Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-12-28 / 119. szám

Békéscsaba, XXXII-ik évfolyam. 119-ik szám. Csütörtök, december 28. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részit illeté közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vi»»za. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön. EIíŐFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre <5 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILEB VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Ünnepek után. Békéscsaba, dec. 27. Hármas ünnep, hetes eső, mondja a magyar ember. Hát ami azt illeti, ünnepből bőven kijutott, ha a hetes eső szerencsésen el is maradt. Hanem ehelyett fölséges karácsony volt, bár nem födte a tájat a hótakaró. Igazi tavaszi napok voltak az ünnepek. Fölséges karácsony volt, bár a nemzet szegényes karácsonyfájáról nem szórták alá a béke mécsesei boldogságos fényüket. Sebaj! Elmúlott, jön helyette uj esztendő, amelybe még lehet bizakodni, hogy szebb jövőt rejt méhében, mint a haldokló esztendő volt. Úgyis reményből táplálkozunk már tudja Isten mióta. Mert az igazságunk, mint valaha a betlehemi igazság, sehogysem akar dűlőre jutni. De amint nem hiába született meg a betlehemi jászolban az Istenember, hogy megváltsa bűneitől e világot, úgy elfog jönni, mert jönnie kell a mi messiásunknak is, aki megváltsa évszázados szenvedéseitől a magyarságot. Három ünnepünk volt. Mind a három valóban kegyes volt hozzánk. Tönkrevei ték ugyan a zúzmarás, zimonkós hangulatokat, de fölébresztették a szivekben azt az érzést, amit a rút politikai viták gyökerestül kiirtani készültek. Volt időnk imádkozni eleget, imádkoztunk is eleget, — már aki — ám az igazság okáért: ránk is fért. Vigasságban is volt elég részünk, már akinek, de ez meg éppen ránk fért, mert van mit felednünk. Mindenre tellett idő, csak a politika szünetelt. A március első napjáig királyi parancscsal pihenőre küldött honatyák vendégeskedtek, diskurálgattak s talán mégis legtöbbet a politikáról. Nem szenvedelmesen, mint a forumon, de csöndesen. Ki csapna vásári lármát a szeretet ünnepen ? Vajha ez a békességes hangulat, elmultával az ünnepeknek is megmaradna a szívekben ! Mennyire kiegyenlítődnének a kiélesedett ellentétek és mennyivel hamarabb megszületne a béke a politikában! Kettőn áll a vásár: a nemzetet képviselő többségen, mely ez idő szerint táborában látja a haladók kivételével az összes politikai pártokat és az úgynevezett haladó párton. A többségi pártoknak kötelessége volna a koncessziók terén addig elmenni, ameddig engedékenységük nem sértené a nemzeti küzdelem komolyságát és nem veszélyeztetné Magyarország alkotmányos függetlenségét, a 67-iki törvényben lefektetett és királyi esküvel pecsételt jogokat; a haladóknak pedig odáig kellene haladni, hogy megértsék a nemzet küzdelmének komolyságát és meggyőzzék az uralkodót afelől, hogy az általuk eddig folytatott úton nem lehet haladni, hanem igenis respektálni kell a törvényeket és azokat úgy magyarázni, mint azt megalkotta király és nemzet. A béke megkötésének napja nem lehet messze. Ezt hirdetik minden politikai táborban Hatása alatt a békességes ünnepek hangulatának, reménykedjünk, hogy nemzet és korona méltányos, elfogadható és egyik félre nézve sem lealázó békét becsületes szándékkal mihamarabb megköti P. A főispán Békésmegyében. Installáció előtt. A tegnapi nappal véget ért a politika három napos szünete. Hogy a karácsony a szivekben hagyja-e a béke iránt való vágyat, mely legyőzze a harcias kedvet? Kétséges. Amikor e sorok íródnak, legalább még nem tudni bizonyosat. Határozott feleletet a ma fog adni, amikor a törvényhatóság rendes közgyűlésén valószínűleg napirendre fog kerülni az installáció kérdése is, bár e tekintetben már a 14-iki rendkívüli közgyűlésen határozott a törvényhatóság. Hallódnak olyan hangok, mintha az ellenzék részt akarna venni a szombati installáló közgyűlésen. Istennek sem azért, hogy beigtassák az uj főispánt, hanem, hogy éppen megakadályozzák az installációt. Ha erre az álláspontra helyezkednék a törvényhatósági bizottság valamennyi tagja, szavunk sem lenne az ellenzék hir szerinti terve ellen. Mivel azonban tudjuk és ezt tudják a legradikálisabb elemek is, hogy vannak bizottsági tagok, akik föltótlenül respektálják a király kinevezési jogát, más szóval minden körülmények között installálják a főispánt, céltalannak és helyén nem valónak tartjuk eleve is az ellenzék esetleg installáció megakadályozását célzó törekvését, annál is inkább, mert a fegyveres karhatalom ellenében nem tehet semmit se az ellen a tulajdonképpeni hatalom ellen, amely éppen a disputábilis természetű törvényeknél fogva a kormány álláspontját köteles védeni. Békésvármegye törvényhatósága meghozta a maga hazafias határozatát. Ám a saját tekintélye, méltósága érdekében tartsa is meg. Es ha az ellenzéknek nem imponál az uj főispán, ám maradjanak távol az installáló közgyűléstől és installáljanak azok, akiknek öröme telik abban. Semmiesetre azonban ne adjanak alkalmat arra, hogy önmaguk megcáfolásával nevetségessé és gyerekessé tegyék magukat. Ezt parancsolja a komolyság, de a j hazafiság is ; de legföként az érett megfontolás. Mert ha egyszer valami hiába van, az ellen hiába cselekszünk. Már pedig igazság"az, hogy Krcsmárik János dr. főispánt minden körülmények között installálják. Egyébként az uj főispán végleges elhatározás szerint pénteken érkezik le a megyébe és egyenesen Gyulára megy, ahol a Komló szállóban vesz lakást. Titkára a régi főispáni titkár, Szekér Andor lesz. Regisztrálhatjuk még, hogy az installálás napjára minden előkészületet megtettek arra nézve, hogy az esetleges botrányoknak eleje vétessék. Nagyon valószínű az is, hogy a közgyűlési terembe csak igazolványnyal fogják beengedni ugy a bizottsági tagokat, mint a karzatra a közönséget. Különben pedig bizunk az uj főispánnak hazafiságában, megyéje iránti szeretetében, hogy amint soha nem fog törvénysértést elkövetni, ugy minden jóakaratával, tehetségével és erejével azon lesz, hogy a nehéz napokban megóvja vármegyéje békéjét minden izgalomtól. Am ez az óhajunk fenmarad a vármegye közönségével, de elsősorban a törvényhatóság egyetemével szemben is. Áchim János jubileuma. A karácsonyi ünuepek poézis keretébe illő volt az a külsőségeiben nemeBékésmegyei Közlöny tárcája. A kis csapodár. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. I. Minek teketóriázzam sokat ? Illenék ugyan elkalandozni az olvasóval holmi divatos szalonban, amelynek diszkrét homályába még divatosabb kandalló vigan pattogó hasábjai szórják azt a bizonyos fényt, amelynek világosságánál a hallgatás is sokatmondás kettesben. Vagy valami kéklő borostyánnal, futó folyondárral árnyékozott lugasba, mely rózsás kert közepén áll. Esetleg valami hangulatos őszi tájra, ahol az ég korongjáról aláhanyatló nap búcsúsugarai bánatos lemondással csókolgatják zörgő avar között nyiló kései rózsát. Nem keresek a hős egyéniségéhez, legkülönfóle tulajdonaihoz illő keretet, hanem egyszerűen bemuta om őt, hadd beszéljen ő, a tettei és a szeszélyesen bolond sors. Egy sorral följebb ugyan rövidség okáért beszélhettem volna mindjárt többesszámról is, lóvén nem csupán hős, — de hősökről szó. A libák is ugy szépek, ha sorba mennek Legalább a nóta szerint. Tartsuk meg hát mi is a sorrendet és először az egyik hőst vezessük elő. íme: Rodán József, 25 éves, a foglalkozása : egyelőre maradjon titok. Majd el fogja maga árulni. Alakja olyan közepes: se nem kicsi, se nem nagy. Nem igen járt arra, amerre a szépséget osztogatták, noha nem is darabos az arca, se nem bandzsal a szeme, de szatócsnyelven olyan középszerű, mint akiből legtöbbet küldött e világra a teremtés nagymestere. De már sokat is beszélek róla. Hadd vegye át a szót őkigyelme. * — Fiuk, ne Ítéljetek el! Tudom, jól tudom, hogy bolondul, esztelenül cselekszem. De látjátok ezt a gyöngyöző kristályt ebben'a pohárban. Ezen gyöngyöző kristályból már ittam lángoló tüzes szerelmet, a boldogság mézédes nektárját, a feledésnek gyógyító balzsamát, a leggyötrőbb kínok keserű epéjét, mindent, mindent. Mert ebben az aranyszínű szeplőtlen nedűben, ebben a cséppé vált igaz gyöngyben benne az emberiség boldogságának a problémája, amelyen a bölcseknek ós tudósoknak nevezett bolondok évtizedek óta hiába törik a fejüket. Mert hej fiuk! — képzeljétek el, hogy a bolondságnak micsoda hat lmas árja zúdulna ennek a nyomorult sártekének minden lakójára, ha ugy egy szép reggelen mind-mind, akik vagyunk, olyan, hogy is mondjam . . . remekjszalonspiccel ébrednénk föl, mint amilyen most nekem van ! Szólt kipirult arccal, s ragyogott a szeme, miközben ajkához emelte a poharat, amely a következő pillanatban izzó-porrá váltan hevert a hatodik márványasztal mellett. A fiuk, a bolondos jó fiuk némán összenéztek, Rodán pedig, a mindig elkeseredett Rodán, merthogy talán nem kapott visszhangot a föllelkesültségére, fájdalmas lemondással kelt föl és szó nélkül távozott. Csak mikor már kilépett az utcára, szólaltak meg a fiuk : — Talpig helyes gyerek, csak ne volna oly átkozottul szerencsétlen, — mondta az egyik. — No az szent igaz, hogy még a jóság angyalai is esküdt ellenségei! — toldta meg a másik. Pedig aligha van rá okuk, mert bolond egy jó lelke van, a szive az pedig, fiuk, arany-színarany!—jegyezte meg egy harmadik. És mindegyik mondott rá valamit, de pálcát egyik se tört a sorsüldözött Rodán Jóska fölött, (társaságban csak per Jóska szólították) aki imigyen gondolkozott, amint céltalanul mércsíkelte lépéseivel a kétes -világitásu kisvárosi pocsótás grand corso-t. — Ismét legyőztél kutya sors, aki beste lelked van ! Porba sújtottál, vógiggázoltál a dacos nyakamon. Megaláztál, az ég és te tudod, hányadszor. De még érzem a szivem verését, a vérem lüktetését, izmaim megujuló erejét. Diadalod hát még nem teljes. Nem, sors barátom, nem adom olcsón a hitvány életem, hanem még egyszer, utoljára fölveszem ellened a küzdelmet. Utoljára, igen. ós ha akkor is tiéd lesz a diadal, akkor ... akkor elismerem, hogy te vagy az erősebb és én a legyőzött, akinek pókmódra kiszíhatod a vérét, tetszésed szerint marcangolhatod a léikét. Igen, igen sors barátom! Járók-kelők mentek el mellette, jóbarátok, ismerősök köszöntötték. Egyet se is látott meg, egynek se is emelte meg a kalapját, ami különben huncutul a szemére volt húzva. És amint tovább haladt, tovább gondolkozott. — Szép külsőben lakik az ördög, Csakugyan azt mondják róla, hogy maga a megtestesült démon, aki szép, csudaszép. Hullámzó feketeselyemerdő a haja, amelynek fürtjei lombsátorként omlanak le az észvesztően fehér vállakra. Fekete gyémánt a szeme, korall az ajka, harmatos rózsa az arca, alabástrom a karja, remegő liljom a járása, dal a beszéde, csalogányszó az éneke. De hol a jelző, annak a szuperlativusra, amely meghatározza az ő szépségét ? És ez a lány démon ? Azt mondják róla, sőt még rosszabbat is. Hm, . . . hm . . . Van valami a dologban! Mikor maga azt mondta saját magáról: Én kacér vagyok! Én meg elneveztem csapodárnak . . . Nem igaz, százszor nem igaz! Ő hazudott, igenis, egyenesen hazudott, én pedig keményen Ítéltem, mert azt is mondták, ezt is beszélték. De nem mondjanak rá többet semmi rosszat, mert annak a vakmerőnek keresztülnyargalok a lelkén és . . . Pedig nem folytatta a gondolkozást, mert amint észrevette magát, Csapodár kisasszonyék (ez a Csapodár kisasszony a másikhős) fényes szalonjában találta magát, nem éppen comme il faut állapotban. A retirálás és láthatárról való letűnés késő volt. Aki harcra készül, különben se futamodhat meg. Az akaratelszántság és gyávaság nem fér meg egy zsákban. Rodán barátunk hadilábon áll az etikeitenek több, mint kevesebb butamód megkonstruált paragrafusával, az emelkedett hangulatra való tekintettel pedig épen sans géne helyezkedett túl a konvencionális udvariasság sablonjain.