Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-02 / 74. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. augusztus 15. komp fentartására utalványozni szokott évi ezer koronát, amelynek amortizációs felhasználása esetén felépíthető lenne a hid, továbbá a köröstarcsai állomástól a községig vezető ut kikövezését az esetre, ha a köröstarcsai állomás az áru forgalomnak megnyittatik. Ezután a részletes vitára tértek át. Mindegyik községnek volt mondanivalója illetőleg kérelme. Elsősorban is D é g i Gyula állott elő és Békésnek, mint a megye mostoha gyermekének érdekei mellőzéséről panaszkodott. Sok-sok — úgymond — a kérelmező, de kevés az eszköz, amelylyel ki volna elégíthető a sok kívánalom. Szólván az utak céljáról, hangsúlyozta, hogy Békés, a megyének egyik legnagyobb és legmagyarabb községe, az utak tekintetében, mint egyébként is, nagyon el van hanyagolva. Négy temetője van a községnek, de sáros idő esetén mindegyikbe veszedelemmel jár a közlekedés.' Békés a 70-es években árvízzel küzdött meg, amely után százezreket költött utakra és a község újraépítésére, anélkül, hogy e terhekben akár az állam, akár a törvényhatóság osztozkodott volna. A község érdekei a letűnt kormányok alatt is elhanyagoltattak, a multak hibáit tehát most jóvá kell tenni a törvényhatóságnak. Kéri legalább a szarvas—békési útnak a temetőkhöz vezető szakasza kikövezését. Fábry Károly az endrődiek érdekében szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy Endrőd községnek létfeltétele a Körös áthidalása, mert a községnek a Körös túlpartján mintegy 8000 polgára ól s ugyanitt több mint 20 ezer hold földje van a lakosoknak, akik magas vízállás és jégzajlás esetén csak nagy kerülővel, a gyomai hídon át tudnak tengelyen közlekedni. Kéri tehát a törvényhatóságot, mondja ki, hogy az endrődi hid kiépítését programjába veszi. Z e 1 i n k a János örömmel üdvözli Fábry Károlyt, aki szivén viseli az endrődiek érdekeit. Maga is kész örömmel csatlakozik az indítványhoz s inkább a gyoma—körösladányi, vagy endrődszarvasi ut kikövezést hagyják ki a programból. Schrif fért József Gyula gazdái nevében azt kívánja, hogy a kétegyházi eleki ut kikövezése helyett, mint amely kevésbbé fontos ós inkább Aradmegye érdekeit szolgálná, a gyula—eleki ut kövezését vegyék fel a programba. Hasonló értelemben szólal fel K o h n Dávid is, hosszas indokolással pótolván Schiffert javaslatát. A kétegyháza—eleki csonka ut kikövezése szerinte is Aradmegye érdekeit szolgálná és hirül sem közvetítene olyan nagy forgalmat, mint a gyula—eleki ut. Indítványozza, hogy e javaslatát vegyék fel a közúti programba és pedig az 1909-ik évre. S z a 1 a y József azt kívánja, hogy csak azután keressenek kifelé érintkező utakat, ha már a megye községeit jó utak kötik össze. A megyében ugyanis még mindig vannak községek, amelyek megfelelő utakkal nincsenek kapcsolatban. — Igy tűrhetetlennek mondja a csaba—sopron—csorvási utat is, amelynek kikövózésót okvetlen kéri fölvenni a programba. Kovács Péter dr. Fábry ós Zelinka felszólalásához csatlakozik, azt kéri azonban, hogy Endrődnek vashidat építsenek. Veres József azzal kezdi felszólalását, hogy a lokálpatriotizmus addig jogosult, amíg magasabb érdekeket nem sért. Kéri, hogy ezt a szempontot vegyék figyelembe. Szerinte az állandó választmány javaslatát megbolygatni nem igen lehet, mert akkor csak érdekeket sértenek. Azt az aggodalmát fejezi ki, ha a fahidakat csak luxusból alakítják át vashidakká, akkor, ha még a fahidak, mint ilyenek megfelelnek a célnak, helyesebben teszik, ha az átlakitására szánt összegeket fontosabb ós szükségesebb utak kiépítésére fordítják. Egyébként pótolni kéri a programot az orosháza-tótkomlósi útnak a kikövezésével. Áchim Gusztávot közelről sem elégíti ki az állandó választmány javaslata, mert azokat a hibákat látja benne, amelyeket a múltban is követett a megye az utak és vasutak építésénél, hogy tudniillik, vagy nem voltak kellő körültekintéssel, vagy pedig egyes községek érdekeinek kedveztek a többi rovására. Igy nem látja semmi jelentőséget és hasznát a gyula-kigyós-apácai, valamint a gyula-kétegyházi utaknak is. Egyéb ként a Csaba község által kívánt pótlásokat, különösen pedig a csaba-orosházi útnak kikövezését kérte a felvenni a programba. Ambrus Sándor alispán reflektált ezután az elhangzott felszólalásokra. Szólott a beruházási törvény intencióiról, amelyek első sorban a törvényhatósági utak kiépítését kívánják. Az esetben tehát, ha a törvényhatóság a yicinális utakat kívánná első sorban kiépíteni, ez a miniszter előtt olybá tűnne fel, mintha Bókésvármegyónek már nem is volna szüksége törvényhatósági utakra. Ez a körülmény pedig esetleg arra indíthatná a kormányt, hogy a költségvetésben megállapított összegből a szükségeltnél kevesebbet juttatná Bókésvármegyónek. E szempoutok figyelembevételével állította egybe az állandó választmány a közúti programot, amelyet minden változtatás nélkül ajánl elfogadásra. Báró Drechsel Gyula dr. az útépítési programmnak a napirendről való levételét ajánlotta. Statisztikailag mutassák ki, hogy az egyes községek menynyivel járulnak az útalaphoz, hány kilóméter a már kiépített köves utjok. Az esetre, ha a javaslatot megszavazzák, vétessék fel Békésen és Vésztőn a temetőkhöz vezető utak kikövezése. F r e u d e r Mór és Kecskeméti Ferenc felszólalásai után Perszina kir. főmérnök a javaslatot védte, majd B erényi Ármin dr. a csabaiak álláspontját pártolta. Végre elnöklő főispán összegezve a vita folyamán elhangzott érveket, a közgyűlés elfogadta az uti programmot, azzal a csekély módosítással, hogy a kétegyházi szakaszon a két kilométernyi utat nem építi ki, hanem helyette Vésztőn ós Békésen a temetőhöz vezető utakat. A többi tárgyakkal gyorsan, kevés érdeklődós mellett végzett a közgyűlés. A fejlődő Gyula. A remetei földek hasznosítása — Mezőgazdasági szeszgyár épitése. — ÍOO munkáslakház az ökörjáráson. — Öntözőcsatorna építés. — Uj állami iskolák. Az utóbbi években tagadhatlanul, bizonyos stagnáció észlelhető a városok fejlődésében. E sajnálatos körülmény az utóbbi ínséges esztendők és az ezek szülte elégedetlenségben, valamint a politikai életben beállott különleges állapotokban találják természetes magyarázatukat. Az idei kedvezőbb termés viszonyok, meg aztán a politikában helyreállott rend, aztán utóbb valamelyest lendítettek a városok sorsán. Persze, az elmaradás minden téren nem akkora, hogy rövid hónapok éves mulasztásokat pótoltak volna. Hosszú-hosszú időre van még szükség, amíg olyannyira feltud lélegzeni a vidék társadalma, hogy az arrahivatott tényezőivel teljes erővel hozzáfoghasson a mulasztások pótlásához. A munka azonban megindult minden vonalon s több-kevesebb eredményeket is tud felmutatni. Vármegyénkben egyetlen város van: Gyula, a megye székhelye. Legközelebbről tehát ennek ügyei érdékelnek bennünket. Az ugy gazdaságilag, mint politikailag rossz esztendők rányomták bélyegüket Gyulára is. E körülményeken kivül gátló akadályként lépett fel Gyula fejlődésében a város képviselőtestületének maradi szelleme is, mely csak legutóbb kezd engedni mervségéből. De most aztán annál fokozottabb tevékenység nyilatkozik meg a város részéről. Hatalmas birtokokat vásárolnak, azokat parcellázzák a zsellér emberek között, iskolákat létesítenek, tervezik nem kevesebb, mint 100 munkáslakóház felállítását, mezőgazdasági szeszgyár építését stb. Szóval, Gyula, az elmaradott Gyula nekilendül a fejlődésnek. Hogy mily eredménnyel sikerül megtestesíteni a tervezett szociális intézményeket, az természetesen a jövő reménye. A kilátások mindenesetre kecsegtetőek s ha maga a gyulai nép is olyan buzEs hát beborult! Muray, amint ígérte, megtagadott minden anyagi támogatást, jóllehet, szigorának enyhítéséül hozzáfűzte, hogy ha tetszik Borjénak, — ám miatta hagyhatja a katonapályát és elviheti „hercegnőjét" — de ő még ujját sem mozdítja azért, hogy bekövetkező nyomorukon segítsen. Mindez a kegyetlenség pedig egy vagyonatlan, de grófi kérő javára történt. Inez azért hűséges bizalommal hitte a szenvedélyes fogadalmak beváltását. A dúsgazdag, kényelemből övezett leány képes lett volna a legnagyobb áldozatra, lemondani a fényes környezetről, a ragyogó társas szalon élveiről, egy szegény polgárias szobácskáért, ahol ketten, egymásnak élve és egymásért küzdve, elfeledhették volna a külvilágot. De Bojér gyáván megvallotta magának hogy sokkal jobban szereti pályáját, minden másnál és hogy ettől válni egyenlő volna a megsemmüléssel. Ezt megértette a leány is a szótlan visszavonulásból és hősies önmegtagadással viselte kinos csalódását. Igaz, hogy azóta Bojér is nagyon keveset volt józan és szünetlenül a cimborák nyakára járt, hogy a magányt elkerülje. Valami szokatlan kedélyeskedő csapongás szállta meg, de bánatát sohasem árulta el, annál inkább meglepte őket mai bolondságával. — Hátha felébred az öreg ? — kérdezte valaki elfojtott kacagással — bizony kellemetlen fordulat lenne! Biztatóan hangzott a válasz. Felesleges aggodalom ! Muray nincs itthon! Ezalatt odaértek a modern stylü urasági lak elé, melynek minden ablakredőnye szorosan levolt bocsájtva A társaság egy pillanatig tanácstalanul megállt, de a hadnagy nem jött zavarba, ismert itt minden falombot, bátran került a park kisajtaja elé, amit könnyedén kiemelve, belépett^a költői szép tündérkertbe. A fehéres holdfény hűségesen bevilágította a kavicscsal hintett labirintszerű utakat, melyek könnyed hajlással összefutottak egy kacéran kiszögellő folyondáros üvegveranda előtt. Bojér kétszer egymásután megtapsolta a kezét, ami jeladás volt a bandának és a prímás alázatosan mellé sompolyogva felemelte varázshatalmu vonóját, aztán elhangzott a dallama, amihez a szöveget kissé borizű hangon, de bus érzelemmel hozzádudolta a gavallér; néhány alvó madár ijedten szétrebbent, csak egy árva csalogány maradt közelükben, a jázminbokor leveles ágán ringatódzva, panaszosan belezokogott a csodaszép melódiába. Egy halvány villanás, mintha csak álmatlan szeme szikrázott volna, olyanforma határozatlan fény lövelt alá a leány ablakából; a többiek észre sem vették, de Bojérnak épen elég volt arra, hogy kijózanodjék. Megbűvölve állt egy pillanatig oly mozdulatlanul, mint a körötte levő kőszobrok virággal átfont talapzataikon, a részegítő illatár, az összesimuló falombok, de kölönösen az a titkos jel, ami ép oly hirtelen kialudt, amint felgyulladt, — megvesztegette minden érzését. A venó sirt és Bojér hagyta, hogy beolvadjon a dalban visszafojtott, mosoly alá rejtett keserve. Nem küzdött az elérzékenyüléssel, de azért férfias elszántság reszketett hangjában, mikor a bajtársak felé fordulva, — kardját halk csörrenéssel leeresztette. — Fiuk! — bár hangja megcsuklott, hévvel folytatta — szerelmem győzött ós kardom áldozatul esett — ón búcsút mondok nektek ! A társaság elvonult közeléből és ő egyedül maradt elhatározása színhelyén. Ablaknyilást hallott a feje felett és mikor feltekintett, Inezt látta a hold ezüstüs világánál, amint az ablakpárkányra könyökölve az távozó csoport után tekintett. Bojér előrehajolva, elfojtott lélegzettel nézte azt a kedves szeretett ablakot és szivében fájdalmas sebet ütött a lelkiismeret és önvád; gyenge hangon felkiáltotta Inez nevót és mikor a leány ijedt sikoltását hallotta . . . Tovább áradt az érzelem szava : — Inez! az Istennél is jobban szeretlek ! Azért maradtam itt, hogy ezt valamikóp megmondjam neked. Inéz ! légy enyém! Panaszló fájdalom esdeklet hangjában. A szerelem egész hatalmával felébredt benne, várta az édes bocsánatszót, de csak egy zajtalanul alászálló illatos rózsaszál hozta meg a beleegyezés néma válaszát, ami éppen lábai előtt pihent meg. galmat árul el, amilyen ambícióval indult neki a város vezetősége a nagy terveknek, ugy Gyula rövid évek lefolyása alatt kétszeresére emelkedik értékónek. A Gyulavárosában megindított legújabb nagyszabású fejlesztési akciókat az alábbiakban ismertetjük: A remetei földvétel. Ismeretes, hogy Gyula városa tár.gyalásokba bocsájtkozott az özv. gróf A 1 m á s s y Kálmánné tulajdonát képező remetei földbirtok megvétele iránt. Az 1670 hold kiterjedésű birtokot a legutóbb megtartott képviselőtestület egyhangúlag meg is vásárolta 108000 koronáért. Teljes megnyugvással meghozhatta e határozatot a képviselőtestület, mert hiszen az 1670 holdra csak eddig 700 kisgazda jelentkezett, akik összesen 2000 holdat, tehát túljegyeztek. A város tehát sorshúzás utján fog majd annak idején gondoskodni a földek kiosztásáról. Mégis a képviselőtestület feltételeket szabott a vételi szerződés megkötéséhez. Nevezetesen azt kívánja, hogy a földbirtokos grófnő a vételárt csak egy év múlva kapja egyenesen a vevő

(

Jgazdáktól, addig pedig a vételösszeg 4% kamat mellett maradjon a város kezelésében, továbbá az átiratkozási és illetékdijakat a grófnő felében viselje, valamint az ez évre szóló adót fizesse meg. E kívánalmakat Bucskó Koriolán dr. polgármestej-helyettes vezetése mellett a szerződés megkötésére egy teljhatalmulag felruházott tizenkét tagból álló bizottság tolmácsolta Szekér Gyula uradalmi intéző utján a grófnőnék, aki legvalószínűbben el is fogadja méltányosságból az óhajtott feltételeket. Amint ilyen értelemben, tehát kedvező választ kap a bizottság, ugy azonnal felírnak a kereskedelmi kormányhoz három állami mérnöknek a kiküldése iránt, akik a lehető leggyorsabban felmérik és parcellázzák a remetei uradalmat. Öntözés az uj birtokon. Ha a remetei földek, — ami bizonyos, — [Gyula gazdáinak tulajdonába jut, nemcsak a hovatovább mindveszedelmesebbé váló szociális állapotokon, de az ezek szülte és egyre veszedelmesebb arányokat öltő kivándorláson is segítve lesz és emellett a város minden ujabb kölcsönteher nélkül jut egy hatalmas birtoktesthez. A remetei földvétellel kapcsolatosan egy közgazdaságilag rendkívül fontos terv is foglalkoztatja a várost. Amint ugyanis a földvétel perfektté válik, a város vezetősége azonnal tárgyalásba bocsájtkozik az alsófehér-körösi ármentesitő-társulattal annak a csatornának a kiépítését illetőleg, amelynek tervei már régen feküsznek a nevezett társulatnál. A tervezett csatorna ugyanis vizlecsapolás és öntözés eszközlése cé jából létesülne, tehát amig egyrészről a talajvizek levezetésével, másrészt az öntözéssel szolgálná a talajjavítást és igy közvetve a föld termőképességének növelését. Száz munkáslakóház. A szociális szempontból oly áldásos és nagyjelentőségű munkáslakóházak épitése is régi terve már Gyulavárosának. Annak idején, amikor Darányi még elsőizben volt földmivelésügyi miniszter, Gyula képviselőtestülete, memorandumot is intézett a kormányhoz, a munkáslakóházak létesítéséhez állami hozzájárulás megszavazása iránt. Akkor azonban az e célra Békésvármegyét illetőleg költségvetésileg megállapított államsegélyt részben^Orosháza és részben Csaba kapta meg, míg Gyulaváros memorandumára nem kapott érdemi választ. Most aztán a tanács újra napirendre tűzte a munkáslakóházak felépítésének kérdését. A terv ugy szól, hogy a remetei földbirtok úgynevezett ökörjárási és közvetlen a város alatt fekvő részében 100 munkásházat építenek fel. Az e célra szükséges állami hozzájárulás kieszközlése iránt a a város most újból memorandumot intézett a kormányhoz, Mezőgazdasági szeszgyár. E szintén nagyszabású ipari vállalatnak az eszméje ugyancsak nem uj keletű Gyulán. A város vezetői még a Krisstóffy uralom alatt deputációztak a felállítandó mezőgazdasági szeszgyár létesítése érdekében az akkori pénzügyminiszternél, báróFejérváry Gézánál. A darabant kormány kedvező ígérettel bocsájtotta el a deputációt, s hogy ígéretét meg nem valósíthatta, annak csak a váratlan bukás vetett gátat. És most újra deputáció készül a kormányhoz, ahová már a gyulai pénz-