Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-02-11 / 12. szám

2 BÍKÉSMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. február 11 tőle elvont helyiségeket erőszakkal elfoglalná, utasította a vármegye tiszti főügyészét, hogy magánlaksértés és idegen vagyon megrongálása miatt tegyen bűnvádi feljelentést és az előbbeni állapot visszahelyezése végett tegye a birói eljárást folyamatba. Megjegyezzük, amint tudvalevő is, a törvényhatóság föntidézett rendelete két utolsó rendelkezésének a tiszti ügyész már meg is felelt, a biróság pedig egy esetben már marasztaló Ítéletet is hozott a főispánnal szemben, mig a másik, a bűnvádi feljelentés sorsa még ma is bizonytalan, miután abban a gyulai kir. ügyészség még mindeddig nem hozott határozatot. A föntidózett törvényhatósági határozatot a belügyminiszter még a mult év december első felében megsemmisítette, ám a törvényhatóság december 28-án megtartott közgyűlése a megsemmisítést tudomásul nem vette, hanem hozott határozatát minden pontjában újból megerősítette. A tegnapelőtt leérkezett belügyminiszteri rendelet másodízben is megsemmisítette e határozatot. És ha már a belügyminiszter benne van a megsemmisítésben, hát csakugyan semmisít. Ha lúd, legyen kövér. Megsemmisíti tehát legújabb rendeletében a folyó évi január 15-iki rendkívüli közgyűlésen hozott határozatnak azt a részét, melylyel a törvényhatóság a vármegyeházának csendőri karhatalommal való elfoglalása miatt magánlaksértés cimén a bűnfenyitő eljárás megindítását elhatározta, s amelylyel kimondotta, hogy az installáláson résztvett törvényhatósági bizottsági tagoknak eljárását elitéli és hazafiatlan magatartásuk felett megbotránkozásának ad kifejezést. A belügyminiszter ezen megsemmisítő rendeletei tárgyában valószínűleg a február hó végén összehívandó törvényhatósági közgyűlés fog határozni és pedig olyan értelemben, hogy a mult évi deczember 28-iki közgyűlés határozatait megsemmisítő rendelet ellen fölírnak a képviselőházhoz, a megsemmisítő rendelet ama részét pedig, mely a folyó évi január 15-iki közgyűlés határozatait semmisiti meg, nem veszik tudomásul, azt törvénytelennek jelentik ki és a belügyminiszter részéről hatásköri túllépésnek minősitik. Az önkéntes adók. Községek az aiispánhoz. — Kétféle törvénymagyarázat. Lapunk mult számában részletes híradással voltunk a pénzügyminiszternek arról a rendeletéről, amelyben az önként befizetett állami adók beszállítására szólította fel a községeket. A megtorlást is kilátásba helyező miniszteri rendelet nem kis meglepetést keltett a községek körében, sőt mondhatni: konsternációt, ami természetes is, mert arról van szó, hogy ellenkezés esetén a renitenskedő tisztviselőket kétszeri megbírságolás után felfüggesztik állásuktól. Ez pedig nem közömbös a tisztviselőkre, akiknek legnagyobb része szegény ember s mindenük a fizetésük. Emiitett cikkünkben minden bekövetkezhető eshetőségre való tekintettel megvilágítottuk a kérdést, mely Békésvármegyébe is elhozta a szenvedések és nyomor szomorú korszakát. Hogjr a keserű pohár miként fog elmúlni, sejteni sem sejthető. A modus procedendi a miniszter rendeletével szemben sem a községek, sem a törvényhatóság részéről megállapítva ezideig n

: .cs. Ami eddig történt az, hogy a legtöbb község részéről előterjesztéssel éltek az alispánhoz, hogy állapítsa meg, miként járjanak el a pénzügyminiszteri rendelettel szemben. A lehetőség, amint már kifejtettük, több irányban történhetik. Hogy az alispán melyiket fogadja el, esetleg a törvényhatóság, vagy mindkét részről a községek saját tetszére bizzák a kérdés elbírálását, ma meg bizonytalan. Fábry Sándor dr. alispán távol van megyéjétől és igy e kérdésben nem sikerült tőle felvilágosítást nyernünk. Ismerve azonban a vármegye törvényhatóságának az önkéntes adók befizetése és azok beszállítása tárgyában elfoglalt álláspontját, nem lesz nehéz következtetnünk. Föltéve, ha a törvényhatóság fegyvert szegez a pénzügyminiszteri rendeletnek és egyáltalán megtagadja, viselésével a következményeknek, az önként befizetett adók beszállítását. Akkor magyarázhatják ilyenképpen az idevonatkozó törvényt : A pénzügyminiszter az 1886. XXI. t. c. 19. §-a alapján követeli az önként befizetett állami adók beszolgáltatását. Az idézett §. pedig többek között ezeI ket mondja: „ ... ha a miniszter a felhozott indokok ellenére a végrehajtást követelni, vagy a törvényhatóságot hozott határozatának foganatosításától másodízben eltiltja, a kormányrendelet azonnal és föltétlenül teljesítendő és végrehajtandó. Az ilyen, valamint a szabadságos és tartalékos katonák berendelését és valamely, az állam veszélyeztetett érdekei miatt halaszthatatlan intézkedést tárgyazó kormányrendelet csak a végrehajtás után s csak annyiban szolgálhat közgyűlési vita tárgyául, amenynyiben a törvényhatóság 'a kormány eljárását netán sérelmesnek találván, a képviselőháznál keresne orvoslást. Ha valamely intézkedés halaszthatlan végrehajtása az állam veszélyeztett érdekei miatt követeltetik, ez a kormányrendeletben határozottan kifejezendő." Már pedig a pénzügyminiszter 1 órdéses rendeletében nagyon is hangoztatja az állam veszélyeztetett érdekeit. De tekintet nélkül erre a körülményre, a vármegye helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy a pénzügyminiszternek az idézett törvényszakasz szerinti érvelése nem áll meg, nem pedig azért, mert az önként befizetett állami adók beszolgáltatását megtiltó törvényhatósági határozatra eddig még nem érkezett meg a belügyminiszter második megsemmisítése. Ezt pedig határozottan megkívánja a 19. §., amellyel szemben a törvényhatóság hivatkozhat ugyanezen törvénycikk 20. §-ára, mely a következőket tartalmazza : „Kivétetnek a végrehajtás kötelezettségének szabálya alól az országgyűlés állal meg nem szavazott adó tényleges behajtására, vagy meg nem szavazott újoncok tényleges kiállítására vonatkozó rendeletek. Az előmunkálatok azonban azonnal teljesitendők." Egyébként a legközelebbi napok teljes világosságot fognak vetni az egész kérdésre. A pénzügyminiszter rendeletével kapcsolatosan ismét aktuálissá vált az a kérdés is, vájjon hogyan lehetne segíteni az adózó polgárok sorsán, ha az ex-lex véget ér; hogyan lehetne biztosítani, hogy a multak mulasztása ne eméssze föl a polgárok erejét, ha az ország dolga a rendes mederbe visszatér? A kérdés megoldására eddig is több javaslat" került már forgalomba. Ezek között legcélszerűbb az, amely olykép kívánja rendezni az adófizetést, hogy az összes adók, melyek az ex-lex ideje alatt esedékessé váltak, valamint az az adó is, mely most lesz 1907-ig kivetendő,, egyszerűen összegeztessenek és husz Invi egyenlő részre elosztva, husz hónapi részletfizetéssel legyen törleszthető. Ezt a javaslatot, ha megjő az idő arra, hogy az alkotmányos élet újra — Renée! megtagad? . . . sóhajtott a légben ismerős, halk, panaszszó — és a leány ettől egyszerre elveszítette csodás önuralmát. íme a férfi! . . . gúnyolódott vele az intrikus, kegyetlen végzet, aki hajdan joggal ölelt karjaiba és a kinek az ölelését joggal viszonoztad szerelemtől égő, megszámlálhatatlan csókokkal; — aki karján vezetve téged, Ipüszkón hirdette Isten és ember előtt: nézzétek ! ez az égi angyal lesz az én földi asszonyom! és most szivével-lelkével elszakithatlanul a másé. Hol késik az átok, amit hüségesküjén hívott magára, ha elhagyna valaha ? hol az isten Igazságos bosszúja, a kihez felzokogott könyörgő fohászod hosszú, lázas éjszakákon ? . . . Most már csak az ördög adhatná őt vissza néked! René megborzadt és homlokig pirult egyszerre. Nyúlánk termete, amely fáradtan összeroskadt a találkozás pillanatában, fejedelmi méltósággal kiegye, nesült — és ez a büszke mozdulat félreérthetlen választ adott a végzet fenyegető ingerkedésére. Néhány asszony a divatról kezdett beszélni, míg a többiek ellenállhatlanul belevegyültek a zajos vitatkozásba, csak a" kis Balassyné gyanakvó szeme függött a verandán álló két szoborszerű alakon, kik látszólag közönyösen társalogtak, de tekintetük ijedt rebbenóssel kerülte egymást és a hangjuk oly csendes volt, hogy egyetlen szó sem szállt tovább sziveiknél. — Nem ismertem önt soha! — mondta elhalóan, szomorú hangon a leány — az én ismerősömnek nem volt neje, nem volt gyermeke, csak arája, aki szerette őt ugy, amint menyasszony — hitves — és gyermek együttesen szerethet ! Nem Balassy urnák hívták — csak Gézának! De ez az egyetlen szó rangban az Istenek fölé helyezte őt! — Ha találkozott velem, az arca szerelemtől lángolt, nem a szégyentől, — de én őt rég, nagyon rég eltemettem, a halottak pedig nem támadnak föl, hogy kisértsenek ! . . . A kis Balassynét legyőzte a féltékenység kegyetlen réme, — látta az ura fehérre sápadt arcát, vértelen, remegő ajkát és tekintetét, amitől holtra ijedt, elfeledte a „jó társaság" minden illemszabályát, csak azt érezte, hogy nő, feleség, anya, akinek veszélyben forog legféltettebb kincse : életboldogsága! hirtelen odasuhant, nedves szemét fölemelte hozzá, karját belefűzte az övébe, olyan bizalmasan, ahogyan csak a hitvesnek van jogában és odatolakodott kettejük közé egy felesleges harmadiknak. És mikor egymás mellett állt a két nő — a viruló asszony kerekded, formás alakjával, világos, rózsaselyem ruhájában — a bájos leány karcsün, sudáran, mint fiatal jegenye,' egyszerű, fehér öltönyben, amit csak néhány égő piros mályvavirág díszített, — Balassy szeme megigézve pihent ez utóbbin — és átkozta a véletlen találkozás eme gyötrelmes pillanát, melyben lesújtott a kihitt égi bosszú, kínosabban, mintha ezer halált mért volna reá! A titkolt szenvedély, amit házassága óta szive legmélyére rejtett gyanútlan felesége elől — egyszerre emésztő izzó lázba borította vérét — undor fogta el önmaga iránt, olyan undor, aminőt csak a becstelen csaló érezhet, akit megtántoritott a pénz csábos csengése — és az asszony, az ártatlan gyermek, elveszítették e perben a férjet és az apát! — Menjünk haza! — könyörgött a kis Balassyné szorongva — hogy a leány ajka fájdalmasan megvonaglott, az aszszony, aki a női ösztön finom érzékenységével megsejtette, hol sebezhető leghalálosabban néma vetélytársa ? — ide gen, de megvesztegető hangsulylyal ismételte : haza ! haza ! — mialatt győztesen, diadalmasan szembenézett vele. De a viszszapiilantás zavarba hozta : — Megbocsájtom a bűnödet, hogy vagyonos voltál: — mondta ez a kecíges, szelid tekintet — megbocsájtom a vyermekednek, hogy megszületett! és mert nem akarok álmodni szomorú angyalfejről, könyörgően visszatett apró gyermekkacsórról, visszaadom néktek, aki valamikor az enyém volt, akit megloptatok tőlem, de aki egyetlen szavamra újra elém borulna ! . . . Nyugodtan elfordult. Egy ujjonjöt vendég közeledett hozzá, elegáns, lovaglóruhába öltözött fiatal gavallér, aki kimérten üdvözölte a szótalan házaspárt, aztán Renée előtt meghajolt mély hódolattal, miközben átnyújtott neki egy kicsiny vadvirág bokrétát. És férfias íízép arca bíborra gyulladt. — Kérem ! fogadja el, mint naponta megujuló hódolatnyilvánitását az ön állandó vendégének! — esedezett alázatosan. A legigénytelenebb szálért is életveszedelemmel hajoltam alá a nyeregből, — tette hozzá rajongással, az önfeláldozás gyöngéd vallomásaként. Renée bájos mosolylyal vette át a tarka kis csokrot és lefejtvén kebléről az égő mályvarózsákat, sokatmondó felelet gyanánt odatüzött helyökre néhány szál csillagfejü búzavirágot. — A fiatalember néma megilletődéssel nézett reá hosszú percekig, szemében nyíltan ragyogott a jövő szépséges terve, — s mint aki nem bírja tovább a kétségokozta aggodalmakat, s mint aki nem tudja fékezni a többé túláradó örömét, utat tört ajkáról a döntő kérdés: — Renée, megengedi e végre, hogy következtessek valami kedvezőt? ... A leány gyöngéden belehelyezte meleg kezét az ifjúéba. — Holnap hazautazóm szüleimhez elkísérhet! — felelte csendesen. . . . Menjünk haza ! — könyörgött újra a kis Balassyné férjének, aki öszszeszoritott ajakkal, elborult homlokkal, merev tekintettel azt a két pajzán fehérlepkét nézte, melyek a jázminbokorról hirtelen fölszálltak egy szellőtől ringó akácfürtre, hogy annak a mézét is megízleljék! . . . megindul az országban, mint előfeltételt az uralomra jutandó kormánynyal, elő fogják terjeszteni hír szerint a vezérlőbizottságban is. A kórházi ügy a képviselőtestületben. Minden újság három nap, — mondja a közmondás. Aztán elveszíti érdekességét. Ilyenformán áll a dolog a csabai kórház szomorú esetével is, amely egy idő óta állandó rovatként szerepel a lapokban. Ezúttal a csabai képviselőtestület pénteki rendkívüli közgyűlése alkalmából kell foglalkoznunk az országos hirhedtségre vergődött üggyel. A képviselőtestület hosszasan foglalkozott a kórházban fölfedezett szabálytalanságok kérdésével és minden várakozást felülmúló higgadtsággal. Általánosságban tudomásul vették a tanács által kiküldött vizsgáló bizottság jelentését, kimondván, hogy a kérdés fölött a legközelebbi rendes közgyűlésen határoznak érdemileg, amikor az egyetemes vizsgáló bizottságnak a vizsgálat minden részletére kiterjedő jegyzőkönyvét módjában áll a tanácsnak előterjeszteni. Ezzel rendbe is volt a dolog. Csupán a nagy ágyú, Áchim L. András képviselő pattogott, biztatván őkegyelmét az előtte gúlába rakott harminc korona ezüst pénzek, mit a nép küldött neki, hogy az „ő igazságukért" ne átaljon akár bottal is argumentálni. Sem a botra, sem a harminc koronára azonban nem volt szükség. A kórházi szennyesről különben az alábbi vita folyt le a rendkívüli közgyűlésen : A községi bizottság jelentése. Korosy László főjegyző jelentést terjesztett elő arról, milyen intézkedések történtek a község, a vármegye és a belügyminisztérium részéről a kórházi vizsgálat érdekében. Majd bejelentette, hogy a vizsgálat eredményéről szóló és szerdán délután felvett jegyzőkönyvet, mely direktívákat is tartalmaz a kórház jövő kezelésére vonatkozólag, a tanács az idő rövidsége miatt csak a legközelebbi néhány nap múlva megtartandó rendes közgyűlés elé terjeszti, amikor azután érdemileg határozhat az ügyben a közgyűlés. Maros György a tanács által kiküldött bizottság jelentését terjesztette elő. E jelentés tartalmazza, hogy a kórházi visszaélések vizsgálatára a tanács is küldött ki bizottságot, mely január 20-án ült össze, 21-én pedig megkezdte a kórházban működését. E napon követte el a volt gondnok, Feledi Géza az öngyilkosságot, mire helyére B u d a y Lajos közigazgatási iktatót"bizíák meg a gondnoki teendők ellátásával. A bizottság ezután az utolsó leltár alapján újra összeírta a kórházi leltárt, az összes kulcsokat átadta a helyettes gondnoknak, de oly feltétel mellett, hogy a leltárból csak elismervény mellett adjon ki tárgyakat. A bizottság 22-én felfüggesztette a leltározást és egész napon át Feledi kihallgatásával foglalkozott. Ennek eredményeként kitűnt', hogy Feledi Géza 1902. december 18-án 1903. január elsejétől ugyezen év végéig ideiglenesen meg volt bizva a kórházi gondnoki teendők ellátásával, de azontúl mandátuma Hieghosszabbitva nem volt. Kitűnt, az is, hogy Feledi egy ember erejét meghaladó munkát végzett, val a mintáz, hogy azarrahivazotttényezők lanyha e 11 ejn ő rtést gyakoroltak. Ebben látja a bizottság az elkövetett visszaélések okát' valamint a kórházi szabályrendelet körül f olytatott vitában, abban a lázas munkában amelyet az arrahivatott tényezők végezni kénytelenek voltak a rohamosan fejlődő gyógyintézetnél. Feledi kihallgatása után beszerezték a pénztári naplót és számadásokat azokkal az okmányokkal egybevetvén, kitűnt, hogy Feledi Sikkasztott. E felfedezésről a bizottság másnap jelentést tett a járási főszolgabírónak és miután a bizottságmagát a további viz sgálatra illetéktelennek tartotta, a tért átengedte a megye ós a belügyminisztérium kiküldötteinek, melléjük'osztván Tóth László számvevőt. Á kiküldtek 15 napig vizsgáltak, s az erről szóló jegyzőkönyvet, mely nemcsak jelentést, de rendelkezéseket tartalmaz, rendes uton megfogja kapni a község. A vizsgálat azonban kiderítetve, hogy Feledi összesen 3469-24 koronát pA^asztott, amire fedezetül 2000 korona óvadék szolgál. A bizottság, illetőleg a tanács ja-