Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-02-08 / 11. szám

10 BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY vényhatóság, ezen kőt jogalany, két jogi személy között, a kérdéses helyiségekre nézve maga alperes magánjogi jogához fenforgását mutatja. Az alperes vonatkozó kifogása tehát bővebb figyelmet nem érdemel, miután nyilvánvaló, hogy még a hatósági közeg eLjárása is képviselhet biztosháboritást és megtámadható, sommás visszahelyezési keresettel, ha az illető hatóság," vagy hatósági közeg eljárása annak hatósági körén merőben kivül esik, mert az esetben annak már hatósági jellege is elvész. További kifogása volt alperesnek, hogy felperes meg sem indíthatta volna a keresetet, mert a kir. belügyminisz ter megsemmisítette jelen per megindítását elrendelő föntebb már hivatkozott törvényhatósági határozatot, amit felperes is beismert azzal, hogy a törvényhatóság nem vette figyelembe a belügyminiszteri megsemmisítést, a határozatot továbbra is fentartotta. Nem alapos ezen alperesi kifogás sem. Törvényhatóság jogi személy, tehát jogi alany, mint ilyen más jogalanyok módjára perben állhat, a birói jogsegélyt igénybeveheti, ezen jogától az egyéni jogok végleges elvonása nélkül meg nem fosztható, amit a kir. belügyminiszter sem okozhatott, deha akarta volna is, azabiróságra nézve egyáltalán nem kötél ező, mert a bíróság, saját szempontjából vizsgálja meg a perben álló felek jogalanyiságát, azon a cimen a jogi segélyt felperestől meg nem tagadhatja, ennek magánjogi természetű igényével szemben, mert a felső közigazgatási fórum a birói jogsegély igénybevételét elrendelő határozatot megsemmisítette. Továbbá a per tárgyára vonatkozó kifogása volt alperesnek az, hogy a kérdéses helyiségekre nézve a kir. kincstár és felperes törvényhatóság között az 5 •/• szerint bérleti viszony áll fent, melyet, ha felperes felbontani nem kivánt, tartozott volna a törvény rendes útján érvényteleníteni, amit nem tevén, felperes tekintendő birtokháboritónak, amikor akként rendelkezett, hogy a kir. kincstár jogán bérlőként jelentkező alperesnek nem bocsájtja rendelkezésére a kérdéses helyiségeket. Dacára ugyanis annak, hogy a főispáni szék üresedése alatt a kir. kincstár, mint bérlő, nem helyezkedhetett el a helyiségekben, mégis a helyiségeknek felperes által történt birtoklása tulajdonképpen a kir. kincstár nevében és képviseletében folytatott birtoklásnak tekintendő, mit felperes megháborítani s a más nevében eszközölt birtoklást saját jogán való birtoklásra átváltoztátni jogosítva nem volt. Ezen kifogás elbírálásánál először is figyelembe veendő, hogy a kir. kincstár perbe nem áll és miután a sommás visszahelyezési per természete merőben kizárja a jog kérdésének elbírálását, mert ezen intézmény célja kizárólag a birtokállapot védelme, két okból is ki van zárva, hogy a biróság a kir. kincstár és felperes kőzött levő jogviszony Eszembe jut a tegnap elégett rántás. Persze, Zsuzsi könnyelmű, ha csak az ember nincs örökké á sarkában. Már csak nem hagyom elrontani a mai vacsorát, kimegyek. Épen jókor. A cicánk fönn az asztalon, mellette a csirke, amit épen most akart Zsuzsi fölvágni paprikásnak. Hanem persze Zsuzsi nincsen sehol. Következik az erkölcsi prédikáció, esetleges felmondással fűszerezve. Zsuzsi a vállát vonogatja és sztrájkol. A csirkét magamnak kell odatenni. Irószobámban ezalatt füstöl a lámpa, de a tűz elaludt. A hófehér papiros fekete az aláhulló zsiros koromtól, mintha fekete hó hullott volna fehér földre. Lefujdogálom hamarjába s a lámpát is lejebb csavarom. írnék . . . Kopogtatnak. Már megint mi az ? Meg se várva az engedelmet, beállít két ágról szakadt Fáraó-ivadék. Álla alá szorítja a száraz fát ós rázendít egy olyan keserves csárdásra, hogy a szoba forog velem s azt képzelem, hogy a tisztes vén fotelunkkal vagyok foglalkozva szupéra. Alig tudom túlharsogni az égi hangokat: — Az Isten szerelméért, mit akarnak maguk '? Névnapot köszönteni . . . — Zsiványnépség! — pattogok, — még bemásznak a kapu tetején! — Nyitva volt ázs kérem sarkig . .. Zsuzsi! — villant az agyamon keresztül s nem csalódtam. Hála neked Gondviselés és tisztelet, becsület nektek szabad puszta művészei, kik nem fanyalodtatok rá az üres konyhában egy kis paprikás csirkére. Zsuzsi, az ég tudja, hol szórakozott a Don Jüanjával. Mire előkerült, már fel is teritettem, be is tálaltam. Ö duzzogott és a szociálizmus szent nevében szemrehányásokat tett nekem, hogy korlátozni akarom a 1 érdemleges bírálatába bocsátkozhatnék, pedig anélkül a kifogás semmi jelentőséggel nem bír, mert alperes a kir. kincstár jogára támaszkodik. Nem hozhatja fel alperes felperes ellen, hogy ez a más jogán birtokol, mert alperes arra nem hivatkozhatik, nem is hivatkozik, hogy felperes az ő, t. i. alperes jogán birtokolna. Perdöntő erővel pedig csupán az bírna. Felperesnek kereshető régi jogon alperes ellen csupán csak akkor lenne, ha felperes kifejezetten alperes jogán birtokolta volna a helyiségeket. Még azt sem hozhatta, nem is hozta fel, hogy az a birtoklás nem lett volna jóhiszemű, már pedig az állandó birói gyarkorlat értelmében a jóhiszemű birtokosnak a birtoklási idő tartamára való tekintet nélkül joga van a sommás visszahelyezéshez. Ezek figyelembevételével, a más nevében való birtoklásra, a birtoklás jogcímének törvényes megválasztására, alapított alperesi kifogás nem is igényelne bővebb méltatást, mindazáltal kiterjeszkedik a biróság pusztán felek előadásai alapján, anélkül, hogy a perben nem álló kir. kincstár jogait érinteni akarná, annak vizsgálatába is mennyire bizonyította be alperes azt, hogy felperes nem a saját nevében birtokolt ? Sem felperes, sem alperes olyan ténykörülményt fel nem hozott, amelynek alapján a kir. kincstár nevében való birtoklást ezen perben Jmegállapitani lehetne. Felperes szerint a vármegye a főispánnak u. n. gavallériából acl lakást; a kormány a főispáni lakás kibővítése alkalmából felmerült költségekhez való hozzájárulás, illetőleg u. n. segély címén ad a vármegyének 1200 koronát, vagyis a főispáni lak bérének megfelelő összeget, de felperes szerint a vármegye bármikor megszüntetheti ezen állapotot, jogérvényesen kijelentheti: hogy nem ad tovább lakást és irodahelyiséget a főispánnak. Alperes szerint annak alapja, hogy a vármegye a főispánnak lakást és irodái helyiséget ad, nem úgynevezett gavalléria, hanem ősi jogszokás, egyébként a vármegye és a kir. kincstár között bérleti jogviszony létezik, amennyiben az 1200 kor. tulajdonképpen bérösszeg a főispáni lakásért és irodahelyiségért, ki aztán lakpónzt nem kap. A felperes által előadottak kizárják azt, hogy az 1905. juniustól a panaszolt birlokháboritásig terjedő időre a vármegye az államkincstár nevébe lett volna birtokában a kereseti helyiségeknek, mert azok szerint a vármegye a kir. kincstárnak, hanem egyenesen és közvetlenül a főispánnak adott lakást és irodahelyiséget és ugy a főispáni széknek dr. Lukács György eltávozása folytán történt üresedésbe jöttekor a teljes birtoklás visszaszállott a különben is tulajdonos vármegyére. Az alperes által felhozottakból sem állapitható meg a kifejezett bérleti viszony fenforgása. szabadságában. Zárt ajtók mögött akarom tartani. Azonban nem értem rá a további eszmecserére, idebent türelmetlenül vártak a kis kosztosaim. Baba nagyokat visít a csirkeczombokkal és s füléig maszatos. Persze, maszatosak leszünk tőle mindnyájan, Azon erősködik, hogy ő is asztalhoz üljön. No jaj nektek poharak, tányérok! Gyászos csatatér marad ott, a hova egyszer baba kerül. Feldöntött poharak, tányérok keserves sorsát siratja a viz is, mely kip, kop, csurog, csepeg az asztalról a festett padlóra szép csendesen. Pedig csak aztán jön még a java. A mozsdással már az őslakók is hadilábon állottak, a gyerek pedig mind egy miniatűz kis vadember. Nem is csoda, ha türelmetlenek. A mig csak tiz esztendősek lesznek, ezer esztendő leszűrt czivilizácziójának mázát kell fölkenni rájuk. A selyemágyba szendergő mai baba ép oly gyámoltalan teremtés, mint volt az a barlanglakó kis furcsaság, a kit bölénybőrből készült bölcsőben ringatott az édesmamája. De hát túlesünk a mozsdáson is. A kis gazdánk hangos szóval elmondja az estéli imádságot, aztán azon faggat meg tudnám-e mondani, hány rózsa nyílott ki ma az ő menybóli rózsafáján. Az ugyanis az ő magaviseletének fokmérője. Boldog pirossággal alszik el, ha nem száradt le egyetlen rózsája sem. Hanem a kicsi, az még mindig békétlenkedik. A csöp dajkája elszántan ragadja meg a kicsi kocsiját s belekezd a nótába. És zörög a kerék monotón egyformasággal: csicsij bubája ! A másik szobába is áthallatszik az altató nóta, de én azért leülök, hogy valahára nyugodtan írhassak. Egynéhány jó gondolatom támadt megint. Igaz, hogy meghalás a vége és Alperes már az ősi jogszokásra való hivatkozással is saját abbeli álláspontját gyöngíti meg, mert az ősi jogszokás cimén való birtoklás nem bérleti viszonyon alapuló birtoklás. Megjegyeztetik egyébként, hogy alperes felperessel szemben az ősi jogszokásra nem is hivatkozhatik, mert az ősi jogszokástól maga tért el, megkisérlet beiktatásának tudvalevő körülményeivel, melyek semmiféle ősi jogszokásnak meg nem felelnek. Az alperes által becsatolt 5 •/• alatti határozatban egy szó sincsen arról, hogy a vármegye akár a kir. kincstárnak, akár a főispánnak bórbeadná a főispáni lakást ós irodahelyiséget. Ezen 200 k. gy. 9898. ht. 1900. sz. közgyűlési határozatban idevonatkozólag az foglaltatik, hogy a főispáni lakásnál szükségessé vált kibővítések eszközlése esetére a kir. belügyminiszter 4720/99. eln. sz. rendelete értelmében a kölcsön törlesztése idejére folyósítandó évi 1200 kor. főispáni lakáspénz fog a költségek törlesztésére felhasználtatni. Egyéb bizonyítékot pedig alperes a bérleti összeg fenforgásának igazolására fel nem hozott, igy azon alperesi állítást, hogy a kir. kincstár és felperes között bérleti viszony forogna fenn, a biróság nem látja beigazoltnak. Egyébként az sem változtatna a dolgon, nem irányítaná a per eldöltét, hogy ha kifejezett bérleti viszony is forogna fenn, mert alperes a bérleti viszonyon kivül álló harmadik személy, joghasonlatosság alapján is albérlőnek lenne tekinthető, s nem létezik olyan jogszabály, mely az albérlőt feljogosítaná, hogy a tényleges birtokban lévő tulajdonos bérbeadó beleegyezése nélkül erőszakosan vegye birtokba a bérlemény tárgyát. Hogy alperes panaszolt ténykedése birtokháboritást képez, az a fent előadott tényállás alapján további fejtegetést nem igényel, azon alperesi ellenvetés pedig, hogy a birtokháboritást nem alperes, hanem az követte el, aki a szóbanforgó behatolást elrendelte, nem áll meg, mert a birtokháboritási cselekmény elbírálásánál a polgári biróság előtt, mint már említve volt, annak inditó okai mellékesek s maga alperes beismerte, hogy a katonalakatossal ő nyittatta ki az elzárt helyiségeket s úgy hatolt be azokba, tehát eljárását s annak következményeit jelen percben másra nem háríthatja. A jogrend egyik alapja a tényleges birtok védelme s ezt a kir. járásbíróság nem tagadhatta meg a felperestől, miért is a keresetnek helyet kellett adni, s felperest megzavart birtokába vissza kellett helyezni. A perköltségekre vonatkozó intézkedés az S. E. 108. és 109. §$-ain alapul. Az itólet a S. E. 117. $-ának 6. pontja alapján volt felebbezésre való tekintet nélkül vógrehajthatónak nyilvánítandó. ez egy kicsit sablónos, de hát elvégre nem árt, gyakran gondolunk a halálra. Nagyon szép, szomorú dolog lesz. Megríkatom vele az olvasókat, ha ugyan elég naivak lesznek elhinni azt a siralmas történetet. Közben újfent áthallatszik az altató : Csicsija bubája, nincs itthon anyája, oda van vásáron . . . Minden este elmegy szegény anyuka vásárra, de annak baba oda se hederít. Kiabál. Kis dada rendületlenül dalol tovább. Én irnék, de most már épenséggel nem bírom megtalálni az elvesztett fonalat. Agyam szédül, szemem előtt káprázatos táncot jár a lámpafény. A szoba homályos zugából árnyékok kelnek ki, fanasztikus alakok, ós a sok között megösmerem a „Szenvédés" allegorizált képmását. Valami rikatós gyerekmesében olvastam róla valamikor régen. A Szenvedés nemtője megparancsolja az édes anyának, hogy immár haldokló kis gyermekének dalolja el az altatót, a min el szokta volt ringatni estónkint. Hátha meggyógyul tőle. És az anya dalol, dalol, de a szive megszakad belé. Szegény asszony, nem is csodálom, ha a szived megszakadt! Már a gondolat is, odaadni a hideg földnek, a hideg halálnak egy olyan kis . teremtést, akinek a képe mására festik''az angyalokat az égben! Csicsija, bubája . . . Rosz, anya vagyok, babám az én nótámon elaludna. Ezeket a fehér lapokat megtalálom holnap, holnapután is. Még elveszi tőlem őket a jó Isten. Elsírom magam :rosz anya vagyok. A könynyem hull, mig dalolok neki : csicsija, bubája! Már most édes hölgyeim és uraim, engedjenek meg, ha a novellám megíratlan s igy e szép estély egyik program-pontja betöltetlen maradt." Békéscsaba. 1906. február 11. Megtorlás az önkéntes adókért. A pénzügyminiszter és Békésmegye. Amennyire nem szalonképes, olyanynyira igaz a közmondás: pénz beszól, kutya ugat. Ha nem is éppen találó, de mindenesetre jellemző ez az igazság most, amikor ürességtől kong az államkincstár. Erről tesz bizonyságot a pénzügyminiszternek Békésvármegye közönségéhez, illetve közvetlenül a gyulai kir. pénzügyigazgatósághoz intézett szigorú rendelete, amelynek a rövid, de csattanós veleje az, hogy a miniszter felhívja a pénzügyiazgatóságot, hivja fel a pénzügyigazgatóság a vármegye községeit az önként befizetett adók beszállítására ós ott, ahol ezen rendeletének nem engedelmeskednek, az igazgatóság saját közegeit küldje ki vizsgálat megejtésére és a renitenskedő tisztviselők vagy elöljárók ellen az 1883. XLIV. t. c. 45. 46 és 47. §§-ai értelmében a megtorló eljárást indítsák meg, a törvény betűjének szerezzenek érvényt. Végül pedig a pénzügyminiszter felhívja a pénzügyigazgatóságot, hogy ezen rendeletének végrehajtásáról és eredményéről hozzá február végéig rószletes'jelentést terjesszen. Hasonló rendelet eddig is már több olyan törvényhatósághoz érkezett, amely megtagadta az önkéntesen befizetett adók beszállítását. És a rendeletet a legtöbb helyen végre is hajtották, nem akarván"} kitenni a tisztviselőket a zakla tásnak, annál kevésbé, mert a pénzügyminiszter alá rendelt pénzügyigazgatóságok tisztviselői pedig különösen kötelesek a rendelet értelmében eljárni. Hogy ilyen formán mennyi pénzhez jut az államkincstár ? Hozzávetőlegesen azt is meg lehet mondani. Békésvármegyóből például közel félmillió koronához, föltéve, ha beszolgáltatják. Legtöbben fizettek önkéntesen adót pl. Csabán és Szarvason, circa 50—50 ezer koronát, Orosháza 20 ezer koronát, a többi községekben ennél kisebb és kisebb összegekben. A pénzügyminiszter rendelete értelmében a gyulai pénzügyigazgatóság is felhívta már tegnap a vármegye községeit, hogy 8 nap alatt szolgáltassák be az|önként befizetett állami adókat. A 8 napi határidőt arra adta a pénzügyigazgctóság, hogy a községek képviselőtestületeinek alkalma legyen a miniszteri rendelet kérdésében állást foglalni. A pénzügy igazgatóságnál ugyanis arra számítanak, hogy a községi képviselőtestületek, - még a törvényhatóság tiltó .határozatával szemben is — kimondják, hogy beszolgáltatják az önként befizetett adókat, már csak azért is, hogy ^megkíméljék a tisztviselőket az esetleges zaklatásoktól, üldözésektől. Illetékes helyen kérdést intéztünk aziránt, hogy micsoda megtorló intézkedéseket alkalmaznak azon tisztviselők, illetőleg községi elöljárók ellen, akik megtagadják az önkéntesen befizetett adók beszállítását? Forrásunk erre a következőkben válaszolt: A pénzügyminiszter idézett rendeletének ellenszegülő tisztviselőket, esetleg elöljárókat külön-külön pénzbirságban részesítik. A pénzbirságra elitéltek mindenesetre felebbezni fognak a vármegye közigazgatási bizottságához, — amely az ítéletet természetszerűleg meg semmisiti. E megsemmisítést a pónzügyigazgatóság megfelebbezi a pénzügyminiszterhez, ki természetesen végérvényesen az első fórum ítéletét hagyja jóvá a közigazgatási bizottság felmentő határozatának elutasításával. A renitenskedő tisztviselőkkel, esetleg elöljárókkal szemben ez az eljárás másodszor is megismétlődhet az elsőhöz hasonló folyamatban, harmadízben pedig már fegyelmi vizsgálatot akasztanak az ellenszegülők nyakába ós felfüggesztik őket állásaiktól. Arra az esetre pedig, ha a béke nem jönne létre, amire — sajnos, — nagy a kilátás és a nyilt abszolutizmus lépne a mai rend helyébe, karhatalommal hajtanák be nemcsak az önkéntesen be nem fizetett, de az összes állami adókat.