Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-09 / 105. szám

Békéscsaba, 1905. XXXH-ik évfolyam. I05-ik szám. Csütörtök, november 9. BEKESMEGYEI EOZLONY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ELcöFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám : 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzei helyben fizetendő. NYILTTÉR-éen egy sor közlési dija 50 fillér. Gyomai visszhang. Békéscsaba, nov. 9. Értünk már törökvilágot, német, labanc, kurucvilágot, osztrák és muszka világot, de ilyent, mint a mostani, soha. Pedig csak a Rákóczi, Bercsényi, Tököly korszak ujult fel, amelyet most talán leghelyesebben bolondvilágnak nevezhetünk. Sohse keressük a nyitját, mert szinte meg se találnánk, annyira benne vagyunk a zűrzavarok mélységes ciberelevében. Azon se igen érdemes már a fejet törni, mint találjuk meg a válság útvesztőjében Ariadné fonalát, mert hiába is törjük, amig a fejelágyára pottyant bécsi akarat fejjel fölfelé nem kerül a tótágastállásból. Ennek pedig előbb-utóbb be kell következni, mert a históriát meghamisítani nem lehet, azt a históriát, amely csak igazságokat ismer. A história pedig lapjaira véste, h iy Magyarország, illetőleg annak egyharmadrésze volt másfél évszázadon át török föld, egyharmadrésze volt német tartomány és csak a megmaradó rész volt tulajdonképpen Magyarország, ahol nem több, mint egy millió ember ápolta a nemzeti hagyományokat, az édes anyanyelvet. És lapjaira véste ugyanez a história, hogy amikor Magyarország ilyen formán szétdarabolva, erejétől megfosztva elmerülő szigetként feküdt az idegen ajkú, idegen fajú és idegen szokású népek óceánjában, ugyanakkor Bécs, az osztrák császárság egy félvilágot uralt Európában, a Kárpátoktól és az Appeninektöl a Gibraltárig terjedt hatalma. Akkor, mikor ilyen hatalmas volt az osztrák császárság, nem tudott elbánni az egymillió magyarral. Hogy bánna el ma, amikor husz millió magyar áll szemközt a hatalmában szegénységig lefogyott Bécscsel ? Sehogyan ! Ezt az igazságot el kell ismernünk, ebből az igazságból erőt kell meríteni azoknak, akik még csüggednek, kétségeskednek a nemzet küzdelmének eredményében, a jövőben. Ez az igazság visszhangzik Gyornáról, a gróf Apponyi Albert keddi beszédéből. És még sok más igazság is, amelyeket nem lehet megdönteni, amelyek túlharsogják az „alkotmányos" kormány nemzetiszínű programját. Kormányprogram ! Erről esik még most országszéltében szó. Akadnak, ahol magasztalják, a többség azonban, a kétségtelen többség kénytelen igazat adni Apponyi másik mondásának: — Kálmán király megmondotta: a boszorkányokról pedig, amelyek nincsenek, ne essék szó. A Fejérváry programról, amely nem program, szintén ne essék szó." Mert ha program volna, lehetetlen, hogy ne akadna követője. És eddig kik vallják magukénak ? A haladópárt, amely a minisztereken kivül hét tagot számlál ? És a bandérium helyett záptojással fogadott főispánok ? Ezek mind összevéve sem alkotnak pártot, csak egy laza kis sziklatörmeléket, melyet a nemzeti ellentállás haragos hullámai tengerbe döntenek. Hogy mennyire nem program a Fejérváry kormány programja, az legjobban kitűnik a szabadelvüpárt magatartásából. A Lloyd klubban hatvanhetven harcos áll készen támogatni egy kormányprogramot, amely jövőt igér. Fejérváry mellé azonban nem állanak, mert tudják, az ő uralkodásának nincs jövője, nincs jövője éppen a lehetetlen, megvalósithatlan program miatt. A kormány nem kap harcost, még zsoldért sem, mert az igaz ügy ellen még a mindenre kész szabadelvűek is átallanak fegyvert fogni. A nemzet pedig a gyomai üzenetnek ad igazat. p. J A válság. Az utolsó napok nem hoztak uj motívumokat, uj fordulatot a válságba. Az ellenzék s a renitens vármegyék mennek a maguk utján, a kormány is megy a maga utján. Hogy mi lesz ennek a vége, azt egyelőre csak a jó Isten tudja. A tegnapi nap ugyan felvetett ismét valami közvetítési, kibontakozási akciófélét ; azonban sem a közvetítő személyisége, sem maga az ő hangoztatott eszméi még halvány reményt sem keltenek arranézve, hogy akciója valami kedvező fordulatot hozhat. Zichy János gróf ez a közvetítő; e percben a leglehetetlenebb politikusok egyike. Igaz, hogy az udvarnál nagy összeköttetései vannak, s a nemzet előtt sem túlságosan ellenszenves alak ; mindamellett rideg egyéniségénél, izolált állásánál és egész politikai múltjánál fogva a jelen pillanatban egyáltalában nem látszik alkalmasnak arra, hogy a békét ki" alkudozza. Különben pozitív biztossággal beszélik, hogy Zichy gróf valóságos belső titkos tanácsosa, S z ü 1 1 ő Géza jelenleg nagy tárgyalásokat folytat — egyelőre Bécsben. Amint mondtuk, semmit sem bizunk ez akció sikerében. A kormány a nyilatkozatok özönével áraztotta el a sajtót, melynek azonben semmi jót nem ígérnek. Fejérváry óriási fejtegetéseket ad le a „Neue Freie Presse"-nek, amelyek szinte tótágast állanak a beléjük lerakott tudománytól. Természetesen előkelő helyet foglalnak el az angol példák, melyek azonban, — Isten látja lelkünket — ugy sántítanak, hogy a gyöngébb szívű ember szinte sirni tudna a szerencsétleneken. Feltűnést, persze nem valami kellemes feltűnést, keltett a félhivatalos Magyar Nemzet tegnapi vezércikke. Nem azért, mintha valami uj és meglepő dolgokat mondana el. Sőt. Az öreg félhivatalos még mindig a „nyolcvan vezényszón" s a dicső hadsereg „harcképességén" rágódik, mintha csak néhány hónapot átaludott volna. Azonban érdekes a cikk hangjánál és kommentálásánál fogva, mely szerint a kormány részéről ezek az utolsó békés hangok, most már csak az u. n. „erélyes rendszabályok" következnek. Erre vonatkozólag Fejérváry tett is igen fontos nyilatkozatot a Haladó-pártkörben, (amely — mellesleg mondva — körnek csak kör, azonban pártnak még mindig csak a legnagyobb jóakarattal nevezhető.) A miniszterelnök szerint a helyzet tűrhetetlen. Kénytelen lesz a legerősebb rendszabályokat alkalmazni. Ő roppant válogatós az eszközökben, de a koalíció b e 1 ekényszeritiső az ország érdekében mindent kész megtenni. Ezzel szemben az ellenzék folytatja a megyék feltüzelését az ellentállásra. Különösen Apponyi fejt ki nagy akciót. Gyomai beszéde lapunk más helyén olvasható. Természetes, valami újdonságokat már az ő lángesze sem tud kihozni ; hiszen oly rettenetesen letárgyaltak már mindent. Az érvek eljátszották már szerepüket, sajnos, hatástalanul s most már minden valószínűség szerint azon fog megfordulni a kérdés: ki az erősebb ? Aztán nagy kérdés az is, hogy felülkerekedik-e valamelyik részről^a józan belátás, amelynek megszületése még minden izgalmet békés mederbe terelne. Békésmegyei Közlöny tárcája. Dal. Őszi eső, ólmos eső Lassan, lomhán csepereg. .. Valahol egy bánatos szív Könyhullatva kesereg. Gyászbaborult őszi égbolt Valamikor kiderül, De ez a szív mindörökre Ár bán marad, egyedül.. . Nil. Korán ujjongtam. Az elborult, beteg kedélyre ha olykor rámosolyg a tél, Nem látja többé már megásott sirját: Az égre' néz s tavaszt remél . . . Korán, nagyon korán ujjongtam S csak fáj tovább a régi seb, De most eltűrni balsorsom szeszélyét, Annál keservesebb. Hadd higyjék, hogy . . . Húzd rá, cigány, vigan húzzad, Nevess, kacagj a húrodon : Meg ne tudják, hogy egv asszony Elvesztésén búslakodom. Húzd rá vigan . . . kurjantásom Szálljon fel az égre : Hadd higyjék, hogy a nótádon Felvidúltam végre ! Hagyd a vigat: búsan húzzad, Amily búsan birod: Hadd higyjék, ha sírni látnak, Hogy nótádon sirok ! . . . Ferke Ágost. Örvény ér. = A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája.— Irta : Béressy Géza. A kristályvizű Miláré^Fehér Körözs) mellett, reggeli gyöngyharmattól borított buja pázsiton heverészik a Milári menti vandaltörzs vezérének, Karitonnak tündérszép lánya — Szila. Gyémánttüzű két szemével meredten bámul bele a nagy mindenségbe s elmerengve nézi a tova tűnő felhőfoszlányokat. Nyomott, borongó hangulat vett rajta erőt. Az éjjel lerongyolt harcosok érkeztek, onnan Maros tájékáról, tépett ruhával, véres sebekkel, agyoncsigázott lovakon. A Maros melletti csatából jöttek, hol az előnyomuló gótokkal vivtak küzdelmes csatát, s a csata rájuk nézve balul ütött ki. Az egész vandal törzs legyőzetett, a vezér elesett és ezüst-szőke szép fejét a győztes gótok, diadalmi jelvényként tűzték póznára. Ezt a gyászhírt vittek meg a széjjelszórt vandal harcosok Szilának, s ez okozta az ő mélységes bánatát. Könytelt szemekkel nézte a táját, a kanyargó Miláré mentén, hol gyermekéveit töltötte szerető atyja oldala mellett. S ez a szerető atya immár nincs többé, elpusztult s vele pusztult a vandal nép szine-java, birodalma, boldolgsága, — mindene . . . A fáradt harcosok a Miláré egyik, ezeréves tölgyeitől, viharedzett füzeitől borított kanyarulatának zugában pihenték ki a harc fáradalmait. Lovaik pedig ott legelésztek a buja pázsiton, amelyet nem soká a győzdelmes gótok lovainak patái fognak taposni. Szila őrködött a fáradt harcosok nyugalma felett. Már magasan járt a nap a Miláré évezredes tölgy erdeje felett, midőn Szilát lódobogás riasztotta fel merengéséből. Azt hitte, az alvó harcosok legelésző lovai riadtak meg valamitől. Nézte, de azok nyugodtan legeltek ; egy részük pedig a hosszú ut viszontagságait pihente a szügyig érő harmatos fűben. Figyelni kezdett. Ekkor vette észre, hogy a Miláré hátsó partján lovasok közelednek, a Maros tájékáról. Ruházatuk egész más, mint övéié. Lovaik szerszáma is. Tartásuk is más. Nem csüggeteg, mint vert seregé, hanem délceg. Büszkén ülik meg a lovat s óvatosan tekintenek előre, a vandal birtok felé. Semmi kétség, ők a győzedelmes gótok, a vandal szép leigázói, halálos ellenei. Szila kétségbeesetten tördelte kezeit, nem tudott mitévő legyen. Felriassza az elcsüggedt harcosokat ? Hisz azok ugy sem tudnák magukat megvédeni. Felerésze alig vánszorgott sebeivel idáig, s most láz-álomban fekszenek. A többinek meg hiányos fegyverzete -— elcsigázott lovaik sem bírják ki a harcott. A győzedelmes gót csapat már észre vette a legelésző lovakat s a tündérszépségü lányt. És gyors száguldásban közeledett a Miláré felé, Elől lovagolt a csapat vezére egy szép dalia, — utána a portyázó had. Szila oda áll a folyó partjára, ott, ahol a Milárénak legnagyobb örvénye van. Mert a messze nádasok (a Sárrét) tájékáról ott ömlik bele a folyó medrébe egy sebes folyású ér. Itt aztán, hol a két viz találkozik, a Miláré lassan höm pölygő vize egyet fordul s ugy örvénylik," mintha láthatatlan szellemek karvarnák fel vizét. Régi vandal harcosok mesélték, hogy ott, azon a helyen a Milárénak nincs feneke, ott viz van, egész a végtelen mélységig. Itt állt Szila. A csapat vezére a túlsó parthoz érve, megbüvülve állt meg a gyönyörű leány láttára. Az ifjú szive szerelemre lobbant. Van-e ifjúi sziv, mely mást tenne, különösen mikor mint győzedelmes hadakozó vonul be az elfoglalt, leigázott nép földjére. Szerelmes szavakat, égő csókokat küldött át a Miláré csöndesen zugó fehér habjai felett. A szép lány viszonozta. Ő tudta mért. Bár nem értették egymás szavát, de perzselő tekintetük többet mondott, mintha napestig beszéltek volna. A leány lassú léptekkel oda ment az örvénylő Miláré vize szélére s szerelmesen intett az ifjú harcosnak, hogy jöjjön át érte. Amikor az ifjú egyedül akart beugratni a Miláréba, intett a csapatnak, azok is jöjjenek. Igy díszesebb lesz a nász. Hadi időben, harcias törzseknél hamar megy az ismerkedés, hamar a szerelem, hamar a nász. És igy illő nászünnepet ülni a fegyvertársak közt, hadd vigadjanak, hadd örüljenek azok is vezérük boldogságán. A lány pedig hivta őket. Hívta szerelmes csókkal, tárt karokkal, pihegő kebellel. A csapat vezérrel együtt beugratott a Miláréba, elől a vezér, utánna hatvan harcos. Mikor a viz közepére értek, előbb Jukundnak, a csapat vezérének lova, majd valamennyi harcosé kezdtek forogni körül körül, előbb lassan, majd beljebb érve szédítő sebességgel. Közbe közbe pedig kevesebb lett a csapat egyegy lóval, egy-egy lovassal. Őrületes zsivaj, hörgő, prüszkölő paripák vadnyeritése, meg egy bogárhaju démoni vésztjósló kacagása reszketették meg a levegőt. A harcosok észrevették a csalt, de