Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-24 / 16. szám

4-ik oldal. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. háza is vonassák be a kerületbe. Erre nézve a választmány lépéseket is tett. Eredményre nem vezetett és egyelőre nem is vezet, mert Orosháza a jövő szezonra nézve már határozott. Az orosházi szinügyi bizottság ugyanis az A mbrus Sándor elnöklete alatt tartott ülésen egyhangúlag kimondta, hogy a színkört a jövő szezonra a Moly Tamás szinigaztó által újonnan szervezett kecskeméti színtársulatnak adja. — Öngyilkos dohánykertész. Egy elkeseredett szegény munkásember dobta el magától az életet, amelynek terheit nem birta tovább viselni. M a z u 1 a Vincének hívják és 43 éves. Az életunt Beliczey Géza gerendási nagybirtokos dohánykertésze volt. A szerencsétlen ember már több mint egy év óta betegeskedett. Többször hangoztatta, hogy elföldeli magát. Tegnap éjjel végrehajtotta sötét tervét. Felakasztotta magát. Mire észrevették, már halott volt. Mazula a legnagyobb nincsetlensógben hagyta feleségét és neveletlen hat árváját. —- Aranylakodalom. Szép családi ünnepség folyt le szombaton Békésen, amelynek egy köztiszteletben álló, érdemes polgára, Durkó F. Gábor ülte meg feleségével, Durkó Máriával házassága ötvenedik évfordulóját. Az aranylakodalmon résztvett a jubiláns házaspárnak 35 tagból álló családja. — Bale-et a motoroson. Súlyos és könnyen végzetessé válható baleset történt szombaton este a csabai motoros állomáson. Molnár János 66 éves szabómester fel akat szállni az induló motorra, mikor állítólag egy nő meglökte, s oly szerencsétlenül zuhant le, hogy jobb keze a kerekek alá került, a melyek teljesen összeroncsolták. A szerencsétlen aggastyánnak ezenkívül a fejét három helyen is súlyosan megsebesítették a kerekek. Az életveszélyesen sérült embert azonnal beszállították a csabai közkórházba, a hol vasárnap délelőtt amputálták. A sikerült műtétet R e i s z Miksa dr. és W a 11f i s c h Ferencz dr. hajtották végre. Molnár túl van a veszélyen. CSARNOK. Margit. Irta: Sas Ede. 3. — Nini, Csertői! Mennyire örülök, hogy látom ; pedig voltaképen haragudnom kellene magára. Már oly régen Budapesten van s nem látogatott el hozzánk. A legközelebbi csütörtökön azonban jóváteszi a mulasztását, ugyebár? Kornél is nagyon fog neki örülni. Kornél igen örvendett már a tárlaton is, hát még odahaza, amikor csakugyan fölKerestem a híres ügyvéd fényes vendéglátó termeit. Gondoltam magamban : Ha te dicsekszel azzal, hogy neked nem fáj semmi — miért ne dicsekedném én ? Vagy csakugyan álom volt az egész mult — ostoba agyrém, erős hangulat a velencei hallucináció — csakugyan nem történt köztünk semmi egyéb, minthogy együtt voltunk valamikor egy pár zsúron ? ... Ha igy van — miért ne szívjam én a Szitányi ur vastag szivarjait ? Miért ne gyönyöködjem a szép asszonyban, de még inkább a szép aszszony brilliános fülönfüggőiben, amelyek Isten tudja, hány peres fél kisajtolt könyeiböl vannak gyöngygyé fagyva ? De hát ki törődik azzal, miből lesz a gyémánt? Csak legyen, csak ragyogjon, ugyebár, Margit? Hiszen a fájó szerelem könyeinél többet ér a briiiiánt, amit a férjünk ajándékoz nekünk . . . II. Egyszerre aztán, amikor az ügyvéd urékhoz látogatóba mentem: ujjongva, tapsolva futott elém a menyecske: -r- Nagy újság van! — kiáltott kacagva. — Nagy és örvendes újság. Hamarjában azt gondoltam, hogy Szitányi ur ismét megnyerte volna ve| szedelmes pőrét. No hiszen jaj akkor a j szegény alperesnek — de még a fölpe! resnek is. (Mert mikor Szitányi ur a pört megnyerte, nem tudni, kinek kell többet fizetni: az alperesnek-e, vagy a fölperesnek?) Margit sugárzó arccal vont maga mellé a pamlagra s elmondta: mi az a kitűnő újság: — Képzelje el, a mama menyaszszony. Az ón édes aranyos anyuskám menyasszony ! Igaz, az édes anyja . . . Róla egészen el is felejtettem beszélni. Kevéssel a Margit házassága után Császárné ugyanis elvált az urától, ami nem kis feltűnést keltett — tizennyolc évi házasságuk után. Hisz a válóperek rendesen a házasság első éveiben következnek be ; a csalódottak addig igyekszenek menekülni, amig nem késő — azntán már úgyis mindegy ! . . . A mama a leányához költözött s én mindig találkoztam az ügyvédné fogadó napjain vele, aki a még mindig szép asszonyok fajtájához tartozott. Harminchat-harmincnyolc éves lehetett —hiszen igen korán ment férjhez, akárcsak a leánya. A társaságba nem igen vegyült, többnyire egy komoly, meglett úriemberrel beszélgetett, egy vidéki földesúrral, aki most költözött a fővárosba, hogy Császárné a férjétől elvált. S ime, most el is jegyezte. Hamarosan meg is lesz az esküvő. - Hét országra szóló lakodalmat rendezek az édes mamámnak! — hirdette csillogó szemmel Margit, mintha valami nagy diadala lett volna ez az esküvő . . . Igazán mondhatom, lázasabb örömmel készült rá, akár a menyasszony, aki egyébként zajtalán, szükkörü nászt akart, de Margittal nem lehetett birni. Margit el nem engedte volna a világért sem azt a bizonyos hétországra szóló lakodalmat. Csillogó-villogó napján a téli násznak, — amikor hófehér arafátyolt: vakitó, gyöngyös hólepelt öltött az egész világ, — maga fésülgette, maga öltöztette az édesanyját, hogy minél szebb, minél ragyogóbb menvaszszony legyen. S büszsén, boldogan legeltette rajta szemét: Kell az én anyuskámnál szépségesebb ara? Még arra is rábeszélte az ifjú párt, hogy nászútra menjenek Olaszországba, ahová sem az első ura az édesanyját, sem őt Szitányi ur el nem vitte. Menjenek, menjenek, jégcsapos télben, amikor itt a förgeteg süvöltöz, piros rózsát tépjenek! S kiki! sérte az uj menyecskét a vasúti állomásra s kezecskéivel ezer csókot hintett a távozók után. S nekem ugy rémlett, mintha e csókok mind virággá válnának, mind a menyasszonynak útjára hullnának: mintha az az egy pár ezüst szál, ami már az asszony hajába fonódott, most mind eltűnnék, aranyszőkévé változnék a lánya szeretetének csodatevő, bűbájos fényében. Köszönet nyilvánítás. Fogadják mindazok, kik felejthetlen jó anyánk, illetve testvér és rokon özv. Köhler Károlyié elhunyta alkalmából részvétükkel felkerestek s a temetésen megjelentek s igy bánatunkat enyhíteni óhajtották, ez uton is őszinte köszönetünket. Békéscsaba, 1905. jan. 22. Lechnitzky Soma és neje. KÖZGA ZDASAG. Budapest, január 23. (Saját tud. táv.) Az orosz forradalmi hírekre a készbúza 20-szal magasabb. Tavaszi búza 19*98, őszi buza 17.42, tengeri 15. Hirdetmény. A hosszúfoki ármentesitő társulat, a tulajdonát képező, Békésen II. kerület, II. Rákóczy Ferenc-utca 98. házszám alatt beltelkes há^át (a régi társulati székházat) amely a békési 6828. számú tjkvben 1294. h. r. sz. a. 288 • öl területtel van felvéve, a folyó évi február hó 6 án, délelőtt 10 órakor az uj társulati székháznál tartandó önkéntes nyil%*ános szóbeli árverésen, az alább telsorolt feltételek mellett a legtöbbet ígérőnek örök áron eladja. Árverési feltételek: 1. A ház, mely áll 5 utcai, 4 udvari, elő és 1 berendezett fürdőszobából, továbbá konyhából, kamarából, pincéből, padlásból és egyéb mellékhelyiségekből, egy felszerelt istállóból és színből a hozzátartozó udvarral és kerítésekkel a rajta levő szivattyús kúttal, amely a fürdőszobát is nyomó szivattyú segítségével ellátja, a jelenlegi állapotában, — mégis azonban a benne levő kályhák nélkül, melyeket onnan a társulat elszállíttat — adatik el. 2. A ház egyrésze, jelesül : 1 utczai, 4 udvari, 1 elő és a fürdőszoba, továbbá a konyha, kamara, pince ós padlás, valamint az istálló ós az egyik szin az udvarral együtt a folyó óv március hó 31-ig bérbe van adva, e bérletet vevő nevezett időig tűrni tartozik és bérlőt a bérlemény birtokában nem háborgathatja. A folyó év első negyedére esedékes bérösszeget a tárulat mír felvette és azért a vevőnek semmi kárpótlást nem ad. 3. Vevő tartozik a ház után a folyó évre kirovandó minden köztehernek háromnegyed részét, a jövő 1906. évtől kezdve pedig összes közterheit viselni. A folyó óv I. negyedére esedékes közterheket a társulat fizeti. 4. Az adásvételi illetéket, a szerződés bélyegköltségét, valamint az átírási költségeket vevő tartozik fedezni. 5. A ház tehermentességéért a társulat szavatosságot vállal. 6. A kikiáltási ár 12000 (tizenkettőezer) korona, mely összegen alul ezen ingatlan eladatni nem fog. 7. Arverelni kívánok tartoznak az árverést vezető társulati kiküldött kezeihez az árverés előtt a kikiáltási ár 10% át, azaz 1200 (Egyezer kettőszáz) korona bánatpénzt készpénzben, vagy értékpapírban letenni, amely összeg vevővel szemben * vételárba beszámíttatni fog, a többi árverezőnek pedig azonnal visszaadatik. 8. Az eladásra bocsájtott ingatlan a legtöbbet ígérő vevőre fog leüttetni, ki is tartozik a vételárnak a bánatpénzen felüli részét az árverés napjától számított 15 nap alatt készpénzben,a társulat pénztáránál lefizetni ós az adásvételi szerződóst aláírni; mit ha nem tenne, a letett bánatpénz a társulat tulajdonává válik s utóbb nevezett jogosítva leend az eladás tárgyát képező ingatlannal a bánatpénz megtartása mellett szabadon rendelkezni, anélkül, hogy a legtöbbet igérő, de a feltételeket nem teljesítő árverelővel szemben akár a bánatpénz visszafizetésére, akár egyéb címen kártalanításra kötelezhető lenne. 9. A ház teteje és egyéb eléghető részei, a szin ós kerítések az első magyar általános biztosító-társaság 266046 sz. kötvényével az 1906. évi január hó 20-ig tüz ellen 7000 (hétezer) korona értékig biztosítva vannak, a biztosítási illeték, a biztosítási időig már ki van egyenlítve. Vevő e tekintetben visszatérítéssel nem tartozik. 10. Az eladásra bocsájtott ház a 2. pontban kitett bérleti joggal terhelten — az egész flvételári összeg lefizetése és a szerződés aláírása után vevőnek azonnal birtokába adatik. 11. Utóajánlatok figyelembe nem vétetnek. 12. Az árverelni szándékozók tartoznak az árverés előtt jelen feltételeket aláírni s ezáltal az abban foglaltakat magokra kötelezőnek elismerni. 13. A ház az árverésig bármely napon a délelőtti órákban megtekinthető. É végből a társulat uj hivatalos helyiségéban a hivatalos órák alatt jelentkezhetni. Kelt Békésen. 1905.- január 6-án. Zachariás Gyula, Dr.br. Drechsel Gyula, társ. igazgató. társ. alelnök. Nyomatja és kiadja a „CORVINA" könyvnyomda Békéscsabán iy05