Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-09 / 105. szám

2 Apponyi Békésmegyében. Fábry Károly beszámolóköruton. A nemzeti ellentállás hullámai mind magasabbra csapdosnak, s immár elárasztották az egész országot, melyet a perzsa zsarnok példájára megkorbácsoltathat tehetetlenségében a törvénytelen kormány, ám háborgását nem csilapithatja le, szenvedélyeit, érzéseit nem verheti láncokra. Egy zugó-morajló tenger az ország, amelynek népe lépten-nyomon vétót kiállt a Fejérváry kormánynak, az alkotmányt veszélyeztető hatalomnak. A parlament kapuinak bezárultával az Isten szabad ege alá, a piacterekre szorult ki a törvényhozás, illetőleg annak tagjai, akik szerteszéledve az országba, népgyűléseken szervezik ellentállásra a nemzetet. A népgyűlések egész hadjárata uralkodik mostanában, s ezek közül akadt jelentős Békésmegyének is, jutott pedig kedden, amikor a koalíciós vezérlőbizottságának ékesszólásu tagja, gróf Apponyi Albert Fábry Károlyt végig kisérte gyomai és endrődi beszámoló körútján. Egy diadalmenet volt a gyoma—endrődi ut, a polgároknak pedig nagyon sokáig emlékezetes örömünnep. Apponyi békésmegyei útjáról, illetőleg a gyomai követ beszámolójáról az alábbi tudósítást adjuk : / Gróf Apponyi Albert makói útjáról vasárnap este békésmegyei birtokára érkezett, ahonnan kedden reggel kocsin hajtatott a csabai állomásra. Itt a gyorsvonat indulása előtt a békésmegyei független polgárság részéről S z a1 a y József, Fábry Károly ésPándy István, a gyulaiak részéről K. S c h r i ff e r t József és Névery Albert üdvözölték. Ott voltak továbbá A c h i m L. András, Veres József képviselők, a csabai és gyulai polgárság számos tagja. A képviselőkhöz G.yomán csatlakoztak még Hentallér Lajos ésSzmia1 o v s z k y Valér. Az érkező képviselőket Gyomán a polgárság ezrei fogadták az ünnepi diszbe öltözött állomáson. A poldárság részéről Biró Benedek üdvözölte a képviselőket, akikre virágzáport hullattak a fehér leányok. Majd kocsira szálltak a vendégek és bandériumtól kisérve, lobogó zászlóerdők alatt, zenekisérattel Gyomán keresztül, több mint száz kocsival Fndrődre hajtattak. Endrődön. Végig az egész uton éljenzés kisérte a képviselőket, akiknek a tiszteletére X e 1 i n k a János endrődi plébános villásreggelit adott. Majd kezdetét vette a népgyűlés, mely elnökének Z e 1 i n k a Jánost és jegyzőjének K o c s o r Jánost választotta meg. A népgyűlésre Apponyit és társait küldöttség hivta meg. A gyüsegiteni nem lehetett már. Óh, a Miláré örvénye nagyon biztos halált oszt, biztosabbat mint a gót dárda, s a vandal ijj. Egyszerre elcsendesül a zaj. Az őrült gyorsasággal forgó lovakat lassanként elnyeli a Miláré feneketlen örvénye. Néha még felbukkan egy-egy fuldokló alak, egy végsőt hörgő harci mén, hogy csakhamar eltűnjön a fekete hajú démon szemei elől örökre, — örökre . . . * Mikor az utolsó gót harcos bukott le a kavargó örvényben, Szila lassú léptekkel hagyta ott a pusztulás, a halál birodalmát. Az „örvény ér" (Tárcsái határ) felé haladt, s a párszáz lépé nyire pihenő, halálos álomba merült vandal harcosok között a földre borult s megcsókolta a vandalok immár elvesztett földjét, mely sóhajjal, de fennséges nyugalommal rebegte, arra a Maros tája felé: — Vitéz atyám ! dicső halálod megboszszulta már lányod ! . . . Az erkélyen. Irta : R. Beck Blanka A dunaparti palota elé elegáns fogatok robogtak. Sokan jöttek. Fehérruhás hetyke kis lányok, suhogó selyembe öltözött ideges asszonyok és frakkos, meg smokingos férfiak. Mindannyian egyformák voltak. Egyforma ruha, szekfü, bók és parfüm. A háziasszony gyémántjai villogtatva bólogatott feléjük, mig a háziúr a drága vastag szivarokat kínálgatta szerető, féltő gonddal. Csak az inasokon látszott valami kopott uriasBEKESMEGYEI lést lendületes szép beszéddel az elnök nyitotta meg, majd átadta a szót a kerület képviselőjének, Fábry Károlynak, aki előbb bemutatta képviselőtársait, majd üdvözölte gróf Apponyi Albertet, akit percekig éltetett a több ezer főnyi polgárság. Fábry beszámoló beszédét' igy kezdte meg : — Dicsértessék a Jézus Krisztus ! — Mindörökké ámen ! — zúgott rá a tömeg. Háláját és köszönetét fejezte ki, hogy az endrődi polgárság diadalra vitte zászlaját. Mindvégig zajos tetszés kíséretében fejtegette ezután a politikai helyzetet, rátért a kormány programjára, amely, úgymond, nemzeti hadsereg helyett csalomázást, önállóság helyett parcellázó bankot kinál. — A mi pénzünkből! — hangzott egy közbekiáltás. Hosszasabban szólt még a választói jog kiterjesztéséről, a közelmúlt politikai eseményekről, a szociális kérdésekről és nagyhatású beszédét azzal fejezte be, hogy nem ő várja az éljenzést, hanem igenis ő éljenzi a népet. Utána Apponyi Albert gróf szólott. Örömmel jött, úgymond, Endrődre és biztosítja a polgárságot, hogy jól is érzi magát körükben. Örömmel jöttem önök közé, tisztelt polgártársaim, hogy hirdessem önök előtt az igazságot és föltárjam teljes mivoltában azt a kísérletet, melylyél a kormány programjában foglalt ígéretek utján a magyar nemzetet eltántoríthatni vélik alkotmányának integritásáért és a nemzeti állam kiépítéséért folytatott küzdelmétől. Hogy mennyire lehet becsülni e program komolyságát, azt több beszédemben kimutattam. Az Ígéretek, melyek e programban foglaltatnak, csak megvesztegetési kísérletek akarnak lenni a megvalósításukra irányuló komoly szándék hiányában. Fz a koimány érzi is a programnak ezt a gyöngéjét ós mint bűnös, nem mer illetékes fóruma, a parlament elé járulni, hogy az fölötte a kellő kritikát gyakorolhassa. Már pedig, akinek nyugodt a lelkiismerete, annak nincs mit félni királyától. Olyan emberek adták ezt a kormányprogramot, akik mindig ellenezték a függetlenségi pártnak a programjába felvett üdvös köve teléseit. Éppen azért nem remélhető, hogy azok megvalósítására komolyan törekednének. Ezzel szemben a függetlenségi párt programja az a biztos alap, amelyen a nemzet fejlődésének és a nemzeti állam kiépítésének utja megjelölve van. Tartsanak ki a küzdelemben, mely nemzetünk legnagyobb kincséért: alkotmányának védelmeért és amellett az ál • lamiság minden attribútumának összes intézményeikben való megteremtéseért folyik. Hosszasabban fejtegette még a kormány programmját, amely szerinte se nem általános, az is kérdés, hogy titkos lesz-e, azt pedig egyenesen kétségbe vonja, hogy jogos. Mert az a kormány, amelynek magának sincs joga, csak világos, hogy nem adhan jogot. Szólt azután külföldi államok titkos;'választói jogáról, amelyek annyiban í titkosak, amennyire a hatóságok akarják. Szólt a j ság, a többiek ujak voltak, frissek és szerfelett ragyogóak. A Dunára néző üveges erkélyen egy csendes lány üldögélt. Asszonyosan meleg szemei folyton a vizet nézték, mintha valami titkos, szerelmes üzenetet várt volna a messziről hömpölygő hullámoktól. Szerelmeset, titkosat, amit csak aszszonyok értenek meg ilyen sima ruhás, csendes lányok. Benn sikítva tolakodtak a suhogó szoknyák egy barnaképű ember köré. A kishivatalnokok irigyen ós megvetően nézték az idegent, mintha érezték volna, hogy ez az egyetlen igazi, vérbeli úr ebben a parvenü társaságban. Az asszonyok lassan-lassan mellé telepedtek, a lányok pedig, a szende, érintetlen ajkú leányok, szinte az ölébe kúsztak és a lábai elé kuporodtak. Pedig alig beszólt. Hideg szavú, csodálatos beszédű ember volt. És szép is, meg csúnya is, olyan, akiről nem tudni, a jóság több-e benne, vagy a gonoszság, de akinek minden mozdulatából látszott, hogy külömb, mint ezek a cifra, egyforma- fiuk, akik most könyökükkel vágtak utat magnknak a buffet-asztalokig és enni kezdtek, ugy, ahogy csak ezek tudnak enni. Angolos késfogással és pusztító gyorsasággal. Közben pezsgőt ittak és a hivatalukról beszélgettek, a tőzsdéről is és az árfolyamról. Az asszonyok is kivonultak a külön kis szalonjukból és tüntetően bújtak össze a nagy szalon pálmái mögött. Oda hallatszott hozzájuk is a férfi beszéde. Kevés, hideg, szinte közömbös szó volt az. Nem egynek beszélt, hanem mindenkinek. De azért az a csendes leány ott az erkélyen ugy érezte, hogy ha csak egyetlenegyszer szólt volna oda át, a szalagos leányfejeken KÖZLÖNY kormány többi ígéretéről, amelyek nem egyebek, mint szédelgésre alapított valamik. Végül kitartásra buzdította a polgárságot, mert úgymond, ha a nemzet most lemondana jogairól, a 48-as alkotmányt tiporná sárba. Szűnni nem akaró éljenzúgás követte szavait akkor, amikor arra hivatkozott, hogy ő nem volna kénytelen járni az országot, élhetne nyugodtan, jólétben, de fáj neki a becsületes magyar nép sorsa, azért mint testvér, a testvérért harcol. Szűnni nem akaró éljenzés követte szavait, mely után határozati javaslatban tiltal zott á népgyűlés a kormáuy törvény sértései ellen, bizalmát ós köszönetéi ejezte ki úgy a kerület képviselőjénél minta nemzeti küzdelem vezéreinek, rakat végsőig való kitartásukról bizto tván. Apponyi után általános tetszés közben még Smialovszky Valér, j.chim L. András, Hentaller Lajos, Veres József és K. Schiffert József szólottak a néphez és ezzel 1 órakor a leglelkesebb hangulatban Z e1 i n k a János bezáró beszédével véget ért a népgyűlés. Gyomán. Ezután a képviselők ós a kerület függetlenségi vezóremberei hosszú kocsisorban átvonultak Gyomára, ahol hasonló lelkes tüntetéssel fogadta őket a nép. A népgyűlést délután 3 órakor a városháza előtt P á 1 f y Béla plébános nyitotta meg. A gyomaiak hazafias plébánosa ezúttal mutatkozott be először, mint szónok, magával ragadva egész hallgatósógát. Utána Fábry Károly mondta el beszámoló beszédét, amelyben a helyzetet, s a nemzet kötelességeit körvonalozta. A beszédet többször szakította meg zajos tetszésnyilvánítás. Az érdeklődés" természetesen Apponyi elé fordult, akinek beszédével lapunk vezető helyén foglalkozunk. Az ékesszavu' szónok után a nép kívánságára beszéltek még Veres József és Áchim L. András. A népgyűlés után Apponyi Albert gróf Budapestre utazott, mig a többi képviselők résztvettek a Holler-vendéglőben megtartott banketten, ahol ugyancsak számos sikerült felköszöntő beszéd hangzott el. Dobozon. Dobozon Fábry Károly vasárnap délelőtt tartotta meg beszámolóját. Leírhatatlan lelkesedéssel fogadták a népszerű képviselőt, akinek fogadására bandérium és fehérruhás lányok serege vonult ki a több száz főnyi polgársággal a határba, ahol Kárnyáczky János pártelnök üdvözölte. A képvviseíő tetszéssel fogadott beszéde után Rell Lajos dr. szólt még a polgársághoz. Este a függetlenségi körben sikerült bankett volt, ahol a képviselőn kivül impozáns ünneplésben részesítették a dobozi honleányokat, akik valóban érdemesek a lelkes honleányi névre. A lakomán hazafias toasztokat mondtak A s z a 1 a y Gyula főjegyző, Fábry Károly, H o 1 d y Kálmán, B e d e y Nándor 48-as honvéd| tüzér és mások. keresztül, az erkélysarokba, más lett volna minden elejtett szava. Súlyos sziklák hulottak volna nagy robajjal alá s belőlük hatalmas vár épült volna fel, melynek lábai alatt a tenger aluszsza ismeretlen, szeszélyes álmát. És a tenger, a tenger felkorbácsolta volna a hallgatók vérét, csak a szomorú lányt altatta volna el, aki most reszketve iszsza fel az odatévedő szavakat. Az asszonyok lányos ölelkezéssel simultak egymáshoz és láthatóan bűnös gondolatokkal nézegették a messziről jöttét. Sugdostak, kacagtak és a lányokat is belevonták titkaikba. Minden arc piros lett és minden szem tüzes gondolattól villogott. Az árfolyam, cigaretta füst, asszonyok érzése, lányok lélekzése, egy nagy nehéz felhővé olvadt össze a rokokő bútorok fölött Gomolygó, fekete felhővé, melyből már egy hang se hallatszott ki tisztán, csak zúgott, forrott, kavargott az összezavarodott, szilajjá lett beszélgetés. Egyedül, némán maradt a csendes leány. És egyszer csak — ki tudja hányadszor már? — egés? lelkével beletemetkezett az idegen szemeibe, annak a tekinte is rátapadt az ajkára, ráborult a kezére és elébe térdelt. A lány összerezzent s aztán mintha csak azt a titkos szerelmes üzenetet küldte volna neki, amit az imént még ugy várt a messziről idehömpölygő hallámoktól, gyónni kezdett neki. Csak^a szemei beszéltek: — Hát visszajöttél ? Tengerekről. ? Más országokból ? Itt vagy újra ? És minnenkinek odaadod magadat! Csak nekem nem. Többé soha. Tegnap este itt, itt lenn a Duna partján még szemben ültél velem és csak nekem meséltél. Csak az ón szomjuságomat oltottad. És ma már nincs egy csillapító szód sem hoz- I Békéscsaba 1905 dedember 24. A műbutorgyár r. t. közgyűlése. Részvénytőke fölemelés. Az utóbbi évek éppen nem voltak alkalmasak arra, hogy az ipar valamelyes nagyobb lendületet nyerjen. Különösen a vidéken, ahol a nagy tőke és az alkalmas munkáskezek hiánya fokozottabb mértékben észlelhető, mint a nagyobb ipari és kereskedelmi gócpontokon. A lokálpatriotizmus egy hajszálnyit sem játszik bele annak az igazságnak a megállapításába, hogy Csaba, dacára u kedvezőtlen viszonyoknak, a haladásnak minden terén elég kedvező eredményeket ért el, igy az ipar terén. Ebben tagadhatatlanul, oroszlán rész illeti meg a műbutorgyár részvénytársaságot is, melynek virágzó vállalata révén, nemcsak a magyar ipar föllenditésében, de mind súlyosabbá váló szociális helyzet javításában is elsőrangú szerep jutott Csaba fejlődésében. Éppen ezért igaz elismejéssel kell adóznunk ennek a vállalatnak most, amikor rövid más félévi fenállás után szélesebb alapokra helyezkedve, a jövőben csak intenzivebb munkálkodással óhajtja a múltban kifejtett áldásos tevékenységét folytatni. Nem puszta frázis diktáltatja velünk e sorokat, de az a biztató remény, amelyre megbízható alapot nyújtott a csabai műbutorgyár részvénytársaságnak vasárnap délután megtartott közgyűlése. Erről pedig szóljon az alábbi részletes tudósítás : A csabai műbutorgyár részvénytársaság első évi rendes közgyűlését vasárnap tartotta meg a vállalat telepének iroda helyiségében. Egyedy Arthur dr. társasági alelnök elnöklete alatt. \ népes közgyűlésén 65 részvényes je:9-t meg, akik Í375 részvénynyel 311 szavazatot képviseltek. A közgyűlést Egyedy Arthur dr. nyitotta meg a tagok üdvözlésével, azután P o r j e s z Mihály ügyvezető igazgató előterjesztette az évi jelentést, melyből az alábbi részleteket közöljük: Az igazgatóság legmélyebb sajnálattal veszi tudomásul Lukács György dr.-nak az elnökségről való lemondását, köszönetét és háláját fejezi ki azért az önzetlen munkálkodásért és határt nem ismerő fáradozásért, amelylyel a közgazgaságilag már is jelentős vállalatnak megalakítását előmozdította, valamint azért a kiváló érdeklődésért, melylyel a vállalat fejlődését mindeddig kisérte, s ennek folytán reményét fejezte ki, hogy a társaság irányában eddig tanúsított jóindulatát a jövőben is fenn fogja tartani, egyben kimondja a gyűlés, hogy lemondott elnökének a vállalat alapítása és vezetése körül szerzett elévületlen érdemeit jegyzőkönyvbe igtatja. A jelentés a vállalat aktiváját zám több. Óh de elvesztettelek, én szerelmes uram. Vagy talán nem is tudod, hogy szeretlek ? Sohse sejtetted ? Csak én olvastam a szemeidből, te nem az enyéimből ? De hisz tepnap még az enyém voltál. Emlékszel?Hiszen csak tegnap volt. Nekem mesélted el a tenger titkait. Kettőnké volt az csak. Pedig el se mondtam, hogy visszavártalak, hogy álmaimban csak téged csókoltalak, hogy a magaménak tudtalak egész a percig, amikor az álmaimból végre valóság lett. Mert visszajöttél. Mennyit beszéltél még tegnap nekem ! Hallgattalak és imádtalak. A tenger, a tenger kötött össze bennünket. És a te messzi tengered felé siető Dunán ezer sóhaj szállott feléd, te hozzád ! És most mindez elmúlt. Nézd, ezek az asszonyok, hogy néznek téged. Lányok és asszonyok egyaránt. En már nem. Többé soha. Most elszakadunk egymástól. Az éjjel utoljára még rólad álmodtam, többé nem fogok. Köszönöm neked. Nem foglak visszasiratni és azt az ürességet, ami ma támadt bennem sohse fogom betemetni. Mint egy kis névtelen sir, ugy marad az meg a lelkemben mindörökké. A nagy, nehez felhő egyre jobban ellepte a szobát. A férfi alakja elveszett az asszonyok rajában. Nem volt több férfi a szobában, csak az idegen egyedül. A többiek vastag füstkarikák mögött, hangosan, szemérmetlenül tárgyalták a kalandjaikat. A lányok is felvették a versenyt s minden bajukat sejtetni készen, síkra szállították az idegenért, és uj férfiért. Csak az erkély maradt néptelen, üres, mint amilyenek a temetők, melyekben névtelen, jeltelen sirok alatt fiatal halottak pihennek . . .