Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-01-18 / 5. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 5-ik szám. Csütörtök, jani ár ,8. BEEESHEBYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP —, , - • ^ - > Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illeti közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZBTÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF KiadohivaS l: i Mefon-szám 7 Fétér, 876. számú; ház, lova a hirdetések és az előfizetés' péiuek ' ; iéndők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Bécsi hangok. Békéscsaba, jan. 1 7. A császárváros felől ismét bizonytalan hireket fújdogál a szél. Van azokban békéről is, háborúról is szó. Békéről, amennyiben a nemzet akarja és abszolutizmusról, amit meg tulajdonképpen Bécs akar. A császárvárost magyar miniszterek járják, koptatják a Burg kilincseit, folynak az audenciák, minisztertanácsok, amire azonban egy ország vár, a kibontakozás, a béke vajúdik. Az elterjedt hirek szerint a békeakcióra vonatkozó állapot semmit sem változott. Az eddig fölmerült tervek mind meghiúsultak. A király csakis a báró Fejérváryék előterjesztéseit veszi figyelembe. Ezzel kapcsolatosan a következő információk szolgálnak útmutatásul : Az uralkodó tudomásul véve azt, hogy Magyarországon békés megegyezésre hajlandóságmutatkozik, megbízta a Fejérváry-kormányt, hogy a kompromisszum-tárgyalásokat előkészítse. 1 Szó volí arról, hogy a király ujabban ismét meghívja az ellenzék vezérférfiait, azonban erre az uralkodó nem hajlandó, hanem báró Fejérváry Gézát, ugy mint annak idején julius elsejére, most is megbízza, hogy a legrövidebb idő alatt lépjen érintkezésbe az ellenzék vezetőivel és tudassa velük az ő feltételeit. Ha a megegyezés e hó végéig nem létesül, akkor az uralkodó a további teendőkre tesz intézkedéseket. Sokat beszélnek ujabban József főherceg megbízatásáról, különösen arról, hogy a főhercegnek a király „nádori" megbízatással fog különböző intézkedésekre felhatalmazást adni. Ez utóbbi föltevést ugy kolportálják egyes politikai körökben, hogy nem nádornak, hanem királyi helytartónak, teljhatalmú kormányzónak akarják kinevezni József főherceget, akinek, mint népszerű embernek, többet elnéznének az erőszakosságból, mint valami idegen osztrák generálisnak. A legújabb hir pedig, mely Bécsből ered az, hogy a király ugyan fogadja a nemzet vezéreit a többi pártvezérekkel együtt, de csak azután, ha már Fejérváry sikeresen tárgyalt velük. Ha Fejérváry nem kap engedményeket, ugy a pártvezérek sem jutnak a király elé és ellenkező esetben is csak egy hónapig tárgyalhatnak, s ha ez idő alatt nem sikerül a béke, ugy az udvar minden összeköttetést megszakít a koalícióval és az önkény terére lép. Hát ilyen hirek halódnak Bécs felől, amerről közel négyszázad óta a hagyományos szerencsétlen családi politika szele fú ránk. Mennyire elszomorító dolog az, hogy a magyar király nem akar szóba állani a magyar nemzet vezéreivel és egyáltalán olyan föltételeket szab a béke elé, amely föltételek szinte minden jóakarata mellett az országnak és pártoknak, megakadályozzák a békés kibontakozás lehetőségét. Még gondolatban is szerencsétlenek ezek a tervek. Ha az a híresztelés, hogy a király József főherceget kinevezi nádorrá, megfelelne a valóságnak, abban még többet lehetne bizakodni. A nádori méltóság helyreállítása mindenesetre megkönnyítené a béketárgyalásokat és mihamar eredményekre vezetne. A mult történetéből tudjuk ezeket, mert a nádorok mindenkor közvetítő szerepet játszottak, nemzet és király között. Ha erre a közvetítésre volt valaha szükség, akkor van most, a mikor az ellentétek oly szerencsétlenül kiélesedtek, hogy azokat valóban egy nádori méltósággal felruházott férfiú tudná elsimítani, amilyenek voltak, megboldogult István és József nádorok. Ezt a szerepet bizonyára a nemzet teljes megelégedésére töltené be a mostani József főherceg is, ha ugyan ráruháznák ezt a szerepet. De ki tudja, mit rejt méhében a jövő ? A nóta csak egyre a régi, várjunk, rövid idő meghozza a fordulópontot. És mivel okosabbat nem tehetünk, hát várunk, mint vártunk közel félezredéven át. Politika a vármegyén. A törvényhatóság rendkívüli közgyűlése. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. Az állandó választmány szombati üléséről hozott tudósításból ismeretes a közgyűlés tartalma, jaminek jórészét politika töltötte ki. A törvényhatóság az alkotmány körül megindult küzdelem megindulásakor elfoglalt rezisztáló állásfoglalásához következetesen, ismét súlyos ítéletet mondott ki a főispánra, valamint azokra a bizottsági tagokra, akik installálták a törvénytelen kormány bizalmi emberét. A hétfői közgyűlés különben nem volt valami túlságosan népes. Gyula csak meglehetősen volt képviselve, a vidék azonban nem igen érdeklődött. Sokkal inkább a karzat, amely népes'volt. A közönség ugyanis azt várta, hogy a főispán megjelenik a közgyűlésen és,tüntethet. De főispán is, tüntetés is elmaradt. A közgyűlés politikai részéről ez a részletes tudósításunk: Alispáni megnyitó. A közgyűlést reggel 9 órakor Fábry Sándor dr. alispán nyitotta meg. Utalt arra, hogy a renkivüli közgyűlést a december 14-én megtartott közgyűlés rendelkezéseihez hiven hivta egybe. Kötelességének tartja még bejelenteni, hogy Krcsmárik János dr. kinevezett főispán levélben értesítette őt arról, hogy ezen a közgyűlésen nem óhajt résztvennni. Többen : Mi se óhajtjuk! Indítványok. D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző ezután előterjesztette az alispánnak a mult hó 29-én és 30-án történt eseményekről szóló jelentését, mely ugyanazokat tartalmazta, amiket a lápok megírtak Gyulavárosnak katonasággal és csendörséggel való megszállásáról és a főispám installációról, valamint az ezzel kapcsolatos eseményekről. Egyben Jbeterjesztette a rendőrség által a csendőrök viszszaéléséről felvett panasz jegyző könyveket, valamint az alkotmányvédő bizottság által ezekre vonatkozólag elfogadott H a v i á r Dániel ós P á n d y István dr. féle indítványokat, melyeket már részletesen közöltünk lapunk mult számában. H a v i á r Dániel kéri. olvastassák föl az installációs közgyűlésen felvett jegyzőkönyv is. A főjegyző ezt felolvassa. Amint az eskühöz ér: Fábry Károly: Nem vagyunk kíváncsiak az esküre! Fábry Sándor dr.: A bizottsági tag urak kívánták a jegyzőkönyv felolvasását, mivel pedig az eskü is benne van, azt is meg kell hallgatniok. D a i m e 1 Sándor dr. ezután.az állandó választmány javaslatát terjesztette elő. Ez elfogadásra ajánlja Haviár Dániel inditvánvát. Vita. Haviár Dániel : Az alispán jelentéséből tudomásukra jutott, mi történt a közelmúltban a vármegyán. Nem hiába lett annakidején kihirdetve a szenvedés és nyomor. Hát ebbe csakugyan benne vagyunk és a törvények félretételével mindenütt erőszakosságot követnek el. A csendőrség elfoglalja a megyeházát, feltöri a közgyűlési terem ajtaját, az illető kinevezett beoson zárt kocsin és a k.rendelt csendőrség, gyalogság és huszárság hatalma mellett megtartja a közgyűlést. Ez a tény falzavarta az egész vármegye lakosságának nyugalmát. Az a Békésmegyei Közlöny tárcája. Az örök illat. — Leconte de Lisle. .— Ha a lahóri rózsa — a nap virága Illat-leikéből cseppet hullatott Anyag, kristály vagy arany fiolába Égő homokra szétlocsolhatod. ^Tenger, folyók elönthetik - hiába! A szentségtartó, melyet áthatott, Szétzúzva is megőrzi még magába S porában is, az édes illatot. Igy szivem nyilt sebén át elszivárgóit Az égi nedv : kimondhatlan szerelmem, Mely Érte, Érte, ugy tüzelte lelkem ! Bocsánat néki ! Kivánom legyen áldott! Időn, koron tul, boldogítva engem A halhatatlan illat él szivemben ! Gáb*r Anátr. Az árnyék. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Nil. A tágas szalonnak mindhárom utcára nyíló ablaka nyitva állott. A csipkesztórokat könnyedén megemelgette az esti szél. Mikor az özvegy, égő gyertyával a kezében benyitott: a hirtelen támadt légvonat arcába csapta a betegszoba nehéz, fojtó karbolszagát. A sápadt, karcsú asszony ideges irtózattal nézett hátra s nagyot lélegzett, hogy a szobaleányt maga mögött látta. ;Suttogó hangon adta ki a rendeletét s leült az erkélyablak fülkéjébe állított íróasztalhoz. A cseléd lábujjhegyen jött-ment, s egyegy szánakozó, de inkább kíváncsi pillantást vetett az asszonyára, aki látszólag nyugodtan rendezgetett egy csomó levelet és okmányokat. Az egész házat az a nyomasztó, ünnepies hangtalanság ülte meg, amit csak a halál tud felidézni. Kint az oszlopos verandán az ápoló apáca pihent egy kosárszókben, az ő küldetése itt már betelt: a halott körül a pomp funébres emberei mozgolódtak. A ravatalt a folyosó legvégén benyíló vendégszobában állították tel, egyenes parancsra, mert az özvegy nem akarta, hogy boldog-boldogtalan betóduljon halottlátni. A kárpitos legények kalapácsütései tompán viszhangzottak a tágas boltivek alatt. Lent az üvegházban lámpák égtek, a kertész sietett a koszorúkkal s a halottas szoba dekorációjával. Az inas odajárt a sürgönyökkel; a hintó pedig még nem tért vissza, amely az orvost szállította haza, minekutánna befejezte dolgát. A nőcselédek a maguk gyásztoalettje körül szorgoskodtak és közben kicserélték a véleményüket az özvegy szerencséje fölött, aki ennek a rengeteg vagyonnak a birtokába csöppent, csak ugy ni: máról-holnapra. Legtöbbet tudott beszélni Tóni, a szakácsné, aki ismerte az úrnőt még abban az időben, mikor szegény árva nevelőnő volt a megboldogult nagyságos ur sógornéjánál. A kertészné kíváncsian vetette föl a kérdést: — De hogy is kerülhettek össze ? — Hát úgy, — felelt Tóni asszony a helyzet magaslatáról — hogy a nagyságos úr egyszier kocsikázni vitte a nevelőnőt és a gyerekeket, kis ponnifogaton. Valahol az erdőben letették a porontyokat, ők maguk meg elsétálgattak. De a kis Miniké, aki három esztendővel ezelőtt is nagy ördög volt már, felpakkolta a két öcscsét és hazahajtott. Ezek meg keresték a gyerekeket sötét estig, kettesben. Másnap aztán az Imre nagyságos úr, a megboldogult urunk öcscse, nagy patáliát csapott, hogy a leány kompromittálva van, még a Jézus tudja, mi nem — egyszóval az lett a vége, hogy hamarosan megtartották az esküvőt. így lett Bogáthy Dénesné a Nelli kisasz'onyból, de hogy egy napig se szerették egymást, arra mérget mernék venni! — Isten nyugtassa, de nem is volt a nagyságos úr olyan, akibe ilyen szép asszony szerelmes lehetett volna, — mondta az őszinte kertészné. Olyan csöndesszavú, olyan félénk, olyan esetlen volt szegényke, mint valami szuplikáns diák. — De Bogáthy Dénesnek hitták és itt a vármegyében nem volt nála gazdagabb úr, jobbszivű pedig talán az egész világon sem! — nyilvánította Tóni asszony elérzékenyülve. A vasalóné, aki éppen a katasztrófa pillanatában hozta haza a ruhát és a háznál maradt, szinte megszólalt Azt beszélik a városban, hogy végrendelet volna, hogyha férjhez megy a nagyságos asszony, ne kapjon semmit a vagyonból. Ilyet a mi urunk bizony nem tett! ípattant fel a szakácsné. Bár jussa lett volna hozzá, de én jobban ismertem, nem tudott volna az a légynek se ártani, nemhogy a feleségének. Pedig nem is nagyon érdemelte meg azt a nagy jóságot . . . Tóni asszony hirtelen a szájára csapott, de a kertészné már kapott a szaván. — ügy-e, hogy ugy e ? Mindigmondtam én, hogy nincs valami rendben ennél a háznál! Az asszony balra lakott, az úr jobbra, hetekig se mentek át egymáshoz, csak az ebédlőben találkoztak, vagy ha vendég jött . . . — Ostobaság! — förmedt rá a szakácsné. Ezt igy szokták a nagyurak. Hiszen mondtam, hogy nem szerették egymást, de azt nem ugy kell azért venni. Az urak csak nem szoktak ugy szerelmeskedni, mint a közönséges nép, nem csókolóeznak derűre-borúra, meg . . . hát tudja az ördög! De azért jól éltek mindig . . . — Jól-e ? Hát mikor a kis gyerek halva született, mért nem akarta látni a nagyságos úr'? — kottyant közbe az egyik lánycselód. Tóni asszony rámordult : — Te zöldcsőrű, még te is gágogsz ? Hát ezt a butaságot már kitől szoptad ? Persze, hogy nem nézte meg, mit is nézett volna egy idétlen porontyon szegény beteg ember ? — Mindig olyan beteges volt ? — kérdezte a kertészné. — Az volt, de az ember megszokta, . hát nem is igen vette számba. Csak mikor ágynak esett. De azóta a nagyságos asszony is mindig mellette volt, éjjelre se mozdult a betegszobából. — No bizony, mikor ott volt az apáca, nem nagyon erőltette meg magát az ura ápolásával , . . — Nohát én meg azt mondom, hogy elég legyen a locsogásból! Én husz esztendeje szolgálom a Bogáthy urakat és nem tűröm el, hogy kihurcoljátok, pletykába keverjétek a nevüket. Értettétek ? És Tóni asszony energikus kézmozdulattal oszlatta fel a társaságot. A ker-