Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-10 / 50. szám

4 BEKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. junius 318 egész sereg gazdasági cseléd, akiket előzőleg harangozott össze az ingyenélő népbarát. A hiszékeny népség falánk mosóságggal hallgatta a beszédet. Hogyne, mikor azt hirdette a szónok, hogy : nem kell dolgozni! A cselédségnek vasárnap nem kell semmit csinálni s ha a gazda mégis oarancsolna, nem kell engedelmeskedr

1, mert vasárnap általános a munkaszünet. A vasárnapi munkaszünet tagadhatatlanul megvan. Ám a munkástörvény k^ejezetten és világosan megállapítja, hogy a gazdasági cselédek igenis tartoznak vasárnap az udvari munkákat, nevezetesen, mint a jószágok etetése és mindennemű gondozása ós ehez hasonló dolgokat elvégezni. Persze, hát a munkástörvény nem lármáz, annak nem is kell hinni. Nem is hisznek. De hallgatnak a népánütóra. És hogyjiallgatnak, annak első jelenségémár aznap este jelentkezett nevezett helyhez egyik legközelebb eső uradalomban, ahol megtapadták az engedelmességet, nem teljesítve azt a parancsot, hogy a jószágokat almozzák és a szekerek tengelyét kenjék meg. Az uradalom az engedetlen cselédeket feljelentette. Ezeket a közigazgatási hatóság első fóruma el is Ítélte valamelyes enyhe birságra, a béresek azonban itt is kijelentették, hogy vasárnap nem engedelmeskednek gardájuk egyetlen pa rancsának sem. A bizalmi férfiak és a visszautasított ajándék. Az alábbi esett még jellemzőbb világot vet a gazdasági munkásak érthetetlen magatartására. Itt azonban meg kell ismerkednünk előbb a- munkásmozgalmakat irányító szervezet egyik csoportjával, a bizalmi férfiakkal. E'bizalmi férfiak azok, akiket a köi utazó vándorapostolok mindegyik uradalom munkásaiból kiválasztanak és azz?i a megbízatással látják el, hogy utasításuk szerint szervezzék munkástársaikat. Ezek a bizalmi féifiak valóságos kiskirályok az egyes uradalmakban, tanyákon, ahol holmi elnöki jogokat gyakorolnak. Ezek parancsait ugy teljesitik a munkások, mintha a Messiás szólna hozzájuk. Mig a gazdákat kutyába se veszik. B. földbirtokosnak az uradalmában történt, hogy egy ilyen bizalmi férfiú odaállt munkaadója elé : — Tessék kimóretni nekünk a jövő évre esedékes kommenciót, mert a többi már elfogyott és tessék a bérünket is felemelni, mert különben sztrájkba lépünk — mondta a bizalmi munkásvezér. B. erre azt a feleletet adta, hogy a kommenciót, amint a munkásnép a konvenciót nevezi, kiméri, mihelyt annak az ideje elérkezik, de azt kikéri magának, hogy neki a munkásai parancsoljanak. B.'azonban mégis nem akarta a köteles humanitást megtagadni, kijelentette, hogy mindegyik munkásának ad fejenkint 1—1 métermázsa búzát előre, ha azt a konvenció kiutalásakor készpénzzel megváltják. Ez esetben is a munkások szereznek maguknak előnyt, mert több termést kapnak. B. még azt is kijelentette, ha a cselédek jól végzik teendőiket, ugy az előlegezett métermázsa búzákat ajándékkép adja cselédeinek. B. másnap várta a munkásait, hogy átvegyék az igért búzát. És kik voltak azok,'akik nem jelentek meg? A munkások, akik ezzel az eljárásukkal is igazolják azt a szándékukat, hogy sztrájkba akarnak lépni. Elszomorító jelenségek! Vármegyei útak kiépítése. Kossuth a törvényhatósághoz. Az alkotmányos rend helyreálltával megindult munka első nagyobb eredményei is kezdenek már jelentkezni. A két exlex alatt félben maradt . ós részben meg sem kezdett, de tervezett és az állami beruházásúk terhére eső munkálatok ugyanis mihamar megkezdődnek minden vonalon. Erről Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter pénteken terjedelmes leiratban értesítette Bókésvármegyét. A rendkívül fontos leirat értelmében legközelebb rendkívüli közgyűlést tart Békésvármegye törvényhatósága, amelyen megállapítják a törvényhatósági utak kiépítésének munkaprogramját ós mindamaz intézkedéseket, amelyekre ezzel kapcsolatosan felhívta a miniszter a vármegye figyelmét. A kérdés nem lehet érdektelen a vármegye közönsége előtt sem, mert hiszen a megyében több olyan ut van, amelynek a törvényhatóságivá való 1 iépitósét óhajtják. A program összeállításának feladata a legutóbbi köz yülés által kiküldött bizottságé, amely a napokban össze is ül Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. Ez értekezleten hozandó határozatok lesznek azok a javaslatok, amelyet mint programot terjesztenek majd a vármegye közgyűlése elé. A kérdés fontosságára való tekintettel alább ismertetjük a kereskedelmi miniszternek rendeletét. A leirat igy kezdődik: Az állami beruházásról szóló 1906 évi XIV. t, c. alapján az 1904 1905 években kiépíteni tervezett közutakra vonatkozólag akkori hivatali elődömnek a vármegye közönségéhez 1904 junius 25-én intézett leiratával a kezdeményező intézkedések, illetve azok alapján az építések sorrendjének és a szükséges fedezetnek megállapítása tárgyában hozott közgyűlési határozatok jóváhagyást nyertek, az építkezés meg is indíttatott. Mihelyt a kormánynak költségvetési törvény álland rendelhezésére, a már megállapított államsegély hátralékot folyósítani fogja. A rendelet további részében felhívja Békésvármegye törvényhatoságát, hogy közgyűlésen állapítsa meg, mely utakat kívánja a beruházások terhére kiépíteni és állapítsa meg azt is, — hogy ezen útépítésekhez a vármegye közúti alapjából mekkora összeg álland rendelkezésre. Figyelmébe ajánlja a miniszter különösen a megyének azt, hogy a kiépítendő utakat lehetőleg évenkint ügy csoportosítsa, hogy a program az építkezés és felügyelet szempontjából kedvező legyen és első sorban a már kiépített utaknak kiépítetlen közbeeső szakaszait vegye fel a programba. Ha pedig oly utak kiépítéséről van szó, amelyek átnyúlnak idegen vármegyékbe, ugy elsősorban azon utakat vegyék programba, amelynek folytatása az idegen vármegye területen már ki vanépitve. A kereskedelmi miniszternek ezen rendeletét, mint jeleztük cikkünk elején, a napokban már tárgyalás alá veszi az útügyi bizottság. Aukét a Duna-Tisza csatorna ügyében. Fábry főispán a tanácskozásban. A Duna-Tisza csatorna létesítésének eszméje napirendre tűzésével — amelyet, mint tudvalevő, vármegyénk főispánja, Fábry Sándor dr. kezdeményezett, a kereskedelmi, valamint a többi érdekelt minisztériumokban újra megindultak a csatorna terveinek elkészítési munkálatai. Fábry Sándor dr. főispánnak az akciója tehát egy lépéssel előbbre jutott, ami sikert jelent máris és reményt nyújt arra, hogy a kérdéssel komolyan foglalkoznak azokban a körökben, ahol polilikai szőrszálhasogatások és egyéb kevésbbé fontos ügyek annyira leszorították a megvalósítás napirendjéről ezt az országos jelentőségű kérdést. Hinni akarjuk ezúttal, hogy a most megindult tanácskozások nemcsak az ügy aktáit fogják szaporítani, de a kérdést meg is oldani. A Duna- Tisza között létesítendő csatorna ügyében különben pénteken indultak meg Budapesten a tárgyalások, a melyek még hosszabb ideig fognak eltartani. — Az ankéten, melyen jelenvannak az érdekelt szakminiszterek kiküldöttei, Fábry Sándor dr. főispán is résztvesz. A tárgyalások elsősorban a csatorna létesítésére vonatkozó eddigi kész tervek szakszerű felülbirálatára vonatkozik. Amennyiben a terveket alkalmasnak találnák, ugy a rázatokat . . . Ami pedig az összeget illeti, kijelentem újra, hogy kölcsön. Öntől, tisztán öntől függ, hogy azt nekem, vagy utódaimnak valamikor megfizesse. Ennek első feltétele, hogy többet ne kártyázzék. Esküszöm önnek, hogy ötven éves koromig én sem játszottam . . . nem is volt időm reá. Egyébként itt van a névjegyem s ha ön érdeklődik, mindig meg tudhatja, hogy hol vagyok . .. Isten önnel. Nyolc esztendő telt el. A fiatal tiszthelyettesből főhadnagy lett, de ami még fontosabb, egy nagynénje hirtelen elhunyta következtében gazdag ember. Természetes, hogy első dolga volt a pénzt megfizetni. De ez nem ment oly könnyen. Ki kellett puhatolni Bazsa Menyhért tartózkodási helyét. Ez két heti utánjárás után sikerült. Az információk szerint Bazsa Menyhért már három év óta egy dalmáttengerparti városkában lakik, hol magánszanatóriuma van. Donner Emil, a fiatal főhadnagy még az nap útnak indult s harmadnap este benyitott a szanatóriumba. A tulajdonos után tudakozódott. A portás tn datta, hogy a tulajdonos ur e pí'lanat ban nincs otthon. — Csak tessék felfáradni, leánya, Matild kisasszony mindenről felvilágosítást ad. Csak tessék felfáradni. A főhadnagy felment az emeletre, melynek egyik erkélyes szobájában megtalálta Matild kisasszonyt, egy magas, szőke leányt, kinek sötétkék szemeiből jóság és okosság sugárzott. — Ön a papával óhajt beszélni ? Sajnalom, e pillanatban nines itthon. Ha szíves lesz megvágni . . . — Kérem. A főhadnagy bemutatkozott. — Donner Emil. — Nagyon örvendek. Budapestről tetszett jönni. — Igen. — Mi hozzánk. — Egyenesen, vagyis katonás nyelven : direkció Bazsa-szanatorium. A szőke leány kedvesen bókolt fejével. — ügy? Nos, főhadnagy ur, hogy őszinte legyek, ön nem ugy fest, mint akinek szanatóriumba kell sietnie. — Nem mint beteg jöttem ide. — Ah! — Mint kedves papájának egyik adósa. Matild csodálkozva nézett a fiatal katonatisztre : — Adósa ? Énnekem a papa sohasem emiitette, hogy neki künnlevő követelései vannak A főhadnagy önkéntelenül ajkába harapott, mint aki magát valami illetlenségen, kapta rajta. — Igen, mondotta — ezt érthető, az összeg oly jelentéktelen, hogy bizonyára el is felejtette. Én is ürügynek használtam, mint idejövetelem okául. Ez szeretetreméltóan volt mondva. Másfél óráig beszélgettek az erkélyen, mikor Matild észrevette, hogy édesapja egyik tengerparíi ösvényen' a szanatóriumhoz közeledik. — Ott jön a papa — mondotta. — Ha megengedi, elébe megyek. Ugy is tett. Donner Emil még' a tengerparton érte Bazsa Menyhértet, ki csöppet sem látszott csodálkozni, mikor, az olajfák árnyékában a fiatal tiszt elébe toppant. — Brávó — mondotta — ön eljött, hogy megfizesse adósságát. — Ugy van, uram. — Helyes, örvendek, hogy abban a helyzetben van. Mert ez a fődolog. Azt hiszem, a legtöbb ember azért nem fizet, mert nincs. — Ez valószínű. A főhadnagy oldalzsebébe nyúlt, s kivett egy borítékot. Átadta Bazsának. — Tessék ... ha szíves lesz megszámlálni. — Mindenesetre, de megengedi, hogy otthon. — Amint parancsolja. — Igy, mondotta Bazsa zsebre téve a borítékot, most ön megszűnt adósom lenni, ellenben én még mindig tartozom önnek- . — Ön nekem ? — Igen, magyarázattal. — Nem értem. — Pedig igen egyszerű, önre nézve nem lehet közömbös megtudni, hogy ki az az ember, a ki önnel némi nagylelkűséget tanúsított. — A ki megmentette életemet és becsületemet! vágott közbe a főhadnagy élénken. — Legyen, mondjuk igy . . . Nos, uram, ón akkor, mikor megösmert, valami olyasféle voltam, afti "közelebb áll a banditához, mint a polgári emberhez. Nem magamért tettem. Körorvos voltam egy szegény vidéken, midőn felfedeztem, hogy leányom olyan betegségben szenved, amelyet csak klimatikus gyógymód, nagy ápolás, teljes kényelem és fejedelmi táplálkozás gyógyíthat meg . . . Igen uram ez a sorsnak valami pokoli kegyetlensége, hogy olyan bajokat áraszt az emberre, melyet csak a vagyoni jólét képes meggyóg^fapi. Az én jövedelmem kevés volt aiva, hogy leányom életét megmentsem. Más után'kellett néznem . . . Igy lettem hát nasi-vasi bankár, igy szereztem meg azt a pénzt . . . most, ítéljen a mint lelkiismerete diktálja. Á főhadnagy meghajtotta magát. — Ön abban a minőségben két emberi lényt mentett meg ... A kedves leányát és az én csekélységemet. Fejezze be a müvet s ha a kisasszonynak nem lesz ellene kifogása, adja reáiik áldását. költségvetést készítenék el, amelyeket azután együttesen javaslat alakjában fog a kormány a Ház elé terjeszteni. Itt megjegyezzük, hogy a kormány a kötetekre terjedő terveket és tanulmányokat megküldötte Fábry főispánok is. Hogy a csatorna- létesítése ügyében megállapodásra tud-e jutni a kormány és hogy milyenek lesznek ezek a megállapodások, arról csak később, a tanácskozások befejezte után számolhatunk be. Amint ez megtörtörténik, ugy kimerítő részletességgel fogunk foglalkozni a kérdéssel. Gyulai tisztviselők lakbérrendezése. A megyei tisztviselők is csatlakoznak Lapunk mult számában jeleztük, hogy a gyulai állami tisztviselők köre memorandummal fordult W e k e r 1 e Sándor miniszterelnökhöz, mint pénzügyminisz* terhez, amely memorandumban kérelmezik a III. osztályba beosztott Gyula városának második lakbérosztályba való sorozását. A memorandum előzményei ismeretesek. A lakásviszonyok Gyulán oly drágák, hogy a jelenlegi lakbérekből csak ráfizetéssel kaphatni lakást. Éppen ezért a gyulai állami tisztviselők már kilenc évvel ezrlőtt, 1897. április 26-án hasonló kérelemmel fordultak a pénzügyi kormányhoz. Ennek a kérvényezésnek szonban nem volt meg az eredménye. Érthető hát a tisztviselők elégületlensége, annál inkább, mert az elmúlt kilenc óv alatt ugy a lakás, mint a megélhetési viszonyok csak rosszabbodtak. Ezúttal, hogy a memorandumnak nagyobb súlya legyen, csatlakozzanak az állami tisztviselőkhöz a megye tisztviselők is, akik a memorandum ügyében ma tartottak ülést. Az állami tisztviselőknek W e k e r 1 e Sándorhoz intézett kérvényéből különben az alábbi részleteket közöljük : A beterjesztett adatoktól kitűnik, hogy Gyulán egyetlen egy tisztviselő sem kaphat lakpénzéből megfelelő lakást. A piaci árak 1897-ik óv óta megkétszereződtek. Ezen meglepő emelkedést okozta a 600 ágyra berendezett békósmegyei közkórház felépítése, nem különben a vidéki forgalmat nagylun emelő VIII. osztályú főgymnásium 'meg? nyitása, természetes és fokozatos emelkedését a piaci cikkek árának meg ezután is várhatjuk, — mert a kevés és immár a legmagasabb határt elért belső termeléssel szemben a fogyasztók száma ismét emelkedni fog a most épitós alatt levő „József főherczeg Szanatórium" létesítése által. A tisztviselők anyagi viszonyát általánosan ismertek lóvén, tudva van, hogy tisztességes megélhetésükért, társadalmi állásuk megtarthatásáórt, — az önmegtartóztatás erényét mily vaskövetkezetességgel kell, hogy gyakorolják. Szükségtelennek tartjuk nagymóltóságod előtt, ki a tisztviselők életviszonyait és érdekeit ismeri, — a rideg való részletezését, Szükségtelennek azért is, mert jelen kérelmünk csupán különleges viszonyunkra, a gyulai lakbórosztály emelésére vonatkozik, — ahol az általános szükségen kivül a helyi drága lakásviszonyok és a kétségbeejtően magas piaci árak súlyosbítják a tisztviselők megélhetési gondjait. Ez ujabb kérelmünkhöz bátorságot ad a mindig fokozottabb szükség érzete, — alapot pedig azon körülményben lelünk, hogy a kir. pénzügyigazgatóság által, a mindenkori rendeletre felterjesztett statisztikai adatok szerint megfelelő lakást lakpónzünkért nem kaphatunk. Áchim L. András a forumon és lent. Mit mond«tt a minisztereknek. Lat/dl— - Levél a szerkesztőhöz. Budapest, junius 8. CVCL Tek. Szerkesztő Úr! Az Ön lapjában, a „Békésmegyei Közlöny"-ben rólam, „Áchim L.András a fórumon és lent" című cikke vagy tévesen, vagy tendenciózusan valótlan dolgokat á"it legutóbbi számában.