Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-04 / 57. szám

2-ik oldal formálódott kombinációk. A pénteki kihallgatás során a döntés a továbbiakra nézve érdemileg megtörtént s az uj kormány kinevezését befejezettnek lehet tekinteni. A tárgyalások e pillanatban oly stádiumban vannak, hogy a kísérlet kudarcától tartani már nem igen lehet. Ami tenni való még van, az a legközelebbi napok alatt el fog intéztetni s igy a jövő hót elejére várható az uj kabinet kinevezése. Ugyancsak Tiszához közelálló helyről azt jelentik, hogy gróf Tisza István már a mai kihallgatás allatt abban a helyzetben volt, hogy a felségnek nem csak azt ajánlhatta, hogy báró Fejérváry Gézát nevezze ki utódjának, miniszterelnökké, de jelentést tehetett arról is, hogy báró Fejérváry Géza minden előkészületet megtett arra, hogy megbízása esetén teljes kormánynévsort terjeszthessen a király elé, sőt hogy az előkészületeket erre nézve jóformán be is fejezte. A jelentós többi részének a helyzet ismertetését kellett tartalmaznia annak jelzésével, hogy minő fogadtatásra találhat az uj kabinet. Továbbá meg kellett állapítani a feladatokat, melyeket a király az uj kormányra bizna és az általános irányt, amelyet a kinevezendő kormánynak működésébet követnie kell. Hogy mi lesz az uj kabinet sorsa, a felől már minden politikai körben sokat beszélgettek. Az ellenzéki képviselők többsége erősen el van rá szánva, hogy a most megalakítandó kormányt törvénytelennek tekintik s ezt a felfogást mindenképen éreztetni fogják az uj kormány nyal szemben. Az ellenzéki képviselők megtapsolták H o c k János ama nyilatkozatát, hogy az alkotmány ellenére küldött minisztereket az erőszak eszközeinek kell tekinteni s ugy kell velük bánni, mint annakidején a darabantokkal. Ez a felfogás sok vitatkozásra adott okot a képviselők között, akik aztán hajlottak ama kívánság felé, hogy a kérdéssel foglalkozzék előbb a vezérlő bizottság s aztán tárgyalják az összes ellenzéki pártok. Hasonlóképen idetartozónak vélik az állásfoglalás megállapítását a képviselőház elnapolásának tervével szemben. E tekintetben a radikálisok azon a nézeten vannak, hogy az ily elnapolást nem kell tekintetbe venni s a képviselőház azután is maradjon együtt és folytassa tanácskozásait. A szabadelvű párt azt hangoztatja, hogy előtte az uj kormány teljesen közömbös. A párt különben a jövő hót elején értekezletet tart s ott fogja hivatalosan elhatározni, hogy hogy miképpen fogadja az uj kormányt. Ezzel szemben Fej érváry báró ugy nyilatkozott, hogy a miniszterelnökség elvállalását bizonyos feltételekhez köti. E feltételek nem tartalmaznak határozottan ujabb katonai engedményeket, de igenis oly biztosítékokat, melyekkel legalább indokolni akarja a vállalkozását ós a parlamentben való megjelenését. A közvélemény hatása alatt báró Fejérváry Géza meggondolja a dolgot, ha csupán az lenne a szerepe, hogy zavart, nyugtalanságot és forrongást keltsen, továbbá hogyha nem kaphatna biztosítékot arról, hogy abszolutisztikus intázkedéseket nem kívánnak tőle, akkor nem vállalkozik. Bécsből az az az értesülés érkezik, hogy az emiitett föltótelek szóba kerültek már illetékes helyen, de az uralkodó ezeket csak részletkérdéseknek tekinti s elhatározását nem akarja lekötni. Igy még néhány tárgyalásra lesz szükség. Ha megegyezés lesz, akkor — az eddigi tervek szerint - az uj kabinet kinevezése ós a Tisza kabinet fölmentéséről szóló királyi kéziratok megjelennek a hivatalos lap keddi számában; szerdán az uj miniszterek Bécsbe mennek esküt tenni ós csütörtökön bemutatkoznak a képviselőházban. Március 15. nemzeti ünnep. A bajai átirat. Baja város törvényhatósága feliratot intézett a törvényhozáshoz, március 15-nek nemzeti ünneppé tótele tárgyában. Ezt a feliratot pártolás végett megküldte Békésvármegye törvényhatóságához is, mely a megkereső törvényhatóság céljának egyhangú és lelkes helyeslésével keddi közgyűléséből a következő feliratot intézte a Házhoz : Mélyen tisztelt Képviselőház! Annak a nagy nemzeti küzdelemnek, amely hosszú időn át folyva, a modern magyar állam megalkotására, az egyéni és politikai szabadság kivivására irányult, ugy a küzdelem intenzivitása, mint* annak eredménye tekintetében betetejezője volt a XIX. század első felében lefolyt nagy átalakulás és különösen a magyar állami életnek az 1848. évben végbement újjászervezése ós alkotmányos alapokra való fektetése. A küzdelem magasztos célja, az annak folyamatában megnyilvánult hazafiúi lelkesedés, együttérzés, kitartás és önfeláldozás a nemzeti és honfiúi erények páratlan ós dicső példáit állítják elénk és méltóvá teszik e kort arra, hogy annak sikereit általános örömérzéssel, a kor nagyjai iránt érzett hálás kegyelettel ünnepelje meg a magyar nemzet egésze, amely a dicső kor vívmányainak a részese. És tényleg, az alkotmányos korszak felujulása óta, országszerte és évről-évre ünnepeket ülünk a nagy idők megtisztelósóre, hazafias örömünk és lelkesedésünk kifejezéséül. A népszokás az emlékünnep megtartását március 15-óre tette, arra a napra, amelyen az ország szivének polgársága páratlan lelkesedéssel, egy szívvel és lélekkel proklamálta azokat a kívánalmakat, melyek szerint alkotmányunk újjászületése megtörtént és nyomban tiszteletre kósztő méltósággal és békésen érvényt szerezve a szabadsajtó ós véleménynyilvánitás tekintetében támasztott követelményeinek, a további gyors megoldásnak vetette meg alapját. Az ország törvényhozása az 1898. évi V. t.-cikkben hálás kegyelettel emlékezvén meg az ország történetében korszakot képező ós az alkotmányosság, polgári és politikai szabadság magasztos elveit érvényre juttató 1848-iki törvényalkotásokról, a dicső nemzeti küzdelem emlékezetére ápri is 11-ikét nyilvánította nemzeti ünneppé, vagyis azt a napot, melyen a küzdelem betétőzóseül a nagy jelentőségű jogok szentesitett törvények erejére emeltettek. Mindkét nap nagyjelentőségű fordulópontot képez abban az átalakulásban, amelynek megünneplését mind a kettő egyórtelmüleg célozza ós igy a törvény megalkotását az a lehetőség ós remény kisérte, hogy a népszokás is a törvényben megállapított napra helyezi át hálás megemlékezésének ünnepét és ezen a napon egy szívvel-lélekkel ünnepli az egész magyar nemzet a 48-iki események emlékezetét. A várakozásnak az elmúlt idők során azonban a tények nem feleltek meg. Amig március 15-én az ország népe mindenütt nyilvános ünnepélyekben áldoz hálás emlékezetének, a törvényben megjelölt nap csak hivatalos ünnep maradt, mely nem tudott átmenni a nép gondolkozásába, és amelyről a hivatalos egyéneken kivől tudomást is alig vesznek mások. A törvényerejű szokás áll itt tehát szemben az alaki törvénynyel és kisebbíti és eltörli ennek hatályát. Kárára van ez az ellentét az ügynek, mert megosztja a közös értelemmel ült ünnepet ós meggátolja, hogy a nemzet minden fiában élő lelkesedós együtt ós annál magasztosabban jusson kifejezésre. De a nagy időkhöz nem is méltó, hogy napot jelöljünk meg ünneplésére, amelytől a nemzet egészen régi'ünneppé kijelölt napjához ragaszkodva, távol marad és amelyen éppen ezért nem juthat kifejesésre az a hazafias érzelem, mely kell hogy külsőségekben is az ünnep tárgyához illő kifejezésre jusson. Ez okból azon tiszteletteljes kórelemmel járulunk a tiszt. Képviselőházhoz, hogy a népszokás által máris hatálytalanított 1898. évi V. t. c. megváltoztalásával az 1848-iki nagy nemzeti átalakulás emlékezetére március hónak tizenötödik napját méltóztassék törvényileg nemzeti ünneppé nyilvánítani. Kelt Békósvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1905. március 30án és folytatva tartott közgyűlésén. A vármegye közönsége nevében. Dr. Fábry Sándor. alispán. Vármegyei ügyek. A tavaszi közgyűlésből. Lapunk e heti rendkívüli számában részletes tudósítást közöltünk a törvényhatóság tavaszi közgyűlésén elintézett nagyobb jelentőségű ügyekről. Csak kis részét merítette ki a tárgysorozatnak a délelőtti gyűlés. A délután folyamán még közel 150 darabot intéztek el, amelyek közül a jelentősebbeket alább ismertetjük : A közgyűlést délután 3 órakor L uk á c s György dr. főispán nyitotta meg, sokkal csekélyebb érdeklődés mellett, mint délelőtt. Az országos közegészségügyi egyesület megkeresést intézett a törvényhatósághoz, hogy a vasárnapi munkaszünetnek a korcsmákra, sörházakra való kiterjesztése tárgyában a kormányhoz intézett feliratát támogassa. A törvényhatóság a felirat mellé csatlakozott. Ezzel kapcsolatosan tárgyalták a 10, nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus intézőségének Budapestre ez óv szeptember 12-re szóló meghívását, amelynek értelmében a törvényhatóság a kongresszusra képviseletében Fábry Sándor dr. alispánt, D a i m e 1 Sándor dr. főjegyzőt és folyfalvi Z ö 1 d y János dr. főorvost küldteki. A fővárosi 848/49-iki ereklyemuzeum támogatás iránt fordult a megyéhez. A közgyűlés 100 korona segélyt szavazott meg. Ezután tudomásul vette a törvényhatóság Zsilinszky Mihály államtitkárnak és özv. Bodóky Istvánnénak köszönő irataikat és megadta hozzájárulását a békéscsanádi vasút igazgatóságába a vármegye érdekeinek képviseletére kiküldött öt bizottsági tag jelentéséhez a vasút tervezett bérbeadása tárgyában. A gyulavári kérelmezett uj patika jog n pártoló, a szentetornyait ellenben elutasító javaslattal terjesztették fel a belügyminiszterhez. A vármegyei vasúti bizottság jelentésénél a gyula—barakonyi vasút ügyeiről vita is kerekedett. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy mig a részvénytársaság megalakul, a vármegye érdekeinek képviseletével bizza meg Fábry alispánt, B e r t ó t h y István drt. és H av i á r Lajos főmérnököt. Az állandó választmány javaslatával szemben Berényi Ármin dr. azt találta el, hogy állami tisztviselők nem vehetnek részt részvénytársaságokban. Küa sor. De mi azért másnap, harmadnap ismét csak beállítottunk ; utóbb már nevettek midőn megláttak, de persze újra csak elutasítottak. A falumbeli uri fiatalság 16—30 évig mind honvéd lett; a Halászok, Szalayak, Parray, Zlinszky, Szívós, Bereczky, Susánszky, Oláh, Körmöczy, Dinnyés, Kovasoczy, Jeszenszky, Segesváry, Pálfy stb. fiuk mind elmentek, s csudálatos — igaz, hogy egyik-másik kisebb-nagyobb sebbel — de mind hazakerültek. Az idősebbek nemzetőrök lettek, s rendes gyakorlatokat tartottak, még pedig — miután rendes fegyver nem volt — a falusi mesteremberek által készített fapuskákkal. A ráeoktól visszakerültek a nemzetőrök ós népfelkelők, de csakhamar jött a parancsolat, hogy kaszára, kapára a népség és szépen tul a Dunára a horvátok ellen. No lett sütés, fűtés, kulacstöltögetés, nehogy üres gyomorral és tarisznyával menjenek a vitézek a csatába, s onnét esetleg a másviiágra. Atyám mint kapitány, én mint dobos, bucsut mondva szeretteinknek, kocsira telepedtünk és vagy kétszázad magunkkal indultunk útra. Nem tagodom, hogy nagy sírás és rívás között váltunk el mieinktől, azon szomorú meggyőződésben, hogy azokat soha többé látni nem fogjuk, s mentünk !... Midőn a harmadik faluhoz, Sáriba értünk, jött a parancsolat, hogy nem kell tovább menni, visszatérhetünk, Róth ós Philipovics lerakták Sukoronál fegyvert. No hát szerencséje a két 'kos német generálisnak, hogy sietfegyvert lerakni, mert mi egyoly vitézek lettünk, hogy . . . töltést ellövöldöztünk — akinek — ós akinek legjobb lova volt, ghamarább haza, ahol -- raonun kell — volt öröm. Vértelen párbajok. Irta : Szívós György. Az újságokban rendesen ez áll: véres párbaj! ... Ha valaki egy karcolást szenved s veszít egy grammnyi vért, már ez véres párbaj. Holott vannak vértelen párbajok is. És mondhatom az ilyeneket jobban szerettem — pedig passzióval ós ami a fő, — jól öltögettem a sérült gavallérokat, (hej, hogy sziszegtek s halványultak a tüszurások alatt,) mint véres lefolyásún at. Mert senkit sem borítottak gyászba s az úgynevezett gavallérbecsületet is megreparálták. Hadd mondok el egy pár esetet, amiknél a derűs ós kedélyes mozzanat tok se hiányoztak. A boldogult B. Gézának volt valami kontroverziója, a derék Gagarin hercegünk egyik fiával. Keményfejü makacs fiatalember volt mind a két ellenfél. A békítési kisérlelek meghiúsultak. A Géza segédei voltak: Bandi tata, (most szenátor, akkor aljegyző) és B. Károly, a város pénzügyi talentuma, akkor szintén aljegyző. A másik fél segédeire nem emlékszem. Elég az hozzá, hogy a nevezetes napon B. Károly értem jött a Ströblbe, azt mondván, doktor ur kérem jöjjön gyorsan hozzon, magával kötszereket... — Mi az ? — kérdóm. — Lövés. Hangzott a lakonikus válasz. — Hol, mi történt? — Itt nem beszélhetek többet. Éz regényes és rejtélyes. Izgatott a dolog. Felkeltem az asztaltól és követtem Károlyt. Kocsiba ültünk, haza men / tem, ahol ellátva magamat a szüksége kötszerekkel, hajtattunk ki a belvá .í temetőbe. Útközben megtudtam, hogy párviadalhoz megyünk és hogy kik áz ellenfeled Az ellenfelek s a többi segédek már ott várakoztak. A dolog gyorsan ment. A fősegéd, a tata harsány hangon publikálta a feltételeket : — A sértés súlyos természetű lóvén, igy állapodtunk meg: husz lépés távolság kéts eri golyóváltás, öt másodpercnyi 1 célzási idő. Egy kettő három — számolás között lőhetni. Menjünk ! . . . Felálli

rották az ellenfeleket. A tata számolt, a Géza pisztolya eldördült. Em- j berben, lóban kár nem történt. A pisz- j tolyokat újra megtöltötték. Ezen idő alatt a tata újra megszólelt: - Halljátok, öcskös, ne izéljetek, ha tisztességes emberek vagytok, nyújtsátok egymásnak az eisó lábatokat. A böcsületnek elóg van téve . . . Mondok, ha tisztösségös emberek vagytok . . . — Annál is inkább, — kajántott közbe Károly, mert a békítési kísérletről, — igaz ami igaz, — elfeledkeztünk. II. A második párbajnak, az ellenfelek, U. Jani a mérnök ós a kántor fia állottak szemben egymással. Valahol kün, a gyevi kapun is túl volt a találkozó. A dolog komolynak ígérkezett, amennyiben az egyik párbajsegéd D. Miska honvédfőhadnagy volt. A főhadnagy magas termetű, marcona legény, hatalmas vállizmokkal, A pisztolyok se mindennapi példányok voltak, régi lovassági pisztolyok lehettek, amitől a puskamüves se sajnálta a rezet. A kaliberök akkora volt, hogy egy kisebbfajta dió könnyen bele fért volna. — Aztán gyerekek, — kezdé az egyik félhez fordulva, — semmi szepegés ! . . . Annyit mondok! A párbaj ugy szép, ha a felek bátran viselkednek. Gyünnek, lőnek. Aztán megdöglenek, avagy kibékülnek . . . (Eközben egy diónagyságu ólomgolyót adott kezembe, hogy tartsam. E, biz istók, golyó ! . . .) De én megígértem az apádnak — folytatá az egyik félhez fordulva, — hogy egy hajad szála se görbüljön meg. Ha csak a félelemtől a kórság kinemtöri valamelyőtöket ... De ennek meg kell lenni! Aki megfeledkezett magáról, mint ti, annak úriemberhez illően helyt kell állani. . . Ezért hát előre! ... ' A mérnök keményebb, elszántabb legény volt, mint a jogonc . . . Ámbár •padt volt mind a kettő ... de a mérnők mégis erősebben tartotta magát. Kimérték a huszlépós távolságot s a feleket felállították. Én pedig egy vakondturást mütű asztallá rendeztem be nagy gyorsasággal. A békítési kísérletek meghiúsultak, ami érthető is volt, a mennyiben a sértés — ha jól emlékszem — tőtársaság előtt történvén, okvetlenül vérnek kell folyni. D, Miska kiadta kezéből a pisztolyokat és igyekezett lehető komoly és ünnepélyes arcot vágni, És mialatt a segédek a békitéssel kísérleteztek, hozzám állott ós súgta: egyiknek se lesz kutya baja se • • • De csak hadd szurkoljanak ... — Nem is volna tanácsos, — mondám — hiszen ha az a golyó valamelyikbe bele szalad, ha a lábába is, abból sose lesz épkézláb ember . . . — De nem szalad ám bele! . . . -- Tán nem puskaporral ietszett. . . -— De bizony azzal! . . . — Avagy be van dugulva a gramidli? — Nincs biz az! . . .