Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-09-17 / 88. szám

jn munkaerőnk iozó közönségünk, ,-ertette és méltányolta „es, közj órairányuló törekket, s amely most hisszük, fokozatommal fordul felénk ós támoigy anyagilag, mint erkölcsileg cat. A Békésmegyei Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala. A válság. A törvénytelen kormány bukásával 3gduplázódott a válság, — amelynek tkés kibonyolitására három hét áll : illetékes politikai körök rendelkejsére. Erre nézve már meg is keződtek a kísérletek és pedig azzal, hogy z exkormányelnök tegnap kihallgatásra nent a királyhoz és az audencián jelenést tett a pénteki eseményekről, az ezek eredményezte uj helyzetről és bizonyosan előterjesztést tett a kihallgatásra megidézendő politikusok szomélyét illetőleg is. A tippelések folynak, s már határozottan is emlegetik az uj miniszterelnök nevét. Fejérváry kiszemelt utódja ezekszerint gróf Zichy János képviselő, a néppárt volt elnöke, aki mostanában sürőn koptatta a bécsi Burg lépcsőit, nyilván azért, hogy személye kormányképessé válják. . Ami gróf Zichy János miniszterelnökségét illeti, semmi bizalommal nem tekint feléje a nemzet. Konzervatív megcsontosodott politikus ez az ember, aki min£ nt helyesel, amit I' ben helyeselnek Cs mindért elitéi, amit itt elitélnek. így megérthető, hogy vállalkozna a kormányalakításra, amelyet -a korona olyan torján aksr, hogy . kormány ne vegy ifi! programjába se a hadsereg nemzeti nyelvinek követelését, se az általános választói jogot, hanem szigorúan a küeijces bizottság álláspontját fogadja el á<f hajtsa keresztül. Eddig az a hir, hogy gróf Zichy János e föltételek mellett is hajlandó kabínetalakitásra, de ha nem vállalkoznék, akkor a korona október 8-án ismét ügyvezető kormányt akaszt a nemzet nyakába. Ez pedig szomorú és aggasztóan válságos helyzetet teremtene, már csak a pénteki ülés tapasztalataiból itélve is. Lehet azonban, a közeli napok mást fognak igazolni, nem lehetetlen azt, hogy a király az engedékenység terére lép a nemzettel szemben. Minden a királyi akarattól és a jövő héten már újra megkezdődő kihallgaI tásoktól és tanácskozásoktól függ. A kihallgatások során a király elé fog járulni gróf Zichy János, gróf Andr á s s y Gyula, Kossuth Ferenc és báró B á n f f y Dezső, esetleg más politikusok is, ha ezekkel nem sikerül a kiegyezést létrehozni. Az mindenesetre előre is a legnagyobb határozottsággal megállapítható, hogy engedmények nélkül egyetlen kormánynak sem sikerül a vállalkozása, mert a szövetkezett ellenzék erőben és számban meggyarpodva a végletekig szembehelyezkedik mindazokkal, akik a nemzet jogos kívánságait nem respektálják. Az utolsó boszú. Békésvármegye ellenállási határozatát megsemmisítették. - Alispáni lecke a bukott kormánynak. A bitorolt hatalomból kibukott tör, vénytelen kormány lehetetlen végvergődésében a mesebeli szamár módjára rúgott egy utolsót. Kristóffy, aki úgylátszik elfeledkezett arról, hogy immár őt semmisítették meg, megsemmisítette Békésvármegye törvényhatóságának julius 24-iki rendkívüli közgyűlésen hozott azon hazafias határozatát, amelyben egyhangú lelkesedéssel kimondotta a vármegye közönsége, hogy az országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtását megtagadja, s amelyben megköveteli a vármegyei tisztviselőktől és községek elöljáróitól, hogy a törvényhozás által meg nem szavazott adók cimén befizetett összegek beszállítását és a meg nem szavazott ujoncjutalék kiegészítésére szánt önkéntesek belépését nem közvetítik és a kormánynak eziránt kiadott rendeleteit végre nem hajtják és azok végrehajtásában közre nem működnek, s amelyben egyszersmind biztosította tisztviselőit, hogy ha őket ezen utasításnak megfelelő eljárásukért bármiféle sérelem érné, részükre teljes elégtételt fog nyújtani. Ez a lényege a vármegye passzív rezisztenciájának, amelyet megsemmisített a bukott belügyvezet", akinek különben ez a semmisítő rendelete bizonynyal nem lep meg senkit. Vártuk ezt a rendeletet, amely csak úgy hemzseg a törvények félremagyarázásától, a szemfényvesztéstől. A belügyvezető akár bukva, akár nem, semmisíthet ítéletnapig, akár ma-1 gát megsemmisítheti, ámbár ma sem | több a politikában egy csapat nullánál.| A zérónak pedig az a tulajdonsága, ha akármeddig sokszorozzuk, marad az, ami! volt: nagy semmi. Ilyesmi természete van a belügyvezető eme legújabb megsemmisítő határozatának is, amely egy kitűnő alkalmat provokált arra, hogy a belügyek kegyelmes vezetőjét isten tudja hanyadszor már, egy kis törvénytiszteletre oktassa a vármegye közönsége nevében annak hazafias érzelmű alispánja, hogy a fülébe harsogják az exlexes exkormánynak: törvénytelenül kormányoz, tehát fütyülnek rá. A lecke pedig abból áll, hogy Fábry Sándor dr. alispán Kristóffy megsemmisítő rendeletét törvénybeütközőnek jelentette ki, és az ellen az 1886. évi XXI. t.-c. 68. §-ának G) pontja alapján felirattal élt a kormányhoz, kérve a megsemmisítő rendelet visszavonását. Itt adjuk teljes szövegében az alispán feliratát. Az alispán felirata. Szószerint igy hangzik: Nagvméltóságodnak a folyó évi szeptember hó 7-én 82492 (II) a szám alatt kelt azt a rendeletét, melylyel a törvényhatósági bizottság folyó évi 320 szám határozatának a meg nem szavazott adók behajtásának megtagadására vonatkozó részét, a mennyiben ezen rendelkezés az önként befizetett adók elfogadására is kiterjedne, nemkülönben a meg nem szavazott adók és adó cimén befizetett összegek beszállításában és a katonai szolgálatra önként jelentkezők belépé- j sénél szükséges hatósági közreműködés-! ben a vármegyei tisztviselők és községi elöljárók részéről bárminemű közreműködést eltiltót rendelkezéseit az 1886 évi XXI. t. c. 10 s *ra való hivatkozással megsemmisítette

1 — törvénybe ütközőnek tartván — az ellen, az 1886 évi XXI. t. c. 68 §-ának c. pontja alapján, felirattal élek és kérdéses rendeletének visszavonását kérem. Mert alkotmányunk sarkalatos elvei és alkotmányjogi biztosítékaink szerint országgyülésileg meg nem szavazott adót és meg nem ajánlott újoncot, a végrehajtó hatalomnak rendelkezésére boc-sájtani nem szabad. Ezen alkotmányjogi alapelvből következik, hogv amennyiben az országgyűlés az adót meg nem szavazta és illetőleg a kormány az adók beszedésére és behajtására a törvényhozástól felhatalmazást nem kapott, adókivetésnek sincs helye. Adókivetés hiányában pedig adó sem létezik, aminek Jokszerü folyamánya az, hogy az adócimén önként befizetett összegek nem adónak, hanem önkéntes letéteknek tekintendők, melyek oly célzattal fizettetnek be a községi pénztárakba, hogy annak idején az állami adó törvényes megszavazása után, de csakis azután, ez adók fedezésére legyenek fordíthatók. Ha tehát ezen önkéntes letétszerű befizetések az államkincstárnak adó cimén átszolgáltatnak, az esetben a hatóság eljárása, nézetem szerint az adóbehajtás fogalma alá esik, aminek megtagadásához azonban az 1886. évi XXI. t.-c. 20 §-a értelmében a törvényhatóságnak joga van, sőt az kötelessége. Ekként a törvényhatóságnak Nagyméltóságod rendeletével megsemmisített határozata az önként befizetett adók be nem szolgáltatását illető részében törvényes és igy nem lett volna megsemmisíthető, de nem is ellenkezik a törvényhatóság kérdéses határozata az 1883. évi XLIV. t.-c. 44. §-ában foglalt rendelkezéssel sem, mert a fent előadottak szerint az adó cimén való önkéntes befizetések adózásnak nem minősíthetők. Törvényes a törvényhatóságnak a katonai szolgálatra önként jelentkezők belépése tekintetében való hatósági közreműködést eltiltó, de szintén megsemmisített rendelkezése is, mert a hatóságnak az önként belépő hadkötelesek ügyében kifejtendő ténykedése, a meg nem szavazott ujoncjutalék kiegészítésének kétségtelen következményével és eredményével jár, ami az újoncok „kiállitás"-ával egyenlő értékűnek tekinthető. A törvényhatóság tehát jogos és törvényes alapon á 11 akkor, midőn az 1886. évi XXI. t.-c. 20. §-a értelmében az újoncok kiállításában való bárminemű részvételtől, a hatósági közegeket eltiltja. Nagyméltóságod megsemmisítő rendelete tehát ebben a részében sem felel m e g a fenálló törvény rendelkezésének, annál kevésbbé, mert hisz ha a törvény emiitett szakasza oly megszorító értelemben magyaráztatik, amint az a megsemmisítő rendelet indokolása szerint történik, az esetben az országnak ujoncmegajánlási joga és egyik legerősebb alkotmányjogi biztositéka válik hatálytalanná. Ebben a feliratban fentebb kifejtett állásponton támogatására hivatkozom e régebbi és az 1886. XXI. t.-c. hatályonkivül nem helyezett garanciális törvényekre u. m. 1504. I. t.-c., 1716. évi 8. 1741. évi 22, 790/1. évi i.0, 1-. cikkelyeire és 1867. X. t-c., végül a , 1867. XII. t.-c. 12. §-ára, amelyekből ségtelen határozottsággal megálla pi t

; hogy a törvényhozás által vazott adóknak bármily mód Ái és címen való beszedése, behajtása ,'s >e szállítása, valamint a meg nem s'zavdaw ujoncjutaléknak kiegészítésére szolját®, önkéntes belépés és igy a • • a'k•;•• mányát biztosító jogoknál megkerülése tiltva van, miből folyólag a h a t oSágoknak ezen j ogok sz i g o r u tiszteletije n'tartása és védelme n e- m c s a k h a z kban. De dörgött bent a képviseletük: a M e z ő f i tábor = Mezőfi Vilmos és Áchim L. András, akik nevében Mezőfi elverte a port Kristóffyn, hogy megszentségtelenítette a szociáldemokraták vörös lobogóját. De kezdjük az ülés elején. Kilenc órakor már zsúfolt minden karzat, csak az ülésterem padjai ásítoznak. Tízre benépesülnek a mezők. Justh belép és kezel az ujságirókkal. Azok panaszkodnak, hogy sötét a karzatuk. A következő percben valamennyi villamos körte szórja rájuk a fényt. Ilyen előzékeny a házelnök, de szigorú és erélyes a dobogóján. Féltizenegykor megkezdődik az ülés. Szenzációkat nem igen várnak, mégis feszült az érdek ődés. Amint azonban bevonul a kormány, morajlik, a karzat is. Hamarosan előkerül aztán a generális zsebéből az elnapoló királyi levél és megindul a vita, amely természetesen nem nélkülözi az izgalmat, zajt és legkevésbbé a derült részleteket, amikre az öreg generális bőséges alkalmat nyújt szereplésével. Minden arc izgatott, csak három honatya őrzi meg a teljes nyugodtságát-.Kossuth, Apponyi, akik még csendesítik viharközben a táboraikat és Fábry Károly, a gyomaiak népszerű képviselője, aki éppen ellentéte örökhagyójának, Rigó Ferencznek. Ez az örökség úgy értendő, hogy Fábry Károly az elhupv* bihar képviselő helyét foglalta el, mező közepérő

1 Íme sorába, az első ^Tiegye több »k: F m o t a közép mező utolsó padsorában Csányi és Mezőfi választja el egymástól. Folyik a vita több-kevesebb szenvedelemmel: együtt maradjon-e a Ház, vagy ne. Végre elnapolják és a folyosók pirosbársony szőnyegén folytatják a vitát, ma pedig már a Házon kívül. Csak aztán be ne teljesüljön Ciceró mondása: Róma deliberante Saguntum perit, hogy míg a nemes honatyák tanácskoznak, azalatt elvész az alkotmány és bekövetkezik az abszolutizmus. Szeptemberi nagypéntektől tehát ismét taktikai posványok bűze fertőzteti a közélet levegőjét. A korrumpált helyzetben némileg megnyugtató, hogy a ndmzet nem feledkezik meg a kegyelet szentségéről. Ennek adózik a folyosó is, ahol a nagyszécsényi ünnepségeket tárgyalják, majd a csabai Kossuth-szobor leleplezést. Fábry Károly fáradhatlan buzgalommal kapacitálja a leleplezési ünnepségen való részvételre képviselőtársait, akik számosan igérik meg lejövetelüket, de csak kedden délelőtt. De ritkulnak a folyosók és fél egykor az utolsó nagyságos cipő diszkrét csosszanását is elnyeli a puha bársonyszőnyeg. — latin. Szótalan szere'em. Irta : Márkus Emilia Szánthó Feri imádta a feleségét. > akkor érezte, hogy mily szép az ha a felesége mellett lehetett, szóyelve, ha másokkal volt, csak akSdott fel, ha a feleségéről beszélj ő szem'" TI volt szebb, jobb és okosabb asszőny a feleségénél, a kinek, hogy kedvében járjon, mint mondani szokás, még a csillagokat is le-; hozta volna az égről. Volt azonban Szánthó Ferinek egy nagy fogyatkozása: nem tudott sokat beszélni. A lelke tele volt a legmélyebb érzelmekkel, a szive a legtüzesebb szenvedelemmel — és még sem tudta boldogítani az asszonyát. Persze az asszony is szerette az urát. Megérezte, hogy ö az urának a mindensége, csak azt szerette volna, hogy az ura mindig szóval tartsa. — Mit ér az, — szokta mondani hogy szeretsz, ha nem mondasz soha szerelmes szavakat'? Szánthó Feri ilyenkor felelet helyett oda ugrott hozzá, hevesen átölelte és összevissza csókolta. A száján kezdte, az asszony szép két arcáján folytatta, aztán végigjáratta forró ajkait a szemén, az orrán, a fülén, a homlokán, a haján, a mig csak mind a ketten bele nem szédültek. Aztán, mikor már kimerültek az ölelkezésben, két tenyere közé fogta az asszony égő arcát és villogó szemeivel a szeme közé nézve, csak ennyit mondott : — Ezek az én szerelmes szavaim. Erre persze az asszony nem tudott mit válaszolni. Hevesen lüktető szive megsúgta neki, hogy ez többet ér a világ összes szerelmes szavainál, szőke fejében azonban folyton ott kóvályogtak a francia és spanyol regények hősei, akik olyan szenvedélyes, szép szavakba tudták önteni szerelmüket. Az ilyen jelenetek után aztán leggyakrabban leült az ablakhoz ós elmerengett. A férje pedig nézte, nézte, csak szótlanul nézte. Igy telt az idejük néha órahosszat. Az asszony nagyon szerette a regényeket. Ha az ura nem volt otthon, egyebet sem tett, mint regényeket olvasott és valahány férfihős szerepelt a regényekben, azokat mind összehasonlította az urával. — Mindenféle rokonvonásokat fedezett fel a férje és a re gények hősei között, csak L>;><:a k bözött tőle valamennyi, hogy azok ;.t regénybeli hősök olyan szépen tudtaul beszólni a szerelemről, aj botdogsáOTÓtJ a hogy az ő ura sohase lette. Egyszer, egy délután ép a végiér egy spanyol regényáek, mikor ura belépett hozzá. A hogy a könyvé letette, maga elé nézett é.- i nget-t. Az ura látva, hogy a felei ége iicm vett'; észre bejöttét, lábujhegyen a háta nn'*' került, föléje hajolt és egy hógsm,- fo, csókot nyomott az ajkái';!. Az assaötr meglepetten felriadt, cstf hamar azc P ép oly forrón viszony/ ,ta ú. es-' közben egyre suttogt

,

j — Édes Mártom . . ,des Máríói. A csókolódzás heveuen a férje." suttogást eleinte észr&áem vette. D< kor már az asszony többször ismé felállt és gyanakvóan ^rd zte : — Ki az a Márir' — Ne ... ne kér felelte hangon az ass ony :anem cl meg, szorits magadh ' - mond, szeretsz, imádsz, hogy v n \ agy ok ; séged, hogy ... Hirtelen elakadt a hangja \ fagyasztó hidegséget érzett ki í<? a szemeiből, melyek mretófi re tak. Megijedt ettől a -kintetti" valami bűnös, gyorsan 'Sütelta a»«jmy

s — Ki az a Márió ismételte- letérj kemény hangon és m. lulat tanul állva, várta neje válaszát. Ez hallgatott. Oly na<> • félelem siáit' belé, hogy nem mert s nem tudött v:' laszolni. A férj egyre türelmetlent:!): iaj Féltékeny gondolatai támadtak és itg rülten megkapva neje vállait, most BM ordítani kezdett: . — Ki az a Márió, felelj ki Márió ? . . . — Senki — válaszolt végre az jti szony, minden izében reszkedve'. — Hazudsz! De ez/d nem mé 1