Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-10-03 / 93. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaca, 1905. október 1. János szemlaki lelkész, egyházi jegyző jelen­tette, hogy az egyházak képviselői mind megjelentek s hogy az egyházmegye szava­zatainak túlnyomó többségével Z s íl in s z ky Endre drt választották meg újból felügyelő­nek. Institoris polgármester felhívására Var­ságh Béla, P u r g 1 y Lajos és L i n d e r Ká­roly hivták meg a gyűlésbe ZsilÍDSzkyt, akit belépésekor tapséljenzéssel fogadtak. A beiktatás Csepregi György üdvözlő be­szédjével kezdődött. Örömmel hozza — úgy­mond — Zsilinszky tudomására, hogy az 51 ezer lelket számláló egyházmegye szavaza­tainak túlnyomó töbségóVel újra megválasz­totta felügyelőjének. Tették ezt azért, mert fedhetlen vallásos életében, az egyház és is­kolák iránti érdeklődésében, az azok felvi­rágzását célzó buzgó törekvéseivel annak zá­logát látták, hogy a felügyelői tisztet leg­méltóbban tudja betölteni. Isten áldását kéri munkájára. (Éljenzés.) Institoris Kálmán örömének ad ki­fejezést, hogy mint a legidősebb egyházfel ügyelőnek, neki jutót a szerencse, hogy szive mélyéből üdvözölheti Zsilinszkyt. Szép sza­vakban méltatva Zsilinszky érdemeit, Isten áldásával a legszebb sikeréket kívánja neki. (Éljenzés.) Az újonnan megválasztott egyházfelügyelő ezután letette az esküt és elfoglalva elnöki széket, a következő beszédet intézte az egybe­gyűltekhez : Meghatva ós hálás szívvel fogadja az ér­tesítést, mely szerint újra megválasztották és megerősítették tisztében. Meghatva, mert az egyházmegye életében régi tapasztalatból ós tájékozottságból meggyőződése, hogy nálá­nál érdemesesebbet találtak volna. Ha mégis feléje fordult a kitüntető bizalom, eddigi te­vékenységéhez képest hatványozott mórt ék­ben fog működni. Amikor első alkalommal választották meg, félve foglalta el állását. Ma már nem hivatkozhat tapasztalatlanságra, de tehetsége, és ereje kiegészítéséhez minden tagnak a támogatására van szüksége. Az a körülmény, hogy 6 éven át már foglalkozott az egyházmegye ügyeivel, fölmenti őt a pro­gramadástól. Tendőit az élet lépésről-lépésre tárja majd elébe, de ezeket a múltban kö­vetett elvekkel, tehetségének minden erejé­vel és teljes igazságszeretetóvel fogja a jö­vőben teljesíteni. Szép szavakban szólt ezután az egyház és iskolák szervezéséről, azok fej­lesztéséről, az elhanyagolt nőnevelés istápo­lásáról, végül kérte a maga részére a tagok midenkori buzgó támogatását és az esperes jóakaratú indulatát. Az éljepzéssel fogadott beszédet a gyűlés S t e 11 e r Árpád jegyző javaslatára teljes ter­jedelmében jegyzőkönyvbe iktatják. Ezután a két egyházi jegyző Daxer a szivbe, ha annak virágait nem szedtük le, azokat a letarolt mult zörgő avarjai között hiába keressük, ha eljő az ősz. . . On revient toujours á ses premiers amours. Ez az ón sorsom is. Ez az igazság teljesedik be lamentációimon, amiket a nagy tragédia fölött elsírok mindenkinek, aki részt­vevő szívvel akad az utamba. Kegyelet és huncutság, viz ós olaj, ame­lyek nem férnek össze. Ugye bár azt gon­dolja, hogy ilyen ellentétes abstract fogalma­kat csak a malicia pároztathat össze. Lássa, Isten ments, ón nem gondolok a rosszaka­ratra, amikor valaki azt kérdezte tőlem: — Nem halott még a halottja? És hozzátette : — Maga huncut! Hódolatteljes tisztelettel nyugtáztam a jelzőt és a kérdésre ezt feleltem: — A halottam még nem halott. De ha megtalálom azt, aki föltámasztja, akkor meghal. Valaki, nevezzük igy a leányt, elfo­gadta a küzdelmet. Ha eltemetem az emlé­keket, ő győzött és én megadom magam. Ellenkezőleg vallom továbbra az igazságot: On revient toujours á ses premiers amours. Ennek a rejtvénynek a megfejtését várja igaz barátja: Tövis. Palatínus József. György dr. és L i f f a János lelkészek és a két világi jegyző : S t e 11 e r Árpád és L a­d i c s László tettek le az esküt, mely után a gyűlés az istentiszteletek rendjének megálla­pításával végetért. Refcrnutus leányegyház Csabán. Alakuló gyűlés. A csabai református hiveknek, számsze­rint mintegy 900—1000-ren vannak, régi óhajtá suk volt, hogy összetömörülve, leány­egyházat alakítsanak és ezáltal mindazon jo­gok élvezetébe jussanak, mint a más feleke­zetek. Evégből a református hívek vezető emberei, élükön Bogár Dániellel és a bé­kési* refoimátus egyház agilis hitbuzgó segéd­lelkészével, N y á r á d y Lászlóval évek óta fáradoztak a leányegyház megteremtésében. Buzgó fáradozásukat vasárnap siker koro­názta. A csabai reformátusok kimondták a leányegyház megalakulását. Illetőleg kimond­ták, hogy óhajtják az egyház megalakítását, — mivel azonban a megalakulás törvény szerint addig nem történhet meg, mig a kellő anyagi alap hiányzik, bizottságot küldtek ki a szük­séges gyűjtés eszközlésére és az előkészitő munkálatok, teendők elvégzésére. A szabad vallásgyakorlat legszabadabb korszakában örömmel üdvözöljük a csabai református leányegyház megalakulását és el­ismeréssel adózunk azoknak, akik megterem­tése körül fáradoztak. Valláskülönbség nélkül kell, hogy igy fogadjuk református polgár­társaink szervezetbe lépését és kell, hogy törekvéseikben támogassuk őket, mert a minden kezdet nehéz példája különösen vo­natkozik rájuk, akik számbelileg kevesebben vannak, mint más felekezetek. Különösen ajánljuk a támogatást a községnek, amelynek hamarosan alkalma nyilik erre. A reformá­tus hivek ugyanis a felekezeteket megillő támogatáson kivül építendő templomjuk és paplakjuk számára ingyen telket kérnek a községtől, melynek képviselőtestülete hihető­leg nem fog elzárkózni e kérelem teljesítése elől. A vasárnapi alakuló gyűlésről különben az alábbi tudósításunk számol be : Az alakuló gyűlést, mely a Rudolf-fő­gimnázium tornacsarnokában folyt le, — ugyanott, istentisztelet előzte meg, melyet N y á r á d y Lász'ó lelkész tartott. Ugy az istentiszteléten, mint gyűlésen számosan je­lentek meg a hivek, akiket Bogár Dániel üdvözölt, Nyárády pedig Isten áldását kérve munkájukra" összetartásra buzdította a híve­ket. Nyárády ezután feltette a kérdést, hogy óhajtja-e a gyülekezet a leányegyház meg­alakítását. Domokos István kir. aljárásbiró óhajtja az önálló egyház megalakulását, ezt azonban csak elvileg mondják ki, fentartván a végleges megalakulást akkorra, ha a szük­séges alap együtt lesz, addig pedig a békési református egyházhoz csatlakozzanak, mint leányegyház, illetőleg tartsák meg a jelen­legi viszonyt. Nyárády László ajánlja, hogy a vég­leges megalakulás munkálatainak előkészíté­sére küldjenek ki bizottságot. A gyülekezet többek hozzászólása után egyhangú lelkesedéssel kimondotta a meg­alakulást és Bogár Dániel világi és N y á­r á cl y László egyházi elnöklete alatt álló eddigi tizenkettes előkészitő bizottságot küldte ki, amelyben a jegyzői teendőt Megyery Imre, a pénztárnokit pedig Szathináry Endre teljesítik. Nyárády és Megyery ezután ismer­tették a kiküldött bizottság teendőit, ame­lyeket a következőkben foglalunk össze : A bizottság mindenekelőtt a jövő évi költségvetés megállapítása előtt megkeresi Csaba község elöljáróságát, illetőleg képvi­selőtestületét, hogy a jövő évi költségvetés keretébe már illessze be azt az összeget, mely az egyházaknak nyújtandó segélyből lélekszám szerint törvényesen megilleti a re­formátus leányegyházat. Megkeresik továbbá a községet aziránt, hogy ingyenes telket adjon a felépítendő templom és paplak céljaira. Erre vonatkozó­lag két helyet hoz javaslatba a bizottság és pedig a Körös balpartján fekvő Simay-féle telket és a Kistabáni-utca sarkán fekvő üres portát. Ugyanez a bizottság a szükséges alap megteremtése céljából országos gyűjtést in­dít és pedig alispáni engedélylyél, gyüjtő­ivekkel, esetleg adományleve ek kibocsátá­sával és aranykönyvbe való beírással. Ezt a díszes aranykönyvet, illetőleg ennek gyö­nyörű szép hímzését Áchim Gusztávné úrnő készítette és e könyvbe, amelynek első lapjain a megalakulás történetét fogják meg­örökíteni, mindazok beírhatják nevüket, akik akár pénz, akár természetbeni, bármily ér­tékű adománynyal hozzájárulnak az egyház pénztárához, illetőleg a templomépitéshez. A kiküldött bizottság tegnap már meg­kezdte működését és a napokban már bead­ják Csaba elöljáróságához a kérelmezések ügyében a folyamodványt, az alispánhoz a gyűjtés engedélyezése iránti kérvényt. IMovas-kor Csabán. Újra mozgalmas napokat élünk. Nagy idők kurucos szelleme járja át a sziveket, melyekben lázasabban pezseg a vér. Ennek a lázas lüktetésnek a bélyege a közéleten, annak minden egyes fázisán. Kisebb köz- és magánügyek félretevődnek, a haza jövője foglalkoztat minden épkézláb embert. Család­ban és azonkívül a politika járja, s az is kombinál, töpreng, vitatkozik az elposványo­sodott válság fölött, akinek sohasem volt kenyere a csűrő-csavaró politika. Kevésbbé mozgalmas időkben más képet mutat a mi társadalmi életünk. Furcsa tükör ez rendes időben. Annyisok torzképet mutat, hogy se szeri, se száma, és a megcsökönyö­södött provinciális előitéletekkel hót éves háborút lehetne folytatni, ha ugyan akadna e szerepre merész vállalkozó. Nem törtetünk e szerepre, de kiragadunk egy képet a sok közül. Az uri ifjúságét. Enyhén szólva, szánalmas képet mutat. Ifjaink­nak minden tehetsége a füstös és lármás kávéházi életben meg a kártyában merül ki­A szabad időt értve. Ezenkívül a meg­maradó képesség a gondosan ápolt haj, bajusz, kifogástalan ruházat és minél számosabb nem nyilvánosság elé tartozó kaland felé fordul. A márványasztal az isten minden kincséért sem tür meg nemes eszmecserét. Valami testet-lelket művelő sportra pedig dehogy jut idö. Amiben legjobban volna módja és alkalma a vidéki tehetős gazdák fiainak, a lovaglásban, ebben az igazán nemes sport­ban, teljesen pang az élet. Talán háromóv­ben egyszer, ha valamelyes bandériális fel­vonulást rendeznek, ülnek nyeregbe, külön­ben pedig kényelmetlen nekik. Vagy fárasztó ? Ez nem lehet, mert ekkora és ily csúf le­öregedést, elpetyhüdést mégsem tételezhetni fel róluk, ámbár ebből a nyavalyából jókora adag van bennük kevés kivétellel. Hiába, a közmondás szerint lovon szü­letett magyar satnyuló utódai inkább flirtel­nek óraszámra valamelyik öreg bútor sorsát járó, kifestett és kozmetikai szerekkel bősé­gesen elhalmozott kasszatündórrel, hogysem fáradságot vegyenek maguknak valamely becsületes passzióra. Arról természetesen ne is szóljunk, hogy a művelt nyugat, különösen pedig Anglia fiai hol tartanak a test és lélek edzésében. Akkor, mikor a vidék uri ifjúsága üyen rettenetes közönynyel minden nemesebb idő­töltés iránt őrli le napjait, jóleső érzéssel és igaz örömmel vesszük és hisszük velünk az egész megye társadalma azt az életrevaló és szép tervet, amelynek megvalósítását tűzte ki céljául a megye fiatalságának rokonszen­ves barátja, S u c h Dezső földbirtokos, a messze híres urlovas. Such Dezső szövetkezve Csaba uri ifjú­ságának vezetőivel, urlovas kört alakit, a lovaglás iránti kedv fejlesztésére. A csopor­tosuló lovasok meghatározott időnkint társas lovaglásokat rendeznének a környéken, ló­versenyeket tartanának. A cél szép és ne­mes, a keresztülvitel lehető, ha nem is ugyan sok taggal. Hihető azonban, hogy a lovagló gárdához csatlakoznának mindazon ifjaink,

Next

/
Thumbnails
Contents