Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-10 / 50. szám

Békéscsaba, 1906. XXXI Il-ik évfolyam. 55-ik szám. Csütörtök, junius 28. BEKESM EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrŐFIZBTÉSI Din : F.gész évre 12 kor. Félévre <3 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Fősz rkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija : 50 fillér. A tűzhely védelme. Békéscsaba, junius 9. Sajátos természetünk hozza magá­val, hogy lelkesülünk minden színesért. Lelkelkesülünk és csodálkozunk, mint mikor a Kristóffy kormány be akart bennünket csapni szélhámoskodó hó­labda programjával. Volt abban min­den szép, jó és nemes, szóval semmi nem hiányzott belőle, a végrehajtási akaraton kivül. Most is lelkesülünk. Ebben a lelke­sedésben azonban nincs, de nem is lehet kétkedés. Nemcsak a levegő telítve szociális eszméktől, de tettrekész mun­kában áll a parlament, amely hitelt ad mind ama törvényjavaslatoknak, ame­lyek, nagy örömére a magyar nemzet­nek, sürü egymásutánban hagyják el a resszort minisztériumokat. Nagy feladat megoldása vár a ve­zérek kormányára. Semmi kétség az­iránt, hogy ennek legjobban tudatában vannak azok a kiváló és jeles férfiak, akik a legsúlyosabb viszonyok között vállalkoztak az államgépezetének ve­zetésére Éppen ezek a törvényjavasla­tok bizonyítják legjobban, amelyek kö­zött, a munkakorszakának küszöbén, az igazságügyminiszternek a tűzhely, a családi otthon védelméről szóló tör­vényjavaslatát kell elsősorban kiemel­nünk, mint alapját egy oly óriási fon­tosságú intézménynek, amelyen kétség­telen biztossággal felépíthető a ma még csak idealista szocializmus képviselők képzeeletében élő független, szabad Magyarország, a „homesteadok" biro­dalma. A homestead neve nem ismeretlen. A fogalom egy jeles amerikai iró szerint azt jelenti, hogy a homestead egy oly családi lakás, amely a család­nak sajátja, általa elfoglalva, neki szánva, mértékben megszorítva, a végrehajtás alól kivonva és elidegenítésben kor­látolva. Az amerikai egyesült államok­i nak egyedül való specialitása ma még csak ez az intézmény, amelyet törvé­nyileg akar behozni az igazságügyi kormány. Ideje. Az ezerholdas dominiumokat megvédik a hitbizományi törvények. A kenyeretlen, földhöz ragadt szegény­embernek a feje alól azonban kihúz­hatni néhány fillér adósságért a párnát, dobra lehet ütni védelmet adó sár­putriját, szóval' meglehet fosztani min­den javaktól, amelyek csak nem is boldogulására, de napról-napra való tengődését biztosítják. Örömmel üdvözölhető tehát csak a homesteadi törvényjavaslat, amelyet az igazságügyminiszter megbízásából Dévai Ignác Ítélőtáblai biró dolgo­zott ki. A javaslat általános indokolásában rendkívül tömören és alaposan ismer­teti a jeles tervező a homestead in­tézményét, keletkezését, közgazdasági hatását és az európai homestead moz­galom jelenlegi hatását. Maga a ter­vező előnyeiről ezeket mondja: ..Oltalmat nyújt a családnak; elő­mozdítja a kis földtulajdon fenmara­dását; hozzájárul annak a kívánatos állapotnak az előidézéséhez, amelyben a föld azé, aki műveli : meggátolja a népességnek a városokba özönlését; előmozdítja a népesség állandósítását és a kisebb vagyonú személyek ház­szerzését. " A törvényjavaslat különben öt fe­jezetre oszlik. Az első fejezet az ott­hon létesítésének anyagi feltételeit, a második az alapitó eljárás főbb elveit, a harmadik az otthonalapitás jogi ha­tásait, a negyedik a megszűnését és vé­gül az ötödik fejezet a vegyes és záró ! határozatokat állapítja meg. Lapunk közelebbi számában kivonat- j ban ismertetni fogjuk a javaslat főbb pontjait. Itt megjegyezzük azonban, hogy az nem mindenben tökéletes, a gyakor­latnak megfelelőt azonban túlnyomó részében eltalálja, vagy legalább is meg­közelíti. Szóval, a javaslat mai formá­jában még nem válhat törvénynyé. Ahhoz még szakférfiaknak és körök­nek a hozzászólása szükséges, amint­hogy eddig még nem igen készült el törvénynyé egy ember terve. Más kér­dés, hogyan és mikor óhajtja törvény­erőre emelni a parlament a homesteadi intézményt. Ha érdemet akar kivívni magának és boldogulást a népmilliók­nak, ugy mentől hamarább. Ne avasitsa a por valamelyik miniszteri hivatalnak fiókjában, de kerüljön az mielőbb a törvények könyvébe. P. j. A vándorapostolok agitálnak. Vészterhes előjelek. Két ínséges esztendő mögöttünk, de ha megerőltetjük is a jobbik eszünket, nem tudunk visszaemlékezni, hogy vár­megyénkben hosszabb időn át állandó rovatot kellett volna nyitni a munkás­mozgalmaknak. Igazság van a példaszó­ban, hogy az ember is akkor nem fér a bőrében, amikor öröme van. Már pe­dig a gazdasági munkásoknak repes­hetne a szivük, láttára az ékesen ringó rónáknak, amelyek a gazdáknak a leg­szebb termést, részükre pedig a leg­kedvezőbb kenyérkeresetet jelentik. ,Es mégis, nap-nap után oly jelenségekkel találkozunk, amelyek kétségtelenül azt mutatják, hogy a gazdasági cselédek és munkások országszerte elégedetlenked­nek, sőt nem egy helyen ennek olyan kifejezést is adnak, amelyek erélyesebb hatósági beavatkozást igényelnek. E szomorú jelenségek szimptomái a fe­nyegető aratósztrájknak, amelyet lelki­ismeretlen, a nép zsírján élősködő em­berek szítanak, akik enyhén mondva, salakjai a darabant kormány kreatúrái­nak. A föld egyszerű népe, amely vakon hisz ezeknek a vándorapostoloknak, egy kis elnézéssel nem is hibáztatható. Ám annál keményebben kell eljárni min­den egyes esetben az agitálók ellen, a népet pedig minden lehető módon fel kell világosítani arról, hogy a vándor­apostoloknak semmi egyéb céljuk, mint félrevezetni őket és ezáltal zavart tá­masztani az állami rendben. Mindezekről szó esett a gazdasági egyesület igazgató választmányának hét­főn megtartott ülésén is, amelynek hatá­rozatából különös figyelmébe ajánlták az illetékes hatóságoknak a vándoraposto­lokat. Volt rá alapos ok. íme, a szomorú bizonyság: Nem kell dolgozni ! A „dolgozni nem szégyen" igazsá­gával szemben íme, ilyen igazságot hir­detnek a vándorapostolok. Lássuk csak, miként agitálnak ezek a népbolonditók. Vasárnap Csaba határában a kis­vasút vonalán fekvő Szalay kitérő mel­leti csárdánál megjelent egy vándor­apostol Nem maga, de a környékből Békésmegyeí Közlöny tárcája Búzavirág . . . (I)al.) Búzavirág, kékszemű virágom, Legszebb virág te vagy a világon! Téged akkor szilit a szép természet, Mikor éppen Juliskámnak kék szemébe nézett. Földi eper beh szeretlek téged, Piros színed, színméz édességed . . . Lelkem óhajt ezeknek miatta : Mind a kettőt a galambom eper ajka adta. Rózsafámnak szép fehér virágja, Reggeli nap hogyha tűz orcádra, A lelkemmel játszik bűv-igézet: Azt gondolom kis galambom szép arcára nézek. Árvalányhaj hogyha hozzád téved És enyeleg az esti szél véled, Szivem repdes, mint madár az ágon : Juliskámnak, aranyszínű selyem haját látom. Búzavirág, eper, rózsám bokra S árvalányhaj bokrétába fonva, Melylyel játszik reggeli nap pírja : Lelkem mindazt együttvéve „Juliskám"­nak hívja. Gajdács Pál. A nasivasi-backár - A „Békésm egyet Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Zöldy Márton. Azok a könnyelmű fiatal emberek, kiket a szenvedély könnyen ragad üs­tökön, minden éjjel ott látták Bazsa Menyhértet a nagy játékszoba hátteré­ben, a nasivasi-ba'nk asztalnál. Tudták, hogy bankár, nem kizárólagos tulajdo­nos, de társrészes. Többnyire ő dobta a kártyákat, me­lyeknek szeszélye nem egy családnak békéjét örökre megzavarta. A játéko­soknak csakis Bazsa Menyhért alakja és arca tűnt fel. Hatalmas, vállas ember volt, a herkulesi arányok harmóniát mutattak. De sokkal érdekesebb volt arca. Igazi pátiiarka arc, a minőket a bibliai i'lusztrációkon látunk. A hosszú selymes, szürke szakái a széles mellére omlott, a szabályos arc nj ugodt egy­kedvüsége nem köznapi intemgenciát fejezett ki, a nagy, világos kék szemek­ből valami fájdalmas hangulat áradt. Az együttes benyomás szimpatikus volt, csak a l ang tartalmazott valarr> kellemetlen visszataszító durvaságot. A neve a játékosok között köz szá­jon forgott. Az idősebb pincérek kö­vetkezetesen „doktor ur"-nak címezték, a minek azonban senki sem tulajdoni­tót súlyt. Közönséges pincér trüknek te­kintették. Még egy tulajdonsága tünt fel azok előtt, kik a játéktermet állandóan láto­gatták ; Bazsa Menyhért csakis annyi időt töltött a kávéházban, amíg a játék tartott. Mihelyt vége lett, sietve távozott. A legtöbb játékos nem is látta má­sutt, csak az asztalfőn, hol a kártyákat dobálta, hol halvány, csaknem fehér arcát a gázláng sápadt fénye szinte ha­lotti szinre festette. Lehetetlen volt ezt a szép, érdekes, mosolytalan arcot egyszer is látni, hogy örökre emlékében ne maradjon. A játé kosok természetesen vegyes érzésekkel nézték, ha nyertek, ugy szimpátikusnak találták, ha nem, ördögiesen hidegnek, gúnyosnak és gonosznak. A nyugalomból, melyet a játéknál tanúsított, csak egyszer lépett ki. Ez ak­kor történt, mikor egv fiat?', civ.Uiuhás tiszthelyettes ott a játékteremben öngj Jl­kossági kísérletet követett el. A játékosok ijedten bámultak egy­másra s a gyorsan szétáradó lőporfüstre a pincérek rohanva siettek a játékte­rembe, de ott ők is bamba arccal á"ot­tak meg. Csak Bazsa Menyhért, a ban­kád őx 'zte meg hidegvérét. Egy párduc­szökéssel a sebesültnél termett, szétsza­kította ingét, kemény, parancsoló han­gon vizet és jeget kért, felültette a se­besültet, lemosta a szivárgó vérerecské­ket s hosszasan vizsgálta a lőseb irányi . — Hamar a mentőkért ! — hangzou éles, reszelős hangja. Aztán felkelt (eddig térdelt) s kije­lentette a jelenlevőknek, hogy nincs ko­moly baj. — A golyó okosabb volt, mint aki irányította, megcsúszott a bordacsonton s csak a bőr alá hatolt. Egy hét múlva talpon áll. Mindenkinek feltűnt az a szaksze­rűség, mely szavaiban megnyilatkozott. De egyébb is. Bazsa Menyhért, mikor a mentők a sebesültet elvitték, maga is távozott s többet nem is jelent meg a kártyateremben.. A játékosok ugy magyarázták a dol­got, hogy az öreg fél a rendőrséggel való konfliktustól. Akadtak, kik hozzá tették : — Ugy látszik, rovása van ott. De ezeket a híreket más hírek le­rontották. Egész pozitív forrásból, az öngyilkos szándékú tiszthelyettes egyik baratjától hatották többen, hogy Bazsa nagylelkűen gondoskodott a megsebe­sült emberről. A sebészet egyik aszis­tensét járatta hozzá, azonfelül kölcsön adta neki azt az összeget, amely miatt a szerencsében játékos az élettől meg­válni akait. S ez az összeg nem is volt jelenték­telen, kétezerhatszáz forint. A tiszthe­lyettest Donner Emilnek bitták s a pio­rieroknál szolgált, nem mert hinni tu­lajdon szemének, mikor a nasi-vasi ban­kár az összeget leolvasta az asztalra. — Uram — mondotta a fiatal pionér a zavartól és hálától akadozva — hisz én a felét se veszítettem el ennek az összegnek az ön bankjában . . . — Bocsánat uram — mondotta Bazsa áz ő nyugodt, hideg modorában, — ez­zel a szívességgel én nemcsak önnek, de magamnak is tartozom. Ne kívánjon tőlem ez utóbbira vonatkozólag magya­Sirotin EraeH a «M0« <• a twWJyt, KfitOi­teti i MMfm. WUadtM, éjjeli loadist Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof „Roehe" eredeti etomagolátt. F. IIoSTmann-La Uochc A C*. liasel (Svájc). Cph mMtm&^Mm líoehe tt Kapkató »rvMj rendeletre a ryóertrertirak­ban. — Ara üveienkint i- korona

Next

/
Thumbnails
Contents