Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-10 / 50. szám

Békéscsaba, 1906. junius 10. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 319 Megszokott dolog előttem az úri pártlapok részéről engem ért minden alaptalan befeketités, de tekintettel arra, hogy ezen cikkének az irója az én po­litikai működésemet állítja a nagyközön­ség elé, nekem imputált, soba el nem mondott szavakban s tekintettel arra, hogy a miniszterekkel folytatott beszél­getéseimet szándékosan elferdítve közli; tartozom úgy politikai reputációmnak, mint a nagyközönségnek azzal, hogy a valóságnak megfelelően jusson nyilvá­nosságra az, amit ellenségeim szándé­kosan rámfognak. Tény az, hogy Wekerle miniszter­elnök úr megszólításával tüntetett ki junius 2-án. Nem kint á folyósón, de bent az ülésteremben. A munkás, a szo­ciális viszonyokról beszélgetett velem és örömömre ki f is jelentette többünk előtt is, hogy van ő olyan szocialista, mint bárki ez országban. E szép kijelen­tését én azzal viszonoztam : • — Kegyelmes uramnak elhiszem, hogy jó szándékai vannak a nép iránt, de nem bizhatunk és nem hiszünk a körülötte levő mágnáshadnak. Továbbá a nemzetiségiekkel együtt arról is szólt, hogy hagyjunk fel az obstrukciós jellegű felszólalásokkal a már úgy is soká benntartott munkaerő, a pót­tartalékosok hazabocsájthatása érdekében is Ilyen értelemben és „szomszéd" meg­szólítással beszélt hozzám Apponyi kul­tuszminiszter úr is, szintén a póttarta­lékosok érdekében. A felelet részünkről, t. i. az ellenzék részéről úgy hiszem ma, mikor már az indemnitás megvan, remélem,oly érthető, hogy azt a vidék riporterjei sem magya­rázhatják félre. Ami az Andrássy interpellációit illeti, abból annyi igaz, hogy először Justh, a házelnök úr nevében jött hozzám Bródy Ernő képviselőtársam és barátom és arra kért, hogy Justh üzeni és kér, hogy interpellációmtól álljak el, mire én azt feleltem, hogy én ezt semmiesetre sem tehetem. Nem tehetem először, mert magam is jogtalannak tartom az oknél­küli tömeges népgyűlések betiltását az ország különböző vidékein, de nem tehetem másodszor azt, hogy elállják az interpellációtól azért sem, mert erre ne­kem az országos párttanácsunktól, a fő­városi központtól is határozott, vissza­vonhatatlan megbízatásom van. Kis idő múlva Bródy ismét hozzám jött ós ezt a kijelentést tette előttem, ha Andrássy miniszter úr már előre, kint a folyosón interpellációmra meg­nyugtató választ adna nekem, vájjon elállnék-e a felszólalástól? mert az idő nagyon drága. Erre én Bródy előtt kijelentettem, hogy erre való tekintettel felszólalásom­ban ugyan rövid leszek, de az interpel­lációtól senki kedviért el nem állok, engem és a szocialistákat is már nem a kijelentések, de az igért tettek fognak csak megnyugtatni. Ennyi történt, szó­rul-szóra ennyit mondottam el a Nép­egyletben is, aki ennói többet, vagy mást állit, az téved. A mi pedig a békéscsabai petició­nálókat illeti, azokat nem szükséges kü­lön apostrofálni; azokról a népnek meg­van a maga véleménye. Én pedig remélve, hogy ezen sorai­mat szórul-szóra, az igaznak megfelelően leadja a vasárnap, e hó 10-iki számú Közlönyben, vagyok kelő tisztelettel: Áchim L. András, földmíves, orsz. képviselő. Kondoros vasúti közlekedése. Amilyen áldásnak tekintik a vasutat mindenfelé, hol már a lakosság hozzá jutott, ép annyi bosszúságot okoz ez az intézmény Kondorosnak vármegyénk eme rohamosan fejlődő községének. A község annak idején a szarvas-mezőhe­gyesi vonal kiépítéséhez 40,CG0 koroná­val járult hozzá s az összeget pótadóban két év alatt lefizette s kapott egy külön vonalat Kisszénástól, mely vonalnak hossza 5-8 km. s mely arról nevezetes, hogy többen járnak rajta gyalog, mint amennyit maga a vonat szállít. Mert tulajdonképen csak Szarvassal van amilyen-olyan összeköttetés, már lefelé Orosházának csak végső elkese­redésében megy valaki a vonaton, ha arra felé volna dolga. Mert csak egyszer mehet naponta olyformán, hogy pontban déli 12 órakor indul és d. u. 4 órakor érkezik Orosházára s ha innen akár Békéscsabára, akár pedig Szeged felé törekednék, türelemmel várja az esti vonatok valamelyikét. A várakozásnak legmeghatóbb moz­zanata a következő: 12 óra előtt pár perccel rohan az utazással kénytelen polgár — ebéd nélkül, mert délig el van foglalva — az állomáshoz, hogy le ne késsen; ha mégis lekésett, mert az indításban pedáns a pontosság, akkor, mihelyest lélegzése szabályossá válik, azt mondja: „No nem baj! Indulok másfél óra múlva gyalog; jókor ott le­szek még Kisszénáson I­4 A vonat ugyanis már 12 óra 12 perckor Kisszénáson van s a Szarvasra menő utasok alig várnak egy fél órát, már jön a vonat Orosháza felől — ha csak valami baja nem esett — amint az igen gyakran megszokott történni. Ha már most nem Szarvasra, dn Orosházára szándékozik az utas, akkor két és fél órát várakozik, mig Szarvas felől megérkezik a másik vonat. A kis­szénási állomás nagyjelentőségű központ Szentandrás határában fekszik és még 8 község határának végpontja találkozik mellette. Annak idején az állomást köz­pontinak, nagynak tervező mérnök úgy indokolta javaslatát, hogy ottan út-csomó pont van s rövid időn virágzó község fog ottan keletkezni, azért kell ezt az állomást központivá tenni, fűtőházzal ellátni, mert annak nagy jövője van ! Szükség volt ekkora apparátussal ösz­szehozott indokolásra, mert az időben Kondoros abban fáradott, hogy a vasút iránya a község érintésével kösse össze Szarvast Orosházával, volt is erre haj­landóság az intéző körökben. De hát a nagybirtok! A kisajátítás oly nehezen ment a kisgazdákkal szemben ! Hol lett volna akkor a Soendrop, vagy nem tudom milyen vállalkozónak a milliós nyeresége ? Kondoros tehát belenyugo­dott a 40,000 korona fejében néki jut­tatott külön vasútvonalba és belegya­korolta magát a várakozásokba. Kezdetben volt ugyan még egy hajnali vonat is, csatlakozás az Orosháza felé menő vonathoz, de ezt rövid idő múlva megszüntették. S most már a la­kosságában folyton gyarapodó község (4500 lakos), olyan helyzetben van, hogy nehezen várja a Csaba fe}é tervezett keskeny vá^ányú motorvasutat. Ha ez meglesz, akkor nyugton maradhat a kon­dorosiaktól az békés csanádi. (Jtóbbi időben ugyanis még bántóbb mellőzés érte Kondorost Még a gyászos emlékű Fejérváry kormány vasúti mi­niszterénél járt vvármegyei deputációnak sikerült kieszközölnie, hogy Szarvasról Orosházára este 6 óra után is indul egy vonat, úgyszintén Orosházáról Szarvas felé az esti órákban szintén egy. A Kis­szénás—kondorosi szárnyat azonban ez az intézkedés nem érinti. Maradt minden a régiben. A külömbség csak az, hogy most még több gyaloglót lehet látni az 5 kilométeres vonal mentén, mert a Szarvasra lerándulók inkább indulnak az esti vonattal haza felé, ha mindjárt gyalogolniok kell is Kisszénástól, mert nyugodtabban elvégezhetik dolgaikat odabent Junius 1-től van ez az esti vonat s már egész tömeget képez azok­nak a száma, kik ilyen módon érkeztek Kondorosra. A gyalogút a vasút mentén javul; Kondoros pedig megszokja las­sacskán, hogy az ő vasút-állomása Kis­szénáson van, e kitűnő központban. Ezen- nyomorúságos közlekedési vi­szonyokon segitendő, már többször fo­lyamodott a község az üzletvezetőség­hez, de sőt ama deputócióban is részt vett, bár semmiféle biztatást|nem kapott az akkori ügyvezetőtől; ám az üzletve­zetőség azzal üti el a dolgot, hogy a zzemólyforgalom nem olyan arányú, hogy külön intézkedésre szükség voína. Arról azonban hallgat, hogy a teheráru forgalom bőven kárpótolja a vasutat e veszteségért. Elvégre is a jövedelmet átlagosan kell számítani s akkor k-i egyenlítődik minden, s még jókora ha­szon marad. Kondoroson megindult a mozgalom az iránt, hogy ha már egy kosár szenet sajnál a vasúttársaság egy vonamenetre, a községnek kedvezőbb közlekedése ér­dekében: tegyék át a fűtőházat Kisszé­násról Kondorosra, akkor ezen áldozat­készséget tanúsított községnek is szol­gál valami kedvezéssel és a költségek­ben is megtakarít valamicskét. Ha a mozgalom nem vezetne eredményre, akkor remélhetőleg rövid időn belül nem valósul meg a Kondoros és Gyoma között tervezett vasútvonal, melyre meg van az előmunkálati engedély és folyta­tódik ez a vonal Csorvásra s akkor az- l után: fel is ut, — le is ut. Lehetséges, hogy az itt előadottak 1 valahol figyelmet keltenek, s talán ja­vulni fognak Kondorosnak szánalomra méltó közlekedési állapotai, de ha nem is ez volna az eredmény, legyen legalább az az elégtétele e községnek, hogy a nagy nyilvánosság előtt elmondhatta panaszát, talán könnyebben gyakorolja magát to­vább a béketűrésben. K L. Egy anya rémtette. Gyilkosság és öngyilkosság. Mezőberény község egy idő óta egyebei nem tesz, mint szenzációkat szállít a világnak. Alig egy hete sajná­latos zendülés verte fel a különben csendes község nyugalmát, tegnap pedig a párját ritkító borzalmas családi dráma ejtette izgalomba a lakosságot. Egy el­keseredett'fiatal anya önkezével kioltotta két kicsi fiu-gyermekének életét, majd pedig önmaga ellen fordította a gyilkos eszközt. Az ártatlanságok lelko már az égbe szállott, az anya pedig a halállal vívódik. A rémes esetrl őezeket jelenti me­zőberényi tudósítónk; Cs. Varga Ferencné, Szekeres Juli­anna már évek óta perparvarban élt az anyjával, akivel közösháztartást folyta­tott. Az alisí 26 éves, gyönge idegzetű asszonynak állítólag sokat kellett szen­vednie saját anyjától, akinek a házzsár­tossága elkeserítette az egész család életet, A fiatal menyecske nap-nap után jobban nekiadta magát a busulásnak, mely tegnap végleg elöntötte a keserű­ség, vagy amt szintén nem valószínűt­len, el is borult az elméje. Tegnap délelőtt ugyanis, amíg férje, Cs Varga Ferenc csizmadia mester, aki most kupeckodással foglalkozik, távol volt a sarkadi vásáron, az asszony bo­rotvával elmetszette 3 éves gyermekének a nyakát, 6 éves gyermekét pedig re­volverrel szivenlőtte. A két ártatlan csöppség azonnal meghalt. E rettenetes művelet után az asszony ugyanazzal a borotfával, amelylyel kisebb gyermekét megölte, a maga nyakán metszette el az ereket Éz a vágás azonban nem sike­rült, mert az előhívott G a r a y Gusz­táv dr., községi orvos bekötözte sebeit. A szerencsétlen asszonyt, — aki iránt általános a részvét, — ma beszállítják a gyulai kórházba. A hatóság pedig a vé­res eset ügyében szigorú vizsgálatot indít. Állat az emberben. Felfüggesztett tisztviselő. A perverzitásnak egy hihetetlen esete tartja izgalomba Gyulaváros közönségét. Egy nadrágos emberbe bujt bele az ál­lat és vetkőztetette ki minden emberi formájából,^diktálván neki oly rettene­tes dolgokat, amelyeknek leírásától pi­rul a toll, s a milyeneket nem fog a nyomdafesték. A szomorú szenzáció, mely egy kar­riert tett tönkre, a gyulai közkórházé. Annak egyik alkalmazottja feledkezett meg emberi mivoltáról és vitt végbe szörnyűséges dolgokat. B a r t o s Gusztávnak hívják a sze­rencsétlen embert, aki mint élelmezési tiszt volt alkalmazva a kórháznál. Ugy az orvosok, mint a személyzet kifogás­talan úriembernek ismerték az aránylag fiatalembert, akinek családi élete ellen sem volt panasz. Amint ismerősei tudták, boldogan élt fiatal feleségével is l Csak egy szenvedélyét ismerték, a fényképe­zést. A kodak állandóan zsebében volt. És ez lett az árulója is. A beteges hajlamokkal megvert ember ugyanis pornografikus felvételeket készített titok­ban a kórház női osztályában, ahol a társadalom utcai leányai vannak be­osztva. Itt azután olyan üzelmeket is vitt végbe, amelyek nem férnek össze a jóizléssel, annál kevésbbé a házasság kötelmeivel. De elsősorban a kórházi szabályokkal. • Mindezek napfényre derülvén, a kór­ház igazgatósága Bartos ellen feljelen­tést tett Ambrus Sándor alispánnál, aki az immorális embert felfüggesztette állásától és elrendelte ellene a fegyelmit megelőző vizsgálatot. Az esetet Gyulán nagy felháboro­dással tárgyalják. A gyulai földvétel. Deputáció a kormánynál. Gyulavárosának a gróf A 1 m á s s y Kálmánné tulajdonában levő remetei földek megvételére irányuló tárgyalásai­ban fordulat állott be. A város ugyanis eredeti tervétől elállott és olyirányban kezdett tárgyalásokat, hogy a szóban­forgó uradalmat az állam vásárolja meg és három holdas parcellákban adja el a földéhes, nincsetlen kisgazdáknak, akik­nek elégületl ensége hova-tovább kelle metlenségeket hozhat esetleg a városra. Ez ügyben tegnap Gyulaváros ré­széről B u c s k ó Koriolán dr. h. pol­gármester vezetésével húsztagú küldött­ség tisztelgett Darányi Ignác föld­mivelésügyi miniszternél. A küldöttsé­get a fővárosban tartózkodó Fábry Sándor dr. főispán vezette a miniszter elé, aki délelőtt 11 órakor a peilament­ben fogadta a deputációt. A város kérelmét Fábry főispán tolmácsolta a miniszternek, aki kegye­sen hallgatta végig az előterjesztést és és örömét fejezte ki a város üdvös tö­rekvésének. Darányi miniszter ki­jelentette, hogy az állam ugyan legna­gyobb sajnálatára nem vásárolhatja meg a remetei földbirtokot, nem zárkózik el azonban az elől, hogy ha város veszi meg és parcellázza a kérdéses uradalmat, a városnak a legmesszebbmenő állami segélyt adja. A kilátásba helyezett ál­lami segély végleges összegét akkor állapítja meg, ha kiküldendő szakközege jelentést tesz a földbirtok minőségéről. A küldöttség köszönetét ismét Fábry főispán fejezte ki a miniszternek, aki a deputációnak több tagját megszólításá­val tüntette ki. A tótkomlós-vásárhelyi vasút ügye. Jelentős tanácskozások. Közel két éves az az akció, amely Szegedről kiindulva, az érdekelt vasúti engedményesek terve szerint Tótkomlóst, Békésvármegyének ezt a népes közsé­gét kapcsolná össze Hódmezővásárhel­lyel és illetőleg a tiszai rakparttal. Ez az akció most újra erősebb tápot nyert, amennyiben a szomszéd Hódmezővásár­hely törvényhatósága megkezdette a leg­komolyabb irányú tárgyalásokat a kér­déses vasút kiépítése ügyében. Lapunk legutóbbi számában röviden emlitést tettünk arról a tárgyalásról, amely S á r in e z e y Endre, az A. E. G. V. vezérigazgatója jelenlétében lefolyt Hód­mezővásárhelyen. A már közölt részletek kiegészítéséül adjuk az alábbi megálla­podásokat : A tervezett vicinális vasút Tótkomlós községből indul ki és Békéssámson érin­tésével Hódmezővásárhelyen keresztül egészen a tiszai rakodópartig halad. A vasút keskenyvágányu és motoros üzemű lesz. Kimondotta a bizottság, ! hogy egy különálló és teljesen függet­i len részvénytársaságot ab kit, amely rész­vénytársaság a vasút egyöntetű kezelé­sét illetőleg, léphetne társas viszonyba az A. E. G. V részvénytársasággal. Ezt megelőzőleg az ügyet Sármezey Endre főmérnök is szóvá tette s az ő előterjesz­tése folytán indult meg a nagyfontos­ságú kérdés fölött a vita, amely külön­ben a vasúti vonal irányának megjelö­lése körül öltött szélesebb mérveket. Kimondotta a bizottság, hogy a terve­zett vasút hossza maximális 94 kméter, amely összegből Békésvármegyére a 90.000 kor. összes építkezési költségek levonásával óvi 400.000 kor. esik, Bé­késsámsonra pedig 20.000 korona. A tervezett motoros vasútnak gaz­dasági előnyeit több izben volt már al­kalmunk e helyütt kifejteni. Itt csak rö­viden jelezhetjük, hogy a vasúthoz fűzött remények a legrövidebb idő alatt meg­valósulnak. Gsaba a Tulipán hetében. Nagygyűlés, értekezlet, ünnepség. A vasárnapi gyulai tulipángyülés után ma Csabán virrad fel a tulipán ünnepe. Mindjárt ünnepkörnek is lehet nevezni, mert csak a jövő vasárnap végén, tehát nyolc nap múlva fog véget

Next

/
Thumbnails
Contents