Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-09 / 105. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1905. november 16. 97279022, tiszta nyereségét pedig 23794-85 koronában tünteti föl. A jelentés a vállalat első üzleti évé­nek eredményét, a kezdet természetes nehézségeinek dacára, aránylag elég kedvezőnek mondja, annál is inkább, mivel a modern iparművészeti irány nyugot európai bámulatos haladása folytán nemcsak a hazai lakberendezési ipar fejlődését mozdította elő rövid idő alatt fokozott arányokban, hanem a nagykő: önség egy erős rétegének a müizlését egy olyan nivóra emelte, hogy az eddig nagyobbrészt konzervatív ala­pon dolgozó hazai bútoripar csupán a legnagyobb erőmegfeszités árán volt képes lépést tartani a fokozott igények­kel és müiparban már rég megerősö­dött külföldi és . osztrák versennyel. Bátran állithatjuk, hogy e nagy ver­senyben a legelső sorban haladtunk előre és hogy helyes irányban kifejtett működésünk folytán társaságunk már kezdő üzleti éve után is számottevő a hazai és legelső osztrák hasonnemü vállalatok között. Szól ezután a jelentés a vállalat működésének jövő irányáról, majd az áru eladási forgalomról ad számot a következőkben : A főtelep megkötött de­tail ügyletei 551837-80 kor., a nagyvá­radi fiók áru eladása 99452-66 kor., ösz­s/es forgalom 946658-31 kor. A csabai főtelep megrendelései 649569'43 koro­nát képviselnek, ugy hogy az első üz­leti év eladási öszforgalma az egy m i 1­1 i ó koronát megközelíti. Hogy szociálpolitikai szemponbtól milyen fontos tényező ez a vállalat, azt igazolja jelentésnek az a része, mely kimutatja, hogy a cég az elmúlt év alatt munkadíjakban 29773-79 kor., összesen 209144-73 koronát fizetett ki, ezáltal mintegy 200, nagyobbrészt családos em­bernek nyújtva megélhetést. A nyereség felosztására nézve a következő javaslat tétetett: 10% = 2394.90 kor., az igazgatóságnak, 5 1197-45 az ügyvezető igazgatónak, 2% = 478-98 a tisztviselőknek, 1% = 239-49 jutalomdíj kiváló munkások részére, 5% = 10000 kor. az A) sorozatú, 5% = 6400 a B) sorozatú részvényeknek, a fenmaradó összegből 641-58 korona munkás nyug­díj alap létesítésére, 600 korona az intéző bizottság tiszteletdijára, amely összegről azonban a bizottság tagjai és pedig Fábry Sándor dr., L o e w e n­f e 1 d Tivadar, Sailer Vilmos dr., K e r é n y i Soma dr. és Kun Ede a munkásnyugdij alapja javára lemon­dottak. A közgyűlés egyhangú helyesléssel vette tudomásul a jelentést, és ugyan­csak egyhangúlag kimondta, hogy 360 db. egyenkint 2(X) korona, tehát össze­sen 72 ezer korona névértékű A) soro­zatú, vagyis elsőbbségi részvénynek ki­bocsájtásával a társasági alaptőkét 400 ezer koronára fölemeli. A határozat értelmében a korábban kibocsájtott rész­vények tulajdonosai a részvényeik ará­nyának megfelő előjogot az újonnan kibocsájtott az aláírási felhívás közzé­tételétől számított 15 nap alatt gyako­rolhatják. Kibocsájtási árfolyam a név­érték és 1905. julius 1-től számítandó 6"/ 0-os kamatmegtérités. A kibocsájtás egyéb módozatait és feltételeit az igaz­gatóság állapítja meg, a neki megfelelő időben és tetszése szerint, esetleg részletekben. A felügyelő bizottság jelentése a számadások helyességéről adott számot, mely után ugy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak megadta a fel­mentvényt. A közgyűlés ezután sajnálattal vette tudomásul Fábry Károly, Reisz Miksa és F á y Samu dr. igazgatósági tagoknak lemondását, nekik működé­sükért jegyzőkönyvi köszönetet szava­zott. Helyükbe megválasztották V i d o v­s z k y Károlyt, Kristyóry Jánost és W e i s z Mórt, a felügyelő bizottságba pedig: Hehs Bélát, S u c h Albertet, T e v á n Adolfot és Reisz Hermant. A közgyűlés végül az alapszabá­lyokban módosított néhány paragrafust s miután W e i s z Márton nagyváradi részvényes a közgyűlés nevében kö­szönetét fejezte ki áz igazgatóságnak a vállalat helyes irányban való vezetéseért, a gyűlés véget ért. Az adó- és ujoncszedés előmun­kálatai. A kormány a héten két rendeletet menesztet a vármegyékhez, amelyekben az adó és ujoncszedés előmunkálatai­nak elkészítésére utasítja a hatóságokat. Az első rendeletet a pénzügymi­niszter bocsájtotta ki a pénzügyigaz­gatóságokhoz, igy a gyulaihoz is, és az egyenes adók 1906. évre vonatkozó ki­vetésének alapjául szolgáló munkálatok megindítását rendeli, de egyben elren­deli azt is, hogy a lajstromoknak köz­szemlére való bejegyzése azonban va­lamennyi adónemre nézve további ren­delete vételéig függőben tartandó; továbbá az adókiszámitási javaslatokat kitüntető lajstromoknak az 1883. 44. t. c. 18. §-a értelmében való előzetes köz­szemlére való kitétele, valamint a ki­vető bizottságok összehívása, illetve a tárgyalások megindítása iránt csak az eziránt később kiadandó rendelet vétele után lesz a szükséges intézkedés meg­teendő. Ezt a rendeletet a pénzügyminiszter másolatban megküldötte a vármegye alispánjának is azzal, hogy saját hatás­körében utasítsa közegeit, a főszolgabí­rókat a pénzügyigazgatóság támogatá­sára. Sokan törvénysértést látnak a mi­niszter ezen rendeletében, pedig tör­vénysértésről s ó nincs, tisztán csak előmunkálatokról, nem pedig adó kive­tésekről van szó. Már pedig az 1886 évi XX. t.-c. kimondja, hogy az előmunká­latok ugy az adókivetésnél, mint az ujoncozásnál mindenkor teljesitendők. A másik rendeletet a honvédelmi mi­niszter intézte Békésvármegyéhez, 1906. évi ujoncállitásra vonatkozó előmunká­latok tekintetében,amelyek a véderőről szóló 1889. évi VI. t. c. és az ennek végre­hajtása tárgyában kibocsájtott utasítás értelmében és az azokban megszabott határidők alatt foganatositandók. Az 1906. évi ujoncállitásra felhívandó há­rom korosztály az 1885-ik, az 1884-ik, és 1883-ik évben született állitáskötele­sekből áll. A 1906. évi ujoncállitásra vonatkozó utazási -és működési terveze­tek elkészítése iránt később fog intéz­kedni a honvédelmi miniszter. Fábry Sándor dr. alispán a két rendelet értelmében az előmunkálatok foganatositására nézve megtette a szük­séges intézkedéseket. Az uj főispán. Sikerült tréfa, mely igaz is lehetett volna. A helyzetet ma a koalíciós közhan­gulat uralja. A nemzet túlnyomó több­sége ennek hatalmában van, s többé­kevésbbé a más pártok is, amelyek a koalíción kivül vannak bár, de vele szemben ezidőszerint tehetetlenek. A politikai helyzetet illetőleg is megosz­lók a vélemények, de ami a törvényte­len kormányt és annak rendelkezéseit illeti, azt a többség a leghatározottab­ban elitéli. Vannak azonban olyanok is, akik vacillálnak. Sőt mint az alábbi jóizű eset, amely különben jellemző az emberekre, igazolja, hogy a legra­dikálisabb ellenzéki körökben is talaja van a megnyugvásnak. Békésmegyei fiskálisok között tör­tént az eset. X. Y., nevezzük igy a fő­hőst, Budapesten egyik elsőrangú kávé­házba tért be, ahol két békési barátját, T. J. drt. és L. J.-t pillantotta meg. Szives örömmel üdvözölték egymást, mialatt a békésiek megkockáztatták a kérdést: — Hát te honnan veszed most ma­gad ? A kérdezett agyában hirtelen egy kitűnő gondolat villant meg. Meglehe­tős komoly arcot vágott, ami melesleg megjegyezve, X. Y.-nak nem kerül fá­radtságába, s imigyen adta meg a fe­leletet : Bécsből jövök. Ah! hangzott fel a csodálko­zás egyszerre két oldalról is. Bécsből ! ? Mit kerestél te Bécsben ? A titkos humorista X. Y. most már beletalálta magát szerepébe. Szinte kö­zömbös hangon mondta ki: — Az udvarnál voltam, -- és leült az asztal mellé. — Az udvarnál! ? — hangzott az ujabb csudálkozás, miközben majd le­estek a székről. — Igen, — ismételte meg X. Y. — a király hivatott. A meglepődéssel vegyes csodálko­zás most már tetőfokára hágott a jó békésiekben, akik már sejtették a töb­bit. De nem volt még bátorságuk meg­gyanúsítani a szentségtelen szerepre vállalkozó X. Y.-t, aki pedig, mielőtt elárulta volna a már tudott titkot, men­tegette is nagyban a vállalkozását. — Igy a politikai helyzet, ugy a politikai helyzet, tudjátok, azt a gondo­latot érlelte meg bennem, hogy el kell fogadnom a fölajánlott főispánságot. Tovább nem folytathatta. A békési polgárok gyilkos pillantásokkal mérték végig a hazaárulóvá sülyedt kormány­zsoldos fiskálist. Az egyik megvetéssel fordult el, mig a másik a kétségbeesett szánalom hangján kérdezte : — Szerencsétlen ! Csak tán nem fo­gadtad el a kinevezést ? — Elfogadtam én! szólt a leg­meggyőzőbb hangon X. Y. Elfogadtam, mert hazafias kötelességemnek tartot­tam. Mindjárt be is bizonyítom. Halljá­tok csak. És itt az elvhű és sziklaszilárd jel­lemű ellenzéki X. Y. fejtegetni kezdte a jövő perspektíváját. Hogy mit, mit nem mondott, az nem tartozik ide. Akármit mondott, a békésiek most már mimikát cseréltek és bizonyos tisztelettel hallgat­ták. Mikor pedig vége volt a beszédé­nek, néhány kinos percnyi szünet után L. J. nekidurálta magát és kivágta a szentenciát: — Igazad van méltóságos uram! Ezután T. J. sem nyomhatta agyon magában az embert, hanem ráduplázott a barátjára : — A te helyedben én is elfogadtam volna a főispánságot, méltóságos uram ! Ami azután következett, az olyas érzést támasztott a békésiekben, mintha három fokos vizzel öntötték volna őket nyakon. A furfangos X. Y. .elkacagta magát és amúgy istenigazában leszidta a „ha­zafiakat" az elvhűségükért. Békés ország pedig kacag a felültetett békési polgár­társakon. Morál: Mindenki vonja le maga-ma­gának... Nem kerül nagy fejtörésbe ... „Békésmegyei Közlöny" táviratai. — A válság A szabadelvű-párt program bizott­sága nagy munkában van: programot készít. A kigondoló bizottság ugyanis letette e program alapelveit. Ezek a kö­vetkezők : 1. Ragaszkodás a 67-es alap­hoz. 2. A nemzeti követelések teljesítése a 9-es bizottság határozata alapján. 3. Az általános választói jog megtagadása. Ez az alap, ez a keret. Ez a program még rosszabb lesz a kormányénál. A kormány programja kell az utcának, a koalícióé kell a vármegyei és városi tanácsteremnek, a szabadelvű párté egyikkel sem számol. A pártban különben nagy remény­séggel néznek a jövendő elé. Arra szá­mítanak, hogy a program, amely az 1867-iki kiegyezés szerint a két állam teljes paritásának értékesítését tűzi ki célul, nem marad hatás nélkül az ország „komolyabb elemeire". Tegnap este már hangosan beszéltek a szabadelvüpárt titkos reménységéről, a 67-es alapon álló pártok közeledéséről is. Azt hiszik, hogy az idea megvalósulásának csak személyi okok állnak akadályul, de azért ezt a tervet nem tartják kilátástalannak. A parlament összeülése, hosszabb, objektív vita a válság fölött megadhatja a lökést ahhoz s a decemberi ülésektől — ha ugyan az első ülést, ami nem valószínűtlen, nem követi menten az el­napolás — ilyen sokat várnak. Olyan képviselők, akik Tisza István baráti kö­réhez tartoznak, azt állítják, hogy ez szívesen meghozza azt az áldozatot, hogy háttérbe vonul, ha ezzel a szabadelvü­párt által remélt kibontakozás létrejöve­telét megkönnyítheti. A képviselőház feloszlatása. A kormány német nyelvű félhivata­los lapja, a Pester Lloyd írja mai szá­5 mában, hogy a haladópártban tegnap este már a miniszterek megérkezése előtt is az a verzió járt szájról-szájra, hogy a legközelebbi időben illetékes helyről enunciáció történik a képviselő­ház feloszlatása és az uj választások ki­írása dolgában. Az időpont körül eltér­tek ugyan áz egyes értesülések, de a kormány kijelentésének bekövetkezé­sét biztosra veszik. A haladópárt tagjai­nak a száma tegnap kilencvenötre emel­kedett. Köztük négy a képviselő és ki­lencvenegy szeretne az lenni. A főispáni eskü elengedése Koalíciós körökben ma azt beszél­ték, hogy a Fejérváry-kormány a fő­ispáni installációkat egy vágással akarja megoldani még pedig aképpen, hogy a királyi kegyelemmel elengedteti a fő­ispáni esküket. Eszerint az a főispán, akinek a ki­nevezése a hivatalos lapban megjelenik, nyomban megkezdhetné a funkcióját. A mi értesülésünk az, hogy ez a hír a valóságnak nem felel meg. A törvény előírja a főispáni esküt; ennélfogva azt, királyi kegyelem utján elengedni nem lehet és a kormánynak esze ágá­ban sincs ilyesmit az uralkodónak elő­terjeszteni. Az uj orosz kormány. A kabinet tagjainak kinevezése, Witte javaslatai szerint, a legközelebbi napokban várható. Több minisztert a zemsztvók vezető köreiből fognak ki­szemelni. Witte állása ezzel nagyon megerősödött. Pétervárról jelentik: Az uj kabinet valószínűleg igy alakul meg: Witte miniszterelnök tárca nélkül, Uruzsov belügyminiszter, M. T. Sipov pénzügy­miniszter, Trubetzkoj nevelésügyminisz­ter, Sipov földmivelésügyminiszter. Orosz zsidóüldözés. Megtettek minden intézkedést arra nézve, hogy a zsidókat a fosztogatástól megvédelmezzék. Egy öreg őrnagynak sikerült egy egész házcsoportot együl megvéáelmezni. Azoknak a száma, akik a fosztogatásban aktiv részt vettek, nem j volt több mint ezer. A városban 25.000 katona volt s igy könnyű lett volna a zsidókat megvédelmezni. A főkolompo­sokat letartóztatták. Szerb üsszeesküvök viszálya. Belgrádból táviratozzák: A Sándor király meggyilkolására összeesküdött tisztek között konfliktus- tört ki. Két csoport áll egymással szemben. Az egyiknek vezetői Popovics és Masin ezredesek, akik főszervezői voltak az összeesküvésnek ; a másik csoportban a fiatalabb tisztek vannak, Misics alezre­des vezetésével. Az összeesküvésben résztvett tisztek ugyanis a minap gyű­lést tartottak Misics alezredes elnök­lésével és kimondták, hogy az összees­küvők lépjenek vissza mai állásuktól. Ez a határozat nem tetszik Popovics és Masin ezredeseknek és ebből kelet­kezett a viszály, i — Kincs a szemétben. Ajbudapesti főposta épületében az aján­lott levelek feladási osztályában az egyik asztal alatt papirszemét és hulladék kö­zött egy hatvanezer koronás takarék­pénztári könyvet találtak. A könyv a Magyar Leszámítoló- ós Pénzváltóbank által kiállított 2755 számú betéti köny­vecske volt és Bokor Dezső névre szólt. A főkapitányságok Zellő rendörfogal­mazó kinyomozta, hogy a könyv Bokor Dezső fővárosi gyógyszerészé, aki szó­rakozottságában az egyik asztalon fe­lejtette, ahonnan azután a földre esett. Bokor ma vette át a könyvet, miután előbb igazolta, hogy jogos tulajdona. Általános sztrájk Németországban. Közép-Németországban és Szászor­szágban 90 000 bányamunkás csatlako­zott az általános szrájkhoz. A helyzet aggasztó.

Next

/
Thumbnails
Contents