Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-06 / 66. szám

XXXil. évfolyam Békéscsaba, 1905. Csütörtök, julius 6 66. szám. KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok ncin ndatnak vissza. POLITIKAI LAP. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Clöfizctni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Főszerkesztő : Dr. SATLER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Egy lángban álló ország. Békéscsaba, julius 5. Éppen nyakig mászkálunk az évek óta dühöngő politikai válság feneketlennek tetsző hínárjában. Sötét felhők tornyosulnak egünk felett. Egy pillanatra azonban eltéved szemünk a tornyosuló fellegekről és tekintetünk északra vetődik, ahol szánalmas végvergődésében halódik egy nagyhatalom, amelyet évszázadokon át a kancsuka és szurony tartott össze. Recseg-ropog a cárizmus egykor félelmes hatalma, amely elhallódik messze, messze s minden egyébb világese ményt kortörténelmi eseménynyé törpit. Oroszország, a minden oroszok cárjának hatalmas birodalma, lángtengerben áll. Lángbaboritotta a sok ártatlanul kiontoti vér, amelynek átka, boszuja elsöpörni készül, eltörölni a föld színéről a cárizmust, az annak hatalmát fentartó autokratizmust. A kegyelemdöfést a Potemkin készül megadni, amely felhúzta árbocára a vörös lobogót, s miután Odesszát összebombázta, a Balti tangerre igyekszik a mciiéje csatlakozott fellázadt és a nép pártjára szegődött tengeri erővel, hogy részére hóditsa a pétervári flottát is, a cárizmus utolsó védelmi eszközeit, hogy a cár székes fővárosában foly tassa azt a szabadságharcot, amelynek első felvonása az odesszai öbölben és Odessza utcáin zajlott le, hogy hatalmába keritse a cárt, minden bajok kutforrását. És amilyen a helyzet, nem lehetetlen, hogy a Potemkin terve sikerre vezet, hogy a kronstadti erőd tengeri szörnyetegei is felhúzzák árbocaikra a piros lobogót és eldalolják a maguk érctorkán a szabadság himnuszát, amelynek hangjaira összeomlanak a félelmes erőd sziklaszilárd bástyái, amelynek aztán rommá lőtt halmazán leáldozik a cári hatalom utolsó sugara. Leáldozik egy koronás személy világhatalma, hogy abból egy uj hatalom, a népé támadjon föl, uj világot teremtve a fehér oroszok hatalmas birodalmában. Vérvirágosak lesznek Pétervár utcái is, de ezúttal nem csupán a nép vére festi pirosra a kövezetet, az ország mezőit, hanem a hatalmasoké is, amelyekből egyesülten fog kinőni Oroszország szabad ságfáj a. Termékeny a véráztatta talaj, amelyen az utolsó öntözést a Potemkin eszközölte, az az idomtalan hajóóriás, mely uj korszakot nyit Észak nagy országában, amelyben felébredt százötvenmillió ember, akiknek eddig egy embertől függött a sorsa. Most fordított a helyzet. Százötvenmillió embertől remeg a téli palotában egy szánalmas koronás fejedelem, akire kimondták a halálos Ítéletet. Folyik az isteni színjáték, amely lehet ma, lehet holnap, utolsó fejezetéhez ér: a hóhérok vérbefojtásához, amelyet bámulva, visszafojtott lélekzettel szemlél a világ, melynek népei a sors bölcs határozatának végrehajtását látják az oroszországi véres világeseményekben. q^ Az orosz események szinte háttérbe szorították még a válság kérdését is. A holt szezon különben is érdektelenné tette a politikát, amely körül csak tervezgetések folynak. Nem azt jelenti ez, hogy véglegesen megszakadtak a tárgyalások. Folytatják azokat ugyan, de az ujabb, hirek szerint az első lépés után sokáig pihen báró Fejérváry, mig ismét rászánja magát a második lépésre. Addig magyarázatokkal foglalkozhatnak, kísérleteket tesznek a koalíció megbontására az unalmasságig naiveszközökkel, de pozitív terv nics. Arról, hogy más politikusokkal kíséreljen meg tárgyalásokat báró Fejérváry, a megnyilvánult hangulat hatása alatt lemondott. Ismét ugyanazon pártvezéreknél tesz kisérlétet, akiknél most kudarcot vallott. A kormány azt hiszi, hogy a koalíció lesz engedékenyebb, mig ellenben az ellenzéken azt vélik, hogy a tapasztalatok, melyeket az ország ellentállása folytán szereznek, a király álláspontját fogják közelebb hoznia nemzeti állásponthoz. De az első is, a másik az is időre számit. A kormány arra számit, hogy ha a törvényhatóságok ellentállása miatt a pénztár kiürül, akkor a közönség véleménye a rezisztenciát illetőleg megváltozik. Viszont az ellenzék azt hiszi, hogy a koronát fogja engedékenységre birni az a tapasztalat, hogy a nemzeti ellentállás komoly és általános s mivelhogy szükség lesz az adókra, hát engedékenység árán is békét igyekeznek szerezni. Ugyanígy gondolkoznak arról, is, hogy az ujonclétszámot ki kell egészíteni, tehát e miatt is kénytelenek engedni, ha újoncot akarnak kapni. Hogy milyen alapon kezdődnek majd újra a tárgyalások, azt még természetesen nem iehet tudni. Lényeges azonban, hogy a kormány részéről is aképpen tüntetik fel a helyzetet, mintha a korona engedményekre lenne hajlandó és magyarázni igyekeznek, hogy báró Fejérváry előadását rosszul értették az ellenzéki pártok vezérei. Azonban, ha az engedékenység csak annyi lesz hogy ugyanazon ténybeli dolgokat más magyarázatokkal látják el, akkor előre meg lehet jósolni, hogy az őszi tárgyalások sem járnak majd eredménynyel. A minisztériumokban szakadatlan munka folyik. Az ügyvezető miniszterek er'í^n dilgozink. Á boykott nem igen látszik mag a minisztériumban, ahol gyakran van szó a főispánokról. Akármit is beszélnek róluk, ezeknek nehéz helyzetéről, mégis sok pályázó van arra az eshetőségre, ha néhány főispán eltávozik helyéről. Az anyagi előnyökért való törekvésről nehezen tudnak lemondani azok, akik ezeknek az imádásában nevelődtek. Az ügyvezetőkormány igyekszik is, hogy a kívánságokat kielégítse és igy híveket, illetőleg lekötelezetteket szerezzen magának. Mindenben látszik az arra való szá nitás, hogy esetleg még hatvanhetes többséget lehet szerezni ós pedig a szabadelvű párt bevonásával. Tárgyalják azután a törvényhatóságok ellen illásít. Hír szerint a kormány egy ideig még várakozó álláspontot foglal el a törvényhatóságok mozgalmával szemben, de készülődik rá, hogy az al kalmasnak látszó időben ós megfelelő körülmények között támadóan lépjen fel, különösen amiatt, hogv az önként befizetett adókat a törvényhatóságok nem szolgáltatják át a kincstárnak. A terv azon alapszik, hogy ha három hónapig nem kapja meg a kincstár az adókat, be fogja szüntetni a tisztviselők fizetését. De a fizetések beszüntetésének kisirletével korábban is előállhat. Már tejesztik a híreket, hogy a pénzügyminisztériumban kiszámították, hogy mennyi idő múlva áll be az a helyzet, amelyben a tisztviselők fizetését megtagadhatják s az állami tisztviselőknek nem adnak fizetést. Ezzel szemben aztán fölmerült az a gondolat, hogy a befolyó adókat bankokba helyezve el, onnan a tervezett eshetőségre kölcsönképpen folyósíthatják a fizetéseket. Hir szerint az olyan tisztviselőt, aki az adót nem szolgáltatja be oda, ahova Békésmegyei Közlöny tárcája. Egyről-másról. A „Békésmegyei Közlöny" eredeti táreája. Rója : - latin. Benne vagyunk forró juliusban, javában dühöng a kánikula. Ami eléggé megmagyarázza,, hogy ilyentájban a cápák már megjelennek az esővízzel telt lólábnyomban is, amin uborkaérés idején éppen nincs mit csodálkozni. Hanem ezek a csudás és félelmetes szörnyetegek, — ami még csudásabb, — eddig kerülgetik Csabát, mint ördög a tömjénfüstöt. Tavaly ilyenkor már ugy ficánkodtak a Körösben, mint annak a rendje. Az idén nem. Kellemetes körülmények gondoskodtak arról, hogy távolmaradjanak, illetőleg késlekedjenek. Mert ami késik, az nem múlik. A cápaüző kellemetes körülmények első alkalmatossága a szinház, amelyben Thália buzgó papjai és papnői, dacolva a hőséggel, állhatatosan trillázzák a Kukorica János és az ő szépséges Iluskájának fülbemászó melódiáit és a többi újdonság operettet rendre. A publikum pedig állja, noha a nátha kergető hőség alig néhány fokkal kevesebb, mint Francsek gőzkamrájában. Aztán a maturabál! Az évről-évre megismétlődő tündérest, a bohó fiatalságnak ezerszínű, virágillatos, madárdalos álomvilága, amelynek kacagó pompájában rezignáltán fürödnek azok, akiknek már többé nem adatik meg a tavasz fényárjában ifjúi hévvel sütkérezni. Szép, szép, szinte túlzás nélkül mondhatni, isteni végignézni a mosolyogva keringőző párokon, amint édesen egymáshoz simulva, kecsesen lejtenek végig a termen, amelynek rózsaszínű levegőjében is bűbájos balzsamillat árad szét, édes gyönyörbe ringatva a szivet-lelket, a muzsika andalító hangjai mellett. A zene végigrezg a termen, kisurran a terraszra, onnan is tovább, le a szerelmesen zizegő lombsátor alá, amely alatt itt-ott imbolygó árnyak mozognak. Pihenő táncosok, hűsülő párok. Egyik aszta'nál két gyerekember ül. Leánj

1- az egyik, fiu a másik. A kurtaszoknyából kinövő bakfis halványarcu, hallgatag a csinos gyerek, akinek hamvas lányos arcán ború ömlik végig. Ritkán szólnak, akkor is halk a beszédjük. Minek ? Szól a muzsika, vibrálnak az enyhe szellőben a hanghullámok és susognak a lombok. Az élet pedig szövi az ő rejtelmes müvét. Azt hinné mindenki, hogy most idillt sző. Alig két nap múlva egy revolverdurranás megfejti a rejtélyt, s mialatt a hónapos diákszobíban kínosan vonaglik egy szenvedő élet, azalatt valame yik zöld zsalugáter mögött titkon könyeket töröl ki szeméből egy bakfis lányka. Kész a romantika. Idyll se hiányzik. Azoknak a színhelye leginkább a Széchenyi liget és a Köröspart este. Oh a juliusi esték kedvesek. A hőség naplement után valamelyest enyhül. A perzselő sugarak nem féktelenkednek, az almafa virága piros bóbitás kis fejével szendén bólintgat a sötétség megszállta kertekben, a gyepágyak bársonyába pedig szerelmesen törülközik a Katinkabogár. Minden virul, min den él, földön ós égen. A beteg mohón leheli be az illattal telitett esti levegőt, aki pedig épkézláb, az siet a Széchenyi ligetbe, a körösparti bájos sétányba, ahol estefele le s föl hullámzik a szép aszszonyok ós bájos leányok költőien tarka serege. A kerten kivül pedig alant, alig észrevehetően, mélán lejtenek a habok, a Körösnek ezer csillagtól fényt és szint kölcsönzött ékességei, mikre ezüst sávot csipkéz a ragyogó hold. A szöcskék is beóvakodnak a mezőről, s ha fürge szárnyuk megakad valamelyik toalett fodrán vagy csipkéjén, diszkrét sikongás vegyül az esti morajba . . . De jelentős napra kél a hajnal. Lengő trikolorok, népes utcák jelzik az ünnepet. A békésmegyei ellenzék tartja alakuló nagygyűlését.* A nemzeti ellentállás izzó hevétől puskaporos a levegő, különösen a Széchenyi ligetben, ahová előljárósági engedelem nélkül beeresztődik mindenki, csak egy „hazaáruló" nem, már t. i. a szónokló pódiumra. A hazaáruló eladta a hazát, a csabai koalíció pedig letapodta a kertet és összetörtek néhány padot, amely károkat megfizeti majd a városnak az, aki fönt lakik. Nem adatván meg az alkalom arra' hogy a nagygyűlést a joggal megillető helyen végighallgassam, természetesen azt mondhatom el róla, amit hallottam és láttam. Láttam sok-sok embert, akik türelemmel hallgatták az eltikkadt szónokokat. Az egyik magyar nagy fölbuzdulásában a fára mászott és a kezében tartott zászlót a helyzet magaslatáról egy polgártárs vállára ejtette. Az fölsikitott, majd utána egy ember vágódott el a rendben, mire meg többen fölvisitottak a körülállók. Napszúrás érte az árva koalícióst, aki Gyulaváriból jött el az asszonyával együtt megmenteni ezt a veszni készülő hazát. Ilyen eset aztán még több fordult elő: hét. Egy másik, alig karvastagságú díszcserje ágán hatalmas férfi húzódott meg. Utána mászott még egy vásott kölyök, akit már nem birt el az ág ós az érett gyümölcs hangot adva pottyant a tömeg közé. Négy kerti pad azt a fényűző passziót követte el, hogy rendre szétrecsegett a koalíciós polgárok alatt. Ezeket láttam sok más furcsasággal egyetemben. A következőket hallottam: — Türelem, türelem polgártársaim! ha mindjárt két évig is kell várakoznunk — mondta Apponyi. — Nye vjen türelem! — hangzott egy közbekiáltás. A sárréti magyarok imigyen morfondíroztak a nagygyűlés után. — Hazugság az egész. Becsődítettek bennünket, oszt nincs itt Kossuth. Most jött a bankett és az elmondhatatlan toasztok. Szép volt mind, ugy hallottam. Csak Berónyi Árminnak a begyében maradt volna a lef-lef. Dehogy ; beszélt ő az éljen — eláll vegyes zűrzavarában is addig, hogy saját párthiveit is kibeszélte, addig-addig, hogy csak Apponyi és Barabás maradtak udvariassági szempontból hallgatók. És még ma is beszélne talán, ha azok is meg nem indulnak. No meg is ijedt tőle LaehneHugó. Mikor a képviselők délutáni ozsonnára sétáltak Fábry Károly képviselőhöz, imigyen szólt : — Ide ne hívjatok többet engem, ha ez a bőszáju fiskális itt lesz. Ha pedig velünk jön most, akkor én visszafordulok. Rettenetes egy ember! Ezeket hallottam és tán többet jegyezhetnék föl a képekből, ha megtisztelhettem volna jelenlétemmel a gyűlést és bankettet. A hétfői csönd után kedden ismét mozgalmas képe volt a ligetnek, ahol mostanság hetenkint majdnem nyolc bankett járja. Kedden is az volt, de nem az a sablonos szinü, amelyet a viszontszolgálat, esetleg annak reménye hoz össze jól-rosszul, hanem egy igazi bankett, ahol az ünnepelt Gally Gyulának tiszteletére egész Csaba előkelősége, mint e:y nagy család, sereglett egybe a délelőtti ünnepségek után a fehér asztalokhoz. Pattogtak a szivből eredő felköszöntők, csengtek a poharak és mosoly ült minden arcon, boldogság töltött meg minden szivet. S folyt a beszéd az ünnepeltről. Egyik ezt mondta, a másik azt mondta, mind-mind szépet és jót. A