Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-02-25 / 16. szám

BÉKE9MEGYEI KÖZLÖNY — ' Békéscsaba, 1906. február 25 ség azonban megszabadul attól a kellemetlenségtől, hogy tisztviselői ellen megtorlást alkalmazzanak. Azok tudniillik, amelyek az adókat a pénzügyigazgatóság felhívására beszállitottákÉzek a községek: Doboz, Kétegy. háza, Gyulavári, Szeghalom, Körösladány, Vésztő és Köröstarcsa. Amint az adók beszállítását eltiltó törvényhatósági határozatra megérkezik a második miniszteri megsemmisítés is, még több olyan község fog találkozni, amely beszolgáltatja a kincstárnak az öukéntes adókat. A gyulai pénzügyigazgatóság egyik osztályába folynak a befizetett adók összegéről szóló kimutatások elkészítése, amelynek alapján a pénzügyigazgató megteszi a miniszterhez a jelentést. Ezzel egyidejűleg adjuk a hirt, hogy ugyancsak a pénzügyminiszter rendeletére az állami adóhivatalok postai uton intést küldenek mindazokhoz, akik útadókkal hátralékban vannak, hogy azt 8 napon belül végrehajtás terhe alatt fizessék be. E rendelkezés abban találja magyarázatát, hogy az útadókkal nagyon sokan hátralékkan vannak. Mint beavatott értesülünk, legközelebb az állami egyenes adók befizetésére is ilyen postai uton kézbesített adóintőkön figyelmeztetik a polgárságot. Érdekes kinevezések küszöbön* Három előléptetés. A csabai kir. járásbíróságnál S t e 11 e r Árpád elhelyezésével megüresedett vezető járásbirói állás legközelebb betöltésre kerül. Mint annakidején jeleztük, a gyulai kir. törvényszék elnökéhez 42 pályázat érkezett be ez állásra és a pályázók közül három ajánlás történt az igazságügy miniszter részéről. Mint budapesti tudósítónk illetékes helyről értesül, a vezető járásbiró állás betöltésénél eddig fölmerült kombinációk valószínűleg elesnek, de a kérdést ugy oldják meg, hogy nemcsak a járásbirói állást töltik be, banem ezzel kapcsolatosan előléptetés folytán még két érdemes férfiút részesítenek kiérdemelt méltányosságban. Amint a főváosi tudósítónk jelenti, a csabai járásbíróság vezetőjévé Kiss Kálmán jelenlegi aljárásbirót nevezik ki, s hogy a pályázók közül az előléptetést minden tekintetben nagyon is kiérdemelt Tóth Ferenc kir. alügyészt mellőzés ne érje, őt a táblabíróvá, vagy főügyész-helyettessé kinevezendő L is z y Viktor dr. kir. ügyész utódjává nevezik ki. Ilyenformán tehát Békésmegye jogászvilágának legközelebb három köztisztelt és érdemes tagját részesitik előléptetésben, s lehet, kineveztetésüket már néhány nap múlva hozza a hivatalos lap. A valóban érdekes hármas kinevezés küszöbén nem tartjuk érdektelennek visszapillantást vetni szóban forgó férfiak közhivatali működésére. L i s z y Viktor dr. kir. ügyész, mint a gyulai kir. ügyészség vezetője, egy negyedszázad óta szolgálja az igazságügyet. Rendkívül kedves modorú ember, aki ugy hivatalában, mint a társaságban közbecsülést vivott ki magának. Tanulmányait szülőföldjén, Sátoraljaújhelyen és Kassán végezte, mig a jogtudóri oklevelet Budapesten szerezte meg 1882-ben. Ugyan ehelyeken hat évig aljegyző volt, Beregszászon két évig. Gyulára pedig 1894-ben nevezték ki kir. ügyésznek. Azóta majdnem minden szenzációs bűnügyben végezte közvádlói kötelességét. Igy benn volt a bíróságban, amikor az orosházi rablógyilkosságügyében a mult évben hármas halálos ítéletet hozott a gyulai esküdtszék és abban a bíróságban, inely először a csabai Csulik ügyben halálos ítéletet hirdetett ki. Az 1895-iki békési lázongás alkalmával, amikor a csendőrök a vásárból harctérré alakult tömegben négy embert agyonlőttek és ebből kifolyólag több százan kerültek vád alá, Liszy teljesítette az ügyészség feladatát és mint ilyen 8 napon át tartózkodott Békésen. Ezeken kivül számos alkalommal ós több nagyobb bűneset tárgyalásában is vett részt és mindannyiszor tanújelét adta talentumos készültségének és humánus gondolkozásának, érző szivének. A kombinációk ugy szólanak, ha Liszyt főügyész helyettessé nevezik ki, egyelőre Gyulán marad, mig ha táblabírói rangba jut, ugy valószínűleg Nagyváradra lép. Gyula város társadalma ez esetben egy értékes tagját fogja benne elveszteni, valamint a vármegye közigazgatási bizottsága is, amelynek hivatalból tagja Liszy. Liszy méltó utódjául kerül az ügyészség élére Tóth Ferenc, a jelenlegi alügyész, aki tanulmányait Tordán, a jogot pedig Kolozsvárott végezte. Közhivatali működését 1892-ben az alsójárai kir. járásbíróságnál kezdte mint aljegyző. Két évvel később bírói vizsgát tett, mire kinevezték a tordai törvényszékhez jegyzőnek, egy évvel később pedig Szebenbe albirónak. Mint ilyent rendelték ki 1897-ben a felvinci kir. járásbírósághoz, majd 1898. május havában a gyulai törvényszékhez alügyésznek. Rokonszenves modorú, jólelkű ember, akinek minden csepp vérében a lelkiismeretesség, a munka. Valóban csak két olyan férfi, mint Liszy és Tóth mutathatnak föl olyan ritka eredményt, hogy mióta vezetésük alatt áll a gyulai ügyészség, egyetlen egy restancia nem fordult elő, s az ügyészség mindenkor ós minden oldalról a legszebb elismerésben rósze3ült. Tóth Ferenc, mint alügyósz ugyancsak számos nagy bűnperben szerepelt. Igy közvádló volt a tótkomlósi gyilkosságban, melynek hőse S t o e c István volt, aki meggyilkolta gazdáját és feleségét, a csabai Z s i 1 á k Kati ós társai ügyében, a vésztői nagy gabonauzsora perben, a kótegyházi zendülés perében vezette a nyomozást, a S u pkagel, Pribojszky és Csulik féle gyilkosságok ügyében és még számos nagyobb büniigyben. A elismerésből nem kevesebb illetheti meg Kiss Kálmánt sem, aki hírforrásunk szerint a közeinapokban hozzájut Steller örökéhez. Szóles látkörü, tapasztalt jogász, aki az ország számos városában működvén már, alkalma volt szakismereteit minden tekintetben gyarapítani. Tanulmányait ugyanott végezte, ahol Liszy, akiveí különben földiek. Joggyakornok volt Sátoraljaújhelyen, Gödöllőn és a pestvidéki törvényszéknél, a hajdúszoboszlói járásbíróságnál aljegyző, a zilahi törvényszéknél jegyző, a debreceni táblánál tanácsjegyző, 1898-ban a gyulai törvényszékhez albirónak nevezték ki, mint ilyen egy évig Szeghalmon helyettesitette a járásbirót, majd 1897. november 17-én végleges székhelyére kirendelték Csabára, ahol azóta elismerésre méltóan vezeti hivatalát. Konbinációba vett kinevezése nemcsak jutalma lesz megérdemelt lelkiismeretes munkálkodásának, de szibeli öröme lesz kartársainak és az csabai müveit társadalomnak. Csaba közgyűlése. Csaba képviselőtestülete csütörtökön délelőtt közgyűlést tartott Áchim Tamás biró elnöklete alatt. Ezalkalommal több jelentős községi ügy került napirendre, amelyek egyike-másika szélesebb vitát is provokált. A tárgyalás alá vett ügyek nagyobbrészét egyébként a közgyűlést megelőzőleg részletesen méltattuk lapunkban. A közgyűlés lefolyásáról pedig az alábbi részletes tudósítást adjuk : Interpellációk. A gyűlés megnyitása után Áchim L. András két interpellációt terjesztett elő. Az egyikben azt kérdezte, van-e az elöljáróságnak arról tudomása, hogy a publikálásnál a helybeliek 6 fillér helyett 40 fillért, a vidékiek pedig még többet fizetnek, s ha igen, hajlandó-e az elöljáróság a jogos sérelmeket orvosolni. A másik interpellációja személyes természetű és azt panaszolja fel, hogy a hétfői fáklyásmenet alkalmából, amikor a városháza erkélyéről beszólt a népnek, a rendőrség nem engedte a városházára feleségét ós gyermekét Az interpellációkra K o r o s y László főjegyző felelt, kijelenti, hogy közérdekű interpellációra mindenkor szívesen ad felvilágosítást. Olyan rendeletről tudomása nincs, amely a publikációk díjszabását megállapítaná, de különben e tárgyban a panasz az elöljáróság elé tartozik. Az Áchim személyét ért esetről se tud semmit és a redőrségnek utasítást nem adott, kit engedjenek és kit ne engedjenek az erkélyre. A közgyűlés e választ tudomásul vette. Zsilinszky Endre dr. is hozzá szólt a kérdéshez. Fáklyás tüntetést rendezni a községházáról nem szabad, amik ilyenek eddig történtek, azok minden esetben az illető ünnepeltek lakása előtt folyt le. Amikor még'.'Áchim képviselő volt, nem akart szólani, de az sem a képviselőség, sem más körülmény se jogosítja Achimot, hogy ilyen demonstrációk alkalmával a községházat használja. Indítványozza, hogy ezt személyekre való tekintet nélkül szabályrendeletben mondja ki a közgyűlés. A c h i in L. Ándrás : Eddig senkinek ellenvetése nem volt a községháza használata ellen, s azért tartotta ott beszódjót, mert a mandátumot ott tartotta legméltóbbnak visszaadni, megbízói kezébe, ahol azt tőlük átvette. Zsilinszky Endre dr. kijelenti, hogy nem a múltra akart reflektálni, hanem a jövőre gondolt. II a a n Béla : Legyen Áchim képviselő vagy nem, annyi jóérzéssel tartozni kell irányában, hogy a városháza erkélyén tarthassa beszédjét. Mivel Zsilinszky indítványa fölött érdemi határozatnak helye nincs, napirendre tértek fölötte. Az önkéntes adók. A rendes havi jelentések ~

ü után a Csaba—kondorosi tervezett motoros vonal kiépítésének kérdésére tértek át, amelyről lapunk más helyén emlékezünk meg. ••-• 75 Majd a pénzügyminiszternek az önként befizetett adók beszállítása kérdésében kiadott rendelete került napirendre. A tanácsi előterjesztést ismertettük már, az volt, hogy a 2-ik miniszteri megsemmisítés megérkezéséig nem szolgáltatják be az adókat. Ezzel kapcsolatosan a főjegyző jelentést tett a pénzügyigazgatóság részéről a községnél foganatosított és általunk már ismertetett vizsgálatról, majd indítványozta, hogy a képviselőtestület az önkéntes adók beszállitásának megtagadása miatt a tisztviselőket érhető anyagiakért vállaljanak kárpótlást. rakva, hogy a cimirást nem láthattam. Azóta mindegyre az a gondolat zaklat, hogy ezek a maga levelei. Talán régi bűbájos emlékei, amelyekn'ek varázsa alól most sem szabad. Azt képzelem, azoknak a leveleknek a lelke eljár hozzá az álmaiba és megkísérti magát, hogy újra érezze a leirt szavaknak forróságát. Mikor megölel: nem enged hozzá forrnom az a tudat; mikor megcsókol, ez hűti meg ajkamon a csókot. Azóta nem érzem közöttünk azt a kapcsot, a mely a legnagyobb távolságon át is hozzám kötötte magát és vízióim vannak: égő vörös színekbe öltözött, tüzet lehelő szavak, amelyek mind-mind annak a le zárt fióknak titokzatos mélyéből születnek ... — Szegény, édes gyermekem, — sóhajt önkéntelenül a férfi. Ne sajnáljon, — tiltakozik az aszszony — hanem nyugtasson meg inkább. Adja ide azt a féltve őrzött kulcsot s én esküszöm magának, nem olvasok el egyetlen levelet se, csak azt akarom látni: kihez szólnak azok ? Ha nem magához, akkor megváltottam vele a boldogságomat. — Nem hozzám szólnak. Engedje, hogy maggyőződjek erről. — • Nem tehetem, nem áll hatalmamban. — Összetett kehekkel kérem. — Hiába, édes jó lelkem. Fájdalom, nem tehetem. — Akkor nem hiszek egyetlen szavának se. — Kell, hogy higyjen bennem ! Gondoljon vissza mindenre, amit bennem szeret, gondoljon a férfiúi becsületre, amely a hazugságot még a legnehezebb helyzetben sem tűrheti s akkor hinni 1 fog. En tudom, hogy mire visszajövök, megnyugodott szívvel fogad. Most — hogy összeszedhesse a gondolatait, — egy kis időre magára hagyom. — Elmegy ? — Csak az édesanyámhoz. — Tanácsot kérni ugy-e ? — Lehet. — Nos hát csak menjen. A mama mester lesz ebben is. Neki nagy praxisa van az ilyen bonyolulatok megoldásában. Azt hiszi, nem tudom ? — Hogyan érti ezt ? — kérdi kiegyenesedve, villámló szemekkel a férfi, akinek az édesanyja a lelke szentsége volt. Egy percre csönd lett. A halaványzöld tapétás szobában a visszafojtott indulat csöndje feküdte meg az illatos levegőt. Az asszony szinte megijedt az ura tekintetétől, önuralmának félelmes erejétől, talán azt gondolta, jobb lett volna a hallgatás . . . — Hogyan értette ezt? — kérdezte újra a megsebzett vadnak halálos fájdalmával a férfi. Az asszony szaggatva felelt: — Rosszul tettem, hogy előhoztam. De hiszen már akkor tudtam, mielőtt a felesége lettem volna és magát azért nem szerettem kevésbbé . . . Nem tehet róla, hogy a mamánk . . . — Fejezze be! — ... Hogy a mama nevét együtt emlegették Ladányi nevével. A férfi mellóiíől kinos nevetés tört fel s egy percre tétován nézett föl, mint aki nehéz elhatározással küzd, de aztán szinte megroskadva ült vissra régi helyére s beszélni kezdett: — Maga se tehet róla, szegény gyermek, hogy egy bűnben megfertőzött kornak a leánya. Hogy össze nem zúztam az első káromló szó indulata alatt, j azt annak a nevelésnek köszönheti maga ' is, ón is, amiben a világ legtisztább asszonya, az édesanyám részesített. És ha keresztülgázolnék az egész világon, még akkor is tudnám megölni a rágalmakra éhes emberiség bűnben fogamzott hiszékenysógót. Nem az talált szivén, amit mondott, hiszen ón tudom, hogy szent az ón anyám, hanem hogy így akart fájdalmat okozni, félek : visszaadja a sors . . . Vette a kalapját és ment. Bucsu nélkül, megsebbzett szívvel. Nem tudta megcsókolni azt az ajakat, mely az édesanyját bántotta meg. * A fiatal asszony sokáig elgondolkodott. Bántotta, hogy ugy megsértette az urát, de asszonyi logikátlansággal őt hibáztatta mégis, mért nem tett eleget kérésének? Ha megengedi, hogy megtekintse azokat a leveleket, semmiesetre se jutott volna ennyire a dolog. És hogy Ladányi, meg az' anyósa igen jól megértették egymást annak idején, — jó Isten — hiszen az csak nem titok Pali előtt se . . . Bizony, hiába állítja, nem volt szent az az asszony. És önkénytelenül összehasonlítja az ő anyjával, akit házassága első hónapjában temetett el. Az összehasonlítás alatt áhítattal csókolta meg a nála hordott kis képét annak, aki igazán szent volt, akit imádhatott halóporában is. Igy tisztázta magát önmaga előtt, mikor megpillantja a földön azt a kulcscsomót, amit a vita hevében, hogy a szőnyegre esett, észre se vettek. Valósággal ugy csapot rá s most már semmit se bánt, semmi fölött nem gondolkodott, hanem űzte, hajtotta a megbizonyosodás vágya az ura szobája felé. Sorra próbálta a kulcsokat, mig végre kihúzhatta a titkos fiókot. Megreszketett a keze és gyorsabban dobogott a szive, mig kivette a nagy csomó levelet. Mielőtt ránézett volna a boríték írására : lehunyta szemét. Biztosra vette hogy az ura nevét fogja leolvasni onnét s most — életében először — félt a bizonyosságtól. Hirtelen elhatározással kinyitotta aztán a szemét s akkor elfehéredett a szája széle. Azt hitte, kópzelődés . . . az édes anyja irása volt a borítékon . . . és éppen Ladányi Sándor nevére. — Milyen ostoba is vagyok. — szólt magához, hogy kissé rendbe hozza a gondolatait, hiszen nincs ebben semmi sem. Az egész világ tudja, hogy anyósom és édesanyám jó barátságban voltak, bizonyosan az ő érdekében irta ezt a levelet. Jalán épen azért, hogy megmentse őt. És én ilyen nyomorult vagyok, hogy ennyire megijedtem . . . Tovább lapozta a borítékokat, A második már az anyjának szólt, nyilván a válasz volt. És igy ment sorban, volt vagy száz levél, egyik az anyja, a másik Ladányi Sándor irása. Ez már több a barátságnál... gondolta el, de összes indulata az ura ellen irányult: hogyan jutott e levelekhez ? Hamar odatolakodott a válasz. Az ura rendezte édesanyja iratait, ő vett a kezéhez mirdent, igy ezeket is .. . Egy levelet kihúzott a sok közül, olvasni akarta. Hiszen teljes joggal tette. Azok a sorok ő érzi azt — megmagyaráznak mindent ós megtisztítják előtte anyja emlékét. Hanem már a meleg megszólítás után összefutottak előtte a betűk. Csak itt-ott egy szót tudott elolvasni, pedig egészen rátapadt a szeme. Csakúgy táncoltak előtte a sorok. Amit el tudott olvasni, egy-egy félbenmaradt mondat volt: „. . . Bánt az önvád, de nincs erőm a szakításra . . ." „Judit önfeláldozó barátsága mentett meg eddig . . ." Judit volt az anyósa. A neve sokszor előfordult a levélben s egy helyen eléggé nyugodtan olvashatta róla ezeket : „Nem tehetjük, hogy Judit miattunk hamis világításban álljon a világ előtt. Az uram és vele együtt sokan hiszik, hogy nem az én, de az ő ajka részegszik meg a csókjaidtól. Kérlek, kiméld őt, bárha engem is kímélsz. Ő még nem tudja, hogy hiába már minden őrködése felettünk. ' Tegnap közel egy óráig beszélgetett veled, elvonulva az egész társaságtól. Az emberek már összesúgtak,