Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-25 / 17. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Szerda, jan. 11-én 17 szám. mm SOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. EbŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAKÓ GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő, tívilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Választási kilátások. Békésosaba, jan. 24 Vannak választó kerületek, ahol már hetekkel ezelőtt meg lehetett álla­pítani a leendő képviselő nevét. Nem­csak azon kerületekben, amelyek ellen­jelöltek nélkül állottak, de amelyekben több jelölt neve van forgalomban. Legtöbb helyűt* azonban kiismerhetet­len a felséges nép, melynek különben békés hangulatát a szabadalmazott hazafiak maguknak és honmentő jelölt­jeiknek igyekeznek kizsákmányolni. Az ilyen kerületekben aztán a legutolsó napig sem lehet fogalmat alkotni a jelöltek állásáról, legkevésbbé pedig azért, mert a látszat csal. Ilyen formán áll a helyzet Békés­megyében is, amelynek hat választó­kerülete közül bizonyossággal csupán egy két kerületben mondható meg előre is, melyik párt lobogója kerül diadalra. Ezek: Gyula és Csaba. A megye székhelyén a Lukács György dr. főispán, Csabán pedig Zsilinszky Mihály dr. államtitkár zászlója köré sorakozik az értelmes és hazafias nagy többség. Így is van ez jól, mert e két név a legméltóbb arra, hogy képét viselje a népnek az ország törvényhozásá­ban. E két név viselője lehet a nép, a kerület, s az ország érdekében a legtöbbet, mintahogy tettek eddig is. Fényes bizonyíték erre a multjuk, amelynek nagysok érdemeit mindkét név részéről el kel! ismerni az ámitó frázisokkal félrevezetett polgárság­nak js. És hogy ilyenek is vannak, nem­csak a föntemíitett két kerületben, ha­nem a megye több kerületekben, szo­morú. Szégyen, hogy mint a rabok, úgy engedik magukat vezettetni és gyűlöletre ingerelni olyanoktól, kik­nek magatartása már csak azért is gyanús lehetne előttük, mert egész működésük rombolásból és mások meggyalázásából áll. Szégyen és szomo­rúság, hogy a magyar nép nagy része politikailag vak eszköz, nem gondol­kozik, nem vizsgálódik s a helyett, hogy a maga, a nemzet s az ország sorsát, teendőit megismerné a maga munka­részét és végezné azt a nemzet és köz­érdekében. Sokan egy ábránd világban élnek ma. Ugy éreznek, ugy gondolkoznak, mintha most is Rákóczi is Kossuth korában élnénk és harci ellenségekkel, megvívandó csatákkal volna dolgunk. Mily sokkal könnyebb volna ! A polgárságnak fel kell ébredni ebből az álomvilágból és belátnia, hogy legfőbb ellenségei — néhol az­tán akaratlanul, — azokon, akik a va­lóságot és a nemzeti társadalmi fejlő­dés igazi szükségleteit, a bizalomra és vezetésre igazán méltó embereket meg­ismernie nem engedik, akik csalóka képzelődés álomképeivel hódítják el. A valódi életre való tanítás, erősí­tés a szabadelvüpárt célja. Hízelgés nélkül megmutatni a nemzet hiányait, ámítás nélkül megtanítani a nemzeti erősödéshez szükséges munkást, őszin­tén megismertetni a más nemzetektől való veszedelmeket, tisztán feltüntetni a magyarság jövőjének súlyos, de be­töltheiő feltételeit, ez a szabadelvüpárt feladata, azé a párté, mely megyénk­ben Lukács György dr. főispán, Zsi­linszky Mihály dr. államtitkár, Zsi­linszky Endre dr. gazd. egyleti igazgató elnök, Krcsmárik János dr. volt képvi­selő és Thék Endre nagyiparos nevei­vel indul a harcba. Képviselők, kik állásukat nem mások gyűlöletével és feketitésével, hanern szeretettel, mun­kával, az elmék és szivek testvéri ve­zetéseivel teszik erőssé. Adjon Isten nektek polgártársak józan belátást, hogy azokat a lobogókat vigyétek diadalra, amelyekre fönti diszes nevek vannak irva I A szólásszabadság. Az emberi fejlődés legnagyszerűbb jele, az emberi haladás legnagyszerűbb eredménye: hogy mindenki elmond­hassa maga nézetét, védhesse a maga igazát, az értelem, a józanság meggyőzze a gyengébbet s igy az a cél, az a tö­rekvés, az az eszköz, amely a legjobb, a leghelyesebb. Küzdelem nélkül nincs fejlődés sem a természet világában, sem az emberiség történetében. Színaranyat csak tűzből lehet nyerni . . . . . . Oroszország felől fuj egy gyenge Bekesmegyei K ^ziony tárcija. Pártvacsora i vagy A saját termésű vízipuska. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Az orosházi választókerület egyik községében, a politika hullámverése két pártárnyalatba sodorta a falu notabilitá­sait. A pápista és ág. evang. pap az egyesült ellenzék elveit vallják az egye­dül üdvözítő politikai hitvallásnak; el­lenben a nótárius határozottan Tisza Pistát tartja az alkotmány igaz őrének. Az elvi ellentétekből keletkezett párt­viszály feldúlta a kedélyes alsós párti­kat. A két pap, ha be is néz most a kaszinóba, örökösen a választási moz­galmak iránt érdeklődnek. Egyedül az izgatja őket: miként fogja a választó polgárok bizalma szétosztani a kártyát, melyet az „alkotmánytipró miniszter­elnök" és darabantjai kevertek össze ? A nótárius tüzes érvekkel bizonyít­gatja üyenkor nekik, hogy a miniszter­elnök kétségtelenül elhibázta dolgát. . . Nem a hadsereg kötelékéből kikerült atlétákból, hanem a Lipótmezőn praxist szerzett ápolókból kellett volna a par­lamenti őrséget szerveznie ! Azok majd megfékezték volna a tomboló-romboló honatyákat; s ház-szabály revízióra, ház­feloszlatásra egyáltalán * nem lett volna szükség. Ilyen alkotmányos nézeteltérések mellett, hogy is jutna idő az alsós kont­rára meg rekontrára ? És az egész pártmozgalomban ez fájt legjobban a nótárius honfiúi kebelének. — A képviselőjelöltek majd csak meg lesznek valahogy — mondogatja az egye­sült ellenzéknek. Ki mandátumot kap, ki elbukik. De ha három alsós partner­ből kettő disszidens lesz, gyászba borul Hunnia, mert degenerálva látja a honi virtust. Ez igy nem mehet tovább! Itt tenni kell . . . Ha a pincében jó borocska áll, meg­jön a jó ötlet is. Egy délután azt mondja | a nótárius a lelkiatyának: — Estére pártvacsorát rendezek. Re­mélem, a szabadelvű malactokány — és saját termésű rizlingim ellen nem obstru­áltok! Zártkörű pártvacsora lesz; csak hárman leszünk, ha — eljöttök. — E téren kész örömmel fuzionálunk ! — kiáltott lelkesen a két pap. Mi el­; veinkért mindig bátran felvesszük a harcot. Szembe mertünk szállani a leg­mamelukabb malactokánnyal és legkon­zervativebb rizlingivei is. A nótárius furfangosan mosolygott bajusza alatt . . . — No— gondolta magában — majd megpuhitja ezeket az én borom ... Addig itatom őket, mig be nem ismerik a ház­szabály revizió jogosultságát. Holnap aztán szépen menni fog a pártközi — alsós. A pártvacsorákat általában jellemzi, hogy ott az obligát paprikáshús rende­sen kemény; a bor többnyire dohos; a tósztok lesmkább vadak. A nótárius zártkörű pártvacsorája e szabály alól kivétel volt. A malac gyenge volt, mint a harmat; a bor zamatos, mint az ámbra ; a tósztok meg elannyira szüidek, hogy a revenda és tóga zse­béből elő sem kerültek. Már ugy éjfélig „keringett és fel is dőlt a bujdosó bohár," — mikor azt mondja a pápista pap: — Politikai % nézeteim tisztulni kez­denek . . . A nótáriust mintha hájjal kenték volna erre a beszédre. — Csak beszélj páterkám! — vágta közbe mohón, borban az igazság. A páter folytatta: — Tiszának részben mégis igaza van. — Ezt én sem tagadtam soha, — szólt közbe a tiszteletes. — Van benne tüz, mint e rizlingben ...

Next

/
Thumbnails
Contents