Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-10-15 / 98. szám

Békéscsaba, 1905. XXXII-ik évfolyam. 98-ik szám. Vasárnap, október 15. BEIESMEBTEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kcziralok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévreó kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes sziin ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám: 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helybe.:§fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Háború és háború. Békéscsaba, okt. 14. És ha még százszor irnók le, a fogalom akkor is ugyanazt jelentené, amit jelent a maga borzalmaiban. De azért háború és háború között kü­lömbség van és pedig nagy külömb­ség. A végeredmény azonban egy, akár golyóval és karddal, akár szóval és írással folyik a küzdelem: az egyik félre győzelem, a másikra veszteség, bukás, ha nem is erkölcsiekben, de erőben és anyagiakban. A magyar nemzetnek már sok sok háborúja volt. Véres is, vértelen is, hol győzelemmel, hol veszteséggel, de soha teljes bukással. E harcok jórészét az ármányos Ausztria, annak ural­kodói részéről folytatott beolvasztó po­litikai törekvések ellen. A história bi­zonyítja, hogy az Ausztria ellen foly­tatott háborúk, amig azok puskaporos csatatereken folytak, magával az osztrák­kal szemben, mindenkor diadallal vég­ződtek. Szóval az osztrák fegyver egymagában sohasem ejtett csorbát a magyar fegyveren. Amint azonban a generálisok, már t. i. a 'ajthántúliak hüvelyükbe dugták rrr ^ar vértől nem igen pirosló kardjaikai és a vértelen háború taktikai terepét áthelyezték a sokkal kényelmesebb és kevésbbé élet­veszedelmes Burg sima parkettjére, fordult a magyarok csillaga és lefelé volt haladóban. Mert ha az osztrák­ságot cserben hagyta a kardja, a karja oldalára állt a furfang és csengő arany, amely erősebb fegyvernek bizonyult mindenféle gyilkoló szerszámnál, amely­nek pokoli csengése, fénye jobban ha­tott és igy hamarabb aratott győzelmet. Most is harc folyik közöttünk. A mult tapasztalata kellő óvatosságra ta­nította az osztrákot, aki a véres há­borút csak a szájával hirdeti merő taktikából, gyakorlatban pedig a má­sik mód szerint, több-kevesebb ara­nyakért, rangért vásárolván a mindenre kapható gyász magyarokat, akik sajnos, nem vesztek ki Augsburg után egy évezreddel sem. Ez a most folyó háhoru kezd mind ádázabbá fajulni. Közrehat ebben az a körülmény is, hogy a Morván túl uj választásokat emlegetnek. Mi­csoda szomorúan sivár kép, micsoda szégyenteljes szegénységi bizonyítvány, az, amelyet rólunk kiállítanak odaát, amikor a legfeslettebb ledér kokotte cinikus impertinenciájával adják tud­tunkra, hogy bizton számítanak gyön­géinkre és kísértésbe visznek. Hogy lemondunk a nemzeti követelésekről, hogy imádattal csókoljuk meg a felénk rugó sáros lábat: szépen csengő aranyért, ócska cimért és nevetséges kegyekért, amikért a demokratikus vi­lágban csak még az alvajáró rab­szolgalelkek lelkesednek, amiket a felvilágosodott polgáriasság erős be­csületérzéke, szabad önérzete szánal­mas mosolylyal raktároz be a letűnt századok ócskaságainak pókhálós, por­belepte lomtárába. Nem, ezt a szégyenpalástot ne türjük magunkon az egész világ sze­melátára. Vagy élünk becsületben, vagy pusztuljunk el egy szálig. De azt nem viselhetjük el, hogy amikor száz gavallér kísértését diadalmasan visszaverjük, egy aranyokkal incsel­kedő vén keritőnő hatalmába hagyjuk magunkat ejteni. És ha majd csak­ugyan beköszönt a törvénytelenségek köbreemelt törvénysértése, a képviselő­háznak a feloszlatása, ítéljen a nem­zet ugy, hogy szégyenpiacra állított becsületéről leperegjen minden leg­kisebb odaragadt sár. Ítéljen a nem­zet, még a legfelsőbb királyi akarat­tal szemben is ugy, amint magyar­nak ítélnie lehet a törvénytelenségek végtelen sorozata után; ítéljen ugy, mint egy ember: egy szívvel lélekkel. p. j. Vármegyei ügyek. Az őszi közgyűlésből. Békés vármegyének szerdán tartott őszi közgyűlése jelentősebb tárgyait már kimeritő részletességgel ismertettük lapunk előző számában. Alább a köz­gyűlés azon pontjait ismertet'ük, ame­lyeket délután tárgyalt a törvényható­ság, mellesleg mondva,, alaposan meg­csappant érdeklődés mellett. Két vicinális ügye. Hónapokkal ezelőtt ismertettük azt a tervet, melyet E c s e r i Lajos dr. budapesti lakos adott be a vármegyé­hez, s amelyben 120 ezer korona hozzá­járulás megszavazását kérte az öcsöd­pusztapói vicinális vasútra. Ecseri, a vicinális engedményese, ugyanilyen ösz­szegü hozzájárulást kért Öcsöd község­től is, melynek képviselőtestülete a kérel­mezett összeget meg is szavazta és az erről szóló határozatát jóváhagyás végett a törvényhatóság elé terjesztette. Ezzel kapcsolatosan Pallós Ignácz ugyan­csak 120 ezer korona hozzájárulás meg­szavazását kérte a szarvas—kúnszent­mártoni vasút költségeihez. Az állandó választmány együttesen terjesztette elő a három pontot és a javaslata az volt, hogy mig az érdekelt községek: Szarvas, ucsöd, Békésszent­andrás Pallós kérvénye fölött határoz­nak, függessze fel a közgyűlés határo­zatát és illetőleg semmisítse meg Öcsöd képviselőtestületének a 120 ezer koro­nás hozzájárulást megszavazó határoza­tát, miután Pallós ajánlata már azért is kedvezőbb, mer az általa tervezett vici­nális a Sárrét forgalmát nem a várme­gyén kivül, de oefelé szolgálná és igy nagyobb hasznot hajtó lenne, mint az öcsöd—pusztapói vasút. Az állandó választmány javaslata ellen Oláh Antal dr. szólalt fel, a köz­gyűlés azonban szótöbbséggel az állandó választmány javaslata értelmében döntött. A vármegyei kórház fejlesztése. A vármegyei közkórházi bizottság öt javaslatot i erjesztett a közgyűlés elé a közkórház fejlesztése érdekében. Az első javaslat a szabályrendelet­nek akként való módosítására vonatko­zott, hogy a másodosztályú betegek ápolási napidija 2 korona 50 fillérről emeltessék föl 3 koronára, az alapítvá­nyokra nézve pedig, ahol a beutalási jog az alapítókat vagy törvényes örö­köseit illetik, ezek nem létében a be­utalasi jog az alispánt illesse, még pe­dig olyképpen, hogy az alispán e jo­gát a kórházi igazgatóra is átruházhassa. A gazdasági telepet, melyet eddig hazilag kezelt a kórház, a bizottság a számvevőség javaslatára bérbeadni hatá­rozott el. Erre , vonatkozólag a kórházi bizottság javasolta, hogy a gazdasági telepet 2b00 korona évi bérért 8 évi tartamra Márkus János nyugalmazott tanítónak adják oérbe. A belügyminiszternek azon rende­letét, amely szerint Magyarországon az orvos—doktori oklevélnek és az egyete­mes országgyakorlat jogának elnyerése a doktori felavatáson felül még valamely arra feljogosított köz — vagy nyilvános­sági jelleggel fölruházott, illetőleg vala­mely közös hadseregbeli vagy honvéd­egészségügyi intézetben eltöltött egy évi kötelező orvosi gyakorlat kimutatá­sához van kötve. A gyakorló orvosok tartására feljogosított intézetek között szerepel a gyulai közkórház is, amely­nek a bizottság javasolta, hogy a megye­gyülés 10 orvosnövendéknek egy év tartamára ingyenes lakás és élelmezést biztosítson. A vármegyei közkórház jövő fejlő­dése megkívánja, hogy a humánus in­Békésmegyei Közlöny tárcája. Dalok. Hogyha nem szeretnél, Hogyha másé volnál, Valahol, valahol, Más kertjébe nyílnál, Én egyéb se lennék Csak fekete árnyék, De azt tudom hogy akkor is A nyomodba járnék. Másnak sé hívnálak, Mint esak violának, Idegen menyország Fényes csillagának. Nem tudom én azt se, Minek neveznélek, Csak azt tudom, hogy akkor is Nagyon szeretnélek. Kató József. Még egy levél. = A „Békésmegyef Közlöny" eredeti tárcája.­Talán észrevették már olvasóink, hogy egy idő óta tárcarovatunkban a le­velek dominálnak. Pedig hát a levél mint irodalmi műfaj, vagy hogy ugy mondjuk: a levél alakban megirt szép­irodalmi mü már jó néhány évtizede csak olyanforma, mint a szegény ember egészen ócska csizmája, amit csak akkor húz fel, mikor a kevésbbé ócskát épen talpalni küldötte. Mikor az irónak épen semmi ötlete nincs, akkor visszatér a jó öreg Kármánhoz, s levélben ir meg egy kis novellát. Szánjuk-bánjuk bűneinket és a jövőre javulást fogadunk, de ez egyszer még nem tagadhatjuk meg ma­gunktól azt az élvezetet, kedves kis vá­rosunktól pedig azt az elégtételt, hogy az alább következő levelecskét, — újság­írói nyelven szólva, — „le ne közöljük." íme: Kedves Elek! Maga kiállhatatlan. Magára harag­szom,elfogja az én leveleimet, amit bizal­masan írok a barátnőmnek? Amelyben sértegetek egy ilyen aranyos, pompás kis várost, mint ez a maguké ? Ejnye ! Megfigyelés kell magunknak Békéscsa­báról? Hát mért nem szól az Istenért? Hát nem tudja, hogy ott valahol a szülő­hazámban, a Majna mellett négy lapnak vagyok tárcaírója ? Vagy nem azokból olvasta tán eddig élményeimet ? De meg­bocsátok. Megbocsátok és megkímélem attól, hogy még egyszer elkövesse a le­véltitok megsértését. íme, leirom ma­gának egyenesen, amit tudni akar. Hát először is visszavonok mindent, amit abban a szerencsétlen levében ír­tam, amelyet maga, — haszontalan elfo­gott. Visszavonom a parasztvárost, vissza­vonom a masinisztát, aki visszaszaladt a pipájáért, sőt visszavonom a londoni ködöt is. Mert megbékültem magukkal, megbékültem a nmgyar városokkal, de békültem különösen és főképen ma­gyar asszonyokkal. Látja, én mindig csodáltam a maguk Petőfijét, de megérteni csak most értet­tem meg. Nekünk is vannak nagy köl­tőink, nekünk is vannak örökbecsű re­mekműveink. A német leánynak, a szőke Margarethának a mi költőink is emeltek halhatatlan emlékeket, de ilyen szépet, ilyen nagyot nekünk még nem mon­dottak : »Te vagy, te vagy barna kislány Szemem, lelkem fénye Te vagy mindakét életem. Egyetlen reménye . . ." S ha költőink örök szép dalokban áldoznak is a Gretchenek sugár terme­tének, égszínkék szemének, ódát a német hölgyhöz, himnuszt a német honleány­hoz nálunk nem irnak. Most ismerem a magyar nőt, értem a magyar költőket. És ünnepélyesen kérek bocsánatot, amiért hölgyeiket a budapesti kávéházakban akartam tanul­mányozni. Nem! A magyar asszony, akit ma­guknál megismertem, nem a kávéház márvány asztala mellett éli le szellemi világát, de szellemi világa más is, mint az amazoké. Mit mondjak Önnek ? Beszéljék a magyar nő kis szépséghibáiról, melyek csak olyanok, mint az igazgyöngy burko­latján a foltok ? Elmondjam, hogy élete és eszmevilága szűkebb, kisebb körben mozog, mint az úgynevezett müveit nyugatnak hölgyeié ? Hogy még min­dig nem feledte a klasszikus mondást; melynek helyét mi felénk már annak épen megforditottja foglalta el, —: az a nő élt legszebben, akiről legkevesebbet beszéltek. Mondjam-e, hogy a keletnek hárem hölgyéhez hasonlít, bebocsátva otthonának „szük körébe ? Nem. Addig örüljenek Önök, amig hölgyeik nem sokat törődnek Ellen Hey emancipáló eszméivel, amig lelküket, gondolataikat nem kívánják egy világnak közkincsévé tenni, hanem a maguk tisztaságában, őseredeti mivoltában egy férfinak és egy kis családnak' megőrizni; egy kis családnak, melynek épen ezért központ­jává, leikévé, világító és melegítő tüzévé válnak. Kívánom maguknak, hogy hölgyeik minél tovább álljanak ellent annak az emancipációnak, amelynek magam is apostola vagyok, de amely természetes lényükkel ellenkezik, mert szivükről épen azt a zománcot tördelné le, amely a világ minden más nőjétől oly külön­állókká teszi őket. Látja, hát elfogja máskor is a leve­leimet? íme, meghódítottak engem az asszonyaik, pedig maguk megérdemel­ték volna, hogy én hódítsam el maguk­tól őket. Egyébként üdvözli Emma v. Reicher, a nőemancípáció kiábrándult apostola. Köszönjük a nemes hölgy levelét, mely a mi hő óhajtásunkat is tolmá­j Sirolin L. legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüdőbetefjséff^koél, lég-ZŐSCervek hurutos bajainál úgymint idillt bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatí meli az étvágyat és a testsúlyt,, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt * gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva F. Hoffman-Lan Roohe & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents