Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-09-17 / 88. szám

XXXll évfolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap, szeptember 17. BEKESHECrYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden beiül is. Egyes szám ára 16 fillér. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-: Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetései és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetend nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Vége a komédiának. Békéscsaba, szept. 16. A pénteki nappal vége a szemfényvesztő politikának, komédiának, a generális kormány buzgó rückwertsconcentrirungban megtért őseihez. Csak még rövid ideig kisért, mint élőhalott a hatalom terén. Most járják a bukott kormány kálváriáját. A kormány bukásával kezdődnek ismét a taktikázások. Megadja-e a korona a magyar nemzet követelését ? Mert az egész ország óhaját tolmácsolja a koalíció, amelynek most már kormányra kellene jutni a hagyományok rendje szerint. Egy év óta folyik ugyanis a nagy harc korona és nemzet között. A koalíció nem engedett álláspontjából egy jottányit se, tehát kiállotta becsülettel a viharpróbát. De nem engedett Bécs sem, mindamellett a nemzetnek félgyőzelmet jelent a törvénytelen ügyvezető kormánynak a bukása. S a történelem igazolja, hogy a nemzet kitartó küzdelnmmel akár háborúban, akár a békés rezisztenciával mindenkor sikerrel viselt hadat a bécsi akarattal. így kell ennek most is történni, mert másként nem is lehet. S ha mégis halogatni kísérelnék Bécsben a nemzeti xí/^telések megoldását, csak nagyobb kudarc mellett kellene ezt teljesíteni az idők haladásával. A parlament pénteki ülése után nem taktikázhat a nemzeti követelések rovására a korona, s ha igen, nem sokáig. Mert okulhatnak a pénteki nap után mindazok, akik csökönyösségből eddig nem voltak hajlandók okulni, akik szégyenteljesnek tartották meghajolni a nemzeti akarat előtt. Láthatták, hogy a magyar nemzet hagyományos király hűségével és alkotmánytiszteletével elment a hirkatürelem legvégső határáig. De abból a határozati javaslatból, amelyet Mezőfi beterjesztett, s amelyre vonatkozólag gróf Apponyinak az volt a megjegyzése, hogy ismételt elnapolás esetén a parlament azt kénytelen volna szentesíteni, kiérezhették Bécsben, hogy a nemzet nem nézi tovább a komédiát, hanem igenis a cselekvések terére lép, ha mindjárt a korona nem tetszésével is találkozik. Különben is Bécsnek nem imponál a mai helyzet sem, mert kishitű rövidlátással a monarchia felforgatását látja benne. Hát ha ennek a tévhitnek az alaptalansága nem győzte meg eddig az uralkodót és tanácsosait, most meggyőzheti, s jó .tanácsul állithatja oda elébök, hogy a magyar nemzet tovább nem kíváncsi a Nr. 2 törvénytelen ügyvezető kormányra, hanem igenis alkotmányos felelős minisztériumot vár és követel a nemzet felségjogánál fogva. Mert azt már csak Bécsben is el kell ismerni, hogy a királyi és nemzeti felségjog egyenrangú, egyik sem csorbulhat egymásnak a rovására. Ha mindezek meggyőzték az uralkodót és tanácsosait, október 10-ig helyrehozhatják egy esztendő mulasztását. És el hihetik Bécsben, hogy 'a korona fénye nem fog elhomályosulni, de tündöklőbben ragyog, mint valaha. Fénye hirdetni fogja egy királyát szerető nemzet boldogulását, előbbrehaladását, a trón megerősítését. Mig ellenkező esetben . . . Arról ne is szóljunk. Három hétig álmodjunk egy szebb jövőt, s ébredésünk ne fosszon meg bennünket az álom gyönyörűségeitől. Ezt megérdemelnénk a sorstól, mely annyi hosszú évszázadok küzdelmei után az ezeréves Magyarországnak segítő kezét nyújthatná függetlensége kivívásához. p. A Békésmegyei Közlöny - napilap. Olvasóinkhoz. Történelmi események szintere a korszak. Történelmi napokat élünk mi is, akik több mint küzdelemmel teljes három évtized óta vagyunk e vármegyében a toll egyszerű munkásai. Egy emberöltő áll mögöttünk, amely idő alatt, szerénytelenség nélkül mondva, igyekeztünk megfelelni a sajtó hivatásának minden tekintetben és minden téren, s jóleső megelégedésünkre szolgál, hogy amit Írásainkkal kerestünk : az utat a közönség szivéhez, lelkéhez, nem minden eredménytelenség nélkül értük el. A három évtizedes pályán, mely a Békésmegyei Közlönyt a vármegye első és legtekintélyesebb lapjává avatta, nevezetes fordulóponthoz jutottunk. E fordulópontnál csak megnövekedett bizalommal és reménységgel tekintünk e lap jövendője elé, bizalommal és reménységgel, hogy a jövőben csak fokozott mértékben szolgálhatjuk elsősorban is vármegyénk közönségének érdekeit, a magyar nemzeti állam kiépítésének eszméjét, s általában a hivatása magaslatán álló sajtó nemes feladatait. Hogy ezt még fokozottabb mértékben tehessük, a szerkesztőség és a lap kiadója közös megállapodással elhatározta, hogy a Békésmegyei Közlönyt folyó évi október hó l-töl kezdődőleg napilappá alakítja. Lapunk tehát a jövő hó elsejével uj köntösben és naponkint jelenik m A fokozódott igények és — tagadhal lanul — a verseny, követelik tőlünk i az áldozatot, amelyet szívesen hozui meg az olvasóközönségünk ós a k érdekében, amelyet fokozottabb mérté ben vélünk szolgálhatni akkor, ha a naj politikai, társadalmi és egyébb terme szetü eseményekről a fővárosi lapoka félnappal megelőzve tájékoztathatjuk { múltban követett tárgyilagos hüséggej és részleteséggel a közönséget. Hogy a napisajtó kötelességeinek megfelelhessünk, gondoskodtunk redakciónk kibővítéséről. A naponkint megjelenő Békésmegyei Közlöny szerkesztő gárdájának továbbra is megnyertük eddigi kedves munkatársainkat, ezenkívül a fővárosi és vidéki zsurnalisztika és iróvilág jeleseit, akiknek munkásságával mindenkor vállvetve igyekezünk változatos ós gazdag tartalmú újságot adni a közönség kezébe. Hangzatos programot nem adunk. Irányunk : a megye minden községének kulturális és közgazdasági érdekeit szolgálni, a ma yar nemzeti állam kiépítésért küzdeni. Lapunk olvasóközönsége ismeri harcra való készségünket, erős akaratunkat és buzgalmunkat, amelyeknek ezentúl nem hetenkint kétszer, de naponta tanúskodó hírmondója lesz a Békósmegyei Közlöny. Minden pártkeretek nyűgétől mentesen, — mert a mostani korhadt pártkeretek béklyóba verik az igazmondást, a gondolatnak szabad nyilvánítását — bíráljuk el a társadalmi, napi politikai eseményeket, az országos események mellett fősúlyt helyezve mindenkor a vármegye, s annak közönsége érdekeire. Ez a mi programunk, s ennek beI csületes keresztülvitelében bizodalmunk Békésmegyei Közlöny tárcaja. így szomorú asszonynak, ... Mi elsirattuk, sürü kőnyhullással. Néked a lelked vergődött zokogva. Csak néztünk egyre, féltő áhítattal, Meg nem hajolt, szép, büszke homlokodra. Az a sötétség, az a néma bánat, Mely ráborult a te boldog szivedre, "iszáll^e most a pici bölcső mellett ? .Wll e most, csak egy-két röpke percre? . . . O, mosolyogj rá !... Az a pici lélek rzenet Tőle, fényes másvilágból . . . elkének csókja, édes, boldog álma A kis Pőréről", - „a kis Pistukáról ? II. íjus volt akkor is , . . A szerelemnek bájos, fényes, boldog kikeletje, ancsvirág borult a homlokodra mámor a szivedre. . . »> ^volt akkor is . . . Minthogyha látnám •í^ főn a selymes, fehér fátylat, ^ „a'e kékszetn kiragyog alóla S'~*Önityén szivárvány támid . . . Május volt akk^r is . . . Tán hallod is még Az érted szálló forró imádságot : Jó Isten ! a szivünk napfényes álmát Ugye valóra váltod ? . , . Május van és a tavaszi virágzás Eljött megint. Az nem várat magára. De hova lett a te két kékszemednek Szivárványos sugára ? . . . Május van ... És kint a temetőszélen Egy ág megtépi lengő, hosszú fátyla. S a hogy rád nézek, a nyomodba látok Egy bús, fekete áruyat. Május van s egy virágos sírnál állunk. A homlokodon fájdalom sötétlik. . , . Jó Isten ! a szivük napfényes álmát, Egy hosszú élet minden boldogságát, Miért nem álmodhatták - végig ? . . . I Nll. A szeptemberi nagypéntek. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Nem hetedik Gergely pápa őszentsége gondoskodott a második nagypéntekről, hanem a generális-kormány, mely szükségét látta a honatyákat szeptember tizenötödikén újból néhány hétre szélnek ereszteni, hogy bukva bár, de vád alá nem helyezve ügyvigyék a bitorolt hatalmat. Oh, boldog húsos fazék, mely nem fogysz ki soha a belőled kosztolók seregétől! Pedig istók uccse valóságos spanyol olla potridát kotyvasztanak benned. De hiába no, ahány ház, annyi szokás, s vonatkozik ez az olyan igaz, mint amilyen régi közmondás a gusztusra is. S azon bizonyosok gusztusa mostanában a folytonos elnapolás. Addig napolnak, mig egyszer csak elő áll az oleum et operám perdidi furcsa helyzete. Az az, hogy se pénz, se posztó, eltűnik a Dunapartról a t. Ház is, s nem lesz mit napolni. De térjünk a dologra. Érdekes ezzel a szeptemberi nagypénteki cécóval foglalkozni. Még a keretével, a külsőségeivel is. Ezek csak az érdekesek, mert a tartalma a napnak, komoly elbírálása a vonal fölé tartozik. A napot kövessük tehát az útjában. Még alig jelent meg az első fónysávja a budai hegyek fölött, megelevenedett az általánosan beszüntetett munka rovására a város. Az ezrek nem a napi kenyér után mentek, hanem sorokba tömörülve, a parlament elé. Amennyire érdekes volt a különben méltóságteljes felvonulás képe, annyira mulatságos is. Elől a Marseilles zúgott, valahol a középen a Wacht am Rein melódiája csendült fel. A sorokban mindenféle nemzetiség, a mezitlábos tóttól, a spanyolplundrás szászig, természetesen mindkét nemből. Az életkor a tömeg hetven százalékának 15—22 óv között váltakozik, akik több ezre nem az általános választói jogért törtetett, villamosokat, fogatokat, általában mindennemű forgalmat, közlekedést megakadályozva a parlament elé. hanem kiválasztani a maga Juciját, Marcsájáí, Nancsiját, Margarétháját, Dorkáját, Iiiciját és egyébb nemzetiségben fehérszemélyét, akik varrólányi és nyomdai foglalkozástól a szárazdajkai tisztségig minden rangfokozatban képviselve voltak és tüntettek a koalíció ellen. Jaj neked szegény koalíció! Micsoda vakmerőség is volt tőled ellentétes álláspontra helyezkedni a surbankó pesti gyerekekkel, pesztrákkal és egyébb konyhai művésznőkkel. Az elmaradhatatlan vörös jelvények és táblák természetesen szerepeltek. Az utóbbiakból legtöbb volt az ilyen feliratú Aki jó katonának, ' az jó választónak is. Hát ebben tiszta igazunk van a szocialistáknak. Ezt elismerték a Házban járt deputációknak is, mindamellett Kristóffy megbukott és egyidőre magával rántotta az általános választói jogot is. így aztán hamarosan kitisztult a Ház környéke, aho

1 különben egész hadsereg rendőrség táborozott, noha nem akadt a kordon tartásán kivül semmi dolguk. Csöndesen viselkedtek, biztatta őket Áchim L. András is, aki a képviselők közül leghamarabb megjelent a HázAngol különlegesésgek, • f r f" L •> 1 = a legelegánsabb szabás, HiVál férfi-ruha szövete Möltönyölíet * hiteiben íi-divatterme kés-