Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-01-18 / 5. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. január. 30 kormány, amely ilyenformán uralkodik, adta ki'a jelszót, megvalósítja az általános választói jogot. Abból, amit a kormány véghez visz, kitetszik, mennyit lehet a komolyságában, a becsületességében és hazafiságábán hinni. Benne vagyunk a komoly időkben s látjuk, hogy egyes mágnások mennyire érdeklődnek a nemzeti küzdelem iránt. Ezeket a mágnásokat a kormány támogatói gúny tárgyává teszik, azokat jjedig, akik az eladósodás kényszere folytr i dicstelen szerepre vállalkoztak, ha'tali 'ukkal támogatják. Szól a nógrádmegye installációról, ahol másodízben is üres falak fogadták a kinevezett megyefőnököt. Nálunk nem üres falak között történt meg az installáció, hanem tíz megyebizottsági tag jelenlétében. Kérdi, hogy ezek szükségesnek, jónak, hasznosnak, célszerűnek találták a megjelenést? Az installációs közgyűlés jegyzőkönyvét két ember irta alá: a belügyminiszter által „kinevezett" ós a főispán' által „kinevezett". Instruktor is kellett volna még, aki kitanította volna őket, hogy a király apostoli felség és nem „császár és király." Ha ezt se tudják, akkor hogyan fogják intézni tudni a mi dolgainkát. A jegyzőkönyvben tehát erős közjogi hiba van. A másik ok, amiért kifogásolja, az, hogy nem szabatos, sőt törvényellenes, hamis okirat. Furcsa az, hogy a megjelent megyebizottsági tagok nevének felsorolása'után ott áll a „stb." kifejezés. Nem illik ugy feltüntetni a dolgot, mintha az installáción többen is lettek volna és ez meggyanusitása a törvényhatóságnak. Végül kijelenti, hogy az állandó választmány javaslatát elfogadja azzal a bővítéssel, miszerint a jegyzőkönyv téves közjogi elnevezését tartalmazza a királynak és hogy a „stb." kifejezés nem jelenti azt, mintha a felsorolt 10 megyebizottsági tagon kivül még egy is megjelent volna a bjzottsági tagok közül. (Helyeslés.) Igaz Pál dr. is elfogadja az állandó választmány javaslatát, de már most szükségesnek tartja annak kimondását, hogy amennyiben a királyi ügyészség nem venné át a főispán ellen a vádat, úgy ezt a vármegye tiszti főügyésze tartsa fenn. Bikády Antal dr.: A hangulat olyan, hogy az állandó választmány javaslata nem szorul támogatásra. Mégis felszólal Pándy indítványának támogatására, miután Pándy akadályozva lévén, nem jelenhet meg a közgyűlésen. 18B7ben — úgymond —• a nemzet vezetői abban a föltevésben csinálták meg a kiegyezést, hogy az Ausztria és Magyarország között megszünteti az ellenségeskedést. Ha valamiben, úgy ebben a föltevésben tévedtek a nemzet vezetői. Nem hogy kibékült volna a két nemzet, de az ellenségeskedés a legmagasabb fokra hágott. A kényszerhelyzet ellen a magyar mindig tiltakozott. Majd szólott arról a törekvésről, amely egykor megakarta fosztani a vármegyéket az ellentállási jogtól. Pedig mD3t érezhető csak, mennyire szükség van erre a féltett kincsre. Az elmondottaknál fogva jogosnak tartja a közönség felháborodását azon tíz megyebizottsági tag ellen, akik installáltak s akik nagyobb vétket nem követhettek el, mint amit elkövettek. Ezért ajánlja Pándy indítványának elfogadását amely szerint elítélik a 10 installáló megyebizottsági tag hazafiatlan eljárását és tettük fölött megbotránkozásukat fejezik ki. (Helyeslés.) F á b r y Károly azt indítványozza, hogy a hozandó határozatok birtokon kivüli felebbezéssel mondassanak ki. Miután Z ő 1 d y Géza dr. tiszti ügyész ennek akadályát nem látja, az alispán az előterjesztett indítványok elfogadásával határozatra emelte az állandó választmány javaslatát. A határozat szó szerint igy hangzik: „A törvényhatósági bizottság a vármegye alispánjának fentebb hivatkozott jelentésében foglaltak alapján és az azzal kapcsolatosan beadott indítványok elfogadása mellett kijelenti, hogy a kinevezett főispán által egybehívott közgyűlést, valamint az általa azon letett esküt törvényesnek nem ismeri el és e részben a mult évi december hó 14-én 823. bgy. szám alatt hozott határozatát az abban felhozott indokok alapján fentartja, tiltakozását fejezi ki azon önkényes és törvényellenes eljárással szemben, hogy a mult évi december hó 29-én este a vármegye székházát a vármegye alispánjának tudta és beleegyezése nélkül csendőri karhatalom foglalta el és a vármegye alispánjának tiltakozása dacára onnét el nem távozott; ezért, valamint abból az okból is, mert másnap a vármegyei székház folyosói csendőrökkel rakattak meg és ezáltal a vármegyei tisztviselőknek és a vármegyei bizottsági tagoknak a vármegyei székházba való feljutását megnehezítették, sőt minthogy az átbocsájtás igazolástól tétetett függővé, sok esetben meg is akadályozták, magán laksértés miatt a bűnfenyitő eljárás megindítását határozza el; felhívja a vármegye alispánját, hogy a törvényhatóság ide vonatkozó határozatának a vármegye tiszti főügyésze utján szerezzen érvényt, kimondja a törvényhatósági bizottság azt is, hogy amen'y nyiben a kir. ügyész a vád képviseletét el nem vállalná, az esetben a vád képviselete a tiszti főügyész, mint magánvádló által lesz átveendő. Megbotránkoztatását fejezi ki a törvényhatósági bizottság a felett is, hogy á mult évi december hó 30-án az egész Gyulaváros katonasággal és csendőrökkel lett megszállva és hogy a csendőrség a lakossággal szemben a beadott számtalan panasz, úgyszintén a rendőrfőkapitány és a rendőrbiztos jelentése szerint ok nélkül durván és embertelenül bánt el, és ezen eljárásával a külömben is felizgatott lakosságot olyan ténykedésekre kényszeritette, amelyek a legsajnálatosabb botrányok okozóivá lettek. A csendőrség eléggé nem minősíthető eljárása ellen tett panaszos feljelentéseket, valamint a rendőrfőkapitány és a rendőrbiztos jelentéseit azzal adja ki a vármegye alispánjának, hogy azokat az illetékes csendőrkerületi parancsnoksághoz a megtorló eljárások folyamatba tétele czéljából a törvényhatóságnak jelen határozatára hivatkozással tegye át, és a hibás csendőrközegek példás megbüntetését követelje. E helyütt reá mutat a törvényhatóság az úgynevezett „installációs" közgyűlésről felvett jegyzőkönyvben foglalt és Ő Felségének téves közjogi elnevezését tartalmazó azon kifejezésre, mely szerint Ő Felsége „királyi apostoli Felségének" mondatik, továbbá el nem mulaszthatja a törvényhatóság annak kijelentését sem, hogy az emiitett jegyzőkönyvben a jelenvoltak felsorolása után foglalt „stb." szónak nem lehet az az értelme, mintha a névleg felsorolt 10 vármegyéi bizottsági tagon kivül más megyebizottsági tagok is jelen lettek volna a kérdéses közgyűlésen, mert tényleg a felsorolt 10 vármegyei bizottsági tagon kivül más bizottsági tag nem volt ott ; ezt a kijelentést annál szükségesebbnek tartja a bizottság megtenni, nehogy a jelen nem volt bizottsági tagok közül bárki is meggyanúsítható legyen az ellenkezővel. Végül kimondja a törvényhatósági bizottság, hogy a kinevezett főispán által a mult évi december hó 30-án a törvénytelenül összehívott és megtartott közgyűlésen megjelent következő választott vármegyei bizottsági tagoknak, úgymint: Sziráczky János, Komár György, Borgulya György, Sárkány Ádám (Szarvas), Papp István (Öcsöd) és dr. Zsilinszky Endre (Békéscsaba), továbbá a következő legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagoknak, úgymint: Szirinay L. Árpád, Janurik Pál, Janurik Mihály ós Janurik Györgynek (Szarvas) azt az eljárását, hogy a közgyűlésen való megjelenésükkel lehetővé tették a főispán esküjének letételét és szembe helyezkedtek 437 megyebizottsági tagnak alkotmányos állásfoglalásával, elitéli és hazafiat'lan maguktartása felett megbotránkozásának ad kifejezést. Ez a határozat, a vármegye tiszti főügyész meghallgatása után a fennforgó fontos közérdekre tekintettel, csupán birtokon kivül felebbezhetőnek mondatott ki. Erről a vármegye alispánja, továbbá a határozatban megnevezett megyebizottsági tagok értesíttetnek." A' közgyűlés egyéb részleteiről lapunk más helyén számolunk be. Legújabb vasut-terv. Vicinális Tótkomlós és Hódmezővásárhely között. A gazdaság, az ipar- és kereskedelem általános pangásával szemben jóleső érzéssel és megelégedéssel konsta tészné, meg a vasalóné .jelentős pillantásokat váltva mentek végig az udvaron, de ijedten állottak meg a kapu alatt. Az utcán egy bérkocsiajtó csapódott ki s a következő pillanatban a' Bogáthy-ház kapuját lökték be nagy robajjal. Egy cilinderes, magas férfi rohant inkább, mint ment fel a lépcsőn ós elfúló hangon kérdezte valakitől a folyosón, hogy merre van a nagyságos asszony. Ugyanakkor a szakácsné félig elfojtott kiáltása hallatszott v Ó Istenem! Imre úr . . : A kapubolthajtás alatt a kertészné susogva hajolt a másik asszonyhoz. — Három év alatt be se tette ide a lábát és most igy rohan ide . . . — Hát nem voltak jóviszonyban ? - Isten tudja ! A gyerekek minden nyáron eljöttek, tavaly még az anyjok is itt volt velük, a szegény kis báróné . .. Ki hitte volna, hogy olyan hamar meghal? — Az a másik Bogáthyné volt ? — Igen, az Imre ur felesége. - Akkor hát most mindkettő özvegy? . . . No, a végrendelet nem ártana, ha csakugyan lenne! mondta a vasalóné nevetve és elbúcsúzott, Bent a nagyszalonban az özvegy fogadta a sógorát. Kimért, szertartásos üdvözléssel. Egy intésére a szobalány eltűnt és a sápadt asszony újra elfoglalta helyét az Íróasztalnál. Á fiatalabbik Bogáthy szenvedélyesen tárta feléje a karját s az ajka remegett a felindulástól. — Nelli .'. . édes Nelli . . . — Kérem Imre, ne csináljon scénát, mondta az asszony hidegen, kicsit megvetően. — Nelli . . . három esztendő, három gyilkos, hosszú esztendő után igy fogadsz? hebegte a férfi, alig tudva, hogy mit mond. — Azt hittem, nem lesz bátorsága a multakat idézni, férjem halottaságyánál, — szólt a nő komolyan, nyugodtan, de valami futó pirosság reszketett sápadt arcán. Bogáthy Imre hirtelen mozdulattal térdre vetette magát előtte. — Nelli, ne beszélj igy! esdekelt az asszonyhoz és hangjában'vágy, szerelem, sóvárgó epedós izzott, reszketett. Nelli, az enyém voltál, gondolj vissza . . . mond hogy szeretsz, ma is az-enyém vagy . . . - Nem. — Nelli! ne mondj ilyet. Az enyém voltál — esküdtél, hogy imádsz — bálványod, hősöd, félistened vagyok. Gondolj a csókjainkra, Nelli . . Nem lehet az, hogy az a semmi, az az árnyék közénk állott volna . . . Felugrott és karjaiba akarta fogni az asszonyt, aki magasra tartott fejjel állott az asztalnál. Nelli hátrább lépett s végtelen megvetéssel mérte végig a sógorát. — Ugy látom, maga merőben téved, Imre. Azt hitte, hogy azért hívom, hogy itt velem szerelmi drámát inscenirozzon, nemde? Pedig az én célom egészen más volt. - Más? Gondolhattál egyébre, mint arra, hogy gyűlölt láncaidtól megszabadulva, a régi üdvösségedet keresed nálam? — Hallgasson rám Imre. Dénes meghalt anélkül, hogy látták volna egymást ós kibékülhettek volna. De ő,nem távozott haraggal, én tudom, mert . . . nekem megbocsátott . . . — Az asszony hangja remegétt. A férfi merően, hitetlenül nézte, hallgatta. — Nelli . . . csak azt mqnd meg, szeretsz-e még ? — Nem — viszonozta Nelli büszkén, nyilt tekintettel. Három év elég hosszú idő, hogy az ember a tévedéseit, bűneit megismerje. S az élet elég hosszú, hoay vezekeljen érettük— tette hozzá halkan. — Nelli . . . vezekelni akarsz ? Azt hiszed, hogy engesztelóssel tartozol Dénesnek ? Hiszen ez a gyámoltalan annyi boldogságot élvezett melletted három év alatt, hogy bőségesen kárpótoltad mindenért. Hiába mondod, hogy nem szeretsz, Nelli. Megcsalod magadat, Vagy ha engem nem, akkor időközben mást szerettél meg. Ki az ? — Az uram — felelte egyszerűen Nelli. — Az urad ? Neked urad volt az az árnyékvitéz ? Szegény Dénes ! maga se hitté bizonyára, hojy imponált neked az ő gyáva együgyüségével . . . A sápadt asszony hallgatást intett a fölhevült férfinak. — Ne bántsd, — mondta susogva, rajongó, átszellemült kifejezéssel. Áz a semmi, az az árnyék, az a gyámoltalan ember volt kettőtök közül a hős, a bátor, a félisten. Akit te gyalázatosan felhasználtál vétked palástolására, akit megcsaltál a legaljasabb árulással, akit magad álitottál a sziveink közé. Ha te jösz rá a csalásra „az ő helyében, te öltél, zúztál volna. Ő tűrt ós szenvedett és viselte lelkében a gyalázat és a fájdalom keresztjét. Mert meg akart menteni két szerencsétlen asszonyt: a feleségedet és engem, akit mindaketten a te áldozataid voltunk. És ő megbocsátott nekem s ón itt maradok, hogy ameddig élek, hűséges özvegye, szerelmes hitvese lehessek annak az árnyéknak, aki több, ezerszer több most is, mint te, az élő . tálhatjuk, hogy vármegyénkben a közlekedésügy fejlesztése érdekében oly mérvű haladás észlelhető, amilyen kevés vármegyében. A törvényhatóság és községeink rendre építették ki a különböző müutakat, egyeseket javítottak, másutt hidakat építettek és számos vidéken, ahol röviddel ezelőtt még agyig gázolt a kétkerekű kordé és egyéb jármű a hangfogó habarékban, ott ma gőzvasut vagy motoros prüszköl végig és bonyolitja le a személy és áruforgalmat. Az utóbbi években legnagyobbat haladt a fejlődós terén vasutügyünk. Egyik vasútvonal a másik után épült ki, s jelenleg is több jelentős vonal kiépítése van tervezetbe véve. Ezek sorában a legújabb keletű a tótkomlós-^ hódmezővásárhelyi motoros vonal, amely Tótkomlósról kiindulva, a hódmezővásárhelyi határon keresztül a tiszai atkai rakodó partig vezetne. Ez a vonal lenne a harmadik, amely Tótkomlósról kiindulna. Eddig forgalomba van ugyanis a mezőhegyes—tótkomlós—orosháza— szarvasi, amely most megy át az aradcsanádi vasutak tulajdonába, továbbá a tótkomlós—gézamegállói'motoros vonal. A tervezett tótkomlós—hódmezővásárhelyi vonal nagy jelentőségű volna Tótkomlós és a körülette fekvő vidék gazdasági kereskedelme föllendítésére. A tervezője egy jeles szegedi ügyvéd, Fülöp Zsigmond, aki a nevezett vasút létesítésére az előmunkálati engedély iránt már folyamodványt nyújtott be a kereskedelmi miniszterhez. É vasút kiépítése Fülöp szerint 36 kilométer hoszszuságu volna és az építési költségek 1.400,0C0 koronára rúgnának olymódon, hogy abból atkai tiszai rakpart is kiépíttetnék. Fülöp részvénytársasági alapon óhajtaná a vasutat kiépíteni s tekintettel ama fontos közgazdasági előnyökre, melyek a vasút ópitóséből az érdekelt helységekre származnának, hozzájárulást kér az érdekeltektől. Hogy ez a hozzájárulás Tótkomlós részéről mekkora legyen, arról még ezidőszerint nincs tudomásunk, mivel Fülöp ajánlatát eddig csak Hódmezővásárhely városához nyújtotta be. Innen az engedményes 400.000 korona hozzájárulást kór és pedig olyképpen, hogy a város 250000 korona erejéig -jegyezzen részvényeket, 150.000 korona orejéig pedig elsőbbségi részvényeket. Legkiemelkedőbb momentuma még a tervezetnek, illetőleg a miniszterhez beadott engedélyt kérő folyamodványnak, hogy nemcsak Hódmezővásárhely, de Tótkomlós és vidéke kereskedelmi forgalma is nagy lendületet nyerne a tiszai szállítás lehetőségével úgy a megyébe, mint kifelé, de meg a vonalhoz közelfekvő pusztai birtokosság is szoros és közvetlen kapcsolatba jutna a forgalmasabb gócpontokkal. A tervbe vett vasút ügyére különben még visszatérünk lapunkba. Egyidejűleg adunk hirt a kereskedelemügyi miniszter azon két rendeletéről, amelyben értesiti Békésvármegye közönségét, hogy az alföldi első gazdasági vasút részvénytársaság kérvénye alapján a Békéscsaba belterületéről Dobozmegyer puszta, Garasói Péter major, szentmiklósi és kiskondorosi csárda irányában Kondoros község belterületére vezetendő keskeny nyomtávú motoros üzemű gazdasági vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. A másik leirat arról szól, hogy a kereskedelmi miniszter E c s e r y Lajos ügyvéd szentesi lakos kérelmére a m. kir. államvasutak pusztapói állomásából kiágazólag Öcsödig vezetendő rendes, esetleg 0'70 méteres keskeny nyomtávú gőzüzemű h. é. vasútvonalra 1905. január 6-án kelt rendelettel kiadott előmunkálati engedély érvényét a lejárattól számítandó egy év tartamára meghosszabbította. Panama a csabai kórházban. Fölfedezett tolvajlások. A csabai rendőrségnek ismét szomorú szenzációja van, amely ezúttal a