Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-10-26 / 101. szám

Békéscsaba, 1905. XXXH-ik évfolyam^IOj-ik szám. __ Csütörtök, október 26. BÉEÉSHEBIEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZBTÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF a magyar államban, annak egyik leghatalmasabb tényezőjében, a hadse- | regben akarja egyszersmindenkorra lehetetlenné tenni a magyar nemzeti uyelvet ? Találkozik-e nemzet a világon, amely nem kelne védelmére saját nyelvének ? Vagy mit szólna a nyelvét imádó angol, ha királya egy napon a francia nyelv behozatalát kívánná a britt hadseregbe? És viszont. Vagy mit szólna Ausztria, ha a magyar király az osztrák ármádiába, az egység kedveért éppen a magyar nyelvet sürgetné elfogadtatni ? Világosak a kérdések és még világosabb felelet az, hogy tiltakoznék mindegyik náció. Amint tiltakozik a magyar is, nem pusztán a nyelvkérdés miatt, hanem azért is, mert a király egyenrangú hatalom a nemzettel, arra tehát nem oktrojálhat, amit a nemzet elfogadni nem akar. Vagy hol van az megirva, hogy a korona nagyobb hatalom a nemzetnél, tehát a nemzet föltétlenül és ellentmondás nélkül tartozik törvénynek tekinteni a királyi akaratot? Sehol! De igenis meg van irva az, hogy előbb volt nemzet, mint potentát és a nemzetek emeltek maguk fölé fejedelmeket, adtak királyi hatalmat egyes családok kezébe. Üssük csak föl a törvények könyvét. Olvasván a törvényeket, napnál világosabban láthatjuk, hogy a Habsburg dinasztia a magyar nemzettel szemben mint szerződő fél szerepel, hogy a magyar nemzet saját jogán birja alkotmányát, amelyet fentartani és megvédeni első sorban is a király, annak családja tagjai kötelesek. Ezekből pedig természetszerűleg következik, hogy a magyar nemzet királyával szemben nemcsak alávetett, hanem jogosított fél is, mert a Habsburg ház, mint magyar dinasztia, nem saját jogán gyakorolja a királyi hatalmat, hanem a nemzettől reáruházott jog alapján. Ezt mondja a magyar alkotmány, e z t követeli a magyar nemzet s mert a gonosz tanácsosok által félrevezetett király éppen azt nem akárja megadni, amihez a nemzetnek évezredes joga van, s mert nagyobb hatalmat vindikál magának, mint amekkora a nemzeté, s amekkorát a nemzet kezébe adott, van válság, És lesz mindaddig, amig a magyarság követeli ; a király pedig megtagadja jogait. A magyar nemzet nem mondhat le jogairól. Minden tehát a királyi bölcsességtől függ és első sorban a válság megoldása. P. Békésvármegye ellentállása. Kristóffy második megsemmisítése. — Az alkotmányvédő bízottság első ülése. — Még egy rendelet és a kinevezések. Csak alig pár napja reaktiválta a király a Fejérvár y-kormányt. A királyi manifesztum alkotmányosnak nevezi a kabinetet, s maguk a miniszterek is önérzetesen verik a mellüket, hogy mennyire alkotmányosak. Kristóffy József reaktivált belügyminiszter Békésvármegyének, de meg az egész országnak megmutatta az alkotmányos kormány fogafehérjét. A belügyminiszter ugyanis a héten m e gse misitette másodszor is a vármegye törvényhatósági bizottságának az ellentállás ügyében hozott hazafias határozatát. Békésvármegye a többi vármegyék példájára a hagyományokhoz és törvényekhez hiven, védelmére kelt a veszélyben forgó alkotmánynak. A vármegye históriájában mindenkor emlékezetes nap lesz 1905. julius 24-ike, amikor a törvényhatósági bizottság tagjai egy szívvel-lélekkel zúgták oda a törvénytelen kormányhak: Ne bántsd a magyart! Kimondotta ugyanis hazafias határozatában, hogy bizalmatlanságot szavaz a Fejérváry-kormányak; elodázhatlanul szükségesnek tartja, hogy az imparlamentáris kormány helyéről mielőbb távozva, az alkotmány szellemének megfelelő felelős minisztérium vehesse át az ország kormányzatát; tiltakozott a kormánynak az ország alkotmányát veszélyeztető eljárása ellen és elhatározta, hogy az alkotmány védelmére irányuló kötelességeit hazafias készséggel és erélylyel habozás és ingadozás nélkül teljesíteni fogja, különösen pedig a országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtását, vagy meg nem ajánlott újoncok kiállítását az 1886. évi XII. t.-c. 20. §-a alapján föltétlenül megtagadja ; megköveteli, de egyszersmind elvárja a vármegye összes tisztviselőitől és a községek elöljáróitól, hogy a törvényhozás által meg nem szavazott újoncok kiállítását és a meg nem szavazott ujonejutalék kiegészítésére szánt önkéntesek belépését nem közvetíti stb. Főbb pontjaiban ezeket tartalmazza a julius 24-iki határozat, amelyet a törvényhatóság nagyobb suly okából b i rtokonkivüli határozattal szavazott meg, a végszükség igazságos parancsára. A vármegyének ezen határozata a birtokonkivüliségre való tekintettel törvény szerint sem volt megsemmisíthető. Mégis Kristóffy József (akkor még bukott ügyvezető) szept. 7-én az 1886. évi XXI. t.-c. 10. §-ára való hivatkozással megsemmisítette a julius 24-iki határoTelefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. 3 Kéziratok nem adatnak vissza. A válság oka. Békéscsaba, okt. 25. Politikusok és politikához nem ér^k politizálnak, ^érvelnek a mind zűrzavarosabbá formálódó nagy kaoszban. Mindnyájan a válságból való kibon• kozást keresik. Az egyik ilyen, a 'sík amolyan úton-módon. Azaz, az óyik a fenálló törvények, a másik edig látszólagos törvények alapján. Ai önmaga által parlamentinek nevezett kormány, mint a királyi manifesztum mondja, alkotmányosan fogja vezetni az ország ügyeit. Hoz nemzeti vívmányokat a belügyek terén, amint 'egalább egyes kormánypárti politikusok nyilatkozatából s a hivatalos és félhivatalos sajtóorgánumokból kiolvashatók. Egyszóval mindent hoznak, csak a katonai nyelvkérdésben nem engednek, mert itt ellentmond még koncessiókat tenni is a királyi vétó. Ugyanezekben a körökben, ahonnan e nyilatkozatok'világgá repülnek, egyben nem mulasztják el a lesajnálás, szemrehányás és átkozódás legkülönbféle tenorjában megvádolni a magyar nemzeti többséget képviselő koaliriót, hogy csupán csak azért ^jiem enged, mert a király tiltakozik a ni agyar hnd^ereg nemzeti nyelve ellen. Ta^adhatlan, az' ütköző pont e z volt t

á :. 23,-jg. De nem c s upán ez ma. Háfaértl'az, hogy a király, amint nem volt soha, úgy ma sem nagyobb hatalom a nemzetnél. Már pedig, ha a nemzet akár kifejezetten, akár hallgatólagosan elismeri a királyi felsőbbséget a nemzeti akarat fölött, eldobja magától a jogok jogát. A felség élhet a vétó jogával, de csak addig, amig az a nemzet javára szolgál. Dehát észszerü-e az a vétó, amely Békésmegyei Közlöny tárcája. Sssin. Borús az ég ; felhők rohannak Keresztül rajta sebesen, És apró cseppek, mint a harmat, Ülnek az ablaküvegen.] Szomorú iríinden. Csak szívembe üzi a fény a színeket, Mert "gyre azt súgom remegve : tinin w,• • ilkozom veled . .. ifj. Hegedűs Gyula. ''}•!)• —i A kérő. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Bite Pál. A két ember a vizet nézte s az életük folyásán, a mindennapi nyomorúságon gondolkoztak. A dologtalan napokon erre is, arra is ráértek . . . Földmunkások voltak s egyikük se vállalkozott más dologra. A viz csendes folyása a kőrakáson alul, a melyen ültek, kimozdított kéthárom követ, a felülről valók aztán hirtelen utánuk csúsztak amazoknak... — Menjünk lefelé, pajtás, — mondta nevetve Iván. Bullás, az öregebb vállat vont a szóra. — A magam szándékával nem mék neki, de ha ugy esik a dolog, nem kapaszkodok nagyon kifelé, — felelte egykedvűen. A belsejében azonban b orzongást érzett, a hogy a szeme beljebb tévedt a folyó közepére, a merre sebes gyűrődéssel mentek lefelé a szökős hullámok. — Ha az embernek nincs senkije, I nem bánja. 1 — Nem. — Neked van kire gondolni. — Volna. — Szép fehércseléd a lányod, friss, mint a harmat. Annak gondját viseld ... — Lásd, a miatt a lány miatt nincs kedvem az élethez, — mondta Bullás. — Aztán nem bánnám, ha innen felülről valaki lelökne a vizbe. Az bánt, hogy nem járathatod selyembe? — mondta buta arccal Iván, mintha semmit se tudna Bulla Veráról. — Már az igaz, mióta kipusztultam a vagyonkámból, nem telik egy szál selyempántlikára se, a mit a hajába fonna. — Formás, teremtés pedig, illene rá a szép ruha. — Van is annak, mióta beszegődött erre, valami cifra elejü házba, — morzsolgatta a szavakat Bullás. — Ha szerez, jól teszi, fiatalon élje világát, bosszantotta Iván az öreget a szóval, had mondja a mi a szivén van. - Olég no, neköm né beszélj rula. A fejembe száll a vér, ha rágondolok, pattant föl a Bullás s megfordult a város felé. Onnan felülről széles palotasorok apró tornyocskái, színes cseréptetői néztek le a folyóra. — Ne is kerüljön elébem, — fenyegetett öklével a kőházak felé, — ha megvetette a szavam, — Nagyon kemény vagy hozzá hé ... Ha megvetette a szavad, meg is bánta... A fiatalságnak mán a vériben van a makacsság. Mög oszt szeret a maga lábán járni a világban . . . Homokos kocsi nyargalt el megettük, a kövek megrázkódtak a zörgésre. Lenn a vízen a hajósok vontatott kiáltása szállt által egyik cimeres hajóról a másikra. — No, no, — csittitotta az öreget Iván, — ő is szemedre vehetné, hogy ha jobban vigyázol a vagyonkára, nem lett volna muszáj fiatalon kieresztened a világba. Otthonról is jutott volna selyempántlikára való a hajába. — Ha volt, nincs, nem a magam hibája . . . Mire észhez kaptam, kiforgatott belőle a fiskális huncutság . . . Azt gondoltam, a javamat akarja, azután a sok költséggel belehúzott a bajba. Egy esztendő se mult, az ő kezire ment a birtok. No lásd-e, a szegény cselédlánynak is ilyen a sora . . . Elszegődik ide is, oda is, azt gondolja, megbecsülik a dolgáért. A gazdája meg azt gondolja, most mán az övé testestül, lelkestül . . . Hát nem lehet tudni sohase az ilyen időben, hogy ki a hibás. A leány-e, vagy vagy valaki más. — Gyütt volna haza . . . — Bolond vagy, hát láttál mán olyan pillét, amely visszabujt volna a gubójába, mikor szétnézett a világba ? — Előbb való volt neki a cifrálkodás. — Avval mán csak vigasztalgatta magát . . . Aztán a szegénynek is kell valami öröminek lenni a világban. Az egyiknek a szép ruha, a másiknak a pálinka . . . — De ő a becsületén vette. — Ha azon vette, azt adott érte, amije volt. De a pártján vagy, — morogta Bullás s káromkodva köpött a viznek. Nem rosz lány az, ón mondom . . . Vedd ki a szolgálatoól, inkább valami gyárba járjon . . . Még szerencsés lesz az a lány. A miatt is hoztam szóba. A Kormányos Ádám, onnan az utcánkból üzente, elmenne hozzátok a lány miatt. Pénze van, hé, meg szereti a dolgot. Nem is akar mást, csak a lányt adjátok. Ismeri a sorotok . . . Kiadóhivatal: Telefon-szám : 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. — Az én házamban nincs eladó lány, — mondta haraggal Bullás. Ok ketten már megegyezkedtek, — beszélt tovább Iván — de hát ugy illik, hogy neked is legyen szavad a szándékukhoz . . . Bullás a könyökére dűlt, nem felelt Ivánnak. Iván ismerte az öreget, várta, hogy a herag elhúzódjon a lelkéről, aztán nyélbe üti a dolgot vele. A legény, akiről szó esett, nem volt kivetni való, azután a gűgyüködést se kívánta ingyen . . . — Rossz sora van a városon a szegény népnek, — mondta elgondolkozva Rullás a városi élet tarkaságán. — A tanyán mégis más. Itt meg se látja a gazda a szegényt. Mán dolgoztam ennél is, annál is, aztán ha elibük álltam a munka után, egyik se becsült arra, hogy a kezembe csapjon. — Minek a hé, — nevetett Iván — ahun annyi a szegény, mint a hernyó nálatok odakünn. — Ha odakünn elszegődik az ember, este odaül a gazda asztalához, beszélgetnek erről is arról is. Egy pipa dohány, barátságos kézszorítás mindig kijár a vacsora után. A napszámos ember meg ha előballag a tanyához, nem motoszkál a fejében rossz gondolat a gazdája iránt. Az mán igy van, hé. Mink városi emberek rá se gondolunk, hogy olyan a sorunk, mint a csavargó kutyáé, se tanyánk, se becsületünk. Hun innen, hun onnan zavarnak el. De neked vénségedre nehéz hozzászokni a városi élethez. — Az az, — sóhaj tgatott Bullás — itt kevélyek, kapzsik az emberek. Aztán sok huncutsággal élnek. — Hát ne vess követ a gyerekedre, hogy megejtették a fiatalságát, — mondta