got reklamáljuk tőle fiatalságunk számára, hanem a nemzet gondolkozásának kiformálását is tőle várjuk. Az iskola a tanítványait nemcsak a maguk élete számára neveli, hanem a nemzet és a világ élete számára is. Yajjon tisztában van-e vele az iskola, hogy a világ most a polgári eszményt uralja ? Az ember a polgári kötelességek. a polgári érzés, a polgári tudat médiuma. Az ember, mint polgár, a nagy közösségek része, s résztvesz irányításukban. Az állampolgár az ő nemzete, országa sorsát intézi, bárha csak atomja a tömegnek De az atomokon múlik a matéria élete. Tudjae az iskola, hogy, aki benne az életre készülődik, a világintézés és az ország irányítás részese? Mindegyik tanítványa az, mert mindegyik a polgár-eszmény uralmának osztályosa. Tudatos, vagy öntudatlan osztályosa. Nem a tantárgyak tanításának módszere, .nem a tanrendszerek sorsa érdekel, izgat bennünket ilyenkor az iskolai év kezdetén, hanem az a kíváncsiságunk, hogy az iskola ugyancsak uralja-e a polgáreszmét? A közönség eszménye egyre terjed, uradalma egyre hatalmasabb lesz, polgárideál egyre mélyebben meggyökerezik, vájjon tud-e minderről az , iskola ? Már pedig a tanítványa a ! közösségnek tagja, az államnak pol| gára, az emberiség együttérzője, a nemzeti fejlődésnek — bármily jelentéktelenül is — részese, mozgatója lesz. íme, a magyar nemzet a gazdasági gondolkozástól várja jövendője ujabb és erősebb biztosítékait. A nemzeti politika is a gazdasági uton igyekszik az ország számára sikereket szerezni. Kitüzetett a gazdasági önállóság programmja, s a nemzet e programtól a maga fokozott gyarapodását várja. Tude erről az iskola? Nem a szakiskolát interpelláljuk meg, hanem az iskolát egyáltalában. Van-e benne becsülete a gazdasági észjárásnak és gondol-e arra, hogy a munkát s a vele egybefüggő gondolatkört meghonosítsa abban az tdeologiában, amelyre tanítványait fogja ? A csudatékony magyar kulturösztön nem engedi meg, hogy nemzetünk az öntelt megelégedést prédikáló kulturellenségek útvesztőjében elveszszen, hanem ráviszi a gazdasági útra. Bizony, bizony az iskolának az a kötelessége, hogy a fiatalságot erre az útra rávigye. Békésvármsgye közúti programja. A törvényhatóság rendkívüli közgyűlése. Békésmegye törvényhatósága tegnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott Fábry Sándor dr. főispán elnöklete alatt. A vármegyének következő három évre szóló közúti programja volt a legjelentősebb tárgya a közgyűlésnek, amelyen nagy számban jelentek meg a megyebizottsági tagok. A közúti program ezúttal már másodízben szerepelt a megyegyülés asztalán. A mult közgyűlés napirendjéről ugyanis levették, hogy az egyes községeknek is módjában álljon javaslatba foglalni kívánalmaikat. Ez, amint megírtuk már, annak rendje és módja szerint meg is történt, A közúti programot megtárgyalták az egyes községek, a közúti bizottság, állandó választmány, tegnap pedig egy félnapig disputáltak fölötte, s a dolog vége az lett, hogy lényegtelen módosítással elfogadták az első izben megállapított és általunk annak idején teljes részletességgel ismertetett tervezet. A tegnapi megyegyülésnek a lefolyásáról az alábbi részletes tudósításunk szól: Az állandó választmány javaslata. A közgyűlést reggel 9 órakor Fábry Sándor dr. főispán nyitotta meg. Jelezte az indokot, amiért a rendkívüli közgyűlést egybehívta, majd szívélyesen üdvözölte a megjelenteket. A közúti programjavaslatot Konkoly Tihamér dr. aljegyző adta elő. Ismertette a községek által beterjesztett kívánalmakat, — majd ismertette az állandó választmány javaslatát, amely annyiban tér el az első izben megállapított'programtól, hogy felveszi a következő pótlásokat: a békés-szarvasi útnak két kilométer, az öcsödi törvényhatósági útnak egy kilométer hosszban való kikövezését, az endrődiek kérelmére pedig a fahidak átalakításával eleső faanyagokat bocsájtják rendelkezésükre hid építésére és e célra folyósítják a Békésmegyei Közlöny tárcaja Búcsú. Gyönyörű nyár, Isten veled! Fáj veszni látnom minden leveled, Fáj hűlni látnom ragyogó napod, Tündöklő fénye rám is áradott. S most vége minden, minden napsugárnak, A szép idők már csak búcsúzni járnak. Tőlem búcsúznak ők s tőlük én .. . Együtt vész el mindig az árny s a fény. Lelkem minden rab gondját messze dobva, A napsugárban kószáltam dalolva. Honnan? Hová? Nem kérdeztem soha : Amerre szivem, szárnyam vitt, oda. Ki a homályból tündöklő sugárba, Gondok őszéből át a büszke nyárba. Megittasult a lelkem a napon, Fék nem volt rajtam, éltem szabadon, ó tündöklő nyár izzó lángja, fénye, Mért hagysz magamra, mért taszitsz sötétbei Tiéd a fény s ha van szivemben álom, Hol ért színessé? Künn a napvilágon. Belőled szívtam minden büszke vágyam, Ébresztőm voltál; zöld meződ az ágyam. Már vége, vége! Ülök a szobámba, Világom sápadt, gyönge fényű lámpa. S az álmok, vágyak szárnyukat bevonva, Csüggedten várnak tündöklő napokra S mig künn a szél űz szirmot, levelet, Mélázva súgom: Nyár, isten veled! Pásztor Árpád. Egy rózsaszál. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Zalay Masa. Akkor történt, mikor Bojár Pista egy átlumpolt éj után zenével akart kedveskedni a volt menyasszonyának. — Ne tedd! — mondták neki a józan tiszttársak ingerlő kötekedéssel, — felzavarod a leány nyugalmát és ez lovagiatlan játék lenne, hisz tudod hogy még mindig- szeret! — Hát szeressen! akarom is hogy örökké megemlékezzék a szép napokról ! . . . — nevetett könnyelműen az ittas hadnagy, mialatt messze hajította égő szivarját és megbámulta hosszan a tüzes fénysávat, ami eközben átszelte egy pillanatra a lombos hársfasor sötétségét. Valami kacagtatóan bohó gondolata támadl, egy halvány emléke a közelmúltnak, a mikor hasonlóan derült éjszakákon „Merész" hátán lovagolt haza ugyanezen fasoron keresztül, olyan mámorosan a szerelemtől, mint most a bortól, a fejét reá hajtva lova selymes sörényére, amit a nemes álllat oly békés nyugalommal türt. Aztán néha-néha visszafordult a sötétségbevesző kastélyépület felé és elnézte azt a kivilágított, rózsaszín fényű ablakot olyan sokáig mig ismét egészen közel nem látta. Ilyenkor csodálkozott lova szeszélyes makacsságában, hogy újra visszahozta a park vasrácsos kisajtaja elé, de azért hálásan megsimogatta érte. Inez hallota a lódobogást és nem álhatott ellent a vágynak, hogy letekintsen jegyesére. A világos ablakban megjelent egy kedves szőke leányfej és édes dallamu hang hullámzott alá a magasból: — Pista ! Jó éjszakát! jó éjszakát! Aztán elsötétült minden, amint a nehéz függöny imigyen összeomlott és a patkózaj rohamosan távolodott a csendes éjszakában. Bojár fázósan didergett, mikor elkalandozott képzelete visszatért újra a sivár jelenbe, — pedig az idő enyhe volt és virágillatos langy szellőfuvalom lengett köröttük. Ideges hirtelenséggel fonta karját egyik pajtásáéba, aki megérezvén reszkető borzongását, — maliciózus hangsulylyal figyelmeztette az éj romantikus szépségeire. Minden szava célzatos guny és szemrehányó vád volt a kényszeritett virrasztás miatt, amit Bojér makacsul követelt a kimerült fiuktól. — Nélkülem botrányosan szolidak lennétek 1 kifogásolta őket akárhányszor, ha éjszakánként visszatérve a kastélyból, — a lovaglástól fáradtan, de álmatlan. ságtói gyöterve, — látogatást tett náluk. Aztán szépszavu ígéretekkel felöltöztette a lusta bajtársakat, sőt még a kardok felcsatolásánál is előzékenyen segédkezett. — Csak az a férfi egész, a kinek kardja van ! Minden büszkeségem, erőm e szikrázó acélban rejlik és ha tekintetem véletlenül reátéved egy szegény civilre, higyjétek el, — merő szánalomból történik! — Csak hármat imádok ! — mondta később őszinte gyerekes lelkesedéssel, mikor együtt ültek a gőzölgő puncs mellett, kicsiny szalonjában. Első sorban a kardom! második Inez és végül „Merész".Aztán beszélt, mert érezte, hogy dicsekedni kell boldogságával, a szeme ragyogott ós gyönyörrel hallgatta mennyasszonya kellemeinek magasztalását, olyan jószivű volt, mint a léhák nagytöbbsége, de azért szeretett kacérkodni a szencséjóvel, hogy irigységet keltsen. Csak akkor támadtak aggodalmai, ha kissé becsípve szentimentális hangulata legyőzte. — Fiuk én becsületemre mondom, hogy ostobául szerelmes vagyok, de, ha az öreg beváltja fenyegetését és nem ád kauciót, — bizony elhihetitek . . . felhő borul kilátásaimnak fényes napjaira ! Sirolin EmeH «x ttrtfJOt ét • toMUyt, •efnQx tcti a MhSctt, Tálldék*, éjjeU lzxadást TüúűböiegseyeK, nuruiuix, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor .,Roehe" eredeti enomagolátt. F. Hoffraann-La Etochu & <Jo. liasel (SfájcjL „Roehe" Kapható %rr%» rendeletre a fyófyaiertírak* ban. — Ara Uvtgenkint 4.— korooa.