Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-25 / 17. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Szerda, jan. 11-én 17 szám. mm SOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. EbŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAKÓ GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő, tívilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Választási kilátások. Békésosaba, jan. 24 Vannak választó kerületek, ahol már hetekkel ezelőtt meg lehetett állapítani a leendő képviselő nevét. Nemcsak azon kerületekben, amelyek ellenjelöltek nélkül állottak, de amelyekben több jelölt neve van forgalomban. Legtöbb helyűt* azonban kiismerhetetlen a felséges nép, melynek különben békés hangulatát a szabadalmazott hazafiak maguknak és honmentő jelöltjeiknek igyekeznek kizsákmányolni. Az ilyen kerületekben aztán a legutolsó napig sem lehet fogalmat alkotni a jelöltek állásáról, legkevésbbé pedig azért, mert a látszat csal. Ilyen formán áll a helyzet Békésmegyében is, amelynek hat választókerülete közül bizonyossággal csupán egy két kerületben mondható meg előre is, melyik párt lobogója kerül diadalra. Ezek: Gyula és Csaba. A megye székhelyén a Lukács György dr. főispán, Csabán pedig Zsilinszky Mihály dr. államtitkár zászlója köré sorakozik az értelmes és hazafias nagy többség. Így is van ez jól, mert e két név a legméltóbb arra, hogy képét viselje a népnek az ország törvényhozásában. E két név viselője lehet a nép, a kerület, s az ország érdekében a legtöbbet, mintahogy tettek eddig is. Fényes bizonyíték erre a multjuk, amelynek nagysok érdemeit mindkét név részéről el kel! ismerni az ámitó frázisokkal félrevezetett polgárságnak js. És hogy ilyenek is vannak, nemcsak a föntemíitett két kerületben, hanem a megye több kerületekben, szomorú. Szégyen, hogy mint a rabok, úgy engedik magukat vezettetni és gyűlöletre ingerelni olyanoktól, kiknek magatartása már csak azért is gyanús lehetne előttük, mert egész működésük rombolásból és mások meggyalázásából áll. Szégyen és szomorúság, hogy a magyar nép nagy része politikailag vak eszköz, nem gondolkozik, nem vizsgálódik s a helyett, hogy a maga, a nemzet s az ország sorsát, teendőit megismerné a maga munkarészét és végezné azt a nemzet és közérdekében. Sokan egy ábránd világban élnek ma. Ugy éreznek, ugy gondolkoznak, mintha most is Rákóczi is Kossuth korában élnénk és harci ellenségekkel, megvívandó csatákkal volna dolgunk. Mily sokkal könnyebb volna ! A polgárságnak fel kell ébredni ebből az álomvilágból és belátnia, hogy legfőbb ellenségei — néhol aztán akaratlanul, — azokon, akik a valóságot és a nemzeti társadalmi fejlődés igazi szükségleteit, a bizalomra és vezetésre igazán méltó embereket megismernie nem engedik, akik csalóka képzelődés álomképeivel hódítják el. A valódi életre való tanítás, erősítés a szabadelvüpárt célja. Hízelgés nélkül megmutatni a nemzet hiányait, ámítás nélkül megtanítani a nemzeti erősödéshez szükséges munkást, őszintén megismertetni a más nemzetektől való veszedelmeket, tisztán feltüntetni a magyarság jövőjének súlyos, de betöltheiő feltételeit, ez a szabadelvüpárt feladata, azé a párté, mely megyénkben Lukács György dr. főispán, Zsilinszky Mihály dr. államtitkár, Zsilinszky Endre dr. gazd. egyleti igazgató elnök, Krcsmárik János dr. volt képviselő és Thék Endre nagyiparos neveivel indul a harcba. Képviselők, kik állásukat nem mások gyűlöletével és feketitésével, hanern szeretettel, munkával, az elmék és szivek testvéri vezetéseivel teszik erőssé. Adjon Isten nektek polgártársak józan belátást, hogy azokat a lobogókat vigyétek diadalra, amelyekre fönti diszes nevek vannak irva I A szólásszabadság. Az emberi fejlődés legnagyszerűbb jele, az emberi haladás legnagyszerűbb eredménye: hogy mindenki elmondhassa maga nézetét, védhesse a maga igazát, az értelem, a józanság meggyőzze a gyengébbet s igy az a cél, az a törekvés, az az eszköz, amely a legjobb, a leghelyesebb. Küzdelem nélkül nincs fejlődés sem a természet világában, sem az emberiség történetében. Színaranyat csak tűzből lehet nyerni . . . . . . Oroszország felől fuj egy gyenge Bekesmegyei K ^ziony tárcija. Pártvacsora i vagy A saját termésű vízipuska. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Az orosházi választókerület egyik községében, a politika hullámverése két pártárnyalatba sodorta a falu notabilitásait. A pápista és ág. evang. pap az egyesült ellenzék elveit vallják az egyedül üdvözítő politikai hitvallásnak; ellenben a nótárius határozottan Tisza Pistát tartja az alkotmány igaz őrének. Az elvi ellentétekből keletkezett pártviszály feldúlta a kedélyes alsós pártikat. A két pap, ha be is néz most a kaszinóba, örökösen a választási mozgalmak iránt érdeklődnek. Egyedül az izgatja őket: miként fogja a választó polgárok bizalma szétosztani a kártyát, melyet az „alkotmánytipró miniszterelnök" és darabantjai kevertek össze ? A nótárius tüzes érvekkel bizonyítgatja üyenkor nekik, hogy a miniszterelnök kétségtelenül elhibázta dolgát. . . Nem a hadsereg kötelékéből kikerült atlétákból, hanem a Lipótmezőn praxist szerzett ápolókból kellett volna a parlamenti őrséget szerveznie ! Azok majd megfékezték volna a tomboló-romboló honatyákat; s ház-szabály revízióra, házfeloszlatásra egyáltalán * nem lett volna szükség. Ilyen alkotmányos nézeteltérések mellett, hogy is jutna idő az alsós kontrára meg rekontrára ? És az egész pártmozgalomban ez fájt legjobban a nótárius honfiúi kebelének. — A képviselőjelöltek majd csak meg lesznek valahogy — mondogatja az egyesült ellenzéknek. Ki mandátumot kap, ki elbukik. De ha három alsós partnerből kettő disszidens lesz, gyászba borul Hunnia, mert degenerálva látja a honi virtust. Ez igy nem mehet tovább! Itt tenni kell . . . Ha a pincében jó borocska áll, megjön a jó ötlet is. Egy délután azt mondja | a nótárius a lelkiatyának: — Estére pártvacsorát rendezek. Remélem, a szabadelvű malactokány — és saját termésű rizlingim ellen nem obstruáltok! Zártkörű pártvacsora lesz; csak hárman leszünk, ha — eljöttök. — E téren kész örömmel fuzionálunk ! — kiáltott lelkesen a két pap. Mi el; veinkért mindig bátran felvesszük a harcot. Szembe mertünk szállani a legmamelukabb malactokánnyal és legkonzervativebb rizlingivei is. A nótárius furfangosan mosolygott bajusza alatt . . . — No— gondolta magában — majd megpuhitja ezeket az én borom ... Addig itatom őket, mig be nem ismerik a házszabály revizió jogosultságát. Holnap aztán szépen menni fog a pártközi — alsós. A pártvacsorákat általában jellemzi, hogy ott az obligát paprikáshús rendesen kemény; a bor többnyire dohos; a tósztok lesmkább vadak. A nótárius zártkörű pártvacsorája e szabály alól kivétel volt. A malac gyenge volt, mint a harmat; a bor zamatos, mint az ámbra ; a tósztok meg elannyira szüidek, hogy a revenda és tóga zsebéből elő sem kerültek. Már ugy éjfélig „keringett és fel is dőlt a bujdosó bohár," — mikor azt mondja a pápista pap: — Politikai % nézeteim tisztulni kezdenek . . . A nótáriust mintha hájjal kenték volna erre a beszédre. — Csak beszélj páterkám! — vágta közbe mohón, borban az igazság. A páter folytatta: — Tiszának részben mégis igaza van. — Ezt én sem tagadtam soha, — szólt közbe a tiszteletes. — Van benne tüz, mint e rizlingben ...