Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-05 / 104. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY van, teljesiteni fogja hivatását. A törvényhatóságok nem fognak tűrni idegen és illetéktelen beavatkozást saját autonóm jogkörükbe s ahogy eddig bástyái voltak az önvédelemnek, ugy még határozottabban helyt állanak ezentúl. Általános az a nézett, hogy Lányi Bertalan körrendelete eldöntötte az uj főispánok beiktalásának kérdését. Ha eddig itt-ott .még szó volt paktumról, engedékenységről vagy formuláról, most ennek mind vége van. Az abszolutisztikus fenyegetés után nem lesz megye, mely a mostani kormány kinevezését elismerje bármilyen fegyveres fedezett és ügyészi kémlelés kísérete mellett vonul is be a megyeházára. A törvénytelen kormány főispánjainak fogadtatására izelitő volt pénteken a kolozsmegyei beiktatás, ahol még nem tudtak a rendeletről. Ezután, a következendőknél, már a megyék alkalmat találnak arra, hogy a főispánt be ne bocsássák a kapun s már ott kezdhesse a fegyveres kiséret igónybevevését. A kormány sorsa körülbelül itt dől el. A be nem iktatott főispánoknak, avagy akinek erőszakos eskütételét el nem ismerik, nem fog engedelmeskedni a tisztikara ós ekkor hiába akarja az ilyen főispán a kormány rendeleteit a megyei közgyűlésekkel szemben végrehajtani. Sem a felfüggesztéseket, sem az adószedésre és újoncok jelentkezésére vonatkozó rendeleteket nem fogják tekintetbe venni. Világos az is, hogy az ilyen főispán, akit a m

ngye megtagad ós a közönség megvetésével sujt, nem lesz képes bizalmi állásában ama kívánságot sem teljesiteni, hogy a kormány részére alakítsa meg a haladópártot. Valóban halvaszületett gondolat, hogy ily módon, törvénytelenségekkel, fegyveres erővel és megbotránkoztatással pártot toborozzanak Magyarországon. Különben is az alkotmányvédő bizottság már foglalkozott a főispáni installáció kérdésével és köztudomás szerint olyan álláspontot foglal el, mint Pestvármegye, hogy t. i. minden eszközt megragad a főispáni beiktatás megakadályozása érdekében. Bízzuk azonban ennek a kérdésnek a legjobb belátás szerint való elintézését az alkotmányvédő bizottságra. Ami különben a békósmegyei főispánságot illeti, a kinevezés tekintetében döntés ezideig még nem törtónt. Egyelőre bizonyos az, hogy békésmegyei embert nem 'szándékozik a kormány Lukács György örökébe ültetni és jelenleg folynak is a tárgyalások egy nem megyebeli személyiséggel. H t az illető, akivel a kormány tárgyal, hajlandó a megyefőr ">k szerepét betölteni, ugy legközelebb • íg történik a kinevézés és csak a leg\égső esetben keresnek egy megyebeli vállalkozót, amilyent edddig még nem sikerült találni. Az alkotmány védelmében. A törvényhatóság rendkívüli közgyűlése. Esztendős jubileumot ülhetett volna már az az elkeseredett ádáz küzdelem, mely az ország alkotmánya^körül folyik, egyrészről a jogát követelő nemzet, másoldalról a bécsi^törekvéseket támogató hatalom részéről. A harci lobogójára mindkét tábornak egy jelszó van irva: az alkotmány védelme. Mind a kettő nem lehet igaz, az egyiknek hamisnak kell lenni. A magyar törvényhozásnak mindkét háza, a törvényhatóságok, s általában a nemzet többsége a kormány politikáját deklarálta hamisnak, törvényellenesnek. Erre az álláspontra helyezkedett Békósvármegye törvényhatósága is, amely mindjárt a nagy alkotmányjogi harc megindulása elején törvényadta erejének egész súlyával az alkotmányvédők táborába állott. Tehát csak önmagához maradt következetes Békésvármegye törvényhatósága, amikor pénteken megtartott rendkívüli közgyűlésén az alkotmány elleneslkormány rendeleteivel szemben fentartotta julius hó 24-én hozott határozatát, melyben pálcát tört az imparlamentáris kormányzat felett és annak megtagadta a pénz és véradót. Sőt súlyosabb Ítéletet mondott most a törvényhatóság. A Fejérváry kabinet kinevezését tudató leiratot nem vette tudomásul, azt irattárba helyezte, a k o rmánynyal szemben legnagyobb fokú bizalmatlanságának adott kifejezést, a miniszterelnök ismeretes körlevelére pedig kimondotta határozatában, hogy senki részéről kitanitásra nem szorul, sőtaz ellen tiltakozik. A törvényhatóság pénteki gyűlésének legkiemelkedőbb mozzanata mégis az a határozat, amely a válság megszüntetését ós az alkotmányos minisztérium kinevezése iránt a királyhoz intézendő feliratban tolmácsolja a trón zsámolyánál Békésvármegye közönségének óhajtását, választ kér a királytól és hasonló lépésre szólítja fel a társtörvónyhatóságokat. A közhangulatra jellemző felszóla' lás is törtónt a közgyűlésen. Egyik ' valváció alkalmával, amikor az vármegyéinek túlnyomó többj felirt a kormányhoz a nemzeti küz.elem érdekében, Békésvármegye volt az, mely a korona iránti bizalmának kifejezésével nyilatkozott meg elég diszszaszonánsan. S amikor más vármegyék tiltakoztak a főispánok kinevezése ellen, Békésvármegye közönsége kedves kötelességének tartotta, hogy első főispánjának, Lövenburgnak a családi cimerét is beillessze a vármegye címerébe . . . Nem valami kellemes reminiszcencia és éppen nem hizelgő a jóslás sem, hanem azért nem hihető, hogy a most folyó nemzeti küzdelemben az imparlamentáris kormányzat által világra hozott „méltóságosság" a nemzeti ügy mellől eltántorítaná azokat, akik ma még valóban mellette vannak és ugy vélekednek, hegy lehetetlenság beiktatni hivatalába Fejórváryék iökomiszszáriusát, akinek feladata lesz a vármegye alkotmányos életét elfojtani, keresztülhajszolni a kormánynak minden törvénytipró rendeletét. Látván a vármegye közönségének hazafias felbuzú ú^sát, inkább hiszünk annak a fellogu' . k, hogy a polgárság tántorithatlanul kitart a többség igaza mellett, hogysem !gyávalelkü meghunyászkodással árulójává szegődjék a veszélyben forgó nemzeti közkincsnek, az alkotmányosságnak. Inkább hihető, hogy a tibbi hazafias vármegyék példájára Békés vár.megye is megragad minden törvényei, eszközt a főispáni fő-őr installációjának megakadályozása érdekében is. Még akkor is, ha a bárimint dörgi a Fejérváry igazságügyi fő-őr, hogy a túlbuzgóságra felszólított ügyészi kar „a főispáni eskü letétele céljából tartandó törvényhatósági közgyűlésnek lefolyását a törvényes^) intézkedésnek azonnali megtehetése végett figyelemmel kísérjék" és esetleg „a nyomban való letartóz tatásnak a szorgalmazását is fontol lóra vegyék." A kormány biztosítani akarja a főispánok installációját minden áron ós minden eszközzel és most meg akarja félemlíteni a bizottsági tagokat az által, hogy falra festi az ügyészeket és abszolutisztikus hangon szólal meg. Ezzel szemben azonban konstatálni lehet, hogy a nemzet erejét nem sikerül megtörni, sőt ellenkezőleg, az erőszak még fokozni íogja az erőt és a kormányt ujabb kudarc fogja érni. Minden tényező, mely a közszabadság biztosítékai felett őrködni hivatva repe Ilka jóvá tenni a vétkét. Mégis I csak bölcsen mondta mindentudó Selejtesné asszonyom, hogy hamarabb lesz fehér Kaszapery Bajom István tekintetes ur száz darab fekete julia (azóta már talán kétszáz is lett belőlük), inint'a bűnös emberi lélek ártatlan! Már hallotta is a Selejtesné rikácsoló hangját: — Jaj, jaj lelkem mit ér az aranyhaj, ha a lélek tele van szeplővel! . . . Nem is csuda, ha hallani vélte, mert a kis dongó már csak egyet-kettőt rúgkapált a porban, aztán többet egyet se. De már ezt nem is tudta megállani Kerepe Ilka sírás nélkül: Hogy ő megfosztott egy dongót a párjától gyilkos kegyetlenséggel, szétdúlta a családi boldogságukat ! Már jön az a kis halott párja rajta keresi majd elveszett boldogságát . . . Nem is vette észre, hogy Sújtó Sándor ott áll a kerítésnél. — Mit csinálsz, Iluskám ? A kis lány ijedve pillantott fel: — Gyom . . • gyomlá . . . lok. Hát nem látja ? — Nem én. Ilyenkor nem szokás gyomlálni. — Do éa azért is gyomlálok, ha nekem tetszik. Akkor gyomlálok, amikor... — Amikor van mit — vágott közbe indulatosan a fiu. - Láttam Gyurkó Péterrel hogy elbeszélgettél, engem meg nem is látsz. — Nem is akarlak látni. Mórt nem vagy te is tanácsbeli ember, mint Péter ?! A legény fekete szemében fölvillant a harag, de nem szólt semmit. Hanem szó nélkül megindult hazafelé. * * * Kerepe Ilka másnap is ott kapálta a földet a kis kertben. Harmadnap is. De valahogy nem haladt a munkája. A kis kert már fel volt kapálva, már várta, hogy a rezeda- magot belévessék s elültessék a tulipán-hagymát. De a kis kert is hiába várt. Ugyan ki is vetné el a rezedát más, mint Ilka? Neki meg most nem a rezedán járt az esze. Neki támaszkodott a kerítésnek s bámult a felszálló páráktól reszkető levegőbe, könnyes szemekkel. Valaki befordult a templom-soron; hetykén csikorgott a csizmája. A Kerepe Ilka könnyes szemén átcsillant a mosoly és kifutott az útra, hátha a Sándor jön... — Nem ő. De hát mért nem jön? Ha igazán szeretne, nem vette volna fel a tréfás szót. Csakhogy nem szeret, nem is szeretett soha ... De az a dongó is minek kezdett izélni ? . . . Szégyeltem Sándornak megmondani az igazat, hogy temetem a ... a don . .. gót. Ezen aztán megint sirva fakadt. Szemeit törülgetve minduntalan kiszaladt az út közepére s úgy nézett a Sujtóók földje felé. De bizony az csak nem jött. Hanem befordult helyébe a sarkon Selejtesné asszonyom, a falu nyelve. Attól meg úgy mégijedt, hogy szeretett volna bejutni előtte ; csakhogy már késő volt. — Kit vársz, lelkem Iluskám olyan pityergős ábrázattal ? A kis lány félénken nézett a vén banyára s hebegve felelte : — Hát a tehenünket Rebeka néném, tudja kend, a Tündért. Az öreg gúnyosan húzta szót a nagy száját : — Ej ej Ilka, megrontotta a te lelkedet is a szépséged. Szakasztott ilyen volt az öreganyád is. De meg is járta.. J l A ti tehenetek odabent van, inég ki, sem hajtotta apád. Mást vársz te, valami tündérkirályfit, aki elvisz az aranypalotába ugye ?' Nem a Tündért várod te hehehe ... Jó jó! Az öreg Selejtesnét még nem lehet rászedni. A kis lány belepirult a füllentósbe, do még inkább az utálatos banya litániájába és kacagva hagyta a faképnél az öreget: — Kendnek már rosz a szeme, Rebeka néni. A tehenet sem látja. Jól esett neki, hogy megbosszantotta a csúf nyelvű banyát. Ment sietve, maga sem tudta hová. Egyszer aztán ijedve vette észre, hogy már a Sujtóék földjén jár. Ugy elfogta a sirás, mikor Sándort megpillantotta, hogy egy pillanatra meg kellett állnia; az meg ahogy észrevette a kis lányt a búzaföld szélén, elfordult mintha nem is látta volna és egykedvűen rakta fel az ökrei nyakába a jármot. Kerepe Ilkának megint beszélni kezdett minden körülötte, elsősorban a lelkiismerete ott belül . . . - Jaj édes Istenem ! Meglátott! Mit fog most gondolni rólam ? És mit mondanak majd az emberek, hogy Kerepe Ilka szalad a hűt< en jegyese után ? A félelem úgy összeszorította a szivét, hogy csakugyan futni kezdett. Kis lába belesüppedt a porhanyó földbe; a legázolt világos zöld búza-szálak felemelték a fejüket s kíváncsian néztek elgázolójuk után. Egy-két nyíló pipacs piros vigyorgó ábrázattal tekintett rá, aztán összesúgott az illatos kis kakukfüvel s mind a ketten gúnyosan csóválták a fejüket: — Ej, ej, szőkehaju Iluska, ugye most te jársz utána ? Hihihi! Pedig nem is nevet, hehehe! . . . Egy kék dongó megint előkerült valahonnan a gyalogbodza virágjáról. Békéscsaba, 1905. november 5 megyebizottsági tag a törvényhatóság egyetemének nem minden helyeslése nélkül, pálcát tört a megyei sajtó egyik képviselője [fölött, aki a legutóbbi napokban az alkotmányellenes kormány parazitáinak dicstelen glódájába szegődött. A pénteki közgyűlés különben méltóságteljesen folyt le. Majdnem minden vita nélkül. Valami komor csend ülte meg a közgyűlés termét, az ismerős arcokat s az ünnepies némaságba szinte a hazafias elkeseredés, fájdalom hangján csendült bele az általános helyeslés és éljenzés, amint az alispán kimondta a hozott határozatokat. A közgyűlés részletes lefolyásáról tudósításunk ez: A közgyűlést 9 óra után Fábry Sándor dr. alispán nyitotta meg. Ismertette a törvényhatóságnak a nemzeti ellentállás ügyében julius 24-én hozott határozatát, majd a belügyminiszternek errevonatkozó^megsemmisitő rendeletét, amelyben uj határozathozatalra utasította a törvényhatóságot. Jelezte, hogy ezen rendelet ellen törvény adta jogánál fogva felirt a miniszterhez, aki azonban ennek dacára is fentartotta a megsemmisítést. E megsemmisítő rendelet fölött való határozathozatal tette szükségessé a rendkívüli megyegyülés egybehivását. Végül szívélyesen üdvözölte a megjelenteket. Felirat a királyhoz. H a v i á r Gyula bizottsági tag még az október 11-én megtartott őszi közgyűlésen indítványt tett, amelyben javasolta, hogy a törvényhatóság fejezze ki tiltakozását a képviselőház folytonos elnapolásai ellen, tegye magáévá a parlamentnek október ló-én hozott határozatát és válaszkérés mellett intézzenek feliratot a királyhoz, kérve a válság alkotmányos megoldását és felelős minisztérium kinevezését. Ez az indítvány a mult gyűlésen nem kerülhetett tárgyalás alá, mivel későn lett beadva, a felette való határozathozatalt azonban a pénteki rendkívüli megyegyülósre halasztották. Az indítványt Daimel Sándor dr. főjegyző terjesztette elő, valamint az erre vonatkozó állandó választmányi javaslatot is, amely az elnapolást, valamint a parlament október 10-iki határo atát magáévé teszi ; nem javasolja ellenben a királyhoz intézendő feliratot, mert erre a törvényhatóság nem érezheti magát illetékesnek, miután a nemzet többsége, a parlament és annak egyes tagjai többször és több módon értesítették már a királyt a helyzetrő', mert a felirattal a törvényhatóság a koalició iránti bizalmatlanságának adna kifejezést és végül mert a felirattól úgysem várható semmi eredmény. Az állandó választmány javaslatához elsőnek az inditványttevő H a v i á r Gyula szólalt föl. Röviden jellemezve a válságokozta politikai helyzetet, han— Hihihi — zümmögte a fülébe — igy járnak a gyilkosok . . . Mikor közelebb ért a fiúhoz, már nevetést is hallott a háta mögött. Mintha a vén Selejtesné hangja lett volna ! Pedig csak egy tavalyi kóró zizegett a lába alatt. Ijedten húzta a szemére a kendőt, nem mert hátra nézni; csak futott tovább. Egyszer aztán megállott; a búzaföld pipacscsal szegélyezett szélén volt már; onnan nagyon jól halotta, hogy a Sándor milyen vig nótát fütyörész, már inditja is az ökreit hazafelé . .. — Sándor, hová mégy ? — Haza. Hát te mit csinálsz itt? — Sirok. Nem látod ? — Nem én. Nem is akarlak látni; — Sándor ! Ne menj ! — Hát oszt mért ne mennék ? Megyek biz' én. Erre már kitört a kis lányból a zo' kogás: — Sándor, te nem szeretsz, nem is szerettél soha. Idesapám is azt mondta, hogy aki feléje se néz a jegyesének, az nem szereti igazán . . . Idesapám is azt mondta . . . Most már én jöttem el hozzád, mert aludni sem tudtam miattad. Most is vetni kellene a rezedát és most. . . most . . . Sújtó Sándor erőltette még magára az egykedvűséget; cserdített egyet az ostorával és másodszor is m-ki indította az ökreit. Csak ugy félvállról verette oda: — Mit akarsz tőlem? fe nem vagyok tanácsbéli ! — Sándor, ne haragudj ! Én nem bánom, na sohasem leszel tanácsbéli. A legény megindult egy kicsit. — Hát ókkor minek mündtad? Miattad vertem meg megintiszegény Durkó 1 Pétert, merthogv összeszólalkoztunk.