Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-26 / 18. szám

64-ik oldal. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Csabának hazafias polgársága kivétel nélkül gyakorolja legszebb alkotmá­nyos iogát és hisszük, hogy ma ismét fényes diadalra juttatja azt a zászlót, amelyre ez van irva: Éljen Zsilinszky IWihá y d".! A nagy napon. Az utolsó órák. Mire e sorok napvilágot látnak, Bé­késmegye négy kerületében és pedig Csabán, Gyulán, Szarvason és Békésen az urnák előtt áll a polgárság, mely hivatva van Ítéletet mondani a nagy kérdésben. Az urnák előtt találkoznak az ellenpártok, hogy a heteken át hangoz­tatott érvek helyett voksaikat helyezzék a mérleg serpenyőjébe. A főntemlitett négy kerület vá­lasztó polgársága nem egyazon el­határozástól vezéreltetve^ lép az urna elé, de különféle meggyőződéssel. Lesznek, akik félrevezetve a hang­zatos ígéretektől, tetszetős jelszavaktól nagyotmondó, de üres frázisoktól, igaz­ságtalanul adják le szavazataikat. Azok, akiket a szövetkezett ellenzéknek neve­zett pártok hódítottak meg maguknak; hogy veszedelmes játékaikat tovább foly­tathassák a parlamentben, hasznára sa­ját hírnevüknek, de végtelen kárára az egész nemzetnek, az egész országnak, amelynek szent érdekei ellen a hon­mentés hangzatos jelszava alatt eddig is megbocsáthatatlanul sokat vétkeztek a minden józanul gondolkozó hazafiak által elitélt obstrukcióval. Az utolsó órákban vagyunk. De még mindig nem késő a meggondolás, a megtérés ahhoz a párthoz, mely egye­dül képes a mai áldatlan helyzeten for­dítani és a békés munkálkodásra te­relni az országot, hivatott megterem­teni azt az uj korszakot, mely a béke, a becsületes törekvések jegyében kezde­tét jelenti Magyarország felvirágoztatá­sának, az ipar, kereskedelem, közgazda­ság fejlesztésének, az ország minden egyes polgára anyagi ós erkölcsi boldo­gulásának. Szövetkezett ellenzék! Olyan elv nincs, nem volt, de nem is lehet ebben az országban. De ha lehetséges volna ez a fixa idea, amellett a boldogulás, a haladás ki volna zárva. Az a mai szö­vetkezett ellenzék: mindenféle lehetetlen elv khaosza, ahol mindegyik párt le­mondott igazi elvéről, egyesülve a közös gyűlölet, közös elvtelenség és közös ka­paszkodás tokuvobukájában. Erre a pártra, illetőleg ennek je­löltjeire józanul gondolkozó igazi hazafi nem adhatja szavazatát, aminthogy üyen képviselőkre nem bizhatja saját magá­| nak és hazájának érdekeit se. Polgártársak! A tizenkettedik órá­ban, mielőtt az urna elé léptek, nézze­tek vissza a közelmúltba, gondoljatok a jövőre és szavazataitokat bizalommal adjátok a szabadelvű eszmék vezérhar­cosaira! Legszenteb honpolgári köte­lességeitek teljesititek, azok pedig, kik a népámitóktól félrevezetettve, a vétkes pártot támogatják, vétenek önmaguk és hazájuk ellen. Mérlegelje minden munkás polgára az egyes kerületeknek: mi a súlya a jelölteknek, akiket szembeállított egy­mással a pártok akarkta. Mérlegelje minden munkás polgár: mit várhat ez az ország, a kerület, város, s minden egyes kerületnek minden egyes polgára az egyiknek és mit várhat a másiknak a megválasztásától. Polgártársak! ítéljetek igazságosan, ítéletetek emelje az őt megillető helyére a szabadelvüséget és sújtsa porba a terrorizáló és országbontó kisebbséget! Tudnivalók a választáson. Teljes szélcsend . . . Mint mikor vi­har készül kitörni. A programbeszédek zaja is elült, csupán a pártirodák han­gosak, ahol a választás esélyeiről folyik a szó. No meg a végső intézkedésekről. E helyütt — bár egy ízben már megírtuk a választás napjára való tudnivalókat, hogy a közönség teljesen tájékozódjék, ismételten közöljük a leg­szükségesebb tudnivalókat. Az egyes pártok gyülekezési és tar­tózkodási helyének beosztása ez: A szabadelvű párti választó polgár­ság a Kugel-féle vaskereskedéstől kezdve a Gabona-téren helyezkedik el. A Kugel vaskereskedés és Schreier-féle szesz­kereskedés között egy század csabai gyalogság tartja fenn a kordont. Egy másik század katonaság a katho­likus templom és Décsey-féle üzlet kö­zött von kordont, amelyen kivül a Kos­suth téren a szövetkezett ellenzék vá­lasztó polgárai foglalnak állást. Az újjászervezett szociáldemokraták gyülekezési helye a csirkepiac tér. A választó polgárság a kordon ál­tal elkerített főtérre csak húszanként, ós olyan sorrendbe mehetnek be, amilyen sorrendet megállapít a szavazásnál a sorshúzás. A szavazás a városházán történik a földszinten működő két szavazatszedő küldöttség előtt. A főkapu zárva lesz, hanem a két oldalkapun — amelyek előtt egy-egy csendőr ós egy-egy rendőr órködik — mennek a szavazók és az ud­varon keresztül, a folyóso hátsó részén át vonulhatnak a végrehajtók, illetve az adószedők hivatalába. Amint leszavaz­tak, távozni kötelesek a folyosók utca felőli részein. A főtéren semmiféle csoportosulás nincs megengedve s oda csak igazol­ványnyal rendelkező egyének léphet­nek" be. Ellenben a nagyközönségnek a főtéren való gyalogos közlekedés meg van engedve, csupán kocsiknak nem. A Yasut-utca és a többi mellék utcák sarkán csendőrség tartja fenn a rendet. A pártok felvonulása a már jelzett sor­rendben történik meg. A választási ak­tus 8 órakor kezdődik, fél kilencig tart a sorsolás, a jelöltek kihirdetése és az első szavazók 9 órakor vonulnak az ur­nák elé. Gyula. Mint jeleztük, tegnapra zenés föl­vonulást tervezett a gyulai „trikó" párt. A Schriffert hivek zászlók alatt, zene­szóval ki is vonultak a vasúthoz, szóno­kuk Bartha István plébános fogadására. A tisztelendő ur azonban nem érkezett meg, ami nem kevéssé hangolta le a lármás tömeget. Páter nélkül vonultak tehát a Magyar Király szálló elé, ahol Névery Albert pártelnök buzdította a polgársá­got. A jelölt is elmondta ezután harma­dik programbeszédét, amelyben erősen fogadkozott, hogy olyan követe lesz Gyulának, amilyen még nem volt. (No ebben igaza volna, ha megválasztanák. De abból Schriffert nem eszik!) Gyulán különben tegnap egy kis zavargásszerü jelenet is volt. Egy neve­letlen tömeg Lázár Lajos pénzügyi sómat- Örüljek, — úgymond, — hogy tel­jes szabadságot élvezek. És ha én ezt a korlátlan szabadságot arra használnám fel, hogy megcsaljam ? — kérdeztem in­gerülten. Hyen ártatlan arccal és ilyen tiszta tekintettel ? — KÍ van zárva, mondá s elkezdett teljes szívből kacagni. Ekkor ismertelek meg téged, Laci. Nem tudom, jó sorsom, vagy balvógzetem intézte-e igy. Mindegy, "megtörtént! . . . ! „A jó sors, édes kis bogaram ! . . ." „Minthogy ilyen lelkiállapot ugyan­csak előkiszitette a talajt, már előre is nyert győzelmed volt. Ügyszólván ellen­állás nélkül omlottam kebledre. Hamar megértettük egymást. Mind a kettőnk­nek ez volt az első szerelme . . . Eleinte csak egy-egy melegebb kézszoritásra, biztató mosolyra szorítkoztunk, aztán találkákat adtunk egymásnak ; végül a te unszolásodra eljöttem hozzád s azóta naponként itt turbékolunk a te garcon­lakásodban . . . — Talán megbántad ? — Ó, nem ! De ha valaki ide be­toppanna, azt hinné rólam, hogy kitudja, milyen elvetemült teremtés vagyok én. Nem mesélhetem el mindenkinek az én életem tragédiáját! Én is egyike va­gyok azoknak az asszonyoknak, a kik leánykorukban telve voltak illúzióval, rajongással minden szép és jó iránt és csillogó álomképeket festettek maguk­nak a szerelem káprázatos színeivel a jövőről s a kiknek a házasság e csábító ígéretekből úgyszólván semmit se vál­tott be . . . De a házasságon kivül annál több teljesedett! Kérlek, ne csúfolódjál! Nem én vagyok az oka! Az uram tett azzá, ami vagyok! Magára vessen, hogy házas­ságtörő lett a feleségéből! Engem ugy neveltek, hogv becsületes, kötelesség­tudó, szerető ' hitves válljék belőlem. Meg is volt bennem ehez minden kel­lék. Keblem valóságos kincsesháza volt a subtilis érzelmeknek. Az uram nem értett meg, de nem is tartott érdemes­nek, hogy megértsen. Én az ő mélysé­ges tudásának nagyon is egyszerű prob­léma voltam . . . - Pedig ha tudná, hogy mennyire tévedett! — Laci! nem ismerek rád ; te nem szoktál bókolni! . . . Csak azt az egyet nem értem, hogy az uram, a ki külön­ben annyit foglalkozik psychológiával, j éppen a felesége lelkiállapotát nem tudta soha fölismerni! — Nagyon jól van ez igy! Ennek köszönhetem ón, hogy általad megis­mertem a legfőbb jót e földön! — Igazad van! Ne legyünk hálát­lanok ! E n is boldog voltam! Nagyon Í boldog ! Szinte azt hittem, hogy ennek a boldogságnak nincs is határa! És ime! Ma már közös megfigyelésünk azt tanúsítja, hogy ingadozik! Pedig én még nem érzem magamat elég öregnek arra, hogy lemondjak, főleg, a mikor már egyszer megismertem a szerelem : gyönyöreit! — Miért kínzód hát magadat, de engem is fölösleges dolgokkal ? Hát [ nem volt ez eddig jó, hogy zavartala­nul élveztük az együttlét örömeit ? Mi | szükségünk van nekünk a férjed félté­| kenységóre?Eddig ismegvoltunknélküle! — Nem, nem és ezerszer is nem! Én igy akarom ! Tartsd szeszélynek, vagy ! hóbortnak, nekem az mindegy, de telje­sítsd kívánságomat! Eszelj ki valami módot s tedd féltékenynyé az uramat! Fel akarom rázni lethargiájából ezt az i embert! Azt akarom, hogy fébékenysó­! gében törjön-zuzzon, hogy utánam les­kelődjék az utcákon, ha elmegyek. Leg­jobban szeretném még, ha az utcán ül­dözne s én hozzád menekülnék s remegve j simulnék kebledre, te pedig hősiesen megvédelnél! . . . Édes Manci, miket beszélsz te itt össze-vissza ? — Ugy-e, te is azt kérdezed, akár­csak a férjem! A múltkor már megso­I kallottam azt a határtalan bizalmat, me­lyet irányomban tanúsít. Sírva térdre borultam az uram előtt s bevallottam botlásomat. Azt hittem, hogy meg fog verni, vagy legalább is keményen meg­fedd, ahelyett fölemelt, megsimogatta az | arcomat s részvéttel mondá: Szegény kis hysteriás asszony, hogy csapong a fantáziája! . . . No, hát én megmutatom neki, hogy én nem vagyok hysteriás s amit mondtam, az én fantáziám szülöttje ! Esküdjél meg, hogy ebben segítségemre leszesz! — Jó, jó, csak ne légy olyan izga­tott ! Isten engem ugy segéljen! Lesz vihar tele veszélylyel! — Akkor megint nagyon foglak szeretni! . . .

Next

/
Thumbnails
Contents