Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám
1906-02-15 / 13. szám
Bé késcsab a, 190 6. f Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. XXXIlI-ik évfolyam. 13-ik szám. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Din : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SATLER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Csütörtök, február 15. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A szervezkedés módja. Békéscsaba, febr. 15. Sötét korszak előtt áll a nemzet, amelynek fiaira hárul a haza becsülete, az ország jövője. Amit most az ujabb küzdelem küszöbén nagyon meg kell a koalíciónak fontolni, az a paszsziv rezisztencia kérdése. A vármegyék eddig dicséretes módon kivették a részüket a nemzeti küzdelemből, sőt az országgyűlés elnémitásával vezetői is lettek önvédelmi harcunknak. Tömérdek sebesültje van az önfeláldozó működésüknek, számos kitűnő tisztviselő vesztette el hivatalát, mindennapi kenyerét. Mindenütt teremtettek ellentállási alapot a nemzeti harc első vértanúinak anyagi kárpótlása érdekében, de nagy kérdés, hogy ez az alap elegendő-e arra, hogy abból egész vármegyék tisztviselői fizetésüket hoszszabb ideig élvezhessék. Mert ha nem, akkor fel kell menteni a megyék embereit attól, hogy az újból meginduló harc első sorában harcoljanak. Ezt annál is inkább megteheti a koalíció, mert e mentesítéssel nem válik még a legkisebb mértékben sem kárára a nemzeti küzdelemnek. Sőt e kipróbált hezafias tisztviselőknek megmaradása a hivatalban állandó akadályát fogja képezni a megyebiztosok működésének. S különben is első sorban a megyebizottsági tagok hivatottak arra, hogy a törvénytelen kormány által kiküldött főispánok intézkedéseit meghiúsítsák, ahhoz pedig nem feltétlenül szükséges a megyei tisztviselők rezisztenciája. Rövid idő múlva, az országgyűlés feloszlatása után a társadalom kötelessége lesz, hogy a nemzeti önvédelem vezérszerepét átvegye. A társadalom egységén fog múlni a harc sikere. Az egységes szervezkedés oly erőt fog adni a nemzet összes rétegeinek s oly hatalmas öntudatot teremt, amelyen nem fog a hatalom minden erőszakoskodása sem. S akkor nem egyesekről lesz szó, hanem mindnyájunkról, az egész nemzetről. Mint ahogy a harc sem egyesek érdekében indult meg és folyik tovább, hanem az egész nemzet jogaiért. Súlyos és aggodalmas forduló pont előtt áll az ország. A válság utolsó napjainak pozitívuma ugyanis az, hogy hétfőn, február 19-én feloszlatja a képviselőházat. Mint a hirek jelentik, a Burgban ez még a mult szombaton elhatároztatott és Fejérváry báró most fent időzik Bécsben, hogy megállapodjon az udvarral azokban a módozatokban, amelyekkel az elhatározásnak érvényt szerezzenek. Ma vagy holnap tehát eldől Magyarország közeljövője. Miként ? A csillagokból kiolvasni lehetetlen. A válságnak ilyetén fordulóra jutott állásáról a következő tndósitást adjuk: A kormány körében legelőször az volt a terv, hogy a feloszlatásról szóló királyi kéziratot s az ahoz járó manifesztumot közzéteszik a hivatalos lapban és megküldvén egyúttal a képviselőház és a főrendiház elnökének, ezzel a dolgot befejezettnek tekintik. A kézirat megjelenése és elküldése után a király és a kormány már az országgyűlést nem létezőnek tekintette volna és a képviselőket nem ismert volna, a mentelmi jogot pedig teljesen megszűntnek tekintette volna. Ez esetben azt az elhatározást várták volna, hogy vajon az országgyűlés tekintetbe veszi-e a feloszlató kéziratot vagy nem. Amennyiben a kéziratot nem veszik figyelembe, az országgyűlés december 19-iki elnapoló kézirat rendelkezése szerint március elsején összeül. De viszont az ott összegyiilőket már nem tekintik képviselőknek és egyszerűen, csakis a királyi kéziratra való hivatkozással erőszakkal szétkergetik. A kézirat kihirdetésének a módjára vonaikozó terv azonban megváltozott. Az uj terv az, hogy a királyi kéziratról szóló értesítést mindenekelőtt megküldik a képviselőház elnökének és a főrendiház elnökének azért, hogy ennek kihirdetése és a rendelkezés foganatosítása céljából a képviselőházat és a főrendiházat három nap alatt hivják össze. Amenynyiben az értesítés mára megérkeznék, már péntekre vagy szombatra össze kellene hívni a képviselőházat és a főrendiházat. A feloszlatásról szóló kéziratot s a miniszterelnök levelét egy minisztériumi tisztviselő vinné a képviselőház elnökének. Ezután következnék a többi eljárás. Az összehívandó országgyűlésen az elnöknek ki kellene hirdetnie a kéziratot. A többi attól függ, hogy mit határoz az országgyűlés. Ugy gondolják, hogy mindent az 1861-iki mintára csinálnák. Ha azonban az országgyűlés együtt marad és tanácskozást akar folytatni, akkor megjelenik az országgyűlés feloszlatásának végrehajtására a király megbízottja. A feloszlatás végrehajtása során a felszólítás indokolásából is át vannak véve egyes passzusok az 18Q,l-iki okmányból. Igy például ezek: „Ő felsége szükségesnek találta a magyar országgyűlés feloszlatását. elhatározni és elrendelni. Ő felsége ezonban azon reményt táplálja, hogy a zavaros nézeték megtisztulnak, a kedélyek lecsillapodnak s a körülmények majd akként alakulnak, hogy rövid idő múlva bekövetkezhetik az uj országgyűlés egybehivása, melynek hivatása leend ama kötelességeket teljesíteni, melyek a jelen országgyűlés által oly menthetetlen módon félreismertettek, vagy elhanyagoltattak. Különben ő felsége a leghatározottabb parancsokat méltóztatott kiadni, hogy a kormány közegei a rend helyreállításáról és fentartásáról gondoskodjanak." Arra számítanak, hogy ezután a karhatalom igénybevételének bejelentése után az országgyűlés ki fogja jelenteni, hogy az erőszaknak enged és szétoszlik. Királyi megbízott gyanánt a feloszlatás végrehajtásának eszközlésére Nyliri Sándor volt honvédelmi minisztert, a székesfehérvári honvédkerületi parancsnokot, emlegetik. A király elé terjesztett javaslatok között említik azt is, hogy tervezték, hogy az országgyűlést a király a rendes módon a törvényhozás két házának a budai várlakba való meghívásával és trónbeszéddel oszlassa fel. Arról biztosították volna az uralkodót, hogy a Várban zavarok nem lennének, annál ke vésbbé, mert annak következményei telől mindenki tisztában van. Nem tudjuk, vájjon ezt a javaslatot csakugyag előterjesztette-e báró Fejérváry Géza, de majdnem bizonyos, hogy abban az esetben nem fogadták el. Ha ugyanis a király Budapestre készülne, ennek már nyoma lenne előkészületek által, de ezekről szó sincsen. De ebben az esetben ném is lehetne pár nap alatt feloszlatni az országgyűlést, mint ahogy azt báró Fejérváry Géza közvetlen elutazása előtt is mondotta. Manifesztum a nemzethez. Budapesti tudósítónk jelenti a késő délutáni órákban : A házfeloszlatás befejezett tény. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök Bécsben marad, hogy a királylyal és tanácsosaival megbeszélje a házfeloszlatás módozatait és hogy résztvegyen a nemzethez intézendő királyi manifesztum kidolgozásában. A házfeloszlatást tudató királyi manifesztumot, Békésmegyei Közlöny tárcája. -A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája Irta : Marriot Emil. Lili válólevelet irt Robetjének. Másképen már igazán nem tehetett. Végre valamit kellett tennie. Valami döntőt Tehát a válás, a válás örökre. Mert valami bizalmasabbat nem tudott elképzelni, mint kiadni az útját és örök időre lemondani róla. Elhamarkodó sietséggel irta a haragos levelet : meggondolás és a szavak latolgatása nélkül. Ez azt jelenti, hogy a legkeserűbb és legfájdalmasabb szavakat választotta . . . szavakat, melyeket egyidőben szeretett és gyűlöltnek ez óráig csak álmában merészelt mondani. Nagyon gyakran álmodott Róbertjéről és valahányszor róla, álmodott, annyiszor veszekedett vele. Álmában elmondott és elpanaszolt neki mindent, ami keserűség összegyűlt szivében, s ez a megkönnyebbülés, minden alka'oinmal csodálatosan jól esett. És legkiváltképpen tetszett neki az, hogy Róbertje álmában rendkívül engedékenynek mutatkozott, hibáját ellentmondás nélkül beismerte, alázatosan bocsánatot kért tőle, javulást, radikális javulást fogadot. Igy történt ez álmában és Lili világosan átlátta, hogy Róbertjével csak álomban van megelégedve és csak akkor boldog. Egyébként persze egész másképen voit. Róbert nem volt engedékeny, a megbánás csak igéret maradt. Mert Róbertnek midég igaza volt és neki soha. Ezért veszekedtek folytonosan ép oly kitartóan mint cél nélkül. És emiatt boldogságról szó sem lehetett köztük. Ellenkezőleg, zsörtölődtek és időnként már kimerültek. A csata mindennap újra kezdődött, i Ha még tegnapról fáradtak voltak e roskadásig, azért előre lehetett tudni, hogy holnap ép ugy folytatják. Elgondolta, eh, ennek semmi értelme nincs. Tehát, cselekedni kell, kitartónak lenni, végett vetni a lehetetlen helyzetnek. Igy irta Lili a búcsúlevelet és rögtön egy levélszekrénybe dobta. Saját kezűleg. A biztonság okáért, hogy az valóban elment, minden kétséget kizárólag. Estefelé elgondolta, mit szól majd Róbert a levélhez. Egyet rendkívül sajnált : hogy nem lehet tanúja, midőn e végzetes sorokat olvassa, hogy nem láthatja kezének reszketését, arcának feltűnő halványság vagy pirulását, a keserű vagy kétségbeesett vonásait. Ha látatlanul meglehetne figyelni ! Pompás egy élvezett lenne ! Sajnos, elérhetetlen vágy. Mit volt, mit tennie ? Aztán ismét gondolkozott. Holnap a reggeli postával megkapja a levelet. Természetesen, rohanni fog hozzá és beszélni fog, kérni fogja őt. Megkellett tehát gondolni a további cselekedetet: Róbertet fogadni, vagy elutasítani. Az elutasítás hatásosabb és illőbb a levél tartalmához. Tehát, egyáltalán holnap nem fogadja. Pedig holnap is el fog jönni. Nemcsak egyszer, de többször is, ha mindjárt el is utasítja. Pedig elutasítja. Előbb megkínozza, s csak aztán bocsájt meg neki. És csak ismételje meg a felháborító sorokat! Oh, ez nem fordulhat elő. Először javulást kérek uram! És bizonyítékot, hogy komolyan gondolkozik. Ön hosszú időn keresztül kínozott uram ! Most rajtam a sor. Ez az „uram" Lilinek rendkívül tetszett. Ugy hangzott, mint a színpadon és batást keltett. „Uram"-nak és „Ön"-nek fogja szólítani. Ezt föltette magában. Ha meggondolja mi mindent adott ő ennek az embernek és az milyen hitványán visszonozta! Szeretném tudni mi teszi oly elbizakodottá ? Gondolta magában és heves léptekkel lépdelt le s föl a szobában. Az a kis talentuma ? Jó Istenem! Más irók is arattak babért. Ezzel mindenesetre egy varróleánynak imponálhat, de nem nekem, egy hírneves színésznőnek. Nekem az írók egy csöppet sem imponálnak. Nagyon jól ismerem őket. Micsoda hiú, érzékeny, túlzásban szenvedő alakok! Na és a szinpadirók. Róbert még nem a legrosszab, pedig ő is már elég rossz. Ez a borzasztó nevetséges arrogancia! Én tudni szeretném, tudni, mit csinálnának az urak, ha mi nem volnánk ? De háládatosnak lenni, ami fáradalmunkért ? Arról fogalmuk sincs. Ha jó az előadás, úgy tisztán a szerzőé a dicsőség. Ha bajul üt ki, ugy mindennek a színészek a színészek az okai. Csak a színészek. Soha a költők. Róbertnek is éppen ez a felfogása és ekként is cselekszik. Én igyekeztem volna utolsó darabját tönkre silányitani? Természetesen. Mert a kvartét ;a közönségnek, mint előrelátható volt, nem tetszett, igy hát magától érthetően, visszataszító módon játszottam. Hiszen már az első próbánál tudtam, hogy darabja megbukik és az oka én leszek. Ez volt az utolsó, uram! Tudom, mennyi az értékem, mint színésznő. A lebecsülést kikérem magamnak! És ön merészelt nekem ilyet mondani, hogy én vagyok az oka darabja bukásának? Holnap a reggeli postával megkapja utolsó levelem, arait biztosan nem fog kitenni az ablakba! Erre mérget veszek, mélyen tisztelt töltőm ! A következő napon Lili leghóditóbb negligéjében ült a kereveten és heve sen dobogó szívvel várta Robertet. Már körülbelül tizenegy óra volt. Gondolkozott : a levelet már rég megkapta és elolvashatta ; jöhetett és kellett is volna jönnie. A számítás mindjárt kezdetben nem volt megfelelő. Hol marad hát? Talán beteggé tette a levél ? Vagy — isszonyu gondolat — éppen öngyilkosságba kergette ? De nem ! Az irók nem lövik agyon magukat oly hamar. Ezt a kedvtelést átengedik a darabban szereplő személyeknek. Nem, biztosan nem lőtte és nem mérgezte meg magát. Talán nem volt otthon, mikor a levél ment? Bár ez nem egyezik meg az ő természetével, mert Róbert sokáig alszik. Lehet, hogy az igazgató magához hivatta. Egy óráig várt, aztán elfogyott a türelme. Idegesen ugrott fel a kerevetről, köpenyt vett magára, csipkekendővel bekötötte fejét, kocsiba ült és Róbert lakására hajtatott. Megkérdezte a házmestert, hogy Róbert délelőtt távozott-e el hazulról. — Nem, csak egy félórával ezelőtt, mint rendesen, a mindennapi sétájára és aztán a vendéglőbe ebédelni — mondta a házmester. Mint minden nap . . . Ezen levél olvasása után ? Hajmeresztő! — szörnyülködödött magában Lili. De még nem akarta minden reményét föladni. Ideges nyugtalansággal kérdezte a házmestertől: — Izgatott ? Megzavart ? Beteg Róbert ? A házmester, aki az egész dologból nem értett semmit, közömbösen felelt: — Egy sem a sok közül, kisaszszony. A doktor ur ugy nézett ki, mint máskor. A kisasszonynak elég volt. Visszaült a kocsiba és hajtatott haza. Aztán megkezdődött újra a várakozás. Csak a negligét váltotta fel egy sötétkék utcai ruha. Már nem akart hódítani. Gon-
