Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-10-05 / 95. szám

.aM, .905. XXXII-ik évfolyam. 9

5-i

k szám. Csütörtök, október 5. BÉKÉSMEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATINÜÍi JÓZSEF Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF A hirdetesi díj keszpenzzel helyber.Mizetendo. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija. 50 fillér. választói jog, mely a mindenkor konzervatív, sőt reakcionárius Habsburgok évszázados politikájával a legélesebb ellentétben áll, s a melynek felvetése miatt két héttel ezelőtt még leghívebb szolgáját, a vén generálist is kész volt elejteni. Nos hát, legyen szabad ennek a meggyőződésnek az őszinteségében tiszteletteljesen kételkednünk. És ha Ő Felsége saját személyében tartana buzditó beszédet a Tattersalban egybegyűlt nemzetközi elvtársakhoz, mi még akkor sem hinnők el, hogy I. Ferencz József az általános választói jog hive lett. Mi koronás királyunk állásfoglalásából ezúttal nem tudjuk kiolvasni azt a kormányzói bölcseségét, melylyel — ha nem is mindig helyes uton, — de legalább őszinte meggyőződése szerint vezette népeit. Ebből az állásfoglalásból mi nem érezhetünk és nem olvashatunk ki mást, mint azt a minden más érzést elfojtó keserűséget, melyet ellenségeink gálád félrevezetéssel, alantos aknamunkával az agg király szivébe kettős fejedelmi trónjának legbiztosabb támasza : a magyar nemzet iránt belecsepegtettek. Csakis ez bírta rá királyunkat arra hogy nemzeti aspirációink megtörése végett még családjának és hosszú uralkodásának tradícióival is szakítson. Mi a választói jog reformjának, — amennyiben az faji hegemóniánkat nem érinti, — hívei vagyunk, őszintébb hívei, mint azok, akik most kortes célokra akarják azt felhasználni; azonban nemzeti nagy feladataink megvalósításának, természetadta jogaink érvényesítésének letörésére sem ezt, sem más bármiiy szépen hangzó jelszót felhasználni nem engedünk — különösen, amikor még annak megvalósulását sem tekinthetjük befejezettnek: hiszen a Fejérváry-kormányt akkor menesztik, amikor akarják, Ő Felsége pedig szavaiért és tényeiért csupán Istennek felelős. (

t) Gyulaváros közgyűlése. Gyulaváros képviselőtestülete őszi közgyűlését tegnap tartotta meg a városatyák nagy érdeklődése mellett. Háborgó hangulat ülte meg a közgyűlés termét, mely eddig sem volt hosszulére eresztett, garasoskodó vitáktól mentes. A sok beszéd azonban mégis oda lyukadt ki, mint a következmények beigazolták, hogy nem sikerült a város reputációját megőrizni. Tagadhatlan, hogy a számvevőség által napfényre derített pénzkezelési visszaéléseknek is nagy része volt a tegnapi hangulat föltámasztásában. A polgár városatyák ugyanis minden kellően meg nem indokolt tételt és előterjesztést alaposan megtámadtak és soha költségvetési javaslat még olyan alapos elbánásban, illetőleg módosításban nem részesült, mint Gyulaváros tanácsáé. A zajos vita különben nem volt meglepő. Előre suttogot a hír, hogy a pénzkezelés körül támadt visszaélések miatt kiporolják a tanács hátát. JAztán meg amiatt is, mert a költségvetési javaslat nagy felületességgel, minden indokolás, több tétel részletezés ; nélkül került a városatyák kezébe. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk ez : A költségvetés. A rendkívüli közgyűlést a betegsége miatt távollevő polgármester helyett Popovics Jusztin városi főjegyző nyitotta meg. A napirend első pontja a jövő évi költségvetés volt, amelyet D i ó s y József számvevő indokolt meg. A költségelőirányzat főbb tételeiben bevételekben a következő tételeket foglalja magában: Adóhátralékokból 16010-34 K. Szántó és egyéb földekből 57240-29 „ Közs. épületek bérletéből 11237-68 „ „ jogok jövedelméből 18146-61 „ Tőkepénzek jövedelméből 40663-74 „ Végrehajtási dijakból 4618-55 „ Lakositási dijakból 44-— „ Bírság és ipardijakból 1243-33 „ Vegyesekből 848*46 „ Vágóhíd jövedelméből 15503-26 „ Különfélékből 4893"38_„ Összesen: 17045 "04 K A kiadási tételek főbb összegekben ezek : Köztartozására 12353-71 K. Személyi járandóságok 103351-82 Ruházatokra 7186 — Irodai szükségletekre 9913'99 Utazási költségekre 3206-13 Építkezésekre 10963-17 Mesteremberek számlája 734-93 Faiskola és ezőlőtelep 2273-39 Előfogatozásra 2600' Közegészségügyre 3612-65 Rendőri kiadások 17106-62 Egyházaknak segély 2589-60 Nevelésügyi 26741-73 Állategészségügyi 3321-63 Szegényügyi 16276-82 Végrehajtásokra 5298-75 Adósság törlesztésére 91729"— Különfélékre 3401-58 Előre nem láthatókra 6023-92 Megyei pótauó 424T45 Őszesen: 333963

T2!fK Levonva a bevételt 170450-04 Mutatkozik hiány 163513-25 K., amelyet pótadó utján fedeznek. Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziralok nem adatnak vissza. „Ő Felsége a döntést fenntartotta." Békéscsaba, okt. 4. Ezeket a szavakat a Tisza-kormány bukása óta, — hogy kerek számot mondjunk, — olvastuk már körülbelül harminchatszor; és jót sohasem jelentettek. O Felsége ugyanis nem olyan könnyen megy bele jeles tanácsadóinak mindenféle bolondos tervébe s ezek az urak a kamarilla gépezetének minden kis rugóját kénytelenek működésbe hozni, a mig sikerül nekik a koronát valami ujabb kátyúba bele zökkenteni. A jelen alkalommal ez a kátyú, amely felé ugyancsak biztatják már Felsége Urunkat, az általános titkos választói jog, Ő Felsége egyszer már szerencsésen kikerülte ezt. Annyira szerencsésen, hogy miatta még szinte le is mondatta kormányát, amit bizony, nem lett volna oka megbánni. És most, amint jól értesült forrásból halljuk, már csak egy lépés választja el a veszedelmes örvénytől, melyből királyi presztízsének súlyos megalázása nélkül vissza nem térhet. Talán, mire e sorokat leírjuk, már megkapjuk a pozitív értesülest arról, hogy U Felsége hozzájárulván az általános választói jog eszméjéhez, reaktiválta a Fejérváry-kabinetet. Vajon mi történt azon rövid időben, mely alatt ez a változás végbement ? Két hét alatt, amelyben a nagy konfliktus eldöntésére irányuló ujabb mozzanat a nemzet részéről nem is merült fel, Ő Felsége meggyőződött arról, hogy a nemzetet csak az általános választói jog boldogíthatja; az a Békésmegyei Közlöny tárcája. A jó fin. -= A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Hegedua-Bite Gyula. Valaki hirtelen kivált a tömegből. Torzonborz szakállú, magas termetű férfi; éppen Jánossal szemben. Előrántott egy pisztolyt és a fejedelem felé tartotta. Az emberekben megfagyott a vér. Egy ember sebesen a karjára ütött, hogy másfelé röpítse a golyót. A pisztoly elsült és a fejedelem helyett a tőle nem messze álló János holtan rogyott össze. Az emberek a merénylőre vetették magukat, aki dühösen kapálózva ki akart szabadulni kezeik közül. A fejedelem halottsápadtan kiszállott a kocsijábó

1, a tömeg alázatosan utat nyitott neki, s János holtteste felé tartott. — Meghalt ? — kérdezte remegő hangon. Azt hiszem ; felelte rá egy alacsony férfi, — de mindjárt jönnek a mentők, azok majd megmondják. Lovak dobogása, csöngettyü csillingelése hallatszott; az emberek félreálltak s a mentők kiszállva a kocsijukból, elakarták állítani a János melléből patakzó vért. — Meghalt? kérdezte újból tőlük is a fejedelem. — Meg, felséges uram, — válaszolta az egyik, — a golyó a szivét lőtte keresztül. — És ez nekem volt szánva, — mormogta szomorúan maga elé a fejedelem. De azért nagy örömet is érzett. S elhatározta, hogy ragyogó pompával fogja eltemettetni a fiút, aki miatta halt meg. — Ki ez a fiú ? — kérdezie a mentőktől. Az egyik belenyúlt János ruhája zsebébe s kotorászni kezdett benne. Rongyos papírdarabok kerültek elő, majd egy kemény bőrbe kötött notesz. Annak az első lapjára oda volt írva a neve és a lakása. — Rácz János, Homok-utca 24. A fejedelem visszaült a kocsijába. — Hajts, a Homok-utcába, — parancsolta a kocsisnak. — Huszonnegyedik szám. A kocsis ostorával a lovak közé csapott, mire a tömeg oszolni kezdett. Némelyek még hosszan utána bámultak és irigykedve gondoltak a fiu apjára. Istenem, mennyi pénzt fog ez ma kapni! — sóhajtotta a tömeg és szeretett volna ordítani az irigységtől. III. Mikor a fejedelem kocsija megállt a Rác Márton háza előtt, semmiféle feltűnést nem keltett. Odakün a városban nem igen tudnak a fővárosba érkező fejedelmekről. S maga a fejedelem, amikor kiszállott a kocsijából, csupán jómódú úriembernek látszott. Egyedül ment be a kapu alá s egy éppen kifelé tartó asszonytól megkérdezte : — Itt lakik Rác János apja ? Rác Márton? Igen ott balra. A fejedelem benyitott a lakásba. Rác Mártonné a kis fiával bajlódott, a férje pedig hallgatagon ült egy széken. A fejedelem feléje tartott. - Kit keres ? — kérdezte Rác Márton boszúsan. — Ön a Rác János apja ? — Nem vagyok ! Nem, mától fogva én nem vagyok! ordította dühösen. A fejedélem résztvevőn tekintett rá. — Tehát már tudja . . . Rác Márton bambán nézett a fejedelemre. — Vigasztalódjék, — folytatta megindultan a fejedelem. Nézze, itt van a másik fia . . . Eh, mit, ón nem vagyok szónok, nem tudok beszélni, vágta közbe hevesen, az ön fia miattam halt meg és önt ezért kárpótolom. Én B. ország fejedelme vagyok. Rácz Márton agya megszűnt működni. Elkábult. A fia meghalt és előtte egy fejedelem áll. A felesége sikoltozni kezdett s ennek az éles hangja egy kissé kijózanította. — Tízezer forintot adok, mondta kedvetlenül a fejedelem. — Tízezer forint . . . zsongott keresztül ez a két szó a szobán. A következő pillanatban Rácz Márton és a felesége ott térdepeltek a fejedelem előtt és a kezét csókolgatták. Az csudálkozva állt ott. Jobbra-balre tekingetett, mintha arra várt volna, hogy jöjjön valaki, aki ezt neki megmagyarázza. Tizezer forint . . . tízezer forint... Eltanulták a falak és folyton ezt sugdosták a Rácz család fülébe. Tizezer forint, — csiripelték künn a madarak. Tizezer forint gyügyögte a kis gyerek és öntudatlanul tapsolt hozzá a kezecskéivel. A mikor a fejedelem eltávozott, Rácz Márton és a felesége megsiratták Jánost, mert tizezer forintot kaptak a haláláért. Ezek a könnyek inkább a tizezer forintért érzett hála könnyei voltak, mintsem a fájdaloméi. IV. A Rácz-család szerencséjének rohamosan hire terjedt a környéken. Előkelő emberek látogatták meg Rácz Mártont, aki a kapott tizezer forintból urasán, fényűzően élt. S könyezve mondta a kérdezősködőknek : — Szegény jó Jánosom . . . Olyan derék fiu volt . . . Éppen akkor este, [ amikor az a szerencsétlenség történt I vele, az uj állását ment elfoglalni. SzeKiadóhivatal : Telefon-szám: 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek'küldendők. gény János . . . Egyedüli reménységem volt . . . Annyiszor mondogatta el ezeket, hogy végre elfelejtette a János tulajdonképpeni cselekedeteit. Roppant büszke volt, hogy ő a János apja ; Jánosé, aki a fejedelem miatt halt meg, mert hősiesen ki akarta csavarni a merénylő kezéből a pisztolyt . . . Hanem az érdeklődés lassankint lelohadt a János családja iránt. Rácz Márton szomorúan mondogatta a feleségének : Hálátlanok az emberek. János megmentette egy fejedelem életét és elfelejtik. . . . Maga a fejedelem is. Mit, hát nem szégyelte magát tizezer forintot adni ? Tizezer forintot — kacagott keserűen — tizezer forintot, Jánosért! Igazán nem értem, hogy ma már nincsenek méltányos fejedelmek . . .) A tizezer forint lassankint elfogyott, Rácz Márton fölkerekedett a családjával és elment a fejedelem országába. — Én vagyok a János apja, — motyogta,"; mikor a fejedelem elé eresztették. Jánosé, aki fölséged miatt halt meg... — És mit akar? kérdezte szánakozva a fejedelem. — Nem tudok már megélni, öreg vagyok, — nyögte keservesen, — János . János . . . meghalt . . . ő tartott volna el . . . bennünket . . . — A fejedelem jólelkűen intett. — Hát maradjanak itt. Majd én gondoskodom magukról. Rácz Márton boldogan ment haza. És otthon, amikor elmondta a fejedelem szavait a feleségének, az lelkesülten simogatta végig a kis fia arcát. Édes kicsi fiam . . . egyedüli reménységem . . . igyekezzél . . . légy olyan, mint a bátyád volt. . . János . . . A kis fiu nem igen értette még ezt és elkezdett nevetni.