Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-12-21 / 117. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1905. novemb. 12 sen szóló kísérői eddigi választási rend­szerünknek. Magyarországban a jelenlegi válasz­tói életkort (20 évet) betöltött férfiak száma : 4,322.940. Ebből választói joggal nem bir 3,352.119, a^az a férfinépesség­nek 77-5 százaléka! És 2,186 95 azoknak irni és olvasni tudó 20 éven felüli fér­fiaknak száma, akiknek ma nincs vá­lasztói jogosultságuk. Egyes foglalkozási ágakat tekintve a földbirtokos osztályból nem választó 51 százalék, két holdon aluliakat hozzá­számítva 54 és fél százalék, még rosszabb az iparosok helyzete. Itt 65 százalék van kizárva, valamivel kedvezőbb a kereske­dők aránya, itt 44 százalék van kizárva. A választói jog kiterjesztése tehát nem­csak a munkások, hanem a polgári tár­. sadalom érdekeit is közelről érinti A tapasztalat azt igazolja, hogy az . általános választói jog az elégedetlen társadalmi osztályok forradalmi törek­véseinek legjobb' ellenszere, valóságos biztosító szelepe a társadalomnak a fa­lait feszítő erőszakos célzatok ellen. A legjogosultabb politikai törekvés is gya­korta erőszakos eszközökhöz folyamo­dik, ha minden áron kirekesztik a par­lamentből, s viszont a forradalmi törek­vés is törvényes formák között igyek­szik érvényesülni, ha a parlamentben szóhoz juthat. Igy az általános válasz­tási jog az elégületlen társadalmi osztá­lyok forradalmi törekvéseinek legjobb ellenszere. Az általános választói jog mellett szól továbbá az a kétségtelen tény, hogy vajmi nehéz találni olyan rendszert, mely helyébe volna tehető. A cenzus rend­szere erre nem alkalmas, mert mint Bis­marck mondta : minden cenzusban sok az önkény. Sajátos hazai viszonyaink mellett pedig a cenzus megtartásának még ujabb nehézsége az, hogy a választói jognak minden olyan kiterjesztése, mely a e^nzus leszállítására lenne alapítva, a magyar elemet a jelenleginél hátrányo­sabb helyzetbe hozná. A választók jelenlegi számában a ma­gyar faj 56-2 százalékot tesz ki, a föld­míves osztályban a magyarság messze mögötte marad még az összes népesség­ből a magyarságra eső aránynak is. Ebből következik, hogy minden olyan cenzus reform, mely a földmives osztályt na­gyobb tömegekben juttatja választói jog­hoz, a magyarság százalékát megrontja és pedig annál inkább, minél lejebb szál­lunk a földadó cenzus megállapításánál. A statisztikai adatoí? azt mutatják, hogy a cenzus leszállítására alapitott vá­lasztási reform mindenképpen gyöngí­tené a magyar állam nemzeti jellegét. De rosszabbodnék a magyar elem ará­nya akkor is, ha különös korlátozás nél­kül minden 24 éves polgár felruháztat­nék választói jogosultsággal, mert 3 millió 895.357 főnyi 24 éven felüli férfinépes­ségből csak 51 7 százalék, azaz 2,015.355 magyar. Ezen szempontok vezetik a törvény­javaslatot, midőn a választói jogosult­ságot az irás olvasáshoz köti. A 3,895.357 főnyi 24 éven felüli fér­finépességből ír és olvas 2,021.827. Eb­ből magyar 61'4 százalék. Ha tehát a választói jogot az irás-olvasáshoz köt­jük, a magyar elem jelenlegi aránya nemcsak nem rontlik, hanem legalább egyelőre, amig a nemzetiségek a mos­tani arányban szerepelnek, az irni-ol­vasni tudók között tetemesen javul. Ezen megszorítás elvileg is legin­kább igazolható, mert csak a teljesen műveletlen elemeket zárja ki a válasz­tói jogosultságból anélkül, hogy a né­pesség'zömének az alkotmányos ügyekre való befolyását csökkentené. Nézzük, miként alakulna a választói jog, ha azt a magyar irás-olvasáshoz kötnők ? Ezen reform az ország lakos­ságának igen nagy részére rendkívül nagy jogfosztással járna. Árvamegyében például a választók jelenlegi száma 10.873, a magyar irás és olvasás felté­tele melett pedig a 18.876 főnyi huszon­négy éven felüli férfinépességből csak 190Ó szavazhatna. Krassó-Szörénymegyó­ben jelenleg a választók száma 24.697, a magyar irás-olvasás feltétele mellett pedig 'l 10.000 főnyi 24 éven felüli férfi­népességből csak 12.000 kapna válasz­tói jogot. Foglalkozási ágak képvisele­tét illetőleg a statisztikából kiviláglik, hogy lényegesebb változás csak a mun­kásosztály javára áll be, mert ezen osz­tály jelenleg a választók között 6 szá­zalékkal szerepel, a jövőben pedig 43'6 százalékkal fog szerepelni. A munkás­választók száma 58.732-ről 1,144.601 főre emelkedik. Az indokolás befejezésében azt mondja: a magyar képviselőházban egy emberöltő óta sohasem aludt ki az általános választói jog eszméje s a ha­zának mindig tekintélyes része volt az, mely ébren tartotta, megvalósítását sür­gette. Már 1872-ben terjesztettek be Irányi Dániel és társai egy törvényja­vaslatot, mely az általános választói jo­got, titkos szavazást és a választókerü­leteknek a nópassóg aránya szerinti igazságos felosztását követelte, ugyan­akkor terjesztett be Schwarc Gyula egy másik javaslatot, mely a most beterjesz­tetthez nagyon hasonlóan, minden 20 éves, önálló, irni és olvasni tudó férfi­nak kívánta a választói jogot megadni. A régi törekvések megvalósítását akarja biztosítani a törvényjavaslat. választás, megyei és községi ügyek Csak a főispáni installáció hiányzik. Mi­vel pedig Krcsmárik János dr. leg­utolsó ós legelső nyilatkozata óta, amelyben annak az óhajának adott ki­fejezést, hogy az eskületételt a decem­beri rendes közgyűlés keretében sze­retné megtartani, — nem nyilatkozott, legalább tudomásunk szerint, nagyon valószínű, hogy az installáció izgalmai elmaradnak a csütörtöki közgyűlésről. Hisszük ezt annál is inkább, mert éppen lapunk tudósítója előtt jelentette ki a főispán, hogy megyójóvel szemben nem fog erőszakos rendszabályokhoz nyúlni, s eljárásában mindenkor az egyenes törvényesség fogja vezetni. Ám, nem lehetetlen, hogy a főispán ragaszkodni fog elhatározásához S hogy remélt esetben mik történnek, azt csak sejteni is bajos. De hogy akkor botrányos viharok várhatók, az több, mint bizonyos. A karácsony utáni közgyűlés leg­első pontja külömben az alispáni jelen­tós a vármegye közállapotairól. Az alispáni jelentést a következők­ben ismdrtetjük : Közegészségügy. A közegészségügy általában kedve­zőtlen volt, de a mult év hasonló idő­szakához viszonyítottan mégis valamivel jobb, amennyiben, bár a hevenyraga­dós bajokban történt megbetegedések összes száma 80-al volt több, de ezek­ben a bajokban történt elhalálozások százaléka 4 %-al volt kevesebb. Mig ugyanis az 1904. évi szeptem­ber hó 15-től egész 1904. évi november 30-ig terjedő időszak alatt hevenyfer­tőző bajokban beteg lett 728 egyén és meghalt 122, addig az 1905. évi szeptem­ber hó 15-től egész 1005. évi november hó 30-ig terjedő időszak alatt heveny fertőző bajban megbetegedett 808 és meghalt 103 egyén. A jelentést magá­ban foglaló időszak alatt megbetege­A vármegye három hónapja. Alispáni jelentés. Békésvármegye törvényhatósága ez évben utolsó rendes közgyűlését mához egy hétre, csütörtökön délelőtt tartja meg. A kiadott tárgysorozaton 110 ügy­darab szerepel, amelyeknek majdnem fele nagyjelentőségű kérdéseket foglal magában. Szerepel a napirenden poliiika, dett difteriában vörhenyben kanyaróban hasíhagymázban 276 vérhasban 1 szamárhurutban 10 54 ogy4n, 134 „ 303 „ meghalt 23 „ 19 12 „ ILJ „ 49 összes, megbet. 808 egyén, meghalt 103 Egy előző jelentésemben tett indít v'.ayom folytán a temetők és temetke­zésekről szóló szabályrendelet tervezete elkészült ós a vármegyei egészségi egye­sület véleményének megnyerése után a legközelebbi közgyűlésen tárgyalása alá jog kerülni. A vármegye közkórházáról ez alka­lommal röviden csak azt jelezhetem, — Félretesszük, szótosztjuk ! — Nem fogadták el. — Emeljük el! — szólt a jegyző. — Gilt! — zúgott a kórus. A nagy csukaszát 21-el — aranyba — Babarcsi, a kántor rántotta be, ki is azt olvasatlanul sülyesztette be nadrágzse­bében Mielőtt azonban Palival elvitorlá­zott volna, a kompániának odavetette a biztató igét: „jövünk !" Pali kollega szótlanul lepegett Ba­barcsi mellett. Rosszul ütött be a csen­des . . . tisztára kifésültók. A kántor annál jobban csatázott, hencegett, néha­néha nagyot ütött nadrágja zsebére, hol a csukassza szerénykedett. — Letapostam a filiszteusokat . . . a sárba gázoltam! Hiába, aki mer, az nyer . . . Gyáva népnek nincs hazája! Hanem Palikám, — szólt a templom aj­tóban — „hosszú kolbász, rövid prédi­káció, tudod ? . .. mert várnak" — s az­zal fel az orgonához. Két rövid vers, s a Pali pajtás imához, majd a prédiká­cióhoz fogott. Mint a Duna medrében a viz, folyt a szent ige szakadattanul. Babarcsi már kétszer is megolvasta a csukasszát, de Salamon bölcsességének csak nem akart vége lenni. Á hívek is kezdték sokal­lani, mivelhogy délelőtt is bevettek már egy adagot. Néhányan már — tisztesség ide, tisztesség oda — szálingózni kezd­jek kifelé. Babarcsi alig találta helyét az orgonánál, hol felkelt, hol leült ... a billentyűkre pászoltatta ujjait, de csak megint felvette. Egy ujabb negyedóra múlva az utolsó hivő is szedte-vette sátorfáját... Ekkor mondá a szónok: — Most pedig áttérek beszédem tu­lajdonképpeni tárgyára, mely öt főrész­ből áll . . . — Pali . . . Pali te! — hallatszott egy ijedt hang a kórusról — nincs már senki ... ne ögyön a . . . De a prédikátor nem reagált. — Nyomd a fújtatót — mordult fel hangosan Babarcsi — s kihúzta az összes regisztereket, belekapott egy szűkített hetedbe . . . Pali pajtás mosolyogva ment le a szószékről, s a legközelebbi ajtón ki, egérutat nyerve. Ki ijedt meg ? — Tiszteletes uram, az öreg Bö­döné — jelentette a harangozó. — Az ördögb3 is — dörmögött a pap — hát ez már mindennap igy lesz ? No de most ráijesztek! S vette az ima­könyvét, ment a templomba. Elónekeltetett a kántorral öt verset; felment a katedrába s összefogott öt imát; imádkozott nyolc órától fél tízig szakadatlanul. Közbe-közbe odapislant­gatott az öregasszony felé: „sokalja már ?" De az csak mozdulatlanul nehez­kedett a pad fölé. Kiment az öreg Bödőné, megvárta a papot a templom-ajtóban. Az Isten áldja meg a tiszteletes uramat, még ilyen kedvemre sohsem imádkoztam ki magamat. * Hatvan hektó. A mult tavaszon igen szép szőlő­termés ígérkezett a Kiskunságon. A sző­lősgazdáknak ugyancsak mosolygóra vált az ábrázatjuk, amint saccolgatták a termést: Nekem ennyire van kilátásom . . . nekem meg ennyire . . . nekem nincs elég hordóm ... az én pincémbe meg nem fér bele . . Ez történt a szőlőkötözés táján. Soós uram — jó magyar szokás sze­rint — átnézett Gulyás szomszédjához megtudakolni, vájjon ott mennyire ter­jed ki az Isten áldása? Mindjárt az is volt az első szava a parolázás után : — No szomszéd, hogy áll a szőlő? Mit néz ki belőle? Mennyivel fölözi a tavalyi termést ? — A tavalyi termést ? Hm ! Az semmi. Tudja szomszéd, tavaly csak nyolc hek­I tócska borom termett, hanem a mostani | . . . biz' az, ha Isten megengedi érnem, szüretelek vagy hatvan hektót úgy, mint egyet.. . Hatvan hektót biz' a szomszéd, hatvanat! — A mán szép . . . nagyon szép — mondá Soós uram. S még egy fél óra múlva is, amint hazafelé döcögött a nyak­törő sáros úton, a Gulyás szomszédja hatvan hektójáról monólogizált, félhal­kan mondogatván : „biz a szép ... szép..." Úgy május vége felé egyszer csak megint bevetődött Soós uram az ő szom­szédjához, s mivel éppan kapóra jött, hát csak megkérdó: — Hogy néz ki a pzőlő szomszéd ? — Biz az elhullajtotta egy keveset a virágzás alatt, nem igen lesz több borom harminc-negyven hektónál. — Az is szép még szomszéd uram. Julius vége felé a kánikullai mele­gekkel a kunsági szőlőket is meglepte a peronospora. Még akkor nem igen akartak az Isten ellen tenni semmiféle „ször"-rel. Soós uram alkalmilag csak megszólította azért a Gulyás szomszédját: — Dolgozik-e arra a kánikulla ? Hát az a feneroszpóra v.<n-e? Gulyás szomszéd csak a fejebubját vakargatta : — Vége már annak szomszéd, nem lesz nekem több borom tíz-tizenöt hek­tónál . . . — No még az is csak valami — felelt a flegmatikus Soós uram, csak mög lögyön, még az is szép . . . Már javában forrtak a borok, mikor Soós gazda megint csak a szomszédba vetődött. Egy-két meghányt-vetett napi esemény után kérdó: — Mennyi lett? . — Hja! szomszéd, biz én magam se tudom határozottam, — az egész csömöge ott van abba a három akós hordóba, a feleségem vett hozzá tegnap négy vékával ... s oszt még most sincs tele'. . . hogy az mint eddig, jelenleg is sok szenvedőnek nyújt segítséget. A folyó óv 11 első hónapjában összesen 3976 beteget vettek fel az intézetben, kiket 214,532 ápolási napon ápoltak; a felvé­telek száma 572-vel az ápolási napok, száma pedig 9,662-vel több, mint a mult év ugyanezen időszakában. Közbiztonság. A személybiztonság állapota szep­tember, október ós november hónapok­ban általában k : elégítő volt. A lefolyt 3 hónap alatt 36 személy­biztonság elleni bűncselekményről je­lentettek az első fokú hatóságokj a mely eseteknek legnagyobb részét könnyű testi sértéssel végződött verekedés képezi. A súlyosabb természetű balesetek száma az előző időszakhoz képest jelen­tékenyen kevesbedett ós az emiitett 3 hónap alatt 20 volt, a melyek közül 8 halállal végződött. Öngyilkosság 26 követtetett el, a melyek közül 23 halálos kimenetelű volt. A mult jelentésemben foglalt ada­tokhoz képest itt is kedvezőbbre for­dultak a viszonyok. A vagyonbiztonság elleni bűncselek­mények száma elég magas, a beérkezett jelentések szerint 144 volt. Az esetek túlnyomó része azonban kisebb értékű tárgyak, élelmicikkek eltolvajlásában állván, a téli idő közeledtével és a sú­lyos gazdasági óv dacára is vagyon­biztonságunk még mindig kielégítőnek mondható. — Nagyobb értékű lopás két esetben fordult elő, a mikor kóbor cigá­nyok tanyákról lovakat loptak el. A tüzesetek száma 51 volt, a mely számból 36 szeptember hónapra esik, a mikor az állandó szárazság következté­ben főleg gazdasági terményekben oko­zott a tüz gyakori károkat. A vármegye társadalmi, egyesületi és politikai mozgalmi, inely utóbbiak iránt főleg az általános helyzetből ki­folyólag élénkebb érdeklődés mutatko­zik, a szigorú törvényesség keretén be­lül folytak le és közbiztonsági szempont­ból e tekintetben említésre méltó fel nem merült. Közgazdaság. Mezőgazdaság. Legutóbb kiadott jelentésem óta vármegyénk mezőgazda­sági állapota nem változott, legfeljebb csak annyiban, hogy a kedvező őszi időjárás a nagy mennyiségben lehullott esőzéssel a gazdákra jótékonyan, a nagy szárazság következtében előállott szük­ség az élelmiszerekben a munkásokra nézve kedvezőtlenül érezteti hatását Régen nem volt alföldünkön az idő­járás annyira kedvező, mint az idei őszön, a búzák elvetése, őszi bemunká­lása a na ym uinyiségben lehullott csapa­dék következtében némi akadályokkal ugyan, de legtöbb helyen befejezést nyert, sőt a vetések oly kedvező fejlő­dést mutatnak, hogy a legszebb remé­nyekre jogosítják a gazdákat. Nem így áll azonban a állattenyésztés terén. A feleltetés vár­megyénk egészében igen sok gondot okoz, a takarmány hiány pótlása tekin­tetében olyan nehézségek mutatkoznak, melyek leküzdése képezi az gazdák legnehezebb feladatát, mert nem csak szénáról, de sok hetyen a törek szalma beszerzéséről is gondoskodniok kell, hogy állataikat kiteleltethessék, a mi nem csekély nehézséget okoz most, midőn a közel vidéken mindenütt hiány észlel­hető e téren. Szól -ezután az alispán az inségbizottság műkönéséről, melyrő^l már részletes hiia lásSal voltunk. Munkás vi^z kielégítők, sőt ezen ipségukció követ­a tó' dolog az ézve kez ében nyugtatók. A vármegye állategészségügye oZcpi. 15-től dec. l-ig terjedő időben nem volt kedvezőtlen, mivel a fellépett ragadós állati betegségek kivétel nélkül csak szórványos jelleggel mutatkoztak ós folytak le. A ragadós betegségek által okozott kihullási yesztesóg fent jelzett idő alatt, a nagyobb hasznos líáKfólla-. tok között össí • 15 laftb, a kiseb­bek között ellenben , v.li betegségekkel, szemben, ulk intézkec vei azoli járvány 190 zat töbt tása eh nem vfllt -6. évi kc lényeges göf*dült a k ^háríthatók. hidak átépítési költségei fedezésének kér­dése az ebben a tárgyban hozott hatá­rozatok ellen benyújtott felebbezések miatt nem volt véglegesen megoldható. Abban a kérdésben különben, hogy az ördögárki szeghalmi híd újjáépítése ese­tén a szeghalmi gőzmalmi híd nem vol­na-e felhagyható: akereskedelmi minisz. .őirány­rehaj­nűndeddig

Next

/
Thumbnails
Contents