Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-10-19 / 99. szám

BÉKÉSMFGYEI KÖZLÖNY leszteni. Még ha okos beosztással élne, miután meghatározott jövedelemmel bir, igényeit olykép mérsékelhetné, hogy e miatt anyagi zavarokba ne kerülhessen. Néni feltétlenül szükséges tehát a társaséletben kis jövedelemmel szerepet játszania, hanem szerényen meghúzódva, visszavonultan is élhet. Sokan amiatt verik magukat adósságba, s költekeznek erejükön felül, mert abban a tévhitben élnek, hogy ezt a rangjuk megkívánja. Fölösleges arról sokat beszélni, hogy a mily dőre ós higvelejü gondolkodás. A rang (már t. i. hivatalnoki) ezt nem kivánja meg, hanem igenis az egyéni hiúság, mely a közfigyelmet kivánja magára vonni; s habár anyagi viszonyainál fogva csupán a látszatra dolgozhatók, mégis ugy igyekszik élni, hogy jómódúnak lássék. A látszat pedig csak ideig-óráig tévesztheti meg az embereket, s ha az adósságba elmerül, egyszerűen oktalanságnak minősitik életmódját. Az eladósodott ember természetesen türelmetlen és nehezen várja, hogy anyagi viszonyai a nagyobb fizetés ró vén javuljanak. Azonban nemcsak a könnyelmű, de a komoly irányú embereket is sújtja a lassú előmenetel mizériája, s ezen manapság nem lehet segíteni. Csak egy mód volna, melylyel a türelmetlenkedik éhsége csillapithatóvá válnék, ha az idősebb hivatalnokokat és szerzett jogaikra való tekintet nélkül nyugdíjba kergetnék. Ily embertelenséget azonban senki sem kívánhat. Az igazságügyminiszter — hogy a minden oldalról felhangzó panaszókat elcsittitsa — ujabban ahoz a módszerhez folyamodott, hogy a nagyobb városokban megüresedő állásokat áthelyezésekkel tölti be. Ebben az eljárásában áz az elv vezeti, mikép az érdemes hivatalnokok jogcímet szereztek arra, hogy olyan helyekről, hol gyermekeik neveltetéséről megfelelő iskolák hiányában nem gondoskodhatnak, kulturáiis központokba jussanak; igy vélvén ellensulyozhatónak a mostoha előléptetés hátrányait. A kisebb járási székhelyen megüresedő állásokra aztán a kezdő embereket nevezik ki. Azonban ez az eljárás is sok elégedetlenségre szolgáltatott okot. A nagyváradi törvényszék területén működő albirák, jegyzők, joggyakornokok feljajdultak, hogy a folytonos áthelyezésekkel előmenetelük utja el van vágva s kilátásuk sincs rá, hogy elméleti képzettségüknek megfelelő magasabb állásokba jussanak. Ezt a panaszt ép oly jogosultan hangoztatják az aradi, vagy a gyulai törvényszék területén működő hivatalnokok is, miután az ő előléptetésük szintén késedelmes. De nehéz segíteni ezen a vigasztalan helyzeten. Amig oly abnormis viszonyok uralkodnak, hogy egy megüresedő állás elnyerhetéséért a minisztert a konkurrensek a szó teljes értelmében megrohanják, kizárt dolog, hogy a javulás bekövetkezhessék. Avagy nem-e elszomorító annak az áldatlan kenyórharcnak a látása, mely — hogy példát említsünk — az aradi törvényszéknél megüresedett egy birói som is, a mit a keresztanyámtól kaptam, csak meggyógyuljak . . .' Marcikám, vigyél el, te erős vagy, a nyakadba kapaszkodom, hajnalra visszajövünk, édesapám észre se vesz . . . Szinte lihegett a sok beszédtől s a szava elfulladt belé. A csillagok éjjeli delelőt jártak odafönn. Köröskörül csönd volt, még a szél is elállott. Langy fuvallat simogatta a két gyerek fejét. A leány halovány arcát, a hogy ráhajolt a fiu poros, durva ingére. — Nézd, a csillagok is örülnek, — mondta a lány. Örülnek, hogymegg>ógyulok. Milyen jó élni! ..." A madár is él, a virág is. Pihenjünk, Marcikám és szedjél nekem virágot, sok virágot... Olyan könnyen érzem magamat, — talán a doktorhoz se menjünk el, ugy is meggyógyulok. Aludni szeretnék . . . Forduljunk vissza, Marcikám, igy és én elalszom, alszom . . . Nehéz izzadság-cseppek verődtek ki a fiu homlokán és maga se tudta merre, hol jár. Egyszer csak ott volt megint a kis tanyaház előtt. A nyárfák suhogtak, zizegtek, a fűzfák mintha sirtak volna. A leány aludt. Alig lélegzett, olyan mélyen aludt. Lopva, mint a tolvaj, fektette le a fiu a kis tarka ágyra. Még egyszer végig simította a fekete haját, hideg kezét. A gazda megfordult az ágyon és félálmosan mosolyogta : a Dáru '. . . Az égről pedig, épen a házuk fölött, — lefutott egy kicsi, halovány csillag . . . állásért folyik. Közbecsülésben álló, magas elméleti képzettséggel rendelkező birák, ügyészek — összesen 71 -en — versengenek azon, hogy erre az állásra kineveztessenek. A miniszter természetesen csak egyet alkalmazhat, ennélfogva a többinek mellőztetésben kell részesülnie. Ez a lehangoló látvány bizonysága annak, hogy a magyar középosztály teljesen elszegényedett, a megélhetés nehézsége arra kényszeríti, hogy hivatalokba tóduljon, a hol szintén csak vergődés az élete, miután fizetése csupán a maga ós családja íentartására elégséges, de nem ugyuttal aira, hogy a bekövetkezhető rosz napokra némi tökét gyűjtsön. Azokra, kik életüket ugy rendezték be, hogy a jogi pályán boldoguljanak, természetesen nem marad más hátra, mint tovább járni a kálváriát és elkeseredett tülekedést folytatni a nagyobb darab kenyérért. De a pályaválasztás előtt álló fiatalság jól teszi, ha más kenyérkereseti mód után néz, mert manapság annyi már a jogász, hogy teljesen felbillent az az egyensúly, mely részükre a társadalomban elméleti képzettségükhöz méltó — tisztességes megélhetést biztosithatna. Igen sok derék és jobb sorsra érdemes fiatal emberre nézve meddőnek és hiábavalónak bizonyult az az anyagi és erkölcsi erőfeszítés, melyet a diploma megszerzésére fordított. Talán más pályán kevesebb fáradtsággal és küzdelemmel érhetett volna célhoz és az anyagi jólétet hamarabb feltalálja. A Burg kulisszái mögül. A világot jelentő deszkákon, a színházakban is más az, ami a közönség előtt lejátszódik, és más az, ami a festett kulisszák mögött történik. A közönség a hazudott valóságot látja, hallja, mig a dekorációk mögött meglátjuk, hogy divatos zsinórokon rángatják a vászonra durva ecsetvonásokkal rápingált palotákat, erdőket, hogy két bádogpléh összeverése hazudja a mennydörgést, hogy a színen föltámadt hős hadvezérek, királyok csak festett alakok, akik hancúroznak a jól öltözött koldus szerepét játszó'kollegákkal. Egyszóval a kulisszák mögötti élet egészen kiábrándítót abból a másikból, amelyet a nézőtér felül látunk. Szakasztott igy állt a dolog s politikáoan is. A hazudott valóságot, amely részint a törvényhozás házaiban, részint a pártkonferenciákon folyik le, s amelyeket a különböző pártállásu sajtóorganumokban reprodukálnak képei a . nézőtérnek, mig a kulisszák mögötti részletek a Burg falai között és az egyes minisztériumok belső, zárt helyiségein belől folynak le, ahová épp ugy, mint a színpad kulisszái mögé, csak kiváltságosaknak adatik meg a betekintés. Aránylag nagyon kevés ezen kiváltságosaknak a száma és igy a nagyközönség csak a legkivételesebb esetekben jut ahhoz az alkalomhoz, hogy képzeletet alkosson magának a politika és az országintézés boszorkánykonyhájáról. Alább ilyen, eddig egyetlen újságban sem kolportált kulisszatitkokról adunk hírt, melyek a beavatott forrást tekintve, hitelt érdemelnek. íme az egyik: Az első a szeptember 28-iki audencián történt, amelyet ugy annak idején, mint azóta minden részletében és minden oldaláról ismertettek. Ismétlésképpen le kell Írnunk, hogy az audenciát a koalició vezéremberei eszközölték ki. Leginkább Apponyi, Andrássy és Bánffy, akik ázidőben sokat jártak Bécsbe ós mértékadó körökben odanyilatkoztak, hogy a koalició hajlandó volt a programjából a katonai követeléseket bizonyos elvi kijelentések megtétele ellenében kikapcsolni. Mikor aztán tényleg meghivattak, akkor odamagyarázták fönti kijelentést, hogy azt mint magánvéleményt hangoztatták, de igy a koalició természetesen mitsem engedhet álláspontjából. Mikor ezt megtagadta a király, nagyon megharagudott a koalició vezérei, kivévén Kossuthot, akit ma is tisztel. A királyi haragot aztán szeptember 22-ika napnál fényesebben igazolta. Ferenc József már fölolvasta deklarációját, már elhangzott a végtelen szenvedés ós nyomor Ígérete, a király is megfordult és éppen „rukányos" léptekkel elhagyni készült a fogadó termet, amikor báró Bánffy Dezső megszólalt: — Aber Majestát, Eire Majestát. . . A volt miniszterelnök a fáma szerint nem igen haladhatott tovább, mert a király hátrafordult ós sokatmondó tekintet kíséretében megfenyegette ujjával Bánffyt, mondván neki: — Sie, Zeysig! A másik esetben is a királyt szerepeltetik. Ez a történet, mely sajnos, szomorú világot vet a magyar király és magyar nemzet közötti viszonyra, a magyar király törvénytiszteletére, tudására a csoóri napok után törtónt. S z ö g y é n M a r i c h berlini nagykövet a tárgyalások menetéről konferált a királynak. Természetesen eredmények nélkül. A király egyszerre, minden átmenet nélkül igy fordult a nagykövethez: — Die üngarn reden fortwáhrend von „Alkotmanie." Sagen sie mir geehrter Szögyény, was ist das Alkotmanie ? (A magyarok folyton alkotmányról beszélnek. Mondja kedves Szögyén ur, mi az alkotmánie, (volgó alkotmány) ? Szögyén-Marich bizonyára máskép magyarázta meg a királynak az „alkotmanie" fogalmát, jelentőségét, mint Sztraka György nyugalmazott főszolgabíró a januári választásokon egy csabai tótnak a jog mivoltát. Mert az a csabai is ilyen kérdéssel fordult Sztraka Gyurka bácsihoz : - Mondjá csák kirem, mi áz a jog ? A különbség csak annyi, hogy az egyik esetben a magyar király, a másikban pedig egy iskolázatlan tót paraszt kérdezett elemi iskolai dolgokról. Hanem most már igazán csudálkozni fog a magyar király, mért neveztetik ő legalkotniányosabb uralkodónak ? A vármegye gazdái Orosházán. A gazdasági egyesület őszi közgyűlése. A vasárnap megtartott állatkiállitással még nem ért véget a megye gazdáinak orosházi szereplése. Délután újra találkoztak és pedig a községháza közgyűlési termében, ahol a gazdasági egylet tartotta meg őszi rendes közgyűlését, Ha nem is nagy, de elég tekintélyes számban jelentek meg a gyűlésen a gazdák, jeléül annak, hogy érdeklődnek az egyesület, a saját ügyeik iránt. De emelle az érdeklődést a vándorgyűlés jellege is. Ami magát a gyűlés lefolyását illeti, tekintve az egyesület jövő évi működésének programtervezetét is, érdekes és tartalmas volt, az ennek kapcsán kerekedett élénk eszmecsere pedig csak nagyobb súlyt, értéket adott az egésznek. A részletes tudósításunk különben a gyűlésről ez: A közgyűlést délután 3 órakor Zsilinszky Endre dr. igazgató elnök nyitotta még. Az igazgató-elnök körül sorakoztak még: Ambrus Sándor főszolgabíró, B e 1 i cz ey Géza alelnök, Jankó Ferenc biró, Torkos Kálmán főjegyző, P f e i f f e r István titkár, számos földbirtokos és gazdatiszt, több uradalom képviselője és mintegy száz kisgazda. Elnöki megnyitó. Zsilinszky Endre dr. megnyitó beszédében hangsúlyozta, az alkalmat arra, hogy az őszi közgyűlést Orosházán tartják meg, az állatkiállitás adta meg. De a gazdasági egyesület más okokból is választotta Orosházát, hogy közelebb hozzák a dolgokat az egyesülethez, fölkeltsék az orosháziak érdeklődósét, s buzgalmukat viszonozzák. Mert ha végig tekintünk — úgymond — az összes foglalkozások felett, mindenütt azt látjuk, hogy az egy foglalkozási ághoz tartozók az erő kihasználása végett szövetkeznek. Annál inkább nagy szüksége van erre a gazdáknak, nemcsak a saját érdekeik megóvása szempontjából, de azért is, hogy a mások kizsákmányolása ellen védekezhessenek. Sajnos, a gazdák, akiket még az ág is húz, nem igen érzik a tömörülésnek a szükségességét, Pedig a legnehezebb terhek a gazdák vállaira súlyosodnak, s akkor, amikor a maguk javára kellene szövetkezniük, ettől visszahúzódnak. Az ország Békéscsaba, 1905. október 19 ügyeibe is nagyobb sulylyal kellene esnie a gazdák szavának. Természetesen, csak ugy volna ez elérhető, ha megvolna közöttük a kellő összetartás. Hosszasabban szólt azután a gazdasági munkások helyzetéről, meggyőző példával illusztrálva érveit. Külföldön, — mondta — állam és társadalom igyekszik komolyan megoldani gazda és munkás között'a jó egyetértést. Nagyobb a munkásnak a jövedelme, mert hathatósabb támogatás mellett a gazdának is fokozottabb a jövedelme. Ismételten ajánlja a gazdáknak, hogy tömörüljenek, szövetkezzenek, alakítsanak gazdaköröket és mutassák meg, hogy nemcsak léteznek, hanem munkálkodnak is saját boldogulásukért. Végül szívélyesen üdvözölte a megjelenteket. Vita a programm fölött. Politizáljon-e az egyesület vagy ne? Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után P f e i f f e r István gazdasági titkár terjesztette elő az egyesület jövő évi progranimját, melyet teljes szövegében ismertettünk már lapunkban. A programmhoz elsőnek B e 1 ic z e y Géza szólalt. A igazgatóválasztmányi ülésen két dolog kerülte a a figyelmét. A programm azon passzusaiban, — hogy a gazdasági egyesület bizonyos esetekben támogatásért fordul a földmivelésügyi miniszterhez és más részében pedig; teljesen kizárja a falai közül a politikát, — ellentétet lát. Szerinte a második kitételt törülni kell a programból, mert az egyesületnek szüksége van arra, hogy esetről-esetre megnyilatkozhasson. Zsilinszky Endre dr. tartozik megvédeni a programot. Az egyesület soha nem kér a kormánytól, hanem mindig az államtól, a maguk befizetett pénzéből. Éppen ezért a napi politikával nincs összefüggésben a kormánynyal való összeköttetés. A politizálást az alapszabályok is kizárják. A politika megtüróse annyit jelentene, mint kültérbe kergetni az egyesületet, amelynek tagjait szétválasztaná egymástól. Egy indoka volna Beliczey felszólalásának, ha tudniillik gazdasági kérdésekben szólalnának fel a politikához. Beliczey Géza jelzi, hogy ő közgazdasági politikát érteti felszólalásában, azt a politikát, amelynek problémái benne vannak a jövő programjában. Megnyugszik abban, ha azt a kifejezést használják, hogy kizárnak az egyesületből minden pártpolitikát. D é r c z y Péter azzal kezdte beszédét, hogy általános a panasz, a gazdasági élet pangása miatt. Csak azon gazdasági egyletekben elevenebb az élet, ahol a politikát is belevegyitik a működésbe. Nem az alacsony, mindennapi politikát, hanem mely kenyeret terem, a gazdasági politikát. Ha ebben a politikában vélemények cserélődnek, akkor lesz élet az egyesületben, de nem addig, mig elmondják a szép programot, de azt megvalósítani nem tudják. Mi vagyunk a poltron emberek, — úgymond — akik nem merünk politikával foglalkozni, mert az egész közgazdasági életünk a napi politika körül fordult meg. Ezért van az, hogy mikor az uj gazdasági törvényeket alkották, nem a gazdákat, hanem a fiskálisokat hallgatták meg. Miért? Mert nem merünk politikával foglalkozni. Nem szógyen az, hogy a gazdasági egyesület közgyűlése ebben a kis szobában elfér ? Ezt szógyenli, mert bármely más egyl"

f nem férne el. Minden közönyösen mej,, mert az egyletnek nincsen tatalma., nincsen végrehajtó ereje. Mááat nem ugy van. Hiába hoznak igy határozatokat, hiába irnak fel a kormányhoz, figyelembe se veszik őket. Felhozza példáid, hoirv lótenyésztés céljaira az állam óvenL, óriási pénzeket költ, de nem a helyes irányban. Itt sem veszik semmibe se a szavunkat. Ilyen dolgokban meg kell nyilvánulni az egyesületnek, sőt a határozott követelés' terére kell lépni. A gazdák alkotják az álamot, a kezünkben lévő ingatlan tőke a hatalom, nem az, amely ma itt, holnap amott van. D ó r c z y helyesléssel fogadott beszédére P f e i f f é r István válaszolt. Ö nem fogja fel olyan tragikusan 'a helyzetet, mint Dórczy. Azt elismeri, hogy a gazdák saját érdekeikben indolensek, de többó-kevósbbé ugy van ez a más foglalkozásoknál is. Maga is panaszkodik a gazdák érdektelensége miatt, de azt mégsem tartja szégyenletesnek. Azután aposztrofálja a Békésmegyei Közlönynek egy további cikkét, mely azt tartalmazta, hogy a gazdasági egyesület foglaljon állást az imparlamentáris kormány ellen. Nem foglaltak álláspontot, mert másnap is már egész sereg gazda jött különböző kérelemmel az egyesület utján a kormányhoz. Beliczey Géza : Ez nem politika, ezzel tartozik a kormány !