Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-10-03 / 93. szám

Békéscsaba, 1905. XXXII-ik évfolyam. 93-ik szám. Kedd, október 3. ELŐFIZETÉS HELYBEN: Egy évre . . . . 20 K Félévre . . . . 10 „ Negyedévre . . . 5 „ VIDÉKEN: Egy évre.... 24 K Fél évre .... 12 „ Negyedévre . . 6 „ TELEFON-SZÁM : 7. BEKESMMEI KÖZLŐIT POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Főtér 876. sz. Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések négyhasábos petit sor 10 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF TELEFON-SZÁM: 7. Demonstráció. Békéscsaba, okt. 2. Október 3-ika nevezetes dátumként örökittetik meg a magyar nemzet ujabbkori históriájának frissnyomású lapjain. Ez a dátum természetszerű folytatásként sorakozik oda november 18., december 13., január 26., julius 23. mellé. Mert október 3-án este örömmámorban fog úszni a magyar székesfőváros, amelynek utcáin százezrek lobogtatnak majd fáklyát; a hazafias polgárság százezre vonul fel, hogy a koalíciónak elégtételt szolgáltasson a szégyenletes bécsi audenciáért. A magyar nemzet tehát demonstrál Bécs ellen, minden ellen, ami osztrák, ami a Lajthán tul fekszik, — ha a hatóság az engedélyt addig meg nem vonja. A sivár jelennek igénytelen szemlélői bizonyos tisztelettel, a hazafias érzésnek lelkesedésével, de tagadhatatlanul kétkedéssel néznek e demonstráció elé, amely lehet méltóságos, nagyon komoly, de lehet szomorú kimenetelű is, ám semmiesetre nem szül olyan eredményeket, amelyek, akár egyik, akár másik oldalról meghoznák a rég óhajtott megoldást. Dobbal nem lehet verebet fogni, s ezt a hazafias demonstrációt, amelyben nemcsak fáklyák, de a szivek is lángolni fognak, Bécsben nem tekintik egyébnek, mint dobbal való verébfogásnak, amelynek dehogy is ülnek fel. A fejtetőre állított helyzetben ezt megjósolni éppen semmi szükség prófétai ihletre és éppen ezért nem volna érdemes afölött se sajnálkozni, ha ez a tüntetés elmaradna. A vezérlőbizottság e nélkül is marad vezérlőbizottság, amelynek minden egyes tagja fáklyásmenet nélkül is megvan győződve a nemzet bizalmáról. Ezt igy hiszi mindenki. Minek volna hát érdemes esetleges utcai harcokat is föltámasztani. Ám, adja meg az engedélyt a hatóság, demonstráljon holnap este a magyar nemzet, öntse ki keservét a vigasztalan helyzet miatt, az a haszna meglesz, hogy erősbödni fog a hazafias ellenállás tüze és enyhül a hazafiúi fájdalom. Mégis nem fáklyásmenet fogja megteremteni a békét. Hanem akarat. Akarat ugy a korona, mint a nemzet részéről. Annyire még nincsen kiélesitve az ellentét, hogy azt elsimítani, kiegyenlíteni nem lehetne. Minden, ami egyezik a honérzet rendjével, keresztülvihető. Annál pedig misem természetesebb, hogy a nemzetnek ki kell békülnie királyával, mert egyik közjogu fél rá volt utalva a másikra. Békét kell teremteni, mert amint a király miatt nem szenvedhet egy ország, éppenugy a királyi tekintélynek sem szabad csorbát szenvedne. A királynak, mint magyar királynak csak egy Magyarországa van, s a magyar nemzetnek egy királya. Királynak és nemzetnek hallania kell, hogy a mai zűrzavaros, teljesen felfordult állapot sokáig való húzódása egyenlő lenne az ország teljes anyagi pusztulásával, a királyi tekintélynek porbahullásával. Amikor ilyen veszedelmek fenyegetik az országot és hazát, mindazoknak, akik a sorsunkat irányítják a hazában, erős akarattal kell munkálkodniok addig, amig megvan a kibontakozás utjának biztos alapja : a remény. Hisszük, hogy ez még nem veszett el, él mindkét részről a szivekben. p. Egyházmegyei felügyelő beiktatás. Az arad-békési ág. ev. egyházmegye rendkívüli közgyűlése. Az arad-békési ág. ev. eg3

rházmegye tegnap délelőtt megtartott közgyűlésén iktatta be újonnan megválasztott felügyelőjét, Zsilinszky Endre drt és az egyház többi tisztviselőit. Az ünnepélyes aktus, amelyen az egyházmegye valamennyi egyházközsége és tanintézete képviselve volt, a csabai ág. ev. kistemplomban folyt le. Az újonnan megválasztott felügyelő érdemes személyiségéhez méltó beszéd keretében adott programot s az a lelkes ünneplés, amelyben a közgyűlés küldöttei részesítették, legszebb bizonyságát szolgáltatta annak, hogy az egyházmegye szavazó polgárai a felügyelői tisztségre legérdemesebb férfiura adták szavazataikat. A rendkívüli közgyűlésről alábbi tudósításunk szól : A közgyűlés, amelyen Csép regi György esperes és világi korelnökül az egyházmegye legidősebb felügyelőjeként I n s t i t o r i s Kálmán, Arad városi polgármester elnökölt, imával kezdődött. A megjelentek üdvözlése után Csepregi esperes felhívására L i f f a T fl R C fl. Reflexiók. Levél Rózsikának. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Egy kissé vontatottan ment eleinte a társalgás. Mintha az őszi félhomály, mely küzködött a szalon világosságával, ránehezedett volna a kedélyekre is. A matézis professzora vitte a szót. Természetesen, a tanár rettentően tudományos képet vágott és a matematikához illő komolysággal okuláré, vagy hogy helyes magyarsággal mondjam, „Zwicker" lovagolt az orrán, amely mellesleg megjegyezve, Mátyás királyra emlékeztetett. Hanem amit a tudós matematikus beszélt, az éppen nem volt olyan igazságos, mint az idézett nagy király. Valami szerelemfélóről folyt a szó. Elég háládatlan téma, de ugy vannak vele az emberek, ha nem is ismerik, nincs is bennük belőle, szeretik forgatni. Azt mondja a nemes tanár: — Van nekem egy pesti barátom, (szeretem én a pesti erkölcsöket!) aki két hétig sem tud ellenni szerelem nélkül. Ha nincs imádásának állandóan tárgya, vége van, betg. És milyen álhatatos udvarló! Egyik szerelmének k é t évig is fújdogálta Ámor bűvös tilinkóját! Különben mindezekre emlékezik Maga. Az én matematikus barátom szerint ez kitartó szerelem és a pesti erkölcsök szerint elég szép eredmény. És ha az agyonmodernizált erkölcsösség mértékét nézzük, arra a megdöbbentő tapasztalatra kell jutnunk, hogy bizony-bizony manapság alant és fent rangban — és a kort sem igen kivéve — a v arietas delectat elve uralkodik. Igy aztán misem természetesebb, minthogy on presse l'orange et on jette l'écorce. Mit ér a kifacsart citrom ? — kérdi a modern gavallér, a hős aszfaltlovag, a párbajok levegőluggató ártatlan vitéze. És ezt a már mindennapivá honosodott kérdést legcsökönyösebb angol flegmát lepipáló sztoikus tenorban adják fel. A Maga még bakfiskorban álmodozó szivével ne csodálkozzék ezen. Szerelem és szerelem között éppenugy van különbség, mint ember és ember között. Az a felfogás a szerelemről, amit a mi matematikusunk kockáztatott meg, a szeretet szuperlativuszának olyan eredője, mely csak kalandok között alkot éritkezési pontot. Ennek a szerelemnek semmi közössége nincs a másikkal, az igazival. Igaz az, hogy a kalandok szerelmével hamar betelnek az emberek, mert erről a szerelemről lekopik a varázs : a hódítás vágya és mámora, az ismeretlenek -megismerése, a nuanceok, meg mi egyéb, amik szint és hevet adnak az ilyen fajta szerelemnek, amik különben nem egyebek végeredményükben, mint leányvakitó léhaságok. Nem ezeket az észrevételeket tettem akkor az én professzor barátom lelkes kijelentésére, hanem csak annyit mondtam, Magától kérdezve : — Hát álhatatos szerelem az ilyen és egyáltalában szerelemnek nevezhető-e az ilyen érzés ? Láttam, hogy hirtelen pirosság ömlött végig babaarcán. Egy pillanatra csönd támadt, ameddig egy diszkrét sóhaj elröppen, aztán felelt: — Nem! A felelet rövid, de a kérdésre mindent magába foglaló határozott hangjával. Jól esett hallanom a Maga igazságát, amely természetes és őszinte megnyüatkozása a hótiszta, érintetlen leányszivnek. Mert ebben egy pillanatig sem kételkedem. Igaza van. Az igazi szerelmet nem lehet megunni, annak a lángja nem lohad le soha, mert tüzét örökké táplálják az érzésben, a gondolatban, érdekekben egygyéforrt sziv és lélek közösségei, amelyek jó s balsorsban olyan végtelen árnyalatát hozzák létre a változatosságnak, hogy idővel csak szilárdabbá, széttéphetlenné kovácsolják az édes rabbilincset, amik, ha a kezére és szivére kerülnek, ilyen szerelemmel viselje. Oh, mert a szerelemben csak ez a két ut van: vagy igy, vagy amúgy, kalandosan. A választásban habozni nem lehet, mert a tavasz hamar múlik s ha annak illata nem lopta be magát