Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-05-24 / 45. szám

Békéscsaba, 1906. május 27 BÉKESME IEI K KÖZLÖNY leggyatrább mértékben felel meg a ma­gyar színművészet ügyének Azt is megírtuk már, hogy a szin­ügyi bizottság a folyó nyári és követ­kező téli szezon feláldozásával sürgős­nek mondta ki a színház átalakításá­nak munkálatait és evégből a szüksé­ges tervek, valamint költségvetés elké­szítésére Márkus Géza budapesti müépitőt, a Királyszinház neves terve­zőjét kérte fel. Márkus a közelmúlt na­pokban mutatta be a terveket, amelye­ket a legnagyobb tetszéssel fogadtak az érdekelt körök, nem kifogásolván a költségvetést sem, amely szintén ked­vezőnek mondható, s amelynek fedezé­séről a község minden különösebb megterhelés nélkül gondoskodhat. Csaba képviselőtestülete ugyanis egy koráb­ban hozott határozatával az uj színház építésére évi 2000 korona annuitásos részletet biztosított. E határozatot tehát csak oly értelemben kell módosítani, hogy az említett községi évi hozzájáru­lás átalakításhoz ós ne uj színház épí­téséhez adassék. A községi támogatás ilyetén formá­jába előreláthatólag minden különösebb akadékoskodás nélkül bele fog menni a képviselőtestület, annál is inkább, mert alapos a remény, hogy a színház átala­kításának költségeihez való hozzájáru­láshoz sikerül az állami támogatást is megnyerni, amennyiben errenézve egy időben már ígéretet nyert a szinügyi­bizottság a kormánytól. Ilyformán a szinügyi bizottság a bemu­tatott tervek és költségvetés elfogadása alapján csütörtöki ülésből azt a javasla­tot terjeszti a képviselőtestület elé, hogy az még legközelebbi közgyűlésén hatá­rozza el a színház kibővítését és átala­kítását. A bizottság csütörtöki rendes ülé­séről az alábbi tudósítást adjuk : Jelenvoltak az ülésen H a á n Béla elnöklete alatt: M a r o s György főtitkár, Korosy László főjegyző,'" Áchim Gusztáv főmérnök, továbbá S a i 1 e r Gyula, Wagner József, W i 1 i m István és Palatínus József bizott­sági jegyző. Az elnöki megnyitó után Maros György bemutatta Márkus Gézának a kibővítésre ós átalakításra vonatkozó ter­veit, amelyeket a következőkben ismer­tetett : A Dizottsag ily értelemben fogja megtenni javaslatát, amelyet valószínű­leg már a legközelebbi közgyűlés tár­gyalás alá vesz. A törvényhatóság májusi közgyűléséből. Békésvármegye törvényhatóságának szerdai rendes közgyűléséről lapunk mult számában részletes tudósítást adtunk azon ügyekről, amelyek délelőtt nyertek elintézést. Délután még közel kétszáz iígydarab került tárgyalásra, rendkívül megcsappant érdeklődés mellett. A legtöbb aktát az ál­landó-választmány javaslata értelmében in­téztek el. Nevezetesebb ügyek voltak: Az uj kormány tagjainak beköszöntő levelét lelkes őrömmel vette tudomásul a közgyűlés, támogatását ígérvén a kormány­nak. Tudomásul szolgált Krcsmárik János drnak és a főispánság alul való fel­mentése Ezután a számvevőség által a községi jígyzők és segédjegyzők fizetéskiegészitésé­ről szóló kimutatást terjesztették elő, ame­lyet a közgyűlés azzal a kérelemmel kül­dött fel a belügyminiszterhez, a kiegészí­téshez szükséges összeget sürgősen utalvá­nyozza. Az alkotmáayvédő bizottságnak a köz­gyűléshez beterjesztett jelentése, melyet la­punk mult számában kimerítően ismer­tettünk, tudomásul szolgáltatván, elismerte a törvényhatóság, hogy a bizottság szép és eredményes munkát végzett és működé­sében mindig a szigorú törvényesség alap­ján állott. A tisztviselők existenciájának biztosítására a bizottság oly nagy gondot fordított, mint egyetlen vármegyében sem és ezért a közgyűlés külön köszönetet sza­vazott a bizottságnak és kiváló elnökének, Haviár Dánielnek, valamint a legnagyobb i összeget adományozó Wenckheitn Dé­i nes gróf, A I m á s s y Dénes gróf és F e­j é r v á r y Celesztin bárónőnek. Külön mondott köszönetet a közgyűlés Daimel Sándor dr -nak, a bizottság ügybuzgó jegyzőjének. A vármegyei ebadó felhasználására vo­natkozó miniszteri leirat ügyében a köz­gyűlés nem hozott érdemleges határozatot, mert az ebadóból befolyt összeg oly cse­kély, hogy azt még felhasználni semmire sem lehet. A közigazgatási bizottság ama jelen­tése fölött, hogy Krcsmárik János dr. főis­pán által kiadott rendeletek formai sza­bálytalansággal adattak ki — a közgyűlés napirendre tért. A békésbsanádi h. é. vasút igazgatósági tagjául a lemondott Lukács György dr. helyére B e r t h ó t y István dr. orosházEi főszolgabírót választották meg A honvéd főreáliskolai, Ludovika aka­démián betöltendő alapítványi helyre a la­punkban már közölt három pályázó kiska­tona nevét terjesztette fel a közgyűlés a hon­védelmi miniszterhez. K1i m e n t Z. János beadványa foly­tán a közgyűlés pártolólag terjeszti fel a „Békésmegyei Gazdasági Egylet u szabály­rendeletének olyatén való módosítását, hogy az egylet a magyar szarvasmarha faj te­nyésztésére térhessen át. A csabai munkássegélyző-bizottságot Szalay Józseffel és Sipiczky K János­sal egészítette ki a közgyűlés. A gyulai közkórház napi ápolási djja 1 korona 60 fillérben állapíttatott meg. Elutasittatott a szarvasi főgymnázium fel­ügyelő-bizottságának ama kérelme, hogy alumneumát a vármegye segélyezze. Szarvas kérelmét, a szarvas—szentesi törvényhatósági ut kiépítésére vonatkozólag a közgyűlés — az útvonal csekély forgal­mára való tekintettel — elutasította. Az öcsödi selejtezési bizottság elnökévé Oláh Antal választatott Jóváhagyta a közgyűlés a szarvasi községházának acetylen világí­tással való ellátását, egyszersmind rosszal­lását fejezte ki, hogy a községi elöljáróság nem terjesztette fel előzőleg a tervezetet jóváhagyás végett a vármegyéhez. Tudo­másul szolgált, hogy Szarvas község elöl­járósága a volt szolgabírói hivatalt Reich Bernát szarvasi lakosnak évi 700 korona lakbérért 3 évre bérbe adta. Ezután még vagy 80 db kisebb községi ügyet intézett el a közgyűlés, mely a késő délutáni órákban ért véget. Sorok a tanitó-egyesületekről. Két közlemény. A fenti címen e lap mult csütörtöki számában egy közlemény jelent meg, a melylyel polémiába bocsátkozni legke­vésbbé sincsen ugyan szándékomban, de a melynek nyilvánvaló inkonzekven­ciáira rámutatni mégis kénytelen vagyok. Azt mondja ugyanis a cikkiró, hogy a különféle tanító-egyesületek mai alak jukban nem teljesitik azt a feladatot, a melynek s szolgálatában állanak, s ezért a tanítóknak, mint egyesületi tagoknak a gyűléseken részvenniök nem érdemes. S ugyanakkor állítja azt is, hogy sokan a tanítók közül elmennek ugyan a gyű­lés helyére, de ott sem tapasztalokat nem szereznek, sem a tanügy fejlesztéséhez hozzá nem járulnak, mert a színi-előadás, mulatság, bankett stb. jobban vonzza őket a gyűlés komoly tárgyainál. Ha ez igy van, — s a cikkiró bizonyosan ta­pasztalatai alapján állítja ezeket, — ak­kor legalább is különös az a következ­tetése, hogy a tanitó-egyesületek nem érnek semmit, holott az elmondottakból logikusan az következik, hogy ha van hiba, azt az egyesületi tagok kötelesség­mulasztásában, vagy közönyében s ne az egyesület szervezetében keressük. Épen ilyen inkonzekvens a cikkiró akkor, a midőn a gyomai gyűlés lefo­lyásáról referálva, konstatálja, hogy nem volt érdemes oda elmennie, mert ott minden egyébbel foglalkoztak, csak a tanügygyel nem. S ugyanakkor ő maga sorolja fel azon fontos tárgyakat, me­lyek a gyűlés napirendjén szerepeltek. Mert az iskolai egészségügy kérdése, az uj állami tanterv megvitatása, s az évi jelentés kapcsán felmerülő tanügyi vo­natkozású dolgok talán mégis csak elég fontosak ahhoz, hogy a gyűlésen meg­jelenni érdemes legyen. S ma már a tanitók-egyesületek mű­ködése nem merül ki csupán a szoro­san vett paedegógiai kérdések tárgyalá­sában, hanem ide vannak utalva s ke­zében vannak a kultur-politikai kérdések is. Innen kerül fol a „Tanítók Országvs Bizottságához", s ennek utján a vallás­és közoktatásügyi minisztériumhoz a ta­nítóságnak a tanügyi kérdésekben nyil­vánított véleménye, s minden nevezete­sebb indítványa. Emlékezzünk csak vissza — hiszen nem is olyan régen töiíént, hogy a vallás és közoktatásügyi minisz­ter teljesítette a tanítóknak gyűléseiken folyton hangoztatott azon kívánságát, hogy a tanügyre ós a tanítókra vonat­kozó törvények alkotásánál a tanítóság véleménye is meghaL'gattassék. A nép­oktatásügyi törvény revíziója tárgyában ugyanis a kultuszminiszter külömböző jellegű iskoláknál működő tanítókat hí­vott meg szaktanácskozásra, s igy e tör­vény megalkotásánál már a tanítóság .véijnióny«j ós kívánsága is figyelembe lett véve, mely eredmény bizonyára nem az egyes tanítóknak, hanem csupán csak a tanitó-ügyesületek ily irányú tevékeny­ségének tudható be. S amit a cikkiró csak úgy odave­tőleg érint, a tanügyi kérdéseken kivül az összes társadalmi ós anyagi érde­keinkre vonatkozó kérdések nem-e az egyesülettől kapnak impulzust s nem ezen gyűléseinken lesznek-e megvitatva ? Ilyen kérdés, hogy a sok közül csak egyet említsek, a „Tanítók Házá"-ban tett alapítványunk, amely igazán csak a gyűléseknek s a gyűléseken megjelenő tanítók fáradozásának és lelkesedésének az eredménye, s amely évenként két tanító fiu magasabb egyetemi kiképez­tetését teszi könnyebbé, sokszor lehe­tővé. S ha tanító-egyesületünk semmi egyebet nem tenne, csak azt, hogy évente két kartársunk vállairól veszi le, vagy legalább könnyíti a gyermekei ne­veltetésével járó nehéz gondot: én már akkor sem tekinteném elveszettnek azt az időt, amelyet a gyűlések látogatására évenként egyszer, vagy kétszer fordí­tottam. Végül még csak azt jegyzem meg, hogy sokkal hasznosabbak lehetnének az ilyen irányú felszólalások, ha azok az arra egyedül illetékes helyen, a ta­nitó-egyesüloti gyűléseken tétetnének meg, ahol megvan a mód és alkalom a felvetett eszmék tisztázására ós nem vitetnek a nagyközönség elé, melynek — ha az emiitett visszás állapotok fen­állanának is, — úgy sem áll sem mód­jában, sem szándékában azokon se­gíteni. Békéscsaba, 1906. május 26. Uhrin Károly, tanitó-egyesületi főjegyző. C z i r b u s z Endre, lapunk mult számában fenti cim alatt megkezdett közleményét különben az alábbi sorok­ban folytatja: A múltkor bátorkodtam a mai ta­nítói egyesületek s azok gyűléseinek formáját kifogásolni. Rámutattam azon hibákra, melyek a tagok elhidegülését azokkal szemben okozzák. Megígértem, hogy legközelebb kifejtem, mikép le­hetne ezeken a különös állapotokon se­gíteni. íme, bátorkodom e téren is az egyszerűsítést ajánlani. Tessék a külön­féle rendű, rangú, járásköri, helyi stb. egyesületeket törölni. És kimondani, hogy lesz egy általános megyei tanitó­égyésület, melynek a megye területén működő minden tanitó, tekintet nélkül az iskola jellegére, kötelezett tagja lesz. Ezen egyesület évente két izben tartson gyűlést. A gyűlésen felolvasandó munka (legalább kettő) pályadíjjal köttessék össze, mely pályadíj a közoktatásügyi tárca rovására volna kiutalványozandó. A kidolgozandó tóteleket az országos tanítói bizottság küldené az egyesület elnökéhez, aki ezen tételek címét a munka beadására vonatkozó mindenféle felvilágosításokkal a legelterjedtebb me­gyei lapban közzétenné A beérkezett munkákat egy, az elnökség vagy igaz­gatóság által kiküldött bíráló-bizottság megvizsgálva, a legsikerültebb három tételt jutalmazásra ajánlaná. Ha ezen vázolt mód szerint járunk el, tessék meghinni, a gyűlések iránt a nem tanitó is érdeklődni fog. Ez meg­szüntetné a gyűléstől való távolmaradás A tavaszi idény alkalmából a férfi-világ figyelmét felhívjuk a Löwy Jakab L. és Tsa cég szabóüzletére, hol a legelegánsabb tavaszi öltönyök és felöltők tárttá"

Next

/
Thumbnails
Contents