Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-03-01 / 17. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 17-ik szám. Csütörtök, március í. f BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. . Főszerkesztő: " | Felelős Szerkesztő: Laptulajdonos: Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF SZIHELSZKY JÓZSEF Telefon-szám:7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTER-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Békésvármegye tisztviselői felmentve. Békéscsaba, febr. 28. Békésvármegye törvényhatósága felmentette a passzív rezisztencia alól tisztviselőit. Ez az esemény a februári közgyűlés legkiemelkedőbb és legjelentősebb momentuma. Nem leszerelést jelent ez, de bizonyítványt arról, hogy a törvényhatóság bölcs elhatározással kitett a becsületéért, higgadt mérsékléssel megmentette magának azt a hazafias és kitűnő munkaerejű tisztikart, amelynek az elvesztése végzetes veszedelembe sodorta volna közigazgatást és társadalmi életünk, feldúlta volna azt a nyugalmat, amelyet eddig csak messziről érintettek a nyomor és szenvedések árjának hullámai. A tisztviselőket tehát a mai naptól kezdve nem köti a kormánynyal szemben való eljárásuknál semmiféle határozat. De ennél sokkal szentebb erő : a hazafiságuk, törhetetletlen törvénytiszteletük, amely, hogy ég szivükben, arról a törvényhatóság egyhangú lelkesedéssel megadott fölmentése tanúskodik. És a bizalom, amely megnyilvánult a fölmentés tényével a tisztviselők iránt, másrészről a tisztviselők tántorithatlan hazaszeretete s az igéret, hogy továbbra is a legszigorúbb alkotmányosság alapján fognak megmaradni, legszebb záloga annak, hogy polgárság és tisztviselői kar megértvén egymást, kölcsönös jóindulattal törekednek a jövőben ^s biztosítani a a békét, közreműködni a köz javára. Elismerés a törvényhatóságnak és tisztviselői karnak egyaránt! * Közel egy év óta nem volt oly népes Békésvármegye székházának közgyűlési terme, mint tegnap. A legritkábban látott képviselők jelentek meg a megye minden részéből. Egyesek, hogy szavazatukkal hozzájáruljanak a tisztviselők felmentéséhez, másokat az a hir csalt be a megye székhelyére, hogy Krcsmár i k János dr. főispán fog elnökölni. Ami a felmentést illeti, az egyhangú volt, méltóságos, szinte komor egyhangúsággal mondták ki, a főispán pedig egyéb elfoglaltsága miatt távolmaradt a közgyűléstől, illetőleg néhány napra Budapestre utazott. A tisztviselők fölmentésein kivül különben még több politikai kérdés került napirendre, vitát azonban egy sem provokált. Részletes tudósításunk a nagyérdekü ülés lefolyásáról ez: Alispáni megnyitó. A közgyűlést F á b r y Sándor dr.. ezekkel az emelkedett szavakkal nyitotta meg: Szomorú időben ülünk össze közügyeink tárgyalására. A magyar nemzet legszebb alkotmányjogi biztosítékai, maga a nemzet ősi alkotmánya, veszélyeztetve vannak. Országgyűlésünk, az alkotmányos kormányzás legfőbb szerve és biztositéka, katonai karhatalom segédletével feloszlattatott; a törvényhatósági önkormányzat, közjogi törvényeinkben nem ösmert, teljes hatalmú királyi és kormánybiztosok kiküldésével csorbittatik ; a gyülekezés és szabad vélemény nyilvánítás joga rendeletileg korlátoztatik, s a rideg hatalmi erő látszik árnyékát hazánkra mindinkább ráterjeszténi. A súlyos megpróbáltatások e nehéz napjaiban higgadtan, ezredéves hazánk jövőjébe, valamint igazainkba vetett csüggedetlen hittel tartsunk ki hiven törvényeink mellett, s őseink példája nyomán s félre nem magyarázható szigorú törvényesség álláspontjára helyezkedjünk. Csakis ezen legbiztosabb alapon nézhetünk szembe a támadásokkal és védelmezhetünk sikeresen. Ösmerve vármegyém közönségének méltósággal teljes, higgadt gondolkodás módját, s mindenek felett álló szilárd törvényes álláspontját és hazafiságát, jól tudom, hogy e szempontok vezérlendik jövendő magatartásában is. Magam is ez érzelmektől áthatva, üdvözlöm a vármegye nagyérdemű közönségét, s megnyitom a közgyűlést. Alispáni jelentés. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Áchim L. András kért szót. F á b r y Sándor dr. kijelenti, hogy Áchim csak az alispáni jelentés kapcsán kérjen szót. D á i in e 1 Sándor dr. előterjeszti az alispáni jelentést, amelyet az állandó választmány javaslatával együtt elfogadnak. Az állandó választmány javaslata szép szavakban emlékezett meg H a v i á r Lajoa volt államépitészeti hivatali főnökről és a közgyűlés elhunyt özvegyének nyugdiján kivül 500 korona pótlékot szavazott meg egyhangúlag. Fábry Sándor dr. köszönetet mond a javaslat megszavazásáért a közgyűlésnek, majd a ,maga részéről is méltatta Haviár Lajos érdemeit. Interpellációk Áchim L. András: A megye 1874ban szabályrendeletet alkotott a községi jegyzők magánmunkálatairól, mely szerint községünkben publikálásért helybeliek 6, vidékieknek 20 fillért kéli szedni, mig Csabán ezzel szemben 40— 60 filléreket szednek. Van-e erről tudomása az alispánnak, s ha igen, ugy hajlandó-e orvoslást nyújtani? Szól a csabai kórház panamájáról s mert a kaució kevés, a hiányzó összeget fizesse meg a biró és a főjegyző. Hanyagsággal vádolja Korosyt és az elöljáróságot és kéri, hogy az elöljáróság ellen fegyelmi vizsgálatot inditson. F á b ry Sándor: Első kérdésre válasza, hogy tudomása van róla, mert nyilt levelet intéztek hozzá egyik napilapban. Erre választ nem adott, nem is ad, mert egyebet sem tehetne, mint nyilatkozna. A szabályrendelet tényleg 6 fillérben állapítja meg a hirdetési dijat, de e rendelet már hatálytalan, mert a szabályrendeletet re vizionálták 1877ben, ebben elhagyták a hirdetési dijat. Csaba szabályrendelete pedig kimondja, hogy helybelieké 40, vidékieké pedig 100 fillér. Tehát a község teljesen törvén3

resen járt el, csupán árra nézve rendeli el a közgyűlés kívánságára a vizsgálatot, hogy 1904-ig mi módon szedettek a dijak. Ezt elfogadták. A kórház ügyben előterjeszti az általa és a belügyminiszter által tett intézkedéseket, a vizsgálat lefolyását ismertette, majd a jegyzőkönyvről szólt, amelyet néhány nap múlva Csaba meg fog kapni. Nyugodt leli3t, hogy eltussolásra nincs ok. Haviár Dániel inditványt terjeszt elő az alispáni jelentés, kapcsán. Felesleges erősebb kifejezéseket használni, felhívja figyelmét a közgyűlésnek, hogy mindnyájukat bántja a hatalom intézkedései. Szól a helyzetről, majd arról, hogy a beszámoló bejelentését tudomásul vették a rendőrhatóságok, mégis mikor beszámoló percéhez értek, a hatalom fegyveres katonái erővel megakadályozták ezt a különben törvényes szokást. Anélkül, hogy hevítő és kedélyeket ingerlő kifejezéseket használna, elvileg a közigazgatás menete meg van bontva, mert a vármegye tisztviselője szembetalálja magát azzal a közeggel, aki tulajdonképpen alá van rendelve. Ez kétségtelenül ugy van, azért indítványozza, fájdalommal tapasztalván utóbb történt erőszakos katonai beavatkozást, ezek ellen a törvényhatóságó vást emel, tiltakozik és fentartja magának a jogot, annakidején a hatalom önkényeskedései ellen fölír a parlamenthez. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta el a határozatot. Fábry Sándor dr. alispán bejelenti, hogy M árki János dr. és 139 társa inditványt nyújtottak be, a tisztviselők mentessenek fel az önkéntesen befizetett adók beszáliitása ós az önkOntes újoncozás tilalma alól. Ez inditványt, már szószerint közöltük lapunkban. Ezzel szemben az alkotmányvédő bizottság a következő javaslatot terjesztette elő, amelyet egyhangú lelkesedéssel elfogadtak: Határozat A m. kir. belügyminiszt. 19082/1906 számú rendelete, a melyben az önkéntesen fizetett adók beszállításának ós az önként jelentkezett újoncok kiállításánál való közreműködésnek eltiltása ügyében a törvényhatósági bizottság 815. bgy. 16631/190D ikt. szám alatt hozott véghatározatával szemben kijelenti, hogy Békésmegyei Közlöny tárcája. Kedves testvér Peregrina. Irta: Katona Ernő. A tanár ur rossz kedvvel jött be a klinikára. Hogy ballábbal kelt-e föl, vagy a tegnapi tudományos vitában szenvedett veresége hozott-e borút méltósággal teljes arcára, azt a szépen fésült asszisztens nem tudta eldönteni. Méltóság alatt nem udvari tanácsosság értendő, mert a tanár ur ahhoz nagyon fiatal volt, bár ő a maga életkorát egyéniségének fényes tulajdonságai szerint részletezte. Szép testének — mert a tanár ur sokat adott arra, hogy ő szép — üde ereje a húszas évekre vallott, érett megfontolása valódi korával, a 40-ik esztendővel tartott lépést, tudományát az aggkor kivételesen előlegezte neki. Persze, a mások véleménye más volt, de saját magát mindenki maga ismeri legjobban s mikor mutatott homályos képet az a tükör, a mit féltve őrizünk Íróasztalunk legrejtettebb fiókjában ? Hogy a tanár ur tükre kiválókópen csillogott, az az ő különös szerencséje volt. De a magasztos homlok is elborul néha s a tanár ur tökéletes boltozatu koponyáját most felhó övezte. — Bejött már az öreg? — Még nen, nagyságos tanár ur. — No, megint elaludt a vén csősz. Ez a vén csósz az öreg professzor volt, a kire az if;u óriás csendes megvetéssel tekintett le. — Van valami újság ? — A nyolcas az éjjel rosszul volt, kétszer felköltötiek. Más nem történt. De igen, az uj testvér megérkezett. — Az uj testvér? Ja, igen, amelyik a Veronika helyett jött. Hogy hívják ? — Peregrina. — Peregrina. Nagyszerű. Honnan a csodából végzik ezek a teremtések a nevüket ? Peregrina! Miért nem Pellagra ? Az stílszerűbb lenne. A szépen fésült asszisztens a köteles derültséggel fogadta a tanári ajk bi1 borában született elmésséget. — Persze sült stájer. Egy szót se tud magyarul. — Nem tud; csak németül beszél. — Csak németül. Azt sejtettem, hogy franciául, angolul nem tud, de azt reméltem, hogy jártában-keltében ragadt rá egypár magyar szó. Milyen buták ezek a teremtések, Istenem milyen buták. Valóságos állatok. Meg vagyunk verve velük. Az asszinsztens újra elmosolyodott, de ezúttal befelé. Az apácák elleni kirohanás megnyugtatta. Tapasztalásból tudta már, hogy a legfelsőbb harag ma ezekre a szegény áldozatokra fog zudulni s a táborkar — dijas és díjtalan gyakornok és pupák — meg lesz kiméivé. Az angolról jut eszembe, hogy tegnap késő este hoztak egy beteget. Valami angol nyelvmester. Csak angolul tud, egyikünkkel*se tudta magát megértetni. — Majd én beszélek vela — szólt előkelő hanyagsággal a tanár úr, ki a többi közt azt is elhitte magáról, hogy tud angolul, pedig csak a gyermekei angol nevelőnőjétől lesett el pár köznapi szót, a melyeknek azonban semmi közük sem volt az orvosi tudományhoz. A táborkar, mint minden reggel, a klinika könyvtárában várta alázatos türelemmel á római hadvezérek emlékeztető bevonulást. A szentélybe csak a szépen fésült asszisztens juthatott te a reggeli jelentés megtételének s a parancsok átvételének cime alatt. Akkor adta be ő nagyságának a legújabb adomákat, az — Isten tudja, hol szerzett — politikai újdonságokat s az orvosi világ legújabb pletykáit, megcukrozva a klinikáról szólókat, megborsolva a többiek rovására onnan kiindulókat. Ekkor törtek pálcát a testvórklinikák fölött s ekkor mondtak lesújtó bírálatot a szaklapok legújabb cikkeire. Azután jött a reggeli vizit, a kórtermek látogatása, a hol már teljes kísérettel jelent meg a nagy tudós. Sasszeme mindent észrevett, minden hibát meglátott. Futó pillantást vetett a villamos csengő jelző táblájára s kemény hangon szólt rá az arra siető testvérre: — Nem látja, hogy a nyolcas külön beteg csöngetett? Miért nem megy be hozzá ? Tanuljon rendet. Az apáca szelid alázattal felelt: Onnan jövök, tanár úr. A tanár úr összeráncolta szemöldökét. Nem felelt meg az igazságérzetének, hogy ne neki legyen igaza. Haragosan vette szemügyre az apácát, a ki egy szobor mozdulatlanságával állott előtte. Tökéletes fejedelmi alak volt. Arca a germán szépség eszményi tipusa; hidegen csillogó, tiszta szeméből egészség és akaraterő sugárzott, enyhítve a magára vett alázat szelid bájtól. Ha a tanár úr olyan emberismerő lett volna, mint a milyennk hitte mását, kiolvashatta volna e szemekből, hogy a csodálatosan szép apáca sohasem fog dacolni, nem duzzog, nem békétlenkedik, nem játsza a sértettet, nem intrikál ós nem bizalmaskodik, mert mindezeknek a kicsinyességeknek fölötte áll. De a tanár úr sokkal büszkébb volt, semhogy emberismeretét szolgákon gyakorolta volna s azért gondosan ápolt kezének egy kimért mozdulatával maga után intve az apácát, folytatta útját a közös kórterembe. És ez az út a szegény Peregrina testvére valóságos vesszőfutása volt. Orvosok, betegek és kórházi szolgák fülehallatára zúdult rá a szidalmak özöne. Ügyetlensége, korlátoltsága, szórakozottsága, mozdulatainak a sikert eleve tönkretevő esetlensége elriasztó példa gyanánt lön közguny prédájára bocsátva. Tőle tanulhatta meg mindenki, hogy nem szabad a beteggel bánni, hogy nem szabad a párnát igazítani s általában hogy nem kell valamit végezni a betegágy körül. És a kedves testvér, Peregrina, hallgatta mindezt a szobrok rendihetetlen nyugalmával. Szép arcán egy vonás sem mozdult, szempillái meg se reppentek. Pedig mártíromsága csak az utolsó ágynál ért véget, a melyben az a bizonyos angol feküdt. Itt már békét hagyott a tanár úr a szerencsétlen apácának, mert minden gondját angol nyelvtudományára kellett fordítania. S e gond, vagy maga a nyelvtudomány még igy is kevés volt, mert az angol egy betűt sem értet meg a tanár úr beszédéből. Persze, a szegény nem a gyermekei nevelőnőjétől iest'e el az anyanyelvét. A helyzet kezdett kritikussá válni, midőn a tanár úr egy megvető kézmozdulattal ott akarta hagyni a beteget. Ekkor azonban közelebb lépett Peregrina testvér s hibátlan, folyékony kiejtéssel beszélni kezdett a beteghez, a kinek a szeme egyszerre fölragyogott. Azután minden póz nélkül odafordult az apáca a tanár úrhoz, s halk, szenvedélynélküli hangon tolmácsolta neki a beteg szavait. Szegény! Már alkalmasabb módon nem is hívhatta volna