Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-03-01 / 17. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. március 1 ezen ügyekben 81492/1905 ós 95811/1905 számok alatt kiadott rendeletét továbbra is fenntartja, azoknak végrehajtását az állam veszélyeztetett érdekeire való uta­lással az 1886 évi XXI. t. c. 19 §-a alap­ján követeli a törvényhatóság e tárgya határozatának foganatosítását eltiltja, egyszersmind a hivatolt •törvénycikk 68. §-a alapján a vármegye alispánját a rendelet azonnali és feltétlen végrehaj­tására utasítja. Kapcsolatosan tárgyaltatott dr. Márki János és társai törvényhatósági bizott­sági tagok indítványa a tisztviselőknek a törvényhatósági határozatok kötelezése alól való feloldása tárgyában. 1. A törvényhatósági bizottság a tárgyalás alá vett és ez ügyben előző­leg" kiadott belügyminiszteri rendele­tekkel szemben is változatlanul ragasz­kodik azon meggyőződésen alapuló állásfoglalásához, hogy az 1886 óvi XXI. t. c. 20 §-ában lefektetett alkot­mánybiztositék folytán a kormány az országgyűlésileg meg nem szavazott adóknak, a melyekre egyesek előre önként fizetéseket teljesítettek, beszál­lítását, valamint önként jelentkező újon­cok kiállításánál való hatósági közre­működést jogosan nem követelheti, mert ez irányú rendeletei az ő részé­ről a törvények által meg nem enge­dett kényszerítő intézkedéseket ké­pezne ; ezen meggyőződés alapján a törvényhatósági bizottság most is fenn­tartja előbbi elhatározását. Minthogy azonban a törvényható­ság e tárgyban hozott határozatainak végrehajtását a kormány már másvd­izben megtiltotta, kiadott rendeleteinek végrehajtását ismételten követeli, — minthogy annak a törvényhatóság és kormány között keletkezett vitás kér­désnek eldöntésére, hogy az önként befizetett adók beszállítása és az ön­ként jelentkező újoncok kiállításánál való közreműködése az 1886. évi XXI. t. cz. 20. §-ában a végrehajtás kötele­zettsége alól feltétlenül kivett intézke­dések közé tartoznak-e, most már egye­dül a képviselőháznál keresendő or­voslás utja maradt fent a törvényha­tóság részére, a sérelmes rendeletek ellen való jogsegélynek ezt a módját pedig ezidőszerint a törvényhatóság az országgyűlés együt néni létében igénybe nem veheti, — és minthogy végül egyrészt az önkéntesen befize­tett adók beszállítása iránt a törvény­hatóság megkerülésével — tehát tör­vénytelenül oly kényszerítő intézke­dések vétettek a kormány által foga­natba, hogy azon összegek részben az állampénztárakba már be is szállít­tattak, másrészt az önként jelentkező újoncok belépése e tárgyban kiadott kormányrendelettel az önkormányzati hatóságok közreműködése nélkül is lehetővé tétetett és igy a törvényha­tósága ellenálló határozatának gyakor­lati érvényesítése a tények szerint már tárgytalanná vált: a tárgyalás alá vett miniszteri rendeletet a törvényható­sági bizottság — annak sérelmes volta miatt az országgyűlésnél keresendő orvoslás jogának fenntartásával — a kikerülhetetlen kényszerhelyzetből ki­folyólag — ezúttal egyszerűen irattárba heíyezni rendelte. 2. Ez alkalommal Békésvármegye közönsége alkotmányos érzületeiben való felháborodással látja, hogy ha­zánk alkotmányjogi biztosítékai félre­tolatnak, az országgyűlés tárgyalásai — töbszöri elnapolás és végül katonai karhatalom segédletével való felosz­latás által meghiusittitnak, a tör­vényhatóságok önkormányzati joga és törvényes hafáskör csorbittatik, a gyülekezési-jog a hatóságok fokoza­tos elbírálásának elvonásával önkényü­leg korlátoztatik és az ország alkot­mányos szervezete helyébe egyre fo­kozódó mérvben a nyers hatalmi erő lép. Egyre jobban megerősödő tudat­tal, borús sejtelmekkel ösmeri fel a vármegye közönsége sok százados alkotmányjogi küzdelmeink megismét­lődését és ezen küzdelem mostani megújulásában az elődök lélekemelő példája rendjén, törvényeinkhez való törhetlen ragaszkodássál, tántorithat­lan hazaszeretettel és igazaink kivívá­sához fűzött csüggedetlen reménnyel a szigorú törvényesség álláspontjára helyezkedik és az erőszakkal szemben erőszak alkalmazásától tartózkodván, öntudatosan, higgadtan, bizó várako zással követi és alkalmazza a szigo­rúan értalmezett passivitás és jogfoly­tonosság politikáját. Ez álláspontra helyezkedve és ezen álláspontjából kifolyólag — tu­datában annak, hogy kipróbált tiszt­viselői nyilt törvénysértő intézkedé­seknek részesei ós végrehajtói soha­sem lesznek — felhívja összes tiszt­viselőit, hogy magas feladatuk és a magyar alkotmány védelme érdeké­ben mindaddig hiven tartsanak ki a vármegye egyetemétől nyert tiszti megbízatásuk mellett, amíg csak az ország bizalma és parlamentje nélkül uralmat gyakorló kormány törvényes eskűjök és saját lelkiismeretükkel szemben való ténykedést nem követel tőlük. Ezen rendelkezésénél a kiinduló pontját képező szenvedőleges ellen­állás elvén kívül azon mindenekfelett álló érdek vezette a vármegye közön­ségét, hogy a hatósági hatáskörnek kipróbált letéteményesek kezeiben való megőrzésével magát a nemzeti erőt fokozza, a remélt nemzeti vívmányok jövőjét egyengeti ós biztosítja a tiszt­viselői hatáskörrel egybefüzött magas hatósági feladatok további megfelelő ellátását is, holott az elfoglalt állások­nak feladása — a példák szerint kétes ós a közigazgatáshoz nem értő elemeknek a helyi kormányzatba való bevouulását jelentené, ami a közér­deknek és egyes honpolgárok érde-" keinek orvosolhatatlan csorbulására vezetne. 3. Miután az önkéntes adók és újoncok ügyében kiadott ós a tör­vényhatóság által törvénytelennek val­lott kormányrendeletek' végrehajtásá­nak kierőszakolásával a törvényható­sági közgyűlés a hatósági jogkörén belül folytatott ellenállás egyik haté­kony eszközétől megfosztatott, viszont a jelenlegi kormány a parlamenti el­lenőrzés lehetőségének teljes félretóte­lével, a hatósági szervek önkormány­zati, az egyesek polgári ós politikai jogainak korlátozásával a törvények fölé helyezkedve a nyers erő alkalma­zásával igyekszik megtörni a nemzeti törekvéseket és megakadályozni az ál­lam önrendelkezési jogának érvénye­sülését. Békósvármegye törvényható­sága, mint országos törvények ós ősi hagyományok szerint alkotmányunk őrzésére hivatott közjogi testület, fo­kozott mérvbön feladatának ismeri, hogy továbbra is minden törvényes eszközzel síkra szálljon az imparla­mentáris kormány önkénye ellen a nemzet ősi szabadságának ós alkotmá­nyának megvédésére E nagy ós magasztos feladat tel­jesítésében bizalommal számit a tör­vényhatósági bizottság a vármegye lakosságának egyetemére, ahihez ezen­nel szózatot intéz a következőkben: Szózat Békésvármegye polgáraihoz. A nemzeti akarat kifejezésére hivatott országgyűlést karhatalommal feloszlatták és e/.zel a nemzet jogai­nak, szabadságának, alkotmányunk­nak legfőbb védőbástyája őrség nél­kül maradt. A súlyos' vészedelem­mel szemben, amely hazánk állami függetlenségét és ősi alkotmányát fenyegeti, a védekezés nagy feladata a nagyközönségre háramlik. Békésvármegye törvényhatósága ezen megujult alkotmányjogi küzde­lemben elődeink lélekemelő példája szerint törvényeinkhez való törhet­len ragaszkodással, tántorithatlan ha­zaszeretettel és igazaink győzelmébe vetett csüggedetlen reménnyel hiven és kitartással fogja feladatát telje­síteni. E nagy és magasztos feladat teljesítésében bizalommal számítunk a vármegye minden lakosára, és el­várjuk, a hogy e vármegye minden fia a hazafiúi kötelességteljesitésben egyező akarattal, öntudatosan és lel­kes kitartással alkalmazni fogja a megtámadtatás ellen az alkotmány és szigorú törvényesség legyőzhetet­len fegyvereit. Békésvármegye polgárai! Alkot­mányunk szerint az országgyűlés által meg nem szavazott adót be­hajtani és katonát besorozni nem szabad. A megtámadott alkotmány megvédésére az adót és katonát megtagadni hazafiúi kötelesség l Ősi törvényeink hazaárulásnak és becstelenségnek bélyegezték "meg az alkotmányellenes kormányzatnak ki a nagy tudós gyűlöletét. A könyvtár falai csak ugy reszkettek a vizit után a tanár ur haragos kifakadásaitól. És a jó vélemény pálcája eltöretett kedves test­vér, Peregrina fölött, aki csak ujabb szerencsétlensége a klinikának, akinek már bábuarca is butaságról beszól, aki sohasem fog műveltségének határtalan tengeréből kievickélni, aki bizonyára egy gráci suszter leánya s angolul is valami csepűrágótól tanulhatott. Azután még egy általános kritika következett, olim­pu'si haraggal sújtva le az egész testvér­táborra, melynek egyetlen tudománya a keserves oktatások árán néha beléjük nevelt rutin. A fenséges harag csak akkor csilla­pult, mikor a belépő szolga alázatos hajlongással tudtára aclta a tanár ur­nák, hogy egy idegen ur várakozik szo­bájában, a ki a névjegyét is ideadta. A kártyán csak a név volt olvasható. Fürst Waldenburg-Auerstein. A tanár ur szive megdobogott gyönyörűségtől, de hosszú gyakorlat utján elsajátított nyugalma most sem hagyta el. Engedjenek meg, uraim, de át kell mennem a szobámba. Waldenburg herceg ő főméltósága várakozik reám, majd visszajövök. Ezzel elsietett, hátra­hagyva a táborkar arculatján a hercegi palotákig kiterjedt hírnév dicsteljes su­garát. Waldenburg herceg szikár, öreg em­ber volt, megjelenésében azzal a bizo­nyos egyszerűséggel, amely többet mond minden pompánál. — Egy szívességet kérek öntől, uram, — szótt a belépő tanárhoz, könnyű fő­hajtással felelve annak alázatos hajlon­gásaira. Parancsoljon velem, főméltóságod. — A leányommal szeretnék beszélni, a ki itt van önöknél. — Nálunk ? — szólt elképedve ;Í tanár. — Talán valamelyik különszobá­ban ? — S gondolatban végigfutott a gazdag henteseken ós a szegény állam­hivatalnokokon, a kiknek módjuk, vagy befolyásuk van külön szobát váltani a betegeik számára. Hideg fény villant meg a főúr sze­mében. — Az én leányom nem beteg, uram, — szólt a gőg egy finom árnyalatával, — hanem apáca. — Apáca? — szólt elképedve a ta­ná r% Igen. Mi különös van ebben ? A mi köreinkben ez nem ritkaság. Pár évvel ^ezelőtt Waldenburg hercegnő ki­jelentette, hogy apáca akar lenni s ón sokká) jobban ismertem hajthatatlan akaraterejét, sem hogy megkísértettem volna szándókáról lebeszélni. Csak any­nyit akartam elérni, hogy lépjen vala­mely előkelő rend kötelékébe, ahol be­folyásommal könnyen kereszttilvihetem, hogy pár óv alatt fejedelemasszony le­gyen. De ő erről sem akart hallani. Nem azért válok el eddigi világomtól — fe­lelte — hogy továbbra is a közelében maradjak. S nekem meg kellett hajol­nom akarata előtt s el kell viselnem, hogy egy Waldenburg-Auerstein her­cegnő, aki három éven át volt a világ legrégibb és legelőkelőbb társaságának ünnepelt szépsége, most beteg napszá­mosok szolgálatába álljon. Még csak azt sem engedte meg, hogy kivételesen bánjanak vele. Most már ő is csak egy szám, egy név: Schwester Peregrina, a ki ma itt van s holnap talán már az ország másik végébe dobják. — Peregrina ? Schwester Pereg­rina ? — kérdezte hebegve a tanár, a kinek tökéletesen boltozott homloka fényleni kezdett a gyöngyöző veritéktől. — Igen, Peregrina. Ezt a nevet,vá­lasztotta, ezzel is szimbolizálván, hogy ő ezután idegen mindekire nézve, a ki eddig ismerte. De nem akarom a mi családi történetünkkel untatni, uram — folytatta könnyed fordulattal a főur. Miután a főnöknőtől engedélyem van a beszélgetésre, öntől csak azt kérem, ke­gyeskedjék egy megfelelő helyei bocsá­tani rendelkezésünkre, mert ha Schwesz­ter Peregrina hozzá is szokott az igény­teleuséghez, ón még mindig nem vagyok rá képes, hogy mikor néha viszontlát­hatom a lányomat, a folyosón, vagy az elsöszobában találkozzam vele. A tanár ur rosszul érezte magát, nagyon rosszul. Formás, szép feje, a tu­dományok e csarnoka szédülni kezdett s ugy látszott, mintha ez a szikár, arisz­tokrata csendes, gunyoros hangjával ki­szedegette volna ebből az atlétából azt a bizonyos, húszas évekre valló rugé­konyságot. De aztán mégis összeszedte magát valamennyire. — Engedje meg, főméltóságod, hogy a saját szobámat bocsássam rendelkezé­sére. Azonnal értesíteni fogom kedves leányát. Ezzel kiment, miután pár pilla­natig hasztalanul erőlködött kifelé tolni az ajtót, a mely azonban csak befelé nyilt. Odakint a folyosón zavartan kiál­tott egy ácsorgó szolgára: — Szaladjon gyorsan és hivja fel a szobámba Waldenburg-Auerstein her­cegnő ő főméltóságát. adóval és katonával való támo­gatását. Ne fizessen azért senki állami adót a jelenlegi kormánynak ! Nemzetünk ifjúságából ne lépj'en be senki katonának mig a sorozást az országgyűlés el nem rendeli. Ha e sorüldözött hazának min­den fia átérzi és megteszi kötelessé­gét, visszaverjük a támadást és újra fényesen fog ragyogni őseink véré­vel sokszor védelmezett alkotmá­nyunk. Kelt Gyulán, 1906. évi február hó 28-án megtartott rendes köz­gyűlésünkben. Békósvármegye törvényhatósági bizottsága. Elrendeli a közgyűlés, a várm. tiszti főügyész meghallgatása után, felebbezós kizárásával, hogy e felhí­vás kellő számú példányban haladék­talanul kinyomattatván, a vármegye összes községeiben a legszélesebb körben azonnal közhírré tétessék, a közvetlen adófizetőknek a községi elöljárók utján megküldessék, vala­mint az önkéntes adófizetésre vagy a hadseregbe való belépésre netalán jelentkezőknek figyelme arra minden esetben felhivassék. Ezt a vóghatározatot a közgyűlés a vármegye hivatalos lapjában egész terjedelmében közzétenni rendeli és e célból azt a vármegye alispánjának kiadja. A közgyűlés lelkes egyhangúsággal fogadta el a határozati javaslatot, mi­után a tiszti főügyész még nyilatkpsptt arra nézve, hogy a határozat joge^őfcen kimondható. Átírató Szeged, Szolnokdoboka stb. tönwy­hatóságok köriratban tiltakoztak Ke­reskedelmi szerződéseknek rendeleti uton való életbeléptetése ellen. Az ál­landó választmány határozati javaslata alapján a törvényhatóság magáévá titte ez iratok álláspontját, azzal, hogy amint törvényesen összeül a parlameiJw ott tiltakozást jelent be az önkényeské|Psek miatt. Pestvármegye vöit helyettes főig ját, gróf Laszberg Rudolfot tikai szereplése miatt határozatilag meg­bélyegezte és hasonló határozathozatalra tudomásul g felhívta a többi törvényhatóságot Békésmegye törvényhatósága felháborodással vette Laszberg szereplését A közgyűlés e^yéb pontjáról lap más helyén számolunk be. - i" - '/',' j. • í, ' r .• Önkényes rendeletek. hazai ias róf SI kell ismerni 1 a főispánt. ­kolportázs megvonása. Talán elsőnek adtuk a lapok köz il, hogy a nyilt abszolutizmus legelőbb is a sajtóra fog ránehezedni. És tegnap a hivatalos láp igazolta szomorú hírünket­A hírlapok utcai elárusitása léhát be van tiltva és az erről szóló belügymi­niszteri rendelet tegnap már meg<| •e­zett Békésvármegyéhez. Azt az időket éljük, amikor el kell némulni a panaszos sáónak, könybMhó sóhajnak. Ne -illessük hát kritikávaR^t a miniszteri rendeletet, valamint azt a másikat se, amely arról szól, hoj Fejérváry kormány főispánjait el ismernünk. Csupán annyit jegy: még meg, hogy a kolportázst meg! rendeletet az alispán holnap vagya napután végrehajtás vógetí megküljÉ összes járási főszolgabiráknak. E[ delet lapunkat nem érinti, mivei elárusitás folytán edtlig nem volt lajl forgalomban. Az Igazsághoz tar] még annak a följegyzése, hogy szj san, még a közjogászok is törvónyej ismerik el a kolportázsrendeletet. A miniszteri rendeletek külöij igy szólanak: A főispán elismerése. Békésvármegye törvényhatósága meg a mult év novemberében megtiltott rendes közgyűlésén kimondta, hogy Krcsmárik János drt. nem ismeri el törvényes főispánnal, az általa tett es­küt érvénytelennek tekinti. A belügyminiszter megsemmisített • a törvényhatóságnak erre vonatkózó határozatát, de azt a törvényhatóság ké­sőbb csak fentartotta. Kristóffy belügy­miniszter e határozatra most leiratot intézett a megyéhez, melyben azt mondja hogy a törvényhatósági bizottsági; ta-

Next

/
Thumbnails
Contents