Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-12-21 / 117. szám

Békéscsaba, 1905. XXXII-ik évfolyam. 117-ik szám. Csütörtök, december 21. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részit illető közlemények küldendők. 4 Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenk'nt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElcŐFIZETÉSI DH : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szitn ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SATLER VILMOS Felelős szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám : 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Szabad a vásár. Békéscsaba, dee. 20. Tavaszig hát ismét szabad a vásár. Március elsejéig papolhat jó koalíció azt, ami neki tetszik, nem kell tartani vád alá helyeztéstől, se semmiféle megtorlástól. A parlamenti élet szünetel, alussza téli álmát, talán reménye nélkül az ébredésnek. A Fejérváry-Kristóffy féle alkotmányosság legújabb maszlagja im megérkezett. Örvendj a krisztkindlinek óh' hon ! A képviselőház legújabb elnapolása éppenséggel nem keltett meglepetést. Mint a hogy^ már nálunk semmi se kelthet meglepetést. Még a birkatürelmünk se -— Bécsnek. Furcsa egy náció vagyunk, furcább a kormánynál, mert sehogyan sem fér fejünkbe, hogyan is akarja hát Fejérváry megvalósítani hatalmas, gazdag programját ? Parlament nélkül ? No de mennyi kérdés meredezik az égnek! Kérdések, amelyekre nem tudunk feleletet adni'. Még Fejérváryék se, akik, mint a következmények szomorúan igazolják, nem nagyon verik be az orrukat a kibontakozás keresésében, hanem inkább makacsul ragaszkodnak ajhatalomhoz. Egy rendszert teremtenek meg, amelyet még az' erős kéz embere is fikciónak itél, törvénytelennek mond. Csupa ellentmondás a kormány. Amit igér, nem teljesiti; amiről beszél, annak az ellenkezőjét cselekszi. A béke olajágán vesszőpari pázik, mialatt a vármegyékben csendőrszuronyok hirdetik a békét, amelynek Budapesten már megszülettek a tízkoronás angyalai is. Ez is egy vivmány, amit csak a haladás korszaka tudott meghozni. Valóban, ha nincsenek Fejérváryék, nem tudtunk volna idáig elhaladni! És még meddig fogunk jutni március elsejéig? Nem lehetetlen, hogy még Európából is kihaladunk, vagy tán a sártekéről is, egyenesen a holdba, ahol az agyonvédelmezett alkotmányunk is van, mely a sok bába között jutott szomorú sorsára. Pedig milyen egyszerű volna a kilábalás a hínárból. A kormány elkövetné, amit elkövetett a Ház keddi ülésén a geszti gróf. Csak egy nagyon kicsit odaállana a nemzet pártjára is és megmondaná a királynak, hogy másként nem lehet boldogulni," csak a nemzeti akarat elfogadásával. Teremtésit a cudar politikának

Lmely mindennek az oka! Hogy nem tudja bevenni a nemzet sem cukrozott, sem keserű alakban a közel négyszázados bécsi portékát, amelyet annyian kínáltak minden eredmény nélkül. És kínálnak most Fejérváryék. Hiába, nem javulhatunk. D^ a megfosztott remények romhalmazán is hiszszük még a virradatot. Hisszük, ennek a szerencsétlen ország sorsának a jobbrafordulását. Hiszünk az Isten vezérlő bölcsességében és az ország jobbjainak kitartásában és bízunk a királyban, aki ugyan gonosz tanácsadók gonosz tanácsára egyidőre elfordulhatott hű magyarjaitól, de nem hagyhat el végképpen bennünk. p. Politika. Házelnapolás. Az általános választói-jog törvényjavaslata. A nagy nap eseményeiről lapunk keddi rendkívüli kiadása részletesen beszámolt. Valóban nagy nap volt, mert amint még nem látott az új parlament: egyhangú határozatot hoztak. És egyhangú volt a főrendiek itélete is. Gróf Tisza István pedig éljent kapott a parlamentben is, az utcán, amely utóbbi most már fütyülhet Kristóffynak, aki papiroson beadta már az általános választói jogot, a Házba azonban nem nyújtotta be, hanem kiadott egy védekezést, amely szegénységi bizonyítvány az egész kormánynak. Mosakodik pedig többek között ilyenformán a derék ur: „A mai napon azonban a képviselőház köztudomás szerint oly politikai helyzet közepette gyűlt egybe, a melyben céltalannak látszót ugy a kormánynak a parlamentben való megjelenése, mint a kormány részéről bármely törvényjavaslatnak elŐterjesztéze, Ennélfogva a belügyminiszter rajta kivül fekvő okokból igéretét, abban a formában, a melyben tette, nem válthatta be. Teljesítette igenis ígéretének azt a részét, a melynek beváltása ő tőle függ. Eze ket azt, intézkedéseket teszi a belügynyniszter egyelőre, a mig a politikai viszonyok megváltozásával a képviselőházban megjelenhetik, ott a javaslatot benyújthatja és azok alkotmányos tárgyalását biztosítottnak tekintheti (?!)" A választói jogról szóló törvényjavaslatot a következőkben ismertetjük : A javaslat szerint választó minden férfi, ki 24-ik életévét betöltötte és írniolvasni tud. A választókerületek szavazás céljára kisebb szavazókörökre oszlának. Minden város, nagyközség és körjegj

rzőség külön szavazókört alkot. Népesebb varosokban és nagyközségekben a szükséghez képest szintén több szavazókör alkotható, ugy hogy a körbe tartozó kisközségek egyenként vagy más községekkel, esetleg várossal külön szavazóköröket alkossanak. A választás közvetlen, titkosan, szavazólapokkal történik. Szavazhat, aki a névjegyzékbe fel van véve; szavazni csak személyesen lehet. A képviselők száma a jelenlegi marad és a mandátum tartalma szintén a jelenlegi öt év marad. A kerületek uj beosztásáról, a névjegyzékek összeállításáról, a választások érvénye feletti bíráskodásról külön törvény intézkedik. A belügyminiszter köteles e javaslatokat a jelen törvényjavaslat kihirdetésétől számított egy év alatt befejeztetni. Akik az eddigi választói törvények szerint választók voltak, habár irni-olvasni nem is tudnak, jogukat a törvény életbeléptét követő két ülésszakra még megtartják. Jelen törvény a kerületek uj beosztásával egyidejűleg lép életbe. Az indokolás. Az indokolás bevezető részében vázolja az aránytalanságokat, melyek a reformot elodázhatatlanul szükségessé tették. Ezek legkirivóbban földadó minimumokban (cenzus) és a kerületek beosztásaiban mutatkoznak. Még viszszásabb az aránytalanság magában az egyes választókerületekben. A választók száma pedig egyes kerületekben 13ö és 12.105 között váltakozik. A reform nem képzelhető másképpen, mint a választói jogosultság kiterjesztésével. Az indokolás erre két döntő tényt hoz fel. 1904-ben az országban 1,048.976 választó volt, az egész lakosság 6-23 százaléka. Tőlünk nyugatra nincs ország, ahol az arányszám ilyen alacsony volna. Másik tény, hogy lényegileg ma is még azon vagyoni, értelmi cenzus van érvényben, melyet 1848-ban állítottunk fel, holott társadalmi viszonyaink azóta átalakultak, művelődés a nép széles rétegei között terjedt s öntudatra ébresztette a szunnyadó vágyakat. Gazdasági életünk is gyökeresen megváltozott, a gyáripar fejlődése folytán a munkás-osztály uj rétegekkel bővült. Három nemzedék nőtt fel azóta, mindegyikkel uj eszmék, uj vágyak, uj érzelmek születtek. Ezek azonban ma jóformán száműzve vannak a partementből. A parlamentben a nép nem jutván szóhoz, érdekei sem lelhetnek kielégítést. A nép erkölcsi és gazdasági bajai, tömeges kivándorlása ékeBékésmegyei Közlöny tárcája. Búbánatos ember. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Kató József. Alkonyattájon megkondult a harang. Cseng-bong mind a három, a szomszéd asszonyok, (már akik nem állottak hadilábon egymással, vagy fegyverszünetet, esetleg Komura báró-féle békét kötöttek) kíváncsian interjuvolták egymást: — Nem tudja galambom, kinek hatóráznak ? — Alighanem Kakati Jánosnak. Régen beteg, nem soká viszi. — Nem a. — Dehiszen tegnap mondta a doktor, hogy nem segít az orvosság. — Nem a, asszonynak szólt, én hallgattam, hogy hányszor kezdi a nagy harang. Igaz is volt, meri asszonynak harangoztak, még pedig a Csuka Marjai feleségének. Ezt ugyan nem találta volna ki egy asszony se.^őt még ha mondta valaki mint vatósárgót. azt se hitték el. Mert betegs. Csuka Marjainé, még délután .a?J®KjsiHs elkészítette a kulogót, fehér tarisznyába tömte, csak ugy ropogott a keményre száradt tészta, sót, paprikát, kenyeret, mindent rendbehozott, ha az ura kimegy majd a nadrágoskertbe, ne éhezzen haza minden este. Aztán egyet gondolt és meghalt. Mikor Csuka Marjai meglátta a feleségét ebbe az állapotba, éktelen káromkodásra fakadt. Aztán a nagy lehetetlen és hasztalan koserüsé^ meglágyította a szivét, ugy zokogott, mint a gyerek: Kedves Rozikája . . . Egyetlen Rozáliám. — Jajj Rozáliám, hogy még a neved se tudom kimondani. Ugy kellett az öreg Csuka Marjait errébb vonszolni, mert tán a lelkét is ki.sirta volna. Bizony váratlan volt. Annak talán jó, aki olyan hirtelen átpakol e földi hiábavalóságból az örökélet hazájába, hanem annak, aki itthon marad, különös egy kicsit. Délután, mikor már egy kissé enyhülni érezte a veszteség fájdalmait, bement Csuka Marjai a másik szobába. Le akart ülni a kanapéra, ugy érezte, hogy kimerült már egészen. De nem ült le, mert meglátta a sifon tetején a pálinkás üveget, hát levette. És ekkor megint eszébe jutott a felesége és zokogot ! — Eszem meg a jó lelkit, hogy tiltotta ezt a kis italt is. És azzal búbánatába szopogatni kezdte a pálinkát A pálinka erős, bolond ital, hamar földhöz vágja az emhert, különösen ha amúgy is öreg, mint Csuka Marjai. Mégis volt talán annyi haszna, hogy előbb, ha sok bolondot összebeszélt is, később már nem tudott gondolkozni se. A temetés napján is csakúgy volt Csuka Marjai. Nem illik ugyan a temetési szertartás gyászos keretében egy ittas ember okvetetlenkedése, de hát ezen már nem lehetett segíteni. Mikor ott állott az udvaron a koporsó mellett, rogyadozott a lába. Nem i birta. Egy özvegy asszony széket vitt Csuka 1 Marjainak. Ez mindenesetre nagy figyelem és jól is eshetik az ilyen hirtelen való özvegyi állapotban. Hanem volt asszony elég, aki mindjárt m 'sra magyarázta. Arra nevezetesen, hogy ez már annyit jelent: szeretlek . . . Pedig kár volt olyat gondolni, mert Csuka Marjai mindjárt megcáfolta, kézzel-lábbal tiltakozván a gyöngéd erőszak ellen. Még abban a fekete ruhás asszonytáborban akárki azt is gondolhatta volna, hogy Csuka Marjainak csakugyan gyengék már a lábai . . . A temetőben megint kitört belőle a nagy érzés. Pedig a felesége iránti nagy szeretetének megnyilvánulása azután következett még, mikor az emberek a lapát hátával igazgatták, tördelték, egyengették a darabos hantot. Csuka Marjai benyúlt a zsebébe, ahonnan apró rongyocskákat szedett elő, amibe virágmag volt, rezeda, törökszekfű, sarkantyú vegyest. És ott az ő esetlen ujjaival hintette be virágmaggal a felesége sírját. Ezt ugyan nem állotta meg se a pap, se a kántor nevetés nélkül, de az asszonyok között óriási hatást ért e. jelenet. Ha valaki elment a Csuka Marjai háza mellett, három álló napig nem hallott mást, csak azt, hogy Csuka Marjai hangos jajjszóval vágyakozik a sírba az ő hitestársa után. De csak három napig, negyedik nap már nem. Negyedik nap fényesre vikszolta a csizmát, mint a suttyó legények. Aztán behívta a menyét a tiszta házba, mert hogy neki mondani valója volna. — Azt akarom mondani, hogy a fiam halálával te is özvegyen maradtál. — Igaz, — szólt szomorúan a menynyecske. — Azúta itt laktál. — Az is igaz. — Én meg olyanformát gondoltam, hogy megházasodok. — Az ides apám akaratja. — Hanem két fehér cseléd sok egy háznál. — A mondja, aki tudja. — Adok amit tudok, oszt megválunk. A mély, feneketlennek látszó búbánat után két hét múlva uj, fiatal asszony volt a Marjai háznál. Az eresz alatt galambok csókolództak, Csuka Marjai se hivta a párját másnak, csak kedves galambomnak. Félév múlva a Csuka Marjai koporsóját vitték ki az uj kerti temetőbe, sírba vitte az öreget a nagy szerelem. Hanem az ő sírjára nem volt aki ültessen rezedát, törökszekfűt, sarkantyúvirágot . . . Apróságok. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta; Péozsly József. Csapdában. Nagy csukassza volt. Rohamra készültek ellene mindnyájan. Az idegek feszültek ; de a hurokra való János bácsi éppen akkor eresztette el a harangkötelet. A kántornak s Pali kollegájának —- mert kanonikus óra volt — menni kellett templomozni. — Mi lesz a háromszoros izivel! — ez volt az általános kérdés.