Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-20 / 70. szám

2-ík oldal nélkül gondoskodni tudnak, ugy, hogy a kormány részéről a fizetés-elvonással jövő intézkedést nyomban hatálytalanná tudják tenni. Gyulaváros földvétele. A szentbenedeki uradalom parcellázása. Lapunk vasárnapi számában már hirt adtunk arról a milliós földvételről, amelyet Gyula város képviselőtestülete óhajtott megkötni gróf Wenckheim Dénessel a pusztabenedeki uradalomra. Ez a nagy horderejű kérdés foglalkoztatta Gyula képviseletét a hétfőn megtartott rendkívüli közgyűlésen, amelyen hosszú, kinos viták után nem éppen egyhangúlag kimondták, hogy elvben hozzájárulnak a földvételhez, de egyben alkudozás céljából érintkezésbe lépnek az uradalom tulajdonosával. Ennek a földvételi ügynek érdekes előzményei vannak. A képviselőtestület ugyanis, amint annak idején megírtuk, K. S c h r i f f e r t József indítványa alapján még a mult évben elhatározta, hogy a tulajdonosnál egy e célból választott bizottság utján kérdést tesz, vájjon a benedeki földet hajlandó-e, s ha igen, minő áron és feltételek mellett Gyula városának eladni? Hétfőn reggel a képviselőtestület által választott bizottság, melyhez még számos földmives gazda csatlakozott, a tulajdonos megbízottjánál jelentkezvén, utóbbitól azt az értesülést kapta, hogy a szentbenedeki uradalom Gyula városa mint erkölcsitestület által igenis megvásárolható s hogy annak eladási ára 1.885,000 korona. A kérdéssel legutóbb a város tanácsa foglalkozott, amely az 1.885,000 korona árral szemben 1.700,000 korona vételár felajánlását hozta javaslatba. Ez az érték első pillanatra azt a benyomást teszi az emberre, hogy kicsiny, mert katasztrális holdanként három, esetleg ötszáz forintot is fizetnek a szántóföldért. Mindazonáltal a tanács határozata a közönséget óriási izgalomba hozta, mert több oldalról felhangzott az a vélemény, hogy az 5496 hold és 404 négyszögölést tulmagas még az 1.700,000 korona érték is. A kérdés körül már a hétfői közgyűlést megelőzőleg óriási kapacitálások folytak mindkét pártról. Mert két pártra szakadtak a képviselők: akik mindenáron a vétel mellett voltak és akik — helyesen és józanul, — ellene. A küzdelem azonban csak a hétfői közgyűlésen érte el tetőpontját, s mindkét fél oly makacsul védte álláspontját, hogy végleges eredményre nem tudtak jutni. Az érdekes és izgalmakban bővelkedő közgyűlésről az alábbi tudósításunk szól: A rendkívüli közgyűlést a napirend megjelölésével Dutkay Béla polgármester nyitotta meg. Ezután a kiküldött bizottság előterjesztését olvasták fel, amely szerint a tulajdonos 1.885,000 koronát követel uradalmáért. Ezzel szemben a tanácsi javaslat 1.700,000 korona vételárat ajánlt. Hamarosan felülkerekedett ezután a harmadik párt, amely sem egyik, sem másik javaslatot nem fogadta el, hanem utalva a városnak a földvételből háramló kárára, napirendre térést javasolt a kérdés felett. A pártok között ezután kimeríthetetlennek látszó vita indult meg, amely élesebb jelenetekben sem volt szegény. A vitának pedig a főoka az volt, hogy a vételárat tulmagasnak tartotta két párt is. A Schriffert párt 1,300.000 koronát hozott javaslatba, míg az intelligencia még ebbe sem ment bele, miután az egész földbirtokból csak 1700 hold a szántó, 2000 hold pedig szik, mely teljesen müvelhetlen, 3000 hold pedig legelő, amire meg nincs szüksége Gyulának. A legelőre tulajdonképpen Elek községnek volna szüksége, s amennyiben ez belemenne a földvételbe, esetleg könnyebben meg volna oldható a kérdés. A szónokok egymásután emelkedtek fel és beszéltek a legnagyobb hévvel addig-addig, hogy az egész délelőtt eltelt és a legkissebb reménnyel sem kecsegtetett, hogy a vita rövid időn belül kimerül. Igy aztán az elnök a vitát félbeszakította és annak folytatását a délutáni folytatólagos ülésre halasztotta. Még délután sem lehetett tudni, miként dől el a kérdés. A három órakor megindult vita ép oly hevesen hömpölygött tovább, mint a délelőtti. Végre mindenki kibeszélte magát és az elnök feltette a kérdést. A képviselőtestület ennek kapcsán kimondta, hogy az uradalom megvásárlásához elvben hozzájárul, nem teszi azonban magáévá a tanácsnak azt az előterjesztését, hogy vételárként 1.700,000 koronát hozzon a város javaslatba, hanem egy bizottságot küldött ki, amelv tárgyal abban, hogy a birtok 1.300,000 koronáért legyen megvásárolható. A bizottságba Dutkay Béla polgármester alatt kiküldettek : Hoffmann Ferenc, Schriffert József, Gerlein Reinhardt, Endrész András, Steigerwald Ferenc, Kukla Ferenc, Csöke Péter, Góg György, Mukray Ferenc és István, Marosi Mihály, id. Miskuca Illés, ifj. Miskuca Illés, Ardeleán György, Gombos Mojsza és Gergely Pál. Ezenkívül választottak egy négytagú bizottságot és pedig Dutkay elnöklete alatt Hoffmann Ferenc, Schriffert József és Steigerwald Ferencből, akiket azzal bízott meg a közgyűlés, hogy annak határozatát közöljék gr. Wenckheim Dénessel és egyben intézzenek aziránt kérdést hozzá, hogy hajlandó volna-e a benedekfalvi birtokot 1.300,000 koronáért eladni, s adjon 3 havi halasztást a vétel megkötésére. Orosháza a nemzeti küzdelemben. Politizáló község. A nagy nemzeti küzdelemben, melyet a bécsi politika támasztott fel, napról-napra tüzesebben nyilatkoznak meg a törvényhatóságok. Nagyon helyesen, mert ehhez joguk van, sőt a jelen helyzetben egyenesen kötelességük állást foglalni a hazafiatlan törekvések eüen. Nem biztosítja azonban a törvény e jogokat a községeknek, a melyek képviseleti közgyűléséből száműzve van a politika. Annál érdekesebb tehát az a politikai színezetű és tartalmú közgyűlés, amely kedden lefolyt Orosházán, s amelyen a vita az adómegtagadás körül folyt. Egy sereg képviselőtestületi tag ugyanis indítványt nyújtott be az elöljárósághoz, kérve a rendkívüli közgyűlés egybehivását, amelyen határozattá akarták kimondatni az adószedés ós fizetés megtagadását. Az indítvány mellett pro ós contra hosszú vita indult meg, amelyeknek eredményeként természetesen nem tehettek egyebet a törvény értelmében, mint napirendre tértek. Ugy az indítvány azonban, mint a gyűlésén elhangzottak, jellemzők a helyzetre, különösen pedig Orosháza színmagyar közönségének erős hazafiságára. A gyűlés lefolyásáról a következő tudósításunk szól: A rendkívüli közgyűlést, amely igen népes volt, Jankó Ferenc biró nyitotta meg a megjelent tagok üdvözlésével. Néhány kisebb jelentőségű ügy elintézése után Torkos Kálmán főjegyző terjesztette elő Gémes Ferenc ós társainak indítványát, a mely igy szól: „Tisztelettel alulírott képviselőtestületi tagok szükségét látjuk annak, hogy Orosháza község képviselőtestülete is hozzon határozatot oly irányban, hogy a községi hivatalnokok és alkal mazottak az önként fizetendő állami adók elfogadásától eltiltassanak, miért is kérjük, miszerint ezen indítvány tárgyalására sürgősen rendkívüli közgyűlés hivassók össze." (Aláírva: Gémes" Ferenc, Szalay József, Vangyel Szilárd, Hilrand Ferenc, Bor Mihály, Nagy József, Fóner Márton, Vidovich József és Hille Bernát). Ezután a tanácsi javaslatot terjesztette elő a főjegyző, s ez igy szólt: Miután az 1883. évi 44. t.-c. 42. §-a az állami adók szedését a. községi adószedő, illetve elöljáróság kötelességévé teszi, miután továbbá az 1886. évi XXII. t.-c. 2. és 21. §§-ai értelmében a községek a törvénynek ós kormányrendeleteknek az állami igazgatásra vonatkozó intézkedését végrehajtani kötelesek, a képviselőtestületnek pedig oly határozatot hozni, mely a törvényben fenálló rendelkezésekkel ellenkezik, joga ninKöltemények prózában. Irta : Charles Baudelaire. Vénusz és a bolond. Csodás ragyogó nap ! Szenvedélytől ittasan szívja magába a nagy park a nap égető tekintetét, mint az ifjúság magába szívja a szemnek izzó tüzét. Egy hang sem árulja el a nagy természet mámorát. Mintha még a vizek is aludnának. Nem ugy, mint az embereké, a Természet orgiája nesztelenül folyik le. Az egyre növekedő fényárban minden csillog, ragyog ; a virágok égnek a vágytól, hogy színeik hatalmas erejével vetekedjenek az éter vakitó azúrjával. A forróság illatot ád a fáknak és a virágoknak s az illatár szinte füstölgő gomolyagokban emelkedik fel a nap felé. A Természet e mámorában egy szomorú alakot pillantottam meg. A park közepén hatalmas Vénusz áll a magas talapzaton ; a talapzathoz egy bolond simul, egy udvari bolond, a kinek az a hivatása, hvgy önkónytelen vagy erőszakolt mókáival megkacagtassa a királynét, ha lelkiismereti furdalást érez, vagy unatkozik. Mosolyogni való ruhában állt ott a szegény bolond, fején csörgősipka. Szemeit a halhatatlan istenő felé emelte, miközben könnyekkel teltek meg e bus szemek. És e szemek azt mondták: — Én vagyok a legutolsó ember, a legelhagyottabb ember ezen a világon. Szerelemben és barátságban megcsaltak. Haszontalanabb ós nyomorultabb vagyok az állatnál! És mégis . . . mégis, én is arra vagyok teremtve, hogy átórezzem a Te hallhatatlan szép éledet, óh, csocsodás istennő. Könyörülj meg rajtam, óh Vénusz! Szánj meg szomorúságomért és szerelemre való vágyódásomért! De a könyörtelen Vénusz titokzatosan a messzeségbe néz márványszemeivel ... a messzi, messzi távolba . .. Hajad egy egész világ. Hadd szivom be soká, soká hajadnak illatát! Hadd merítsem el arcomat fürteidben! Hadd lebegjen fürteid kezemben, mint egy illatos zsebkendő, hogy az emlékek és a gyönyörök illatával teljék meg a levegő ! Ha tudnád mi mindent látok most! 0 mit érzek! Mit sejtek! Lelkem az illatáron száll tova, mint más lelkek a zeneszárnyon! Egy álom emelkedik ki a hajadból, egy álom: libegő vitorlákkal, hatalmas árboczokkal. Messze tengerekről beszól ez az álom, hol langyos szellők játszadoznak, hol az éter sötétebb kék ós érett gyümölcsök illatától van átitatva a lav'egő; hol enyhet érez az emberfik. mintha óriási levelek hűsen legyeznénee, Hajadnak óceánjában egy kikötőt látok, hol egy szomorú melódia zengzetét hallom." Kikötőt, a hol minden nemzetnek erős fórtiai dolgoznak, minden fajtájú hajókon, melyeknek dúsan cifrázott testei a végtelen égen siklanak át, melyben örök fórroság hevit. Mikor hajadat megsimogatom, újból átélem a gyönyörűséges bágyatságnak óráit, a melyeket egy szép hajó kajütjébe töltöttem együtt veled ; a hullámok ringatták a hajót, a kajütben csupa virág, bóditó illattal; hajadból a dohány-1 nak, ópiumnak és cukornak illatát szivom. i Hajad az éjszakában ugy hevit, mint a forró égöv éjszakája. Hagyj dúskáljam kezemmel nehéz fekete hajadban! Hadd csókolnom lázasan fürteidet! Ugy érzem ilyenkor, mintha emlékeimet csókolnám fel újra a való életre! III. Mámor. Légy mindég mámoros : ez az igazi! Ez az aifája és ómegája a bölcsességnek. Ez a lót és nem lét egyetlen kérdése. Mámorba nem fogod érezni az idők rettenetes terhét, a melytől roskadoznak vállaid, mely leterít a földre. Mámorbaji légy szünetlenül ! Csak mámor, mámor! De mivel szerezd meg ezt a mámort ? Borral, költészettel, erénynyel, aszszonnyal, s ha tudod. Csak mámor legyen. És ha egy napon . . . valahol . . . egy palota lépcsőjén vagy egy utca árok zöid füvén vagy szobácskád tompa magányában érzed ha mámorod gyöngül, ha egészen elszáll: akkor kérdezd meg a szélvészt, a hullámot vagy a csillagot, vagy repülő madarat, vagy a toronyórát, vagy valamit, ami mozog, forog, száll, sóhajt, szólal . . . kérdezd meg tőlük : minek az órája ütött ? És a szélvész, a hullám, a csillag, a toronyóra mind ezt fogják felelni: — A mámor órája. Ha nem akarsz az idő meggyötört rahszolgája lenni, mámorosodj meg újra, légy mámorban szüntelenül. Borral, költészettel, erénynyel, asszonnyal . . . Bármivel szerezd meg a mámort, a hogy tndod, csak mámor legyen, mámor . . . csen, — javasolja az elöljáróság, hogy a beadott kórvény felett a képviselőtestület térjen napirendre. A vitához elsőnek Vangyel Szilárd nyug. elsőjegyző szólalt fel, aki nagy derültséget keltett kijelentésével, amely ugy szólt, hogy neve véletlenül került a benyújtott indítvány alá, amely indítványnak — mint mondta — nincs semmi értelme. — Hát akkor minek irta alá ? — kérdezték mosolyogva. Vangyel mondott ugyan valamit, de senki nem értette. B i k á d y Antal szerint igaza van a tanácsi javaslatnak, hogy a képviselőtestület a napirenden levő kérdésben nem hozhat végleges határozatot, de szép dolognak tartja, hogy az indítványt olyanok adták be, akik még nem régen éppen ellenkező álláspontot vallottak. A tanácsi javaslatot nem fogadja el, hanem indítványozza, írjanak fel a törvényhatósághoz, hogy az foglaljon állást e kérdésben. László Elek dr. a képviselőtestület közgyűlési termét, ahol tisztán adminisztratív ügyeket kell szolgálni, nem tarja alkalmasnak politizálni. A községek kiskorúak még a politikára, tehát a képviselőtestületnek nincs joga törvényt magyarázni. Joga parlamenten kivül csak a vármegyének van, melynek határozatait esetleg meg lehet felebbezni. A napirenden levő kérdés ügyében a vármegye éppen 24-iki közgyülósón fog határozni, s ott fogják megmondani, hogy mi lesz a kötelessége Orosházának. Á tanácsi javaslatot pártolja. Veres József egyik javaslatot sem fogadja el. A< indítványban jelzett határozat kimondására szükség nincs, mert mindenki tudja ugy a jogát, mint a kötelességót. E teremben ugyan politizálni nem lehet, de azt se lehet, hogy ne beszéljünk e kérdésről. A helyzet jogot ád erre. Hosszasan szólott ezután a politikai helyzetről, majd a következő közbevetett indítványt te'tte : Mondja ki a közgyűlés, hogy egészen törvényes álláspontra helyezkedve, az indítványt tárgyalás alá vette, de miután meg van győződve arról, hogy mindenek tájékozva vannak a helyzetről, a törvény álláspontjára helyezkedve, sajnálattal tér napirendre az indítvány felett. B i k á d y Antal a maga javaslatát kéri elfogadni, hogy illetékes helyen is nyoma legyen a határozatnak. Berthóty Károly Veres javaslatát pártolja, s arra kell törekedni, hogy a törvényeket minden illetékes tényezők megtartsák, mert akik a törvényre hivatkoznak, azoknak szent kötelessége a törvényeket megtartani. B r ó s z János szerint, ha a határozatot kimondanák, az elöljáróság jutna kényelmetlen helyzetbe, mert a törvényszegésért nagyon könnyen felfüggesztenék őket. Bikády javaslatát ajánlja elfogadásra. Az elnök ezután szavazásra tette fel a kórdóst, amelyben a tanácsi javaslatot fogadták el. Több kisebb ügy letárgyalása után a közgyűlés 11 órakor ért véget. Egy boldogtalan kölöne. Az utolsó Kárász címmel lapunk mult számában egy közlemény jelent meg, mely megemlékezve Kárász Géza haláláról, a többi között azt állította, hogy ő volt a család utolsó férfi sarja. A közlemény ebben az alakjában téves, mivel a horgosi Kárász család szeghalmi ága még mindig virágzó, s éppen nem lehet állítani, hogy kihaláshoz közelednék. Igen szép birtok felett rendelkeznek, a bokros—megyeri, fási, fokközi, töviskesi és halas pusztai birtokrószek, eltekintve a Szeged ós Horgos község határában fekvi birtokoktól, mintegy 16.000 holdnyi kiterjedésüek és kevés kivétellel bérlők által kezeltetnek. Szeghalmi kastélyuk igen régi, emeletes épület, melynek egyik oldalszárnyát néhány évtizeddel ezelőtt a hírneves magyar műépítész ! Y b 1 Miklós építette. A cikkben emiitett különcködés nem minden családtagnak jellemvonása, inkább csak a szegedi ágazatban volt kifejlődve, ahol beteges elfajzásban K ár á s z Gézában érte el tetőpontját. Rajta beteljesedett az a fiziologiai igazság, hogy az öröklött vagyonok hosszú birtoklása, a létért való küzdelem teljes hiánya, feltótlenül degenerálja a késő nemzedéket. A vagyonszerző ős a felvidékről származott le az alföldi rónaságra, s mint kántáló tót diák Szegedre jutott. Eszes, ügyes, alkalmazkodó ember volt, ki hamarosan magkedveitette magát, mint bizonyít az is, hogy a nemes város főnótáriusa lett. A törökök kiűzetése, s a kurucvilág lezajlása után sok volt az

x uratlan birtok Magyarországon. A rég jogos tulajdonosok vagy elbujdostak,