Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-26 / 18. szám

XXX11, évfolya

m. Bék

éscsaba, 1905^ Csütörtök, jan. 26 18 s

zám. jr J " ÍÉ ~ El POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : EbŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Kiadóhivatal : Telefon-szám Tétér, 876. számú ház, hova a lap szellemi Negyedévre 3 kor. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések részét illető közlemények küldendők Clőfizctni bármikor lebet évnegyeden belül is. és az előfizetési pénzek küldendők. — Felelős szerkesztő : 1 Szerkesztő: A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendé. Köziratok nem adatnak vissza. M4ROS GYÖRGY PALATÍNUS JÓZSEF. nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. ítéljen a nemzet! Békésosaba, jan. 25. Szomorú idők következtek a mult év vége felé erre a szerencsétlen országra. Az obstrukció, az a félelmetes és rettenetes valami, mely évek óta kisértett már, s mely annyi kiszámíthatatlan anyagi és erkölcsi kárt okozott az országnak és egyeseknek kivétel nélkül, egész dühével ütötte föl fejét, hogy megsemmitse az alkotmányos rendet és a legvakmerőbb törvénytelenségek sorozatán keresztül a többség uralma fölé emelje a fékevesztett kisebbséget. Legyen vége a komédiának! — adta ki a kormány a jelszót. Az erőszakosság egyetlen fegyvere az erőszakosság. A kormány és annak tábora november 18-án teljes erélylyel lépett föl a minden becsületes törekvést, munkát megakasztó kisebbségi terrorizmus ellen. Erre az ellenzék december 13-dikával felelt. A helyzetnek megoldására nem volt alkotmányosabb út, mint amelyet a kormány követett Feloszlatta az országgyűlést és uj választásokat rendelt el. A legelső magyar ember, a király szólt nemzetéhez. ítéljen a nemzet! Alkotmányos kötelességüknek tartjuk, hogy alkalmat adjunk a nemzetnek állásfoglalásra. Tesszük ezt bizalommal eltelve a nemzetnek alkotmányos intézményeihez való ragaszkodása és politikai bölcsessége iránt. Király és nemzet egyetértése, kölcsönös bizalma állította helyre a zavartalan alkotmányos élet feltételeit. S a nemzet szabad intézményeinek zavartalan, sikeres működése tette lehetővé a békés fejlődésnek mögöttünk álló áldásos korszakát. És ha most ez intézmények működése belső okokból akadályokba ütközik, a nemzetre hárul a feladat, hogy kinyilvánítsa akaratát. Ezeket mondotta a király. És erre a szózatra holnap január 26-án kinyilvánítja akaratát a nemzet. ítéletet mond a nagy kérdésben. Hogy a becsületet választja-e, vagy a szégyent. Hogy boldogulását kívánja-e hazájának, vagy pusztulását. Hogy a nép ámitóknak ad-e igazságot, azok kezébe adja-e továbbra is az országot, vagy azon önzetlen hazafiakra bízza, akik a szabadelvüség égisze alatt, nem frázisokkal, de fáradatlan munkával dolgoznak a nép, a haza boldogulásán. ítéletet mond Csaba hazafias polgársága is. Hisszük, hogy igazságos ítéletet. Csabai polgártársak! A csabai szabadelvüpárt, mint egy ember, kötelességének, tagjai szive és lelke parancsszavának tett eleget, amidőn kibontotta sok dicsőséget megért, sok győzelmet aratott lobogóját. Kibontotta azt a zászlót, amelyre az örökké halhatatlan emlékű haza bölcsének eszméi irva vannak s ezt a zászlót annak a kiváló férfiúnak, szülöttének kezébe adta újra, aki azt három cikluson át diadalról-diadalra, győzelemről-győzelemre vitte és visszahozta pártjának szeplőílenül, tisztán. Ez a kiváló fia Csabának, polgárI társak, Zsilinszky Mihály dr., ; a csabai szabadelvű polgárság szeretve 1 tisztelt képviselőjelöltje, akinek nevé| vei indul Csaba hazafias polgárságnak ! szine-java abba a választási küzdelembe, amely egy uj és szebb korszakot lesz hivatva megnyitni Magyarország történetében. Csabai polgártársak! Az a lobogó, I amelyet a szabadelvüpárt büszkén és önérzetesen bontott ki a mai képviselő j választásra, régi és dicsőséges trikolór, amelyet folt nem ért soha. És hogy ne érjen most se, járuljatok oda mindnyájan az urnához, mondjatok igazságos ítéletet abban a sokszoros bűntettben, amelyet a fékevesztett parlamenti j kisebbség elkövetett. Hisszük, hogy Békesmegyei Kizlönj tárcija. Szélcsend. Irta : Huba. „Mancikám, te már nem szeretsz engem ? Csókod már nem olyan égető, ölelésed nem oly szenvedélyes, mint szerelmünk hajnalán volt! Ne is tagadd ! Régen figyelem már szerelmednek fokozatos kihűlését. Szomorúan tapasztalom e tényt, s egyidejűleg keresem magamban a hibát. De hasztalan! Sem udvariatlansággal, sem gyengédtelenséggel nem vádolhatom magamat, azonfelül legapróbb szeszélyedet ma épp ugy teljesítem, mint azelőtt. Ó, ez távolról sem akar szemrehányás lenni, csak szokott őszintességgel számolok be benyomásaimról! . . . — Édes Laci, neked teljesen igazad van. Én magamon ugyanezt a megfigyelést tettem s ha te nem hozod elő, magam vallottam volna meg neked. Előtted nincs titkom. A mi szerelmünknek mindenkor kölcsönös bizalom és őszinteség volt szilárd alapja. Ugy érzem, hogy kettőnk közé az unalom sötét réme férkőzött. Lidércnyomásként nekezedik keblünkre s agyunkra egyaránt, elfojtván a hangot, s a születendő eszmét. Mást boldoggá tenne ez a zavartalan nyugalom, engem elkedvetlenít . . . Gyűlölöm ezt a" szélcsendet! Ha férfinek születtem volna, föltétlenül a tengerészpályát választom. Imádom a vihart! Ele! mem a veszély! . . . — Ó milyen szép vagy ilyenkor, midőn a szenvedély rózsásra festi arco! dat! Mindenre kész volnék, hogy örökké megtartsalak ilyennek, aminő e pillanatj ban vagy! . . . — Mindenre kész vagy ? Jól van! Szavadnál foglak! Azt mondtam, hogy gyűlölöm ezt a szélcsendet s imádom a vihart, mert elemem a veszély. Ha tehát meg akarsz tartani, támassz vihart, melyben folytonosan veszély fenyeget! . . . — Tehát civakodjunk ? Azt akarod, hogy ok nélkül akadékoskodjam mindenben? Vagy talán egy időre el is váljunk ? . . . „Nem, édes Laci! A mióta ismerjük egymást, ez az első eset, hogy félreértesz. Köztünk meg kell maradnia a legteljesebb egyetértésnek. Ha szerelmesek összekülönböznek, minden kibékülés után visszamarad szivünk egy rejtett zugában egy kis neheztelés. Erre pedig nekünk semmi szükségünk sincs! Értsd meg : a viharnak nem köztünk kell kitörni, hanem köztem és a férjem közt! Féltékenynyé kell tennünk az uramat. Azt akaróm, hogy az uramtól kelljen tartanunk, hogy remegjünk minden egyes találkozásnál, minden ölelésnél, csóknál, hogy a férjem fölfedi titkunkat, hogy tetten ér bennünket! . . . — Vagy ugy ? Most már értem ! — Más asszony az én helyemben boldog és megelégedett volna. Azt tehetem, a mit akarok. Látogatókat fogadok, látogatásokat viszonzok, bevásárolni járok; megvan minden kényelmem, minden óhajtásom teljesedik, a tisztelők és irigyek egész serege környez. Összes barátnőim el voltak és vannak ma is ragadtatva a házasságomtól, csak én nem! Nekem nem külső csillogás, hiu ragyogás kell, én szeretni vágyom rajongó lelkem egész hevével! .. . — Rajta hát, itt vagyok én! — ... A férjem a legmesszebbmenő kényelmet biztosítja nekem, de nekem ez nem elég! Azt szerettem volna, ha az uram becéz, játszik velem, mint valami gyerekkel, kényeztet, szóval foglalkozik velem. De ő sokkal komolyabb. Hallom, hogy egyre-másra nyeri a pályadijakat tudományos munkáival. Szerettem volna odáig fölemelkedni, hogy megértsem őt, hogy lelkesedni tudják azért, a miért ő lelkesedik, dehát az én véges kis eszem hamar elvesztette ez egyensúlyt abban a szédítő magasságban; nem tudtam követni. A tudománjr bűbájos istenasszonya volt a riválisom s végkép elhódította tőlem az uramat ... A férfiak életének minden érdekszála az agyukban, a nőké a szivükben fut össze ! „No-no, talán mégsem egészen !" „Egyszer szemére vetettem, hogy elhanyagol. Ő erre azt felelte, hogy csak hivatását teljesiti, engem pedig semmiféle szórakozásomban sem akadályoz. Én visszavágtam, hogy nem azért mentem férjhez, hogy gazdátlan ebként kóboroljak a világban. Ő kinevetett s gyerekeskedésnek minősítette felháborodá-