Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-05 / 104. szám

Békéscsaba, 1905. XXXII-ik évfolyam. I04-ik szám. Vasárnap novembei BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szánt: 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILT1 ÉR-feen egy sor közlési dija 50 fillér. Glosszák. Békéscsaba, nov. 4. A magyar politikai válság már rémes tengeri szörnyeteggé nőtte ki magát. Azért téved, aki azt hiszi, hogy nem volna könnyen kivégezhető. óh! igenis. Csak ezt kellene jelenteni Fejérváry bárónak a király szine előtt: — Felséges Ur! Legkegyelmesebben könyörög a magyar nemzet nevében hűséges szolgád, add meg a magyar nemzetnek törvényben biztosított jogait, nevezz ki alkotmányos, felelős minisztériumot, mert a mai illuzóris programnak nem akad szivből követője s az nem szive szerint való a kormánynak sem, amely, ime leteszi kezedbe meghatalmazását, azzal a megjegyzéssel, hogy Magyarországon nem akad hazafi, aki annak a jelen viszonyok között továbbvitelére vállalkoznék. — Felséges Úr! A magyar államot Szent István király dicső eiődöd alapította meg. Az Anjou és vegyes házból való királyok alatt már külügyekben is befolyást gyakorol magyar. Mátyás alatt elérte hatalma fénypontját, a Habsburgok alatt pedig hanyatlott. A mindenkori uralkodók autokrata hajlamaiban rejlik ennek a szomorú igazságnak a magyarázata. — Felséges Úr! A hagyományos politikának leáldozott a napja. Amit elmulasztottak osztrák befolyás alatt az összes Habsburg uralkodók, azt Felséged egy kézvonással pótolhatja és a következő órában diadalmámorban fog úszni hű Magyarországa, mely hatalmasabb lesz,mint igazságos Mátyás alatt volt, és szent koronája soha dicsőségesebben nem ragyogott uralkodó fején, mint Felségedén . . . Az ősz generális azonban con manodestra dolgozik és talán kínos álmában is Scipióval sóhajt: — Nigrate patria nonessa quidem mea habebia . . . — Azt hiszem, hogy a végrehajtói hatalom a királyt illeti, a törvényhozás a népet és képviselőit. Az uralkodó sem közvetve, sem közvetlenül nem avatkozhatik az igazságszolgáltatás menetébe. Az uralkodó kötelezve van évenként a pénzügyekről teljes számadást adni, nincs joga a népre annak beleegyezése nélkül uj adókat rónni, ezt csak a nép maga teheti... Az uralkodó minden rendszerváltozáshoz, uj törvények alkotásához ... a nép hozzájárulását kérje ki. A katonaság csak az ország védelmére, sohasem a nép elnyomására van ... Végre azt hiszem, az uralkodónak kötelessége a törvények értelmében kormányozni..." Ez vol a felfogása II. Lipótnak a jogállamról, az alkotmányosságról Szószerint ezeket irta II. Lipót nővérének. A história nem valami kedvező színben tünteti föl II. Lipótot sem, i amennyiben benne is megvoltak az autokrata hajlamok. A szükség kényszerítő hatása alatt mégis elismerte alkotmányosságunkat. Ha már a törvénykönyveket nem adják a király kezébe, mért nem mutatják fel a Felségnek az ilyen leveleket. Megvannak a családi levéltárban. Csakhogy a láda fenekén és túlontúl sok rajtuk a por. Kellemetlen az előkeresgélése. . . Volt idő, amikor szánalommal olvastuk és hallottuk a hirt: a Lajthán tul éjjeli ügyészek gyilkolják a nyomtatott betűk gondolatát. Ma sajtószabadságot adnak a félvad orosz nemzet kezébe. Nálunk meg arra a tapasztalarra jut az „alkotmányos kormány," hogy éretlenek vagyunk kezelni , a tollat, kiskorúak vagyunk a betűk I gondolatszabadságára, tehát gondoskodnak — igazságügyminiszteri rendelettel — gyámokról, éjjeli ügyészekj ről, akik Röngten sugarakkal a nyomdák falán át elolvassák a kéziratokat és mielőtt megszületne az újság, belefolytjak a gépbe. Mert királysértés van benne, meg lázitás - az alkotmány védelme ellen. Ne csodálkozzunk! Mióta „haladunk," nálunk kétféle mértékkel mérik az alkotmányosságot. És Justicia istenasszony még nem sújtott le kardjával a kufárokra ! . . . P. J. A békésmegyei főispánság. — Döntés előtt. — Installálják e az uj főispánt. — Bach korszakbeli nevek, elnevezések kerülnek forgalomba : ügyvezetők, megyefőnökök, megyebiztosok, főkomisszáriusok stb. Mindezek az alkotmányellenes kormány főispán kinevezései miatt, amikről mostanság legsűrűbben esik szó. A pénteki rendkívüli megyegyülés alkalmával összegyülekezett törvényhatósági bizottsági tagok körében is élénk beszélgetés tárgya volt a békésvármegyei főispánság kérdése, illetve a leendő főispán kinevezése. A bizottsági tagok erősen tippeltek s még erősebben ér deklődtek az uj főispán k nevezése iránt. De különben is kíváncsiak az emberek az uj méltóságosra. Érthető ez a kíváncsiság, de másrészről érdekes konzekvenciák vonhatók le ebből a kíváncsiságból. Tudnivaló, hogy a Fejérvárykormány főispáni emberét nem valami kitüntető figyelmességgel fogják majd fogadni Békésvármegyében sem. A közhangulat itt sem különb, mint az országban általánosan. Mégis ugy beszélnek az emberek a leendő főispánról, mint a kinek személye szent és sérthetetlen. Vannak kivételek, akik a kellő értékre tudják szállítani a főispáni méltóság mai becsét. Majdnem semmi az ma. Különben is kevés köze van a főispánnak a megyéhez. Egyszerűen a mindenkori kormány kirendeltje, akinek hatalomban fölötte áll az alispán, akit sem a felső hatalom nem ráncigál dróton, s lefelé is megvan a reá ruházott jognál fogva a hatalma, amelylyel a főispán nem rendelkezik, közvetítői állásánál fogva. — Mégis — hangzik a törvényhatósági bizottsági tagok sorában nem egyfelől a vélemény nálunk, Békésvármegyében, különösek a viszonyok. Sokak előtt nimbusa van a „méltóságos" jelzőnek. É

1 az a bizonyos szervilizmus, amely most függetlenségi eszmékkel van szaturálva, mely nagy hangon hirdeti a nemzeti öntudatot, s amikor a tettekre, cselekvésre kerül a sor, nagy alázatosan beadja derekát. Es éppen ezért hiábavaló .az az erősködés, hogy igy, meg amúgy nem fogjuk installálni az uj méltóságot, mert ha egyszer kinevezték, más húrokat kezdünk pengetni. Példákat is emlegetnek : Békésmegyei Közlöny tárcája. Magyar munkás. A munkás ezrek fojtott sóhajából Korhadt időnek ujálása kél. De a jövőt nem ott kell keresni, Szentségtörők hazug meséinél. Hanem a kik lélekből hirdetik Az elnyomottak élő igazát, S szent ihlettséggel közte mindenik Istent imádva kér szabad hazát. Mert van még a magyarnak istene, Oltár a hősök, martirok pora, A te tépett, erőtlen hiteddel Magyar munkás, borulj le oda. Tőlük tanulj, kik érted küzdve haltak, Tanítson az a vérző, régi seb, Hogy szív nélkül nincs szárnya a áalnak, Hogy a haza mindennél kedvesebb. Hazátlanok, kik sárba, porba rántják A szabadság áldó, nagy nevét, Hazug szavakkal olyan útra visznek, Amely kietlen, céltalan, setét. A hullámok hullámra kelnek, Felhő a felhőt hajtja, kergeti, Addig azok a te ősi ellenednek Lágy zsolozsmákat mennek zengeni. Sír a magyar a négy folyó vizénél, Hazája sorsán mináén szív remeg, Magyar munkás, óh hát csak te volnál Sorsát-baját ki most sem érti meg? Nem érzed azt a lázas lüktetést, A szenvedést, melyben egyek vagyunk? Nincs-e erőd, hogy a lelkedbe vésd: Szabad hazáért élünk és halunk! Verd el magadtól, aki cifra szóval Lelked, hited világát dúlja föl, Ki zsarnokoddal fog testvérkezet, Mikor hazádra, istenedre tör. Támadjon föl immár szivedbe Az a hatalmas, érző öntudat, Magyar szabadság fénye lengje be lövőddel együtt majd a múltadat. Kató József. A kék dongó. = A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája.Még azt mondják a rossz nyelvek,, hogy a méh, meg a hangya, — de azok között is csak a fekete, — dolgosabb az embernél. Hát hiszen igaz, ami igaz: Kerepe Ilona nem ember, hanem lány, de nála ugyan nem dolgosabb még a fekete hangya sem, annál kevésbbé a vörös, amely Selejtesné asszonyra tanúságtétele szerint szakasztott olyan a hangyák között, mint az emberek között a vörös ember: lusta, korhely, csélcsap és ínég Selejtesné tudná megmondani, mi minden nem. De nem is vörös a Kerepe Ilka haja, sőt még fekete sem, hanem szőke, olyan szép csillogó szőke, hogy ... azt meg Sújtó Sándor tudná megmondani,* talán még nála is jobban Durkó Péter. Hanem meg is bánta Péter, hogy egyszer maga is rajta találta felejteni a szemét a Kerepe Ilka szőke haján a kaszaperi nagy vásár napján. Mert miatta gombolta meg Sújtó Sándor fejét az ólmos botjával, amelyet még az öreg apjától kapott: az is olyan hires nagyerejü legény volt annakidején, mint az unokája. Azóta nem néz Durkó Péter a Kerepe Ilonka hajára, annál kevésbbé szemébe. Most is ugy tesz, mikor a Kerepéék kis kertje meiiett elballag, mintha nem is látná, hogy Ilka ott kapálja a kifagyott porhanyó földet a kerítésnél. Nem is lehet, hogy ne látná: a kis lány kendője lecsúszott a szorgos munkában a nvakába, szabadon maradt a szőke haja. Már pedig annak a csillogását nincs emberi szem, amely elkerülje. Csakhogy Ilka" meghallotta ám a csizma csikorgását és letette a kapát. Hiába: csak kíváncsi az asszonynép, még a legkülömb is. — Hová mégy, Péter? Még csak nem is látod az embert! — Sietek a községházára. Egy hét óta már én is törvényes ember vagyok. Innen egy lépés a törvénybiróságj — felelte amaz gőgösen. — Hát akkor nem is tartóztatlak. A legénynek még a csizmája is büszkébben nyikorgott, mikor tovább ment. Még az is érezte, hogy tanácsbeli ember az, aki viseli. De be sem fordult a község embere a templom-soron, mikor hallja, hogy valaki utána kiállt: — Péter, ne haragudj, hogy megállittalak. Mond, Sándor is törvényes ember ? Az ember gúnyos kacagással fordult vissza: — Hahaha ! Sándor ? Hát azt hiszed, hogy bicskásokat is beválasztanak a tanács emberei közé ? Ilkának nagyott dobbant a szive erre a kacagásra. A kapájára támaszkodva haragosan nézett a gonosz Péter után. Egy-két könvesepp is kipotytyant szép szeméből. Hazudik az utálatos; hogy Sándor bicskás volna ? Nem nem... A nap kidugta a fejét a bárány felhők mögül, mintha ő is Sújtó Sándor ron vigyorgott volna : Bicskás, bicskás ! És még ez nem volt elég. Egy csillogó szárnyú kék dongónak is épen akkor jutott eszébe, hogy rászálljon a kapájára és az is azt súgta szünetlenül: Bicskás, bicskás. Hanem ez már több volt az elégnél a szegény Ilkának: haragosan hessegette el a kis állatot. A dongó csakugyan meggondolhatta a dolgot, mert elszállott; de azután megint visszatért s egyenesen a kis lány kezére kéredzkedett, nyilván szebbnek találta a kapanyólnél. És még azt mondják, hogy nincs az állatnak esze. Aztán, hogy nem sikerült a kezére telepedni, az arcát zümmögte körül. Hiába igyekezett Ilka a kapával, kezével s mindennel, ami éppen a keze ügyébe akadt, elriasztani a félelmes ragadozót. „Bicskás, bicskás a Sújtó Sándor" — zúgta a dongó tovább s esze ágában sem volt felhagyni a rossz tréfával. Hanem egyszer mégis abba hagyta: egyet villant a kapa és a kis dongó erősen megütve esett a földre. A n^.p épen akkor bujt el újra egy fehér bárányfelhő mögött: nem akarta látni a kegyetlen gyilkosságot. Legalább az Ilka lelkiismerete ennek tulajdonította a nap különös viselkedését. Ugyan mi egyebért is bujt volna el épen abban a pillanatban? .. . A szegény kis dongó meg fájdalmasan zümmögött a földön, porosak lettek a csillogó szárnyai. Hiába is akarta Kelegkíválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbeteg-ség-eknél, iég-zőszerrek hurutos bajainál úgymint idült broncliitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik meli az étvágyat ós a testsúlyt, eltávolitja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt * gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapnató. Figyeljünk, hogy minden i/ag alanti céggel legyen ellátva F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).