Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-25 / 17. szám

62-ik oldal. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. szellő, alig-alig érezzük, csak ha nagyon erősen figyelünk: a nihilismus szellője. Alig érezzük, s mégis megborzadunk tőle, pedig a nihilismusnak a szabadság a jelszava, az absolut szabadság; hirdeti a szólásszabadságot, az absolut szólásszabadságot, amilyet a nagy természetben látunk, az állatok körében : a tücsök szabadon ciripel, a bagoly szabadon huhog, a kutya szabadon ugat, a macska, a szamár akkor, ott és addig használja a torkát, amint jól esik. Ez absolut szabadság. Azt hirdeti a nihilismus, hogy ami természetes, az jó, ami nem természetes, az rossz. Az állam az emberi ész produktuma, nem természeti, hanem mesterséges alkotás, tehát rossz és elvetendő. Államra tehát szükség nincs, s igy hatóságra sem, igazságszolgáltatásra sem, mert az ember eredetileg jó. Legyen tehát korlátlan az ember szabadsága, hiszen ugy is mindig csak jót fog cselekedni, legyen ugy, beszéljen ugy, amint neki tetszik, egyéniségének érvényesülését senki és semmi ne korlátozhassa. Legyen az emberiség egy nagy társadalom törvények, korlátok nélkül, legyen maga az egyén az állam, annak ákarata a törvény. Ez a nihilismus. Ugy-e minő ideális, milyen szép theoria ? És mennyire igaz az, hogy az ember annál boldogabb, minél inkább érvényesítheti a maga egyéniségét! A kalkulusba azonban egy kis hiba csúszott bele, s ez azon kis tévedés, hogy az ember nem állat. Ez a tévedés az agyrémek mélyébe taszítja a nihilismust. Absolut szabadság az emberiség életében nincs és nem is lesz. Aki hirdeti : vagy őrült, vagy gazember. A politikai józanság hazájában, e földön, melynek népe forró vérű, heves, de melynek lelkében agyrémek és utópiák, a rajongás e szörnyszülöttei soha gyökeret nem vertek, e földön is akad már ember, nem is egy, hanem sok, aki azt hirdeti, hogy azért van szólásszabadság, hogy mindenki ott lármázzon, akkor, addig, annyit, amint neki jólesik. Ha a tömeges kiabálással megakadályoz valakit abban, hogy nézetét kifejthesse: a szólásszabadság védelmében tette ezt. És e veszedelmes konkolyt nem a nihilisták, nem az anarchisták, nem lázas képzelődésük képeibe beleőrült fők szór- j ják a nép közé ; nem azok, akik az állam megsemmisítésétől várják az emberiség boldogulását, nem azok, akik ez agyrémeket nyíltan hirdetik, de még a szociálisták sem, hanem a honmentők serege, amely hirdeti, hangos dobszóval publikálja a nemzet akaratának szabad, őszinte megnyilatkozását s magát a szabadság, ! a szólásszabadság megmentőjének, fentartójának hirdeti. Nem halljátok, hogy zúg a nép ? Nem jogot követel, hanem a jogot, a szólás szent jogát akarja elvenni; nem igazságot követel, hanem az igazság, az értelem szavát akarja elfojtani. E terrorizmus az anarchia csirája s az államnak, a hazának, a magyarságnak érdeke azt kívánja, azt követeli, hogy az anarchiát még csirájában kell elfojtani. Mert az nem lehet, hogy mikor a nagy pör a legfőbb ítélőszék előtt van, a nemzet ne mondhasson igazságos ítéletet csak azért, mert akadnak gonosz emberek, akik a szólásszabadság köpönyegébe burkolózva hazugságokkal, Ígéretekkel, rágalommal és gyanúsítással felkorbácsolják a nép szenvedélyét. Az nem lehet, hogy gyökeret verjen a magyar nép lelkében a népobstrukció, mert akkor Magyarország csak volt, de nem lesz. Mit törődik azzal az a lelkismeretlen népbolonditó, hogy őrült terrorizmus, a nép, az istenadta nép vérébe fullhat ? És mit törődik a hazával ? Ha összeomlik majd megmenti ő, van praxisa a honmentés munkájában. A választások küszöbén. Mozgalmak a megyében. Valóban, a választások küszöbére értünk. Nagyon sok izgalmak multak el a letűnt hetekben, hogy még nagyobb izgalommal lépjünk a holnapba, amikor már a választási úrna elé visz az út. - Azontúl vége minden korteskedésnek, kapacitálásnak, agitálásnak. De ezt a mai napot fölhasználják a pártok, amelyekben megfeszített erővel folynak az utolsó munkálatok. És mire kétszer huszonnégy óra, vagy még annyi se, elmúlik, Békésmegye négy kerületének és számos más kerületnek, meg van választva új követe. — Le is forrázta az egyesült ellenzéket ! — Csak kálomista ne volna . . . — Csak jobban istápolná a lutheránusokat ! — No azért a választásig még gondolkozom . . . — Igaz, hogy Veres Jóska esperesem, de politikai elvemet függetlenül szoktam vallani. A két pap ezen párbeszédjére a nótárius szabadelvűsége szinte mámorban úszott. (Persze, hogy a „saját termés" is közreműködött.) Büszke volt borára ós kortes sikerére. De legott néma borongásba is merült a falu pennája . . . Mit ér, hogy ime már foghatná a biztos votumot, ha nincs jelölt ? Ez a két voks elkallódik, s ez dönti esetleg Tiszát minoritásba. Az erkölcsi diadal azonban meg volt. A pártvacsora annyira sikerült, hogy a választó polgártársak oszlásakor a nótárius, mint igen előzékeny és nagyon dülékeny házi gazda, minden áron dugóhúzóval akarta kinyitni a — kaput. * Boros ember álma olyan mint a háborgó tenger: mély és morajló. A pártvacsora után nótárius uram is mély álomba merült, s horkolásától a hálószoba ablakai is megrendültek. De egyszer csak kívülről is megzörBár a pártokban lázasan dolgoznak, külsőleg csöndesnek mutatkozik már a választási mozgalom, mely úgyszólván semmi ujabb eseményt nem mutat föl. Mintha csak kimerültek velna már az erők. Ez azonban csak látszat, mert a ma a munka egyik legerősebb napja. A választási mozgalmak legújabb eseményei ezek: A gyulai kerületből. Gyulán ma újra megüti a nagy dobot a Schriffert párt. Kibontják á „trikót", lesz zenés fölvonulás, trá-rá-rá bumszteri és végül kenetteljes prédikáció, a melyet a 'felsült önjelölt csanádapácai páter, Bartha István pontifikál. A Schriffert párt ugyanis ünnepélyes felvonulást, erőmutatást rendez. A párt lobogók és zeneszó mellett a Ki' rály szálló elé vonul, a hol előbb Bartha István csanádapácai plébános mond beszédet, majd pedig maga a jelölt, Schriffert József egészíti ki a múltkor elmondott „tartalmas és nagyhatású" programját. Lesz hát Gyulán nagy-nagy látványosság. Kell is ez, mert másképpen hogy ámitódik el a nép, a felséges nép, amely jajgat, s amely most K. Schriffert Józseffel és zenés felvonulással akarja megmenteni a honhazát és tán Gyula érdekeit is. Szegény elvakult nép! Lukács György dr. nem rendez néked zenés felvonulást, de hiztositja boldogulásod, érdekeid, városod és hazád haladását. Ne engedd hát magad félrevezettetni még a zenés felvonulástól se, hanem mint egy ember állj a komoly párt zászlója alá." A csabai pártok felvonulása. A csabai választásról irva, ismertettük már lapunkban a választás napjára szükséges tudnivalókat, a pártok elhelyezését stb. Itt a pártok felvonulásáról emlékezünk meg. A szabadelvű párt híveinek egyrósze a Zöldfa vendéglőnél, a másik pedig a Bárány szálló előtt gyülekezik. A Zöldfánál egybegyűlt polgárság aztán a Bárány elé vonul, a honnan az egyesült tábor a Kossuth utcán átvonul a Gabona-térre. A szövetkezett ellenzéki választók a Nádor szállóból indúlnak a Kossuth térre, mig a szocialisták a népegyletből vonulnak a csirke piactéren kijelölt helyükre. Orosháza. Mint ismeretes, Orosházán a függetlenségi párt, mely máskor teljes erejével Veres József mellett fog!alt állást, megbomlott. A párt egy kis töredéke B i k á d y Antal drt. jelölte, mig a dült az ablak. Először halkan : kipp-kapp! — majd nagy robajjal: dirr-durr! Természetesen a nótárius erre nem re agáit. Miatta akár a japáni tizenegy hüvelykes ágyú bömbölhetett volna. Belső és külső zajtól megriadt hü neje ugrott az ablakhoz s reszketve szólt ki: — Ki az ? Mit aKar ? — Én vagyok, a János rendőr. Jegyző úrral akarok beszélni. — Vele nem beszélhet; hideglelés gyötri. — Pedig baj van ! Ég a Faragó tanyája. — Hát verjék félre a harangot. — Azt nem tehetjük, a tüz a falun kivül van. A vizipuskát kérnék; de a jegyző ur tudta nélkül azt se adhatjuk tanyára. Ez községi érvényszabály paragrafus. — No várjon, majd szólok a szegény betegnek. Az asszonyka elkezdte rázni urát. — Józsi! Józsi! János rendőr keres. Tüz van Faragó tanyáján. • A nótárius másik oldalára fordult, s ugy szakadozva nyögte. — Igazad van páterkám . . . Tisza csupa honfiúi tüz . . . Felesége még jobban rázta. -— Nem a páter beszél te ! Én mondom Pirikéd: ég a Faragó tanyája. Erre rizling-mámorosán dúdolta jegyző Józsi. — Nincs cserepes tanyám . . . — A macska beszól a te tanyádról! Faragó tanyája ég, a vizipuskát kérik. - Vizet ... én ? ... a rizlingbe ! gálád ráfogás . . . Ugyan Józsi! — ébresztgette tovább urát a kacagni kezdő menyecske, kiadhatja-e János a vizipuskát ? — Szívesen adom . . . igyatok fiuk ! . . . saját termésem . . . A nagy dilemmából nem volt más menekvése a már hahotázó hitvesnek, mint kaput nyittatni, s János rendőrt „hideglelős" ura ágyához vezetni. Tegyen ő jelentést, talán igy tisztázódik az eszme. < De János rendőrnek is csak annyit mondott a pártvacsora örömittas rendezője. — Adhatja bátran, a miniszterelnöknek is. Saját termésem . . . A vízipuska ki is adatott; bárhogy akkorára Faragó uram tanyája végképen leégett. János rendőr előtt azonban — ámbátor fejében „a községi érvónyszabály paragrafusok" is motoszkálnak — még ma is megfejtetlen probléma : hogy lehet a vízipuska a jegyző ur saját termése? Nem is muszáj a rendőrnek mindent tudni. Két-ss.